Tolna Megyei Népújság, 1963. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

fOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Í9G3, november ft.

panaszokról és a türelemről

Tóth József, a KISZ megye- 1 bizottság titkára mesélte; &z egyik termelőszövetkezet határában nemrég? sokáig beszélgetett szövetkezeti gazdákkal, akik panaszkodtak neki. Kifogásolták, hogy náluk nem érvényesül a szövetkezeti demokrácia, hónapok óta nincs közgyűlés, a munkaegységek elszámolása 1 pontatlan, mert olyan ember a brigádvezető, aki a nevét sem tudja leírni, a főagronómus a tagok véleményére keveset ad, és így tovább, és így tovább. Olyan tsz gazdái tették ezeket szóvá, amely tsz fennállása óta munkaegységenként 40 forintnál kevesebbet egyszer sem osztott: a kereset tehát jó, a megélhetés biztosított, de a tagok a jelek szerint elégedetlenek. El is mondták: úgy érzik, csak papíron gazdák, a valóságban alig van közük a tsz-hez, hiszen a vezetők nem közölnek velük semmit, nem tudatnak velük semmit. Ma még elég gyakori az ilyen, és az ehhez hasonló panasz. A szövetkezeti gazda kettősséget tapasztal maga körül: az alapszabály értelmében a termelőszövetkezetnek gazdája lenne, ezt hallja hivatalos helyeken, ez van benne az alapszabályban, ezt olvassa az újságokból, ugyanakkor a valóság mintha más lenne, hiszen nincs beleszólása a gazdálkodás menetébe, nincs szava abban, hogy mit vásároljanak, vágy mit ne vásároljanak, mit építsenek, vagy mit ne építsenek. Ezek, az ilyen természetű panaszok elég gyakoriak. S miért? Azért, mert a parasztemberek, a néhány éves tsz-tagok legtöbbször a régi, egyéni felfogás szerint értelme- Eik a gazda szó jelentését, és a tsz vezetői viszont gyakran a gazda-önérzetnek egyáltalán nem tulajdonítanak jelentőséget és úgy tesznek, mintha kész közösségi emberekből állana a tagság. Hol- ptt ez nem így van.

Nézzük meg ezt a kérdést ki- Ssit közelebbről. Annak idején az átszervezés éveiben sok dolgos, okos, jómódú parasztemberrel beszélgettem. A nagyüzemi gazdálkodást jónak, felsőbbrendűnek tartották, egyet is értettek a párt érveivel, látták benne a lehetőségeket, de sokszor elmondták: csinálja más. Ezzel az a félés jutott kifejezésre, amelyik indokolatlan volt, de a paraszti konzerváltság szempontjából érthető is volt és amelyet türelmes munkával mégis meg lehetett szüntetni, viszont a tudatból gyökerestől még nem lehetett kiirtani, ebből származik viszont egy olyan ellentmondás, hogy a tsz-tagok- elmaradottabb, konzervatívabb rétege amikor panaszkodik, akkor csupán a maga szempontjából van igáza, de a közösség szempontjából nincs. S itt álljunk meg egy szóra. Mikor, és hogyan gyakorolja a tsz-tag a gazda-jogokat? Mikor, és miben?

A válasz kézenfekvő, csak még nem általános érvényű. A szövetkezeti tagnak joga és kötelessége segíteni a jobb eredmények elérésére irányuló törekvéseket. Minden olyan erőfeszítést, amely a termésátlagok növelését szorgalmazza, a korszerű agro- és zootechnika alkalmazását gyakorolja. Viszont vannak dolgok, amik elítélendők. így például, ha egyszer megkezdődik a kukorica- törés, akkor nem az egyes ember szájaíze szerint szabad megkezdeni ezt a fontos munkát, hanem a közösség érdekeinek szem előtt tartásával. Itt már nincs, és nem lehet vita. Még akkor sem, ha né- hányan másként szeretnék, és né- hányan megsértődnek. Igaz viszont, hogy ilyen esetben nélkülözhetetlen a vezetők türelme, haragtól, alantas indulatoktól mentes politizáló készsége. Ha ez nincs meg, ha ez hiányzik, akkor a sok vélt és valódi sérelem összegyűlik, s a tagok valóban úgy érzik, hogy nincs bele-' szólásuk semmibe. .Szövevényes és sokrétű ez a probléma, úgy, hogy a mondanivaló lényegét inkább csak érzékeltetni lehet.

r\ unaföldváron hosszabb ideig beszélgettem egyszer egy szövetkezeti taggal. Bárhol kezdtük a polemizálást, ő mindig oda jutott ki: nálunk kérem a tagnak nincs beleszólása semmibe. Nehezen ugyan, de sikerült kivenni belőle a következőket: Az átszervezés után a termelőszövetkezet az államtól anyagi segítséget kapott hidroglo- busz építésére. A kibővített vezetőségi ülés viszont azt mondta,

nem kell hidroglobusz, ment az csak adósság. Ebben az esetben a kibővített vezetőségi ülés hely-; telenül járt el, ám beszélgető társam még mindig úgy emlegeti az ügyet, mintha gazda-önérzetükben lettek volna megsértve, akkor, amikor megmondták nekik, hogy! nincs igazuk, és nem tehetik meg. hogy leszavazzanak egy olyan létesítményt, amelyre éppen a közösség érdekeit figyelembe véve igenis, szükség van. Talán ezzeí a példával sikerült érzékeltetni: nem mindig biztos, hogy az a jó, amit az egyes ember lát jónak. A közösség érdekei gyakran mást kívánhatnak, s ezt ne könyveljék el úgy a szövetkezeti gazdák, hogy már most a tagnak nincs az! ügyek menetébe beleszólása. Van!

Vegyünk egy másik példát. A munkaegység, aki kapja, annak rendszerint kevés. Szinte minden nap vitatkozni kell, vagy az elnöknek, vagy a brigádvezetőnek, hol az egyik, hol a másik taggal. Dehát a munkaegység-jóváírást nem szabad az egyén szempontjából nézni, az elnöknek, vagy a brigádvezetőnek a közösség érdé-, keit figyelembevevő szabályokhoz és határozatokhoz kell igazodnia. Aztán az a furcsa, hogy amikor ezekhez igazodik, akkor sokak szemében rossz ember. Ettől még nem rossz, az viszont már más kérdés, hogy a közösség igazságait képes-e vajon megértetni a tagokkal. Ha nem képes, akkor némelyik szövetkezeti gazda megsértődik, és könnyen odavágja: olyan ember akar nekem dirigálni, aki még a nevét sem tudja leírni? Eljutottunk tehát oda, hogy a szövetkezetekben a tisztségviselők nemcsak gazdasági funkciót minden esetben politikai funkciót is viselnek, mert nemcsak a gaz- gálkodás a dolguk, hanem az emberi tudat formálása, változtatása is. Más kérdés, és az is igaz, hogyha valóban visszaélések történnek és a jobb munkára a brigádvezető a sógort, vagy a komát küldi, akkor vele szemben máraz elbírálás is más.

É vről évre megismétlődő há- ^ borúskodás folyik az osztás körül. Mindegyik tsz-,ben van néhány ember, aki azt vallja: mindent kiosztani az év végén, az utolsó szögig. Az ilyenek a szövetkezeti demokráciát arra szeretnék felhasználni, hogy saját szavuk döntse el az osztás mikéntjét. Amikor aztán megmondja nekik valaki, hogy a jövőre is gondolni kell, nem lehet mindent kiosztani, ha ezt megmondja nekik valaki, akkor rendszerint megsértődnek és kiabálnak: hol a szövetkezeti demokrácia? És ilyen esetben mit lehet tenni? Újból és ismét: beszélgetni, politizálni a termelőszövetkezeti tagokkal. Az itt felsorolt és az ehhez hasonló, fel nem sorolt példák a közös gazdaságokban legtöbbször afféle kényes kérdések. Csak addig kényes kérdések viszont, amíg nem sikerül meggyőzni valamennyi tagot a szövetkezeti élet törvényeinek betartásáról.

Kényelmesebb persze ezek elől kitérni, és a közgyűlések, brigádgyűlések összehívását elmulasztani, elhanyagolni. Az a vezető azonban, aki jól fel van vértezve, az minden esetben vitaképes, és a panaszokkal minden helyzetben türelmesen foglalkozik. Nem felejti el, hogy a szövetkezeti gazdák egy része a nagyüzemi gazdálkodást elfogadta, jónak tartja, egy másik tekintélyes része már ennél is tovább jutott. De van egy réteg, amelyik a közösségi élet törvényeit nagyon sokszor még helytelenül, a régi életfelfogással értelmezi.

SZF.KULITY PÉTER

Takarékossági napok

írta: Tóth József a KISZ megyei titkára

„tegyen a takarékosság a szocializmus építésének általános módszere. Hassa át egész közéletünket, az egész társadalom és minden dolgozó gondolkodását a takarékosságra való törekvés" — hirdetik a falragaszok megyénkben. Az 1963. évben a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa védnöksége alatt november 18— december 15-ig megrendezésre kerülő takarékossági napok alatt.

Megyénkben az Országos Takarékpénztár — mint az egyéni takarékossági mozgalom irányítója — a postá.kka.l és a takarék- szövetkezetekkel együtt mindenkor támaszkodhatott a társadalmi és tömegszervezetek, intézmények, szervek támogatására. Az utóbbi években — mint igen fontos új tényező — a termelőszövetkezeti parasztság lépett a színre és az 1960. gazdasági év után 7, 1961. után 16.5, míg az 1962. gazdasági év után 36 millió forintot helyezett el takarékbetétben a zárszámadások során.

De — mivel fiataljaink tömegei lépnek évenként a termelő- munkába — nem lehet közömbös sem saját maguk, sem családjaik, de közösségünk számára sem, hogy ők hogyan viszonyulnak az egyéni takarékoskodás gondolatához. A jövő nemzedékének már az iskolák padjaitól kezdve vérükké kell váljon az önálló, beosztó életmód. Nevelési feladatunk, szülői munkaközösségeknek, nevelőknek és az egész társadalomnak, hogy fiataljaink a célkitűzések terén egészséges sorrendet lássanak szemük előtt. A családi ház, a lakás, annak berendezése és ha arra lehetőség nyílik az autó is. E nevelési célkitűzéseket szolgálja a KISZ október 1-től meghirdetett ifjúsági takarékossági versenye is.

J Megyénkben ragyogó példák sora áll előttünk. 1962. év végén 184 millió volt megyénk takarékbetétállománya, mely napjainkig 260 millióra emelkedett. Egy lakosra megyénkben 960 Ft. takarék- betét esik. Hogy megyénkben évenként 600 családi ház épül fel OTP-hitellel, hogy megyénk családjainak több mint 95 százaléka takarékbetétkönyvben takarékoskodik.

Hogy megyénkben a 24 takarékszövetkezet 38 millió forintot kezel és 15 millió Ft. hitellel állt a lakosság rendelkezésére, hogy a 109 postahivatal közül 33 már egymillió, 10 pedig 2—3 millió forint feletti betétállományt kezel, hogy az Országos Takarékpénztár jelenleg 200 mdllió forint hitelállománnyal áll a lakosság rendelkezésére — híven bizonyítják, hogy a takarékosság zászlóvivői megyénk családjaival jó kapcsolatban állnak és munkájukat jól látják el. Életszínvonal-emelkedésünk lehetővé teszi és megkívánja ma is az előrelátó takarékoskodást, gondoskodást,, a kultúrált egyéni, családi életek kialakítására, az igények és a lehetőségek egészséges egyensúlyában, mert megdönthetetlenül igaz a költőóriás Goethe mondása — „a takarékosság a bölcsesség leánya”.

Gondoljon a hideg télre és már most rendelje meg űjvonalú divatos bundabéléses

női csizmáját

a Bonyhádi Bőripari KtsZ‘nél.

(69)

A 46. héten a megye első járása változatlanul a dombóvári

A megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya jelenti az őszi mezőgazdasági munkákról: Az összevont munkateljesítmények értékelése szerint az őszi mélyszántásban és trágyázásban a 46. munkahéten változatlanul a dombóvári járás az első.

E járás közös gazdaságai az őszi mélyszántási és trágyá- zási tervük 66.7 százalékát teljesítették. Az összes őszi munkák 86.9 százalékát végezték el.

Továbbra is nagy az elmaradás a bonyhádi és a tamási járás közös gazdaságaiban.

Különösen sok még a töretlen kukorica a tamási járásban: 2056 hold. A bonyhádi járás közös gazdaságaiban 1170 hold, a paksi járásban 576 hold, a dombóvári járásban 468 hold, a szekszárdi járásban 293 hold. Szetkszárd város közös gazdaságai a kukorica- törést befejezték.

Az őszi mélyszántás gyorsabb ütemben való végzését a lábon álló kukoricaszár erősen hátráltatja.

Az őszi munkákban legjobban elmaradt tsz-ek a következők! Rakasd Egyetértés Tsz, Váralja Alkotmány Tsz, Závod Megértés Tsz, Szakcs Uj Élet Tsz, Nak Dózsa Tsz, Kajdacs Aranykalász Tsz Dunakömlőd Szabadság Tsz, Sió- agárd Sió Gyöngye Tsz, Kistormás Dózsa Tsz, Kölesd Petőfi Tsz, Ozora Egyetértés Tsz, Szárazd Búzaikalász Tsz, Páni Béke Tsz.

A dombóvári Alkotmány Tsz a döbröközi Zöld Mező Tsz és a várdombi Egyetértés Tsz az őszi munkákat 100 százalékig elvégezte.

KISZ-házak épülnek Bonyhádon. Az új telepeken két és félszobás, összkomfortos lakások létesülnek. Képünkön az új házsor« ahoi a lakások többségébe már beköltöztek a lakók.