Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
8 SÖLNA MEGYEI NEPŰ/SÁÖ 1963. október 13. (Traktor dübörög éjszaka • is a földeken. Talán az ezredik befőttesüveget tolja a helyére a paksi konzervgyárban Kun János és Gángl Erzsébet <'Dol8°S Gfsutkák Elnéptelenedő utcák, egymás után kihunyó ablak- ] szemek és egyre jobban sűrűsödő sötétség jelzi, hogy az estéből hamarosan éjszaka lesz. Voltaképpen nincs is élesen megvonható határ a két napszak között, pontosan talán csak azok tudják maguknak elhatárolni, akik ilyenkor blokkolnak az üzem bejáratánál, vagy éppen most veszik át a szolgálatot. Nemsokára a szórakozóhelyeken is elcsitul a zsibongás, a zenészek is elrakják hangszereiket és a lehúzott redőnyök mögül is csak addig látszik világosság, míg a napi elszámolás tart. A fények azonban mégsem tűnnek el teljesen az épületek ablakaiból. ' — oOo — Az első állomás — ha állomásnak lehet nevezni — a Dunaföldvári Cipész Ktsz gumiüzeme. 140 Celsius fokos sütők adják itt meg a gumicsizmák végső formáját, amelyek innen a kikészítőbe vándorolnak, hogy aztán onnan nemsokára eljussanak használóikhoz, a bányászokhoz. Kovács Lajos művezető szinte mellékesként említi; „Talán éppen most veszi kezébe Menyhei István sütő, vagy Sze- leczky Mihály festő a százezredik gumicsizmát, mert az bizonyos, hogy ebben a műszakban fog elkészülni, — oOo — A gumiüzem száraz hősége után most a paksi konzervgyár párás melegsége ölel körül bennünket. Itt is éjjelnappal folyik a munka, hiszen a gyümölcsök, befőttek el- rakása nem olyan dolog, hogy „ráérhet az majd a jövő héten is”. Százhúsz asszony fürge keze válogatja, felezi a birsalmát, hogy aztán ötliteres üvegekbe rakva forró fürdőt vegyen a sterilizálóban. „Egy-egy éjszakai műszakban 900—1000 ötliteres üveg telik meg most befőttel” — mondja búcsúzóul Ambrus Ödönné műszakvezető. — oOo — A 6-os országút mellett a Béritől Állami Gazdaság új- portálú épületéből is fény árad. A szüret termését dolgozzák itt fel gépek és emberek. Kiss Sándor, Varga János, Kis$ János, Hegedűs István és Lasznóczky György sürgölődik a bogyózógép és a pneumatikus prés körül. Hosszú - gumicső kígyózik innen a pincébe, ahol egymás után telnek meg a hordók musttal, még kiforratlanul őrizve magukban a jövő évi jókedvet, vidámságot. A pincemestert K. Szabó Éva helyettesíti, de a „női főnökirányítása alatt is zökkenő nélkül folyik a munka. — oOo — Textilgyárban vagyunk és a műszakvezetőnek percekig tartó gonaot adunk azzal, hogy olyan dolgozót válasszon ki, aki munkájával kiérdemli, hogy lefényképezzük. „Nehéz a választás, hiszen nagyon sokukról lehetne...” Aztán mégis kattan a fényképezőgép, felvillan a vaku, hogy Horváth Istvánnét örökítse meg az éjszakai műszakosok legjobban dolgozói közül. — oOo — A Bonyhádi Zománcgyárban Németh Lajos főművezető segítségével tanúi lehetünk az egész munkafolyamatnak. Készségesen kalauzol az egyengetőktől a granitozást végzőkig, a kemencéktől a készárut összerakókig. A kemencéknél itt is nagy a hőség, amikor vörös izzással kitárul egy-egynek a szája, és kihúzzák belőle a zománcozott, különböző rendeltetésű edényeket. — oOo — De nemcsak zajos munkahelyek vannak, sőt akad olyan is, ahol a csend az egyik legfőbb követelmény. Cipőnk koppanására is ügyelünk, amikor a szekszárdi Balassa János kórházban járunk. Találomra választjuk ki o gyermekosztályt, de tudjuk, hogy akármelyikre is mennénk, mindenütt ezt a gondoskodó éberséget találnánk. A hármas kórterem előtt megállunk. Egy pillanatra elönti a világosság a szobát, amíg az ápolónő körbe pillant. Halkan a kis nagydorogi fiú, Harsányi Jancsika ágyához lép, megigazítja a lerúgott takarót, aztán újra kattan a kapcsoló, hogy a gyógyulókai ne zavarja a világosság. — °Oo — Már világosodik, amikor utunk utolsó állomásához érünk, a szekszárdi kenyérgyárba. Az egész éjszakai munka bizonyítéka a tolópolcokon párolgó sok ezer kenyér, már ott áll az expediálóban ae elszállításra várva. Szöveg: Végh Miklós Fényképezte: Erb János j Dunaföldvár: Talán épp a százezredik pár csizmát veszi munkába Szeieczki Mihály a gumiüzemben. Biritói Állami Gazdaság: Mayer Antal és Kiss Sándor a pneumatikus prést tölti. A szekszárdi kórházban Antal Katalin ápolónő betakarja a kis beteget. Bonyhád: Készül az edények belső zománcozása. Tolna: Horváth Istvánná a szövőgépe előtt a Textilgyáriján,
