Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-21 / 272. szám

2 TOT..WA wrvrt »TWjQ ír, 1063. november 21. Levél Dunaföldvárra a dombóvári 12 és félmillió forintról KEDVES URAM! Ott, önnél bizony óra ma este is, szokás sze­rint összejönnek a szomszédok és az ismerősök, akiket bizonyá­ra ma este szintén szóval fog tartani. Beszél majd ismét a dán szövetkezetekről és bizonyára el fogja mondani, mint szokta, hogy nálunk kár erőltetni a dol­got, mert a nagyüzemi gazdálko­dás nem úgy megy, ahogy kelle­ne. Arról persze hallgat, hogy Dunaföldvár még nem jelenti az egész országot és arról sem fog, mert nem is szokott beszélni, hogy nem a nagyüzemi gazdálko­dásban kell keresni a hibát, ott ahol nem megy, hanem a mun- kátlanságban. Erről nem szokott beszélni, mert saját magát hozná zavarba, hiszen egyik kezén is könnyen meg tudná számolni, hogy hány napot töltött az idén a közös munkában. Keveset. így éppen ön is oka annak, hogy Du- naföldváron a termelőszövetkeze­tek nem úgy fizetnek, ahogyan fizetni fog a dombóvári Alkot­mány Tsz. ön persze ma még a közösből származható jövedelemmel nem sokat törődik, mert ma még — ahogy mondani szokás — „teli van”. Higgye el nincs az a sok, ami el ne fogyna, érdemes tehát a holnapra, a jövőre önnek is gondolnia. Hasznos lenne önnek is a józan észre hallgatnia, mert végül mégiscsak a tsz-ből kell megélnie. Ettől persze ne féljen, sőt aludjon nyugodtan. Ez a le­vél is megnyugtathatja, sőt ha ma este ismét előadja „népboldo­gító” téziseit, akkor említse meg ezt az önnek szóló levelet, ille­tőleg ennek a levélnek a tartal­mát. Engedelmével azért válasz­tottam éppen Dombóvári — sok más közös gazdaság mellett — mert nemrég népes nőküldöttség járt ebben a gazdaságban: a du- naföldvári asszonyok • tehát - iga­zolni tudják valamennyi kije­lentésemet és állításomat. Először is higgye el:'* jálMneg lehet érteni, hogy nem könnyű önnek a régi életiormától, az én vagyonom fogalmától megszaba­dulnia, s ezt az új, alakuló vilá­got úgy ahogyan van elfogadnia. De jobb előbb, mint később — ezt is higgye el. A dombóvári Alkotmány Tsz-ben pár évvel ezelőtt né hányán ugyanolyan ne­héz helyzetben és gondban vol­tak, amilyenben most ön van. Dehát sok beszédnek sok az alja. Ezek az említett dombóvári szö­vetkezeti gazdák három évvel ezelőtt elhatározták: elég a fe­csegésből, kezdjük el a munkát úgy mint egyéni korunkban, és majd meglátjuk. Ha nem lesz eredménye, akkor majd kiabá­lunk, addig viszont csend. Úgy is történt, s arra kérem jól jegyez­ze meg: 1961-ben 27 forint 26 fillért ért egy-egy munkaegység. Tudom, hogy Dunaföldvárhoz ké­pest még ez a 27 valahány fillér is istenes lenne. Az is igaz vi­szont, hogy Dunaföldvár adott­ságai nagyon jók. De most nem is ez a lényeg, inkább a fejlődés páratlan tempója. Tavaly ugyanis egy-egy munkaegység értéke Dombóvárott már felszökött 46.34 forintra, az idei év végén pedig meglesz a 60 forint. Ez holtbiztos. ÖN ÉS AZ ÖNHÖZ HASONEÓ tsz-tagok gyakran hangoztatják: hát érdemes dolgozni, minek, ha nincs pénz, ha nincs termény, akkor minek? Dombóváron a kü­lönféle suta és elvetélt érvek hangoztatása helyett tudja mit csináltak az idén a szövetkezeti gazdák? Ha hiszi, ha nem, le­írom. Úgy dolgoztak, hogy ebben a viszonylag rossz esztendőben termelési tervüket mindenből túlteljesítették. Kilencszázötven hold átlagában 13 mázsa búzát termeltek. Százhúsz holdon 230 mázsás átlagtermést értek el cu­korrépából, 80 holdon 112 má­zsás átlagtermést burgonyából, 391 holdon 19 mázsás átlagter­mést májusi morzsoltba számítva kukoricából. Október első nap­jaiban befejezték a búzavetést és pár nappal ezelőtt az őszi mély­szántással együtt minden őszi munkával végeztek. November 8-ig az Alkotmány Tsz az áruértékesítési tervét a tervezett 7 678 000 forinttal szem­ben 12 447 000 forintra teljesítet­te. Amikor erről Gregorits Jakab tsz-elnök nemrég egy tanácsren­dezvényen beszámolt, akkor még megjegyezte, hogy a közös gazda­ság december . végéig még 200 hízósertést, 30 hízómarhát ad el és megemlítette, hogy 12 vagon vető burgonya és 6 vagon éstkezési burgonya még nincs elszámolva. Az ezekért befolyó pénzösszeg a 12 447 000 forintot még növeli. A termelőszövetkezet összterülete 4400 hold. ebből a szántó 3600 hold. Ennek ismeretében az áru­értékesítési terv ilyen mértékű túlteljesítése nagy szó, nagyon nagy szó. De nem csoda, a szo­cialista nagyüzemi gazdálkodás igenis kép>es rá. A vetések beál- lottsága olyan, amilyen még soha nem volt a dombóvári határban. Erre is csak a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás képes. S ha már itt tartunk, még va­lamit. A 12.5 millió annyit je­lent, hogy a termelőszövetkezet A saten fehérnemű divatos kellemes iselet Satén női kombiné 96.— Ft tál Satén női hálóing 180.— Ft-tól ennyi értékű árut adott el az ál­lamnak. Vagyis ennyi értéket produkáltak a szövetkezeti gaz­dák, Csak a teljesség kedvéért írom le, hogy búzából például 1 135 000 forintot, cukorrépából 1 325 000 forintot, lucernából 254 000 forintot, rostkenderből 864 000 forintot, tejből 1 379 000 forintot, tojásból 300 000 forintot, hízósertésből 2 600 000 forintot, hízott baromfiból 544 000 forintot kaptak. Hosszú lenne valameny- nyi bevételi forrást felsorolni, de felesleges is, hiszen könnyen ki­olvasható ebből a néhányból is, hogy a dombóvári Alkotmány Tsz-ben azért van pénz, mert a tagok dolgoznak, termelnek. Eb­ből p>edig az következik, hogy az osztást mindenképpen meg kell előznie a szorgalmas munkának, mert adni csak akkor lehet, ha van miből. De hogyan legyen miből ott, ahol a tsz-tagok jóré­sze egy kezén meg tudja számol­ni, hány napx>t töltött egész év­ben a közös munkában. A DOMBÓVÁRI ALKOTMÁNY TSZ-BEN, ha körülnézne, sok­szor lenne olyan látványban ré­sze, hogy nem felejtené el soha Az előbb emh'tettem, hogy az őszi munkákat befejezték. Nincs ezen p>ersze semmi csodálkozni való, ha tudja az ember, hogy a közös és a háztáji kukoricát 10 nap alatt valósággal „megették”. Amikor egyik szombati napon megkezdődött a kukoricatörés és betakarítás, másnap, vasárnap — hangsúlyozom vasárnap — 800 tsz-tag és családtag buzgólkodott a kukoricaföldön. A cukorrépa betakarítás idején volt olyan nap, amikor 546-an indultak reggel munkába. Hát ez ám a beszéd, nem p>edig az, hogy „minek dol­gozni, ha nincs pénz, ha nincs termény”. Tudja van ennek egy fordítottja is, azért kell dolgozni, hogy legyen pénz és legyen ter­mény. Ezzel a felfogással sokkal többre mennének, s nem ártana, ha időnként erről is kiselőadást tartana szomszédainak és isme­rőseinek, még néha saját magá­nak is. Igaz, s éppen azért mert igaz nem lehet szó nélkül hagyni: a dom­bóvári Alkotmány Tsz vezetői minden területen alkalmazzák az anyagi ösztönzés náluk alkalmaz­ható hasznos és a jelek szerint jól bevált módszereit. Erre Du- naföldváron szintén több gondot kellene fordítani. Ez viszont az ottani vezetők dolga és gondja. Levelemet azzal fejezném be, hogy végső soron, ahol munka van, ott minden van, és ahol a közös munkát mindennél előbbre valónak tartják, ott tudnak osz­tani, ott hamar, egy-két év alatt teljesen jó irányban alakul a helyzet. Szekulity Péter Megkezdődött az országos irodagép­szervízhálózat kialakítása Alig több mint egy éve ala­kult az Irodagéptechnikai Vál­lalat, amely országszerte gon­doskodik a különféle irodagépek javításáról. A vállalat rövid idő alatt sokat fejlődött, az igénye­ket azonban korántsem tudja ki­elégíteni. Ezért az elmúlt hetekben hozzáláttak az országos irodagép­szervizhálózat kialakításához. Győrött az ip>ari átszervezés folytán felszabadult raktárépü­letet kapott a vállalat, szerviz­üzem létesítésére. Mintegy más­fél millió forintos költséggel a régi raktárból korszerű műhelye- két alakítanak ki. Nagykőrösön és Nyíregyházán egy-egy malom­ból lesz szerviz. A szervizhálózat első három vidéki üzemét a jövő évben i adják át rendeltetésének. (MTI) Megszüntették a dunaföldvári körforgalmat a 6-os úton Szombaton lesz a műszaki átadás Mint arról már hírt adtunk, a hatos számú országos főútvonal forgalmának gyorsítása és a bal­eseti veszély csökkentése érdeké­ben észak—déli irányban átvág­ják a dunaföldvári körforgalmú útkereszteződést. A gyakorlat ugyanis megmutatta, hogy az itt rendszeresített körforgalom ahe­lyett, hogy elejét vette volna a baleseteknek, inkább fokozta a baleseti veszélyt. A munkák elvégzésére a Pécsi Közúti Üzemi Vállalat szekszárdi építésvezetősége kapott megbí­zást. A mintegy három—négy- százezer forintba kerülő átépítési munkákkal már elkészültek, csu­pán a beton megszilárdulása miatt kell néhány napig várni az átadással. Szombaton kerül sor a műszaki átadásra, ezután meg­nyitják a forgalmat az új útsza­kaszon. A körforgalom az itteni útke­reszteződésben csak részben szű­nik meg, tehát csak a hatos úton, egyenes irányban haladó jármű­veknek nem kell lelassítani, illet­ve elfordulni. A Dunaföldvár— előszállási úton közlekedő jármű­veknek továbbra is a körben ha­ladó úton kell menniök és ter­mészetesen elsőbbséget adni a hatos úton haladó jármüveknek. Ugyancsak a körforgalmon ke­resztül térhetnek rá a hatos útra — közben betartva a KRESZ ide­vonatkozó, egyéb előírásait — a Dunaföldvár és az Előszállás fe­lől érkező járművek. Hatszázhetvenhat új cikk sorozatgyártásút kezdi meg 1964-ben a gépipar (123) A Kohó- és Gépip>ari Minisz­térium felülvizsgálta, hogy a tárcához tartozó üzemek hogyan készültek fel a jövő évi gyárt- mányfejlesztési terv teljesíté­sére. Figyelembe véve a rajzok, a mintapéldányok és a próba­sorozatok készítésének jelenlegi ütemét, jövőre 676 új cikk so­rozatgyártását kezdhetik el, ugyanakkor az elavult termékek egy részének gyártását megszün­tethetik a gépiparban. A legtöbb — több mint száz — új cikk sorozatgyártására az erősáramú ipjar készült fel, de jelentős gyártmányfejlesztési programot hajt végre a szerszám- gépipar, az általános gépipar, a vasúti járműipar és több más ip>arág is. A legfontosabb cél: korszerű, versenykép>es termékek kibocsátása, amelyeket a külföld is szívesen vásárol. A szerszám­gépiparban például megkezdik a nagy pontosságú, KSFM-típusú síkköszörűk gyártását, a hajó­ipar jövőre már sorozatban ké­szíti a vegyi termékek szállítá­sára is alkalmas, különleges tolóuszályokat és az automati­kusan működő 15 tonnás portál­darukat. A mezőgépiparban már minden előkészület megtörtént, teljesen felszerelt, baromfifel­dolgozó gépsorok és korszerű rendfelszedő-gép>ek nagysorozatú gyártására. A korábban kidolgozott táv­lati tervek már szélesebb körű gyártmányfejlesztéssel számol­tak, különféle okok miatt azon­ban egyes tervezett új cikkek sorozatgyártására nem kerülhet sor 1964-ben. Nagyrészt olyan gyártmányok elmaradásáról van szó, amelyeknek mintapéldá­nyai, vagy próbasorozatai nem jól vizsgáztak. Több helyen a műszaki tervezés, a kísérletek, vagy a mintapéldány-gyártás elhúzódása akadályozza a soro­zatgyártás megkezdését. (MTI) Sajfófogadási jegyzői Kauno Kleemola, a Finn Köz­társaság parlamentjének elnöke láthatóan nem tartozik az idő­sebb emberek közé. Tekintélyes külsejű, beszéd közben gyakran mosőlyodik el, a hivatalos pro­tokoll helyett inkább h'íjlumos a közvetlen társalgásra. Jó be­nyomást tesz rrár az első per­cekben az újságírókra a finn parlamenti küldöttség budapesti sajtófogadásán. Az egyik percben a tévések erős fénnyel árasztják el. -úgy sikerüljön a felvétel, a másik­ban magyaros kávéval kínálják, a harm iáikban pedig a kérdé­sek özöne záporozik feléje. Ki erről, ki arról érdeklődik. Kauno Kleemola nem szófukar ember, így aztán pillanatnyi cstnd sines a teremben. Mindenki feszülten figyel, s hol az egyik, hol a másik újságíró hajol a jegyzet­füzete fölé, hogy lejegyezze a lapja részére „érdekes” részt. Az egyik kérdésre az illuszt­ris vendég ezt válaszolta: — A magyar és finn nép ba­rátsága, kapcsolata ma már sok­kal több annál, mint amit a távoli rokonságunk alapozott meg. E szavak után mindenki a jegyzete fölé hajolt és írt. Ez minden magyar lap ré­szére érdekes. * Kauno Kleemola sorolja ba­rátságunk erősödésének tényeit. — Papírt szállítunk Magyar- országnak, úgy tudom, szállí­tunk ide papírgyártó gépet is. Helsinkiben találkoztam magyar ösztöndíjas diákokkal. A mi rá­diónk hetenként közvetít a ma­gyar zeneművekből. Ugyanakkor nálunk széles körben ismertek a magyar mezőgazdasági termé­kek is. Mindenütt ismerik pél­dául a magyar borokat. Egy hang az újságírók közül: — És ízlik-e? Kauno Kleemola mosolyog. — Nagyon. A magyar bort mindenki kedveli nálunk. Mi ezen keresztül szívjuk magunk­ba az értékes magyar napfényt. * Megkérdezték a finn parla­ment elnökétől, hogy mi a vé­leménye a magyar mezőgazda­ságról, tekintettel arra, hogy Kauno Kleemola egyben nagy mezőgazdasági szakértő is. Mi­vel a vendégek már jártak több mezőgazdasági üzemben, sok adatot megismertek mezőgazda­ságunk helyzetéről, reális véle­ményt tudott alkotni. Nem is fukarkodott az elismerésben, persze meglátta feladatainkat is. s azokról éppen olyan őszintén beszélt, mint eredményeinkről. ■* Őszintén örül mindenki ná­lunk a finn parlamenti küldött­ség magyarországi látogatásának. El is követünk mindent, hogy vendégeink kellemes emlékekkel térjenek haza. Ilyen körülmé­nyek közt aztán különösen in­dokolt volt a kérdés: — Hogy érzik magukat Ma­gyarországon? Kauno Kleemola így t>ála- szolt: — Erről csak annyit, hogy én például Villányban még csárdást is táncoltam — életemben elő­ször. BODA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents