Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPIjJSÄG 1S63. november 3. Megkezdődtek a jubileumi ünnepségek: Kiváló népi ellenőröket jutalmaztak Szombaton délelőtt 10 órakor a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ünnepélyesen fogadta kiváló munkatársait, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom érfordulója alkalmával megjutalmazza őket. Dr. Ettig Elemér, a bizottság ' megyei elnöke rövid megemlékezést tartott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. Majd hét kiváló népi ellenőrnek adták át a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elismerő oklevelét. Méhes János- né, a Tolnai Textilgyár meo-ve- zetője, dr. Jahoda Miklós, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának főkönyvelője, Kertész János, a faddi Lenin Tsz Dombóvár környékén, a Kapos völgyében és a Konda-patak mentén nagy kiterjedésű tőzegtelepek vannak. Az itteni tőzeg- vágyon feltárására, illetve kitermelésére azonban mindezideig nem került sor, a megye területén eddig csak Belecskán bányásztak tőzeget. A tőzeg, illetve a lápföld iránti igény az utóbbi években rohamosan növekedett. A talaj javítására és trágyázására használják fel a mezőgazdaságban. A kitermelést és a trágyakészítást a Talajerőgazdálkodási Vállalat végzi. Az idei tavaszi árvíz és a szeptemberi esőzések következtében víz alá került a belecskai tőzegbánya, emiatt a vállalat itt hosszú hónapokig nem tudott tőzeget kitermelni. Ez volt az egyik oka annak az elhatározásnak. hogy megkezdik a Dombóvár melletti tőzeg kitermelését. A másik az. hogy a vállalat Tolna megyében 1963. októberéig 1482 baleset történt« 173-mal több, mint tavaly, az első három negyedévben. 6879-el több munkanap esett ki baleset miatt, mint az elmúlt év azonos időszakában. A szenvedő alanyok többségükben még a munkába állás utáir is hordhatják a baleset jegyeit. Riportsorozatunkban végigkísérjük egy baleset történetét. A tanulságot ki-ki levonhatja magának. Szerdánként nyüzsög a kórház a látogatóktól. A sebészeten az első emelet 99-es szobája is tele van. Idősebb emberek, operált betegek feküsznek itt, akiket hosszas betegségtől szabadított meg az orvosi beavatkozás. Még ők is ágyban fogadják a látogatókat, akár az „egyes”, mindjárt itt az ajtónál. Öt kerestem, Döchert Jánost, akit úgy három hete a mentők szállítottak be a kórházba, az Al- sótengelici Kísérleti Gazdaság alsóhídvégi üzemegységéből. A látogatók körülfogták, ő ült az ágy szélén, két kezével tartotta a térdben végződő, körül- fáslizott csonkot. Nagyon sápadt, kezei erőtlenül fehérek. Amputálni kellett, de kévésén múlott, hogy a süózógép az egész embert feldarabolja. Most már gyógyul, állapota megenged egy hivatalos beszélgetést. — Már vártam magukat, — mondta a beteg, mikor bemutattagja. Gering István, a dombóvári gazdasági vasút munkása, Aranyos Géza, a paksi földmű- vesszövetkezetek főkönyvelője, Slezák István, a Fomádi Állami Gazdaság főmérnöke, Bajnok Sándor, a'Hőgyészi Állami Gazdaság 'omémöke kapott oklevelet a megyei bizottság meleghangú köszönőlevele kíséretében. Jutalmat kapott Takács Józsefné, Veszprémi Árpádné, Vörös László, Kistakáes János, Emberei cs János. A jutalmak kiosztása után a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vendégül látta a megjelenteket. egyik „nagyfogyasztója” a Dal- mandi Állami Gazdaság, amely kilencszáz vagon tőzeges fekál- trágyá. szállítására kötött szerződést a vállalattal. A vállalat nagy előkészítő munkát végzett a tőzegkitermelés megkezdésére. Többek között. tizenöt régi, másutt már nem használt G—35-ös traktort szerzett be könyvjóváírással — ezek itt még kitűnően használhatók —, szerződést kötött a Földmunkákat Gépesítő Vállalattal egy nagyteljesítményű markológép beállítására, amely egy markolásra egy köbméter tőzeget termel ki. A gép már megérkezett, hétfőn munkába áll. Hétfőn tehát megkezdődik a termelés az új tőzegbányában, a Dombóvár melletti Konda- ároknál. Az év végéig három- százezer mázsa, tehát háromezer súlyvagon lápföldet termelnek ki. koztam. — Magának, hogy mondták el a tragédia részleteit? Döchert János tragédiának nevezte azt a balesetet, ami vele történt. Annak érzi, érezheti is, hiszen egy hónapja még ép, egészséges ember volt, megbecsült munkása a gazdaságnak. Az alapító tagok közé tartozik. Az alsóhídvégi telepen 80 tehén számára szállította évek óta a takarmányt. Tizennégy éve dolgozik a gazdaságban, jó munkájával az igazgató barátságát is megnyerte. Büszke rá. De benne fészkel a nyugtalanító kérdés is: ezután már hogyan tudná ugyanazt a munkát nyújtani. Megrokkant. így hát következetesen tragédiáról beszél. A baleset számára túl könnyű szó a történtekre^ Dehát nem lehetett volna megelőzni? Ki a hibás? Kit terhel a felelősség? A beteg a következőket mesélte: — Nem tudok emlékezni a tragédia pillanatára. Csak annyit tudok, hogy akkor, október 8-án reggel meg volt lazulva a silózógép kifújó csövének csavarja. Mindig laza volt, mert 8-as anya kellett volna rá és a műhely csak 10-est adott, nem volt más. A csövet egyébként 4 csavarral kellett volna rögzíteni, de csak kettő volt hozzá. Ezért gyakran kellett meghúzni. Ha az a csavar nem laza, nem történik semmi. Szerinte tehát a csavar, vagyis végső soron a műhely a hibás. — De így meg kellett húzni a csavart. Én a teli kocsimról átléptem az etetőszalagra, a gép üres állásban volt. a biztonsági karral leállították már, Onnan töltöttem társaságukban. Szerdán délelőtt érkeztek Szekszárdra, délután megnézték a faddi Lenin Tsz-t, este a Szekszárdi Állami Gazdaságban vacsoráztak, másnap a Felsőtengelici Állami Gazdaság, rövid ideig a dunaszent- györgvi Ezüstkalász Tsz és a Bi- ritói Állami Gazdaság vendégei voltak. Pénteken reggel tovább utaztak Kaposvárra, ahol ismét zsúfolt program várt rájuk. Nekem elsősorban az lett volna a dolgom, hogy a vendégek útjáról tudósítást írjak: hol jártak, mit láttak, stb. Volt is látnivaló ezernyi, s az elismeréssel sem fukarkodtak, csakhogy személyesen még sohasem találkoztam szovjet tudóssal, fejőnővel, kolhozelnökkel, és így két napon keresztül akaratlanul is főleg azt figyeltem, hogy milyenek ők emberként. A tudós hazájában elismert, nagy ember. Ezt szó szerint értem. Szálas alakjával, tiszteletet parancsoló megjelenésével is nagy ember, de tudományos munkásságával méginkább. Dr. Magyart András egyetemi rektort tanítványai között emlegeti. Az össz-szövetségi Mezőgazdasági Tudományos Akadémia Elnökségének tagja, akadémikus. Az Amerikai Egyesült Államokban ugyanúgy megfordult már, minta nyugat-európai államokban és a népi demokráciákban. Rengeteg tapasztalattal bír. Ide adta névjegyét, arról olvastam el a nevét: Ny. F. Rosztovcev. K. K. Tyihomirova az Auróra Cirkáló nevű kolhozban fejőnő, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja, a gépi fejés mestere. A magyar vendéglátók csendes, keveset beszélő asszonynak ismerték meg. Kicsit félszeggé tette őt a sok váratlan élmény és benyomás, bár itt tartózkodása másnapján kezdett feloldódni. Ty. Sz. Prjahin, az ősz hajú, veterán forradalmár, a Szocialista Munka föntről jobban elértem a csavart, elkértem a kulcsot Balázs Vilmostól, a gépkezelőtől, ő elment, s én húztam meg a csavart. Már jöttem volna lefelé, s éreztem, hogy megcsúszom... Ez volt az a pillanat, amikor a gép az itt ágyban fekvő Döchert Jánosnak a ballábát, térdig beszeletelte. Meglökhette a biztonsági kart, s az működésbe hozta a masinát. — Aztán már csak arra emlékszem, hogy kiáltottam. Balázs visszarohant, de mozdulni sem mert, én mondtam neki, hogy a motort kapcsolja ki. Ha nincs annyi lélekjelenlétem, egészen feldarabol a gép! Igen, megtörténhetett volna. A beteg szerencsés volt. De miért történt a tragédia? — Tudom, azt fogják mondani én vagyok a hibás, miért mentem a gépre. Miért? Itt volt az igazgatóm a Czapáry elvtárs, rám borult, azt mondta: ..a jó munkásember, az jár így.” Mert ha én csak állok, várok, vagy malmozok míg meghúzzák a csavart, s megvárom, míg nélkülem lerakják a takarmányt a kocsimról, nem történik semmi. De nem bírom a tétlenséget Az állatoknak enni kell, tudtam én azt jól. Ha időre el akartunk készülni, segíteni kellett. Felizgatja még jócskán az eset. A felesége ott mellettem sír és ismételgeti, amit a gazdaság igazgatója mondott. — Az én uram nem lesz eldobva. Nem ér kár bennünket A Laci bácsi megmondta. De nem Is érhet, mert én azt nem engedem... Elolvastam már korábban g Hőse, a Lenin Fénye kolhoz elnöke, a küldöttség harmadik tagja, falábával rengeteget kínlódhatott, mert ugyanúgy járta a majorokat, mint a többiek. A tolmács többször kérte: üljön a kocsiba és pihenjen. A kolhozelnök ilyenkor legyintett: „Nicsevo” — mondta, és gyalogolt egész nap a többiekkel. Velük lévén, az izgatott legjobban, hogy mi bennük a közös: az egyik tudós, a másik fejőnő, a harmadik kolhozelnök, más-más foglalkozású, más-más beosztású emberek. Miként lehet, vagy lehet-e rajtuk felfedezni a kommunista embertípus azonos jeleit? a Lenin Tsz vezetői azzal kezdték a barátkozást, hogy ismertették a gazdaság fontosabb adatait: a földterület nagyságát, a termésátlagok alakulását, a gépek és a jószágállomány számát. A tsz-elnök jobboldalán ült az idős tudós, aki amikor meghallotta, hogy ebben a gazdaságban tavaly 3600 liter volt, az idén máris biztos, hogy 4000 liternél több lesz a fejési átlag, a fejét csóválta. Látszott rajta, hogy kételkedik. A tolmács így fordított: „az elvtársak ezt a fejési átlagot nem hiszik”. Később a vendégek megnézték a jószágállományt, és amikor este az egyik majorban búcsúzásra került sor, őszinte tisztelettel szorítottak kezet a tsz vezetőivel. Akkor fedeztem fel rajtuk az első közös vonást. Mindhárman egyként tudnak örülni a mi sikereinknek, a mi eredményeinknek is. Ha nem láttam volna, el sem hinném. Eszembe is jutott, hogy ilyen tekintetben még elég mesz- sze vagyunk tőlük. A tudós már hetven körüli ember, ennek ellenére bámulatos frisseséggel ment, figyelt, jegyzetelt reggeltől estig. A kísérők szerdán este alig várták a napi program befejezését, ő viszont még minden áron meg szeretett volna nézni egy állattenyésztési farmot, de hát lebeszélbalesetről szóló jegyzőkönyvet, A jegyzőkönyv szerint Döchert, mikor megcsúszott, ösztönösen a karhoz kapott, s ezzel indította meg ismét a gépet. Nem emlékszik erre. Nem tudja mitől indult meg újból a gép. Azt mondta, a kar sem volt biztonságos. A jegyzőkönyv azt mondja, a gépet kifogástalan műszaki állapotban találták. Döcherték szerint csak a jó munkást éri tragédia, a jegyzőkönyv szerint figyelmetlenség okozta a balesetet. A gépen ott áll piros betűkkel: „Az üzemben lévő gépre fellépni tilos!”. Valahol a munkavédelmi szabályzatban előírják a balesetvédelmi oktatás rendjét. Döchert nem hallgatott oktatást, de többször aláírta az' igazoló papírt. — Nem az oktatáson múlt... Ha a csavar nem laza, nem állunk meg, nincs tragédia... Az állatok takarmányt vártak, Döchert János felelősségérzettel dolgozott mindig, — fellépett a gépre, mint már annyiszor, s a laza csavar, a pillanatnyi meggondolatlanság megbosszulta magát. A vizsgálat még folyik, el kell dönteni, ki a felelős. Akárcsak a Gerjeni Állami Gazdaság tolna- szigeti telepén, ahol Körösztös György takarmányossal, Döchert ottani kollegájával a nyáron kísértetiesen hasonló eset történt. <5 a gép eltömődését akarta megszüntetni. Ö is üres járásba állította a karral a gépet, aztán fellépett az etetőszaíagra, megcsúszott .. s — és most ő is a szekszárdi kórházban fekszik. (Folytat j tik.) Bencze Klára ték. Nagy nehezen bírták rá arra, hogy most már pihenjen, holnap majd folytatja munkáját. Csütörtökön a felsőtengelici gazdaságban a tolmács déltájt kidőlt mellőle, szerencsére él a gazdaságban egy Borisz nevezetű, négy ven va-. lahány éve ideszakadt ukrán, aki beugrott alkalmi fordítónak. Bele is izzadt a tolmácskodásba. A tudóst minden érdekelte. S ami tét- • szett neki, arra azt mondta: szép, jó, ügyes, de ha nem tetszett valami, azt is megmondta. Nem bántóan, udvariasan, lekicsinylés nél-_ kül. Felsőtengelicen felvezették előtte a legjobban tejelő teheneket. Nincs benne túlzás, az ott látott állatok egytől-egyig a szocialista nagyüzemi gazdálkodás csodája. A küldöttek, a vendégek elismerően bólogattak. Gyakran mondták: Haraso, öcsin haraso. Ott láttak egy teljesen új borjúnevelőt. E borjúnevelő Czapáry László igazgató terve és elképzelése alapján épült és a régiekkel szemben számtalan előnnyel rendelkezik. A fejőnő is, a tudós is. a kolhozelnök is töviről-hegyire megnézett a borjúnevelőben mindent. Ez volt bennük a másik közös vonás: a nagyfokú, azonos érdeklődés. S a harmadik közös vonás, hogy nem csináltak presztízskérdést, ki merték mondani: amit Tolna megyében láttak, abból sokat tanultak, nagyon sok hasznos tapasztalatot szereztek. vacsora előtt' borkóstolóra invitálták őket a Szekszárdi Állami Gazdaság pincéjébe. Prjahin elvtárs, a Szocialista Munka Hőse mindenkit megelőzve _ így szólt: „Azoknak az egészségére, akik a szőlőt megtermelték”. Megfigyeltem, a dolgozó embert mérhetetlenül tisztelik. Néhányszor már tapasztaltam, tapasztalatcserék alkalrfsaval, a hö- ni vendégek — tisztelet a kivételnek — a dolgozó embert álig veszik, észre. Dicsérik a szép jószágot, de az ott lévő dolgozókat pillantásra sem méltatják. A szovjet elvtársak sehol sem mulasztották el üdvözölni a jószág- gondozókat. Az idős tudós a faddi Lenin Tsz-ben még a fiatal, 17— 18 éves legénykéktől is kézfogással, a Szocialista Munka Hőse pedig kalaplevéve búcsúzott. Ez nagyon tetszett. Bennük — úgy láttam —, a dolgozók tisztelete nem aféle frázis, hanem természetestörvény. Nálunk viszont sajnos gyakran még ott tartunk, hogy egy miniszter hamarabb szóba áll az „egyszerű” tsz-tagokkal, mint némelyik járási instruktor, vagy vállalati ellenőr. Nem lenne értelme glóriával övezni őket, ez távol áll tőlem, de ami igaz, az igaz: póztalanok, egyszerűek és talán éppen ezért rokonszenvesek. A küldöttség tagjai között beosztás szerint, s gondolom, anyagiakban is nagyok lehetnek a különbségek. Ezt viszont sem beszélgetés közben, sem más alkalommal nem lehetett észrevenni. A kolhozelnök és a tudós egyszerűen, természetesmódon beszélgetett egymással. Elsősorban az embert tisztelték egymásban, nem a címet, vagy a rangot, s ez a tisztelet határozta meg a beszélgetés formáját. Számtalanszor hangsúlyozták, hogy a megye mezőgazdasága — már amennyit láttak belőle — nekik nagyon tetszik. Néha csodálkoztak és meglepődtek. Bevallották, nem hitték volna, hogy Magyar-- országon a szocialista nagyüzemi gazdálkodás, annak ellenére, hogy nagyon fiatal, máris ennyire fejlett. emberrel együtt lenni nagy élmény volt. Sikerült az eddigieknél jobban megérteni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét, értelmét és! lényegét. Megismertem a fejőnőt, a kolhozelnököt és a tudóst, és még inkább hiszek abban, hogy • lehet szocialista, kommunista emberré válni. ' < SZEKUUTY PETEM J Háromezer vagon lápföldet termelnek ki az év végéit) Új tőzegbánya Dombóvár mellett Vigyázzatok, emberele! 1. Megkerestem as egyest Két napot Faddon, Szerdán este, A három szovjet
