Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1S63. novemíer'24. ízlik a közös ebéd. Nagy bögre és kicsi lány... Mészáros Rózsi a tejet kortyolgatja. Nemrégen még Witzl Évit tolták ilyen kocsiban, most már ő a »mama”. Halluska Szilveszternek még kell egy kis segítség. Lefekvés előtt a babát is el kell altatni — gondolja Somogyi Éva. Vajon miről álmodik a nyuszit átkaroló Bohnert Tibiké? UtíNPÓTLÁS összehajtó, szöszke fejek, tágra nyílt, kék színű, vagy cigánybarna szemek, a mesét követő arckifejezések meglepően tiszta rajza néz szembe az óvónénivel, amikor mesél. Ez a kép sohasem lehet megszokott, mint ahogyan nincs két azonos pillanat sem egyetlen egy óvoda életében sem. Az ilyen áhitatos percek még az óvó nénivel is felejtetik a délelőtti csintalankodást. Bizonyára egyetlen komoly felnőtt sem tudná megállni, ha ezt a képet látná, hogy el ne moso- lyodjon. Az óvó néni most nem mosolyoghat, a mese idevágó része komolyságot, sőt „rettentő dolgokat” kifejező homlok- ráncolást kíván, de őbenne is derű van, jóleső melegség. A csöpp kis emberek pedig hálásak a meséért. Ha semmi másért — mert még felfogni nem tudják, mivel tartoznak ők az óvó néninek — de a meséért megsokszorozódik ragaszkodásuk, hálájuk, szeretetük. S ezekért a percekért érdemes erre a pályára lépni, ezt a hivatást választani egy életre — vallják az óvónők szinte valamennyien. Pedig az óvónők azt is tudják, hogy kis neveltjeik ragaszkodása legfeljebb egy-két évig tart, mert rövid lás emlékezetük ezután csak egy homályos képet őriz meg róluk, és az óvodáról. A percekre felvillanó mosolyuk, az ezer gyerekszáj-történetet produkáló okoskodásaik, bájos cseUés-bot- lásuk azonban minden türelmet, gondoskodást megér. A hivatást szerető óvónők azt is tudják, hogy övék is részben az a felelősség — a szülőkön kívül —, hogy milyen úton indulnak el a fiatal gyermekéletek... Az óvodák hangulata szinte mindenütt egyforma. Találomra választottuk ki a hőgyészit, ahol 120 kislányra és kisfiúra vigyáznak féltő gonddal. Az óvoda életéről beszéljenek a fényképek, az ellesett pillanatok_ V. M. János felvételei)
