Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

¥ÖEWS IWEGTFI NÉPÚJSÁG 1963, október 1& A sötétség emberei Sióagárdon Az idény kezdete a tamási erdőgazdaságlan S ióagárdról levelet hozott a posta. A hízelgő beveze­tő sorokat kissé viszo- lyogva olvastam, de azért jól esett, hogy Mocsári József, az ot­tani szövetkezeti gazdák nevében arra kér, keressem fel a községet, mert a tsz-tagok el akarják mon­dani gondjaikat, bajaikat. A levél írója közölte: sok sérelem éri a szövetkezeti gazdák egy részét, méghozzá azokat, akik „komolyan veszik a szövetkezeti mozgalmat, a szövetkezeti demokráciát és a dolgozó nép kenyerét...” Aztán ír a bajokról, és eközben szidja, rá­galmazza, mocskolja a tsz veze­tőit. A levél végén feladóként Mocsári József neve szerepel. Ilyen előzmények után utaztam Sióagárdra és úgy gondoltam, az lesz a legjobb, ha először Mocsári Józsefet keresem fel, vele beszé­lem meg a levelében leírt dolgot, amply főleg abból a szempontból érintett, hogy benne a falu sor­sáról, jelenéről, és jövőjéről van szó. A szövetkezeti ház előtt egy szüretből hazafelé tartó asszony­tól kérdeztem meg, hol lakik ez a bizonyos Mocsári József. Az asszony megállt, gondolkodott, és arról kezdett faggatni, melyik Mocsárit keressük, mert ilyen ne­vű, legalább is tudomása szerint, három lakik a községben, egyik a falu másik végén, a velük szem­közt lévő házban és traktoros, a másik állami gazdasági dolgozó, ugyanabban az utcában, a har­madik egy nagyon idős ember, de olyan idős, hogy az már írni nem tud. Hát szóval melyiket keres­sük, és főként miért — ez érde­kelte az asszonyt legjobban. Mondom neki, mivel nem tu­dom, melyik legyen a mi Mocsá­rink, azt tesszük majd, hogy el­megyünk mindegyikhez. Az asz- szony felajánlotta, hogy velünk tart, elkísér bennünket és meg­mutatja a házat. A traktoros Mo­csári utánunk érkezett haza. Traktorral jött, megáll, s ami­kor mutattam neki a levelet, ki­jelentette: ..............-V '• — Éh ilyesmivel nem foglal­kozok, talán a másik Mocsári lesz, az, amelyik ott lakik a rácsos kapunál — mondta. Gyerünk hát vissza. Az épület­ben egy fiatalasszonnyal talál­koztam. aki miután bemutatko­zott, örömmel bólogatott, hogy igen. igen, innét, tőlük ment a levél. — Maga is tud ezekről a dol­gokról? — Igen. hogyne, már vártuk magukat — bizonygatta az asz- szony. — Ebben a tsz-ben úgy lát­szik, sok a baj? Erre rám nézett és csodálko­zott: — Hát nem a lottótól jöttek? Rövid magyarázkodás után a konyhaajtóban kiderült: a férj írt ugyan valami reklamáló levelet, de nem a Népújsághoz, hanem a pécsi lottóigazgatósághoz. A férj egyébként sem ismeri a tsz éle­tét, nem is foglalkozik azzal, te­hát semmiképpen nem írhatott ezekről a belső ügyekről. De hát azért biztos, ami biztos. Mivel a feleség Szekszárdon, a MÉK-nél dolgozik, megkértem, kérdezze meg az urát és én majd felhívom telefonon. A telefonbeszélgetés néhány nap múlva megtörtént: Mocsári József semmit nem tud a' levélről, és nem tud a harma­dik Mocsári József sem. Másva­laki írta, és a mocskolódások alá odahamisította a Mocsári József nevet. A.fenii részletekkel azért fog­lalkozom ilyen aprólékosan, hogy Sióagárdon á szövetkezeti gazdák követhessék utamat és hogy el­higgyék, él a községben néhány sötét, rosszindulatú ember, olyan, aki boldog, ha kárt tehet, ha za­vart kelthet. Ezek megbújnak a névtelenség homályában, legalább is addig, amíg az arra illetékes szervek nyakon nem csípik őket. A z ismeretlen levélíró arra biztatott, hogy nézzek kö­rül a községben és mer­jek a bajokról, a szövetkezeti gaz­dák sérelmeiről őszintén írni. De miért kellene ehhez bátorság, me­részség akkor, ha becsületesség és jószándék vezeti az embert? S miért követel ez a névtelen em­ber őszinteséget akkor, amikor ő maga enyhén szólva hamis és alattomos? Néhány dolgot a le­véllel kapcsolatban azért minden esetre megtudtam. Elsősorban azt, hogy akár bevalljuk, akár tagadjuk, Sióagárdon az egységes paraszti osztály kialakulása még gyerekcipőben jár. Éles a határ­vonal az egykori agrárproletárok és középparasztok, volt kulákolc között. Ez a körülmény sokfajta gond és baj előidézője. Legna­gyobb fékezője a normális, kö­zös munka kialakításának. Sze­rintem Sióagárdon az emberek tudatának formálása alacsony színvonalú és nívótlan. Ezt az ot­tani tények bizonyítják, főként a türelmetlen és mohó anyagiasság, a régi paraszti gőg, a régi prole­tárgőg érvényesülése, stb. A falu népe egy másfajta el­lentmondásban is él. Mindenáron felszínre törekszik és hivalkodni kíván a lumpen elemekből áradó szenny, mocsok és züllöttség. Időnként ez kerül középpontba, sajnos főleg ott, és akkor, ami­kor az egyenességnek, a gerin­cességnek és a jellemességnek kellene érvényesülnie olyan mó­don, hogy a becsületes, jószándé­kú emberek a régi vagyoni hely­zettől függetlenül összefognának. De ma még nem fognak össze. El­tűrik, hogy a község legalja ke­rüljön esetenként az érdeklődés középpontjába. Ennek pedig az a következménye, hogy a termelés helyett, a gazdásági élét megszi­lárdítása helyett olyan dolgok lát­szanak fontosnak, amelyek egyéb­ként tizedrangúak, ha a falu egé­szének érdekeit tartja az ember szem előtt, márpedig csak ezt le­het szem előtt tartani. Leírok ide egy példát. Él a községben egy kétes érté­kű nőszemély, mindenki tudja ró­la, kicsoda. Ez a magát Mocsári­nak álcázó figura a járáshoz is, a Népújsághoz is így írt róla: „Az őszi meleg napokban, amikor asszonyaink a kenderföldön 6—8 tized munkaegységet kerestek ve­rejtékezve, addig N. M. másfél munkaegységet is megkeresett a hűs pincében és még a ruhája sem szakadt, mert tánc közben nem is volt rajta ruha.” Lehango­ló és szomorú lenné, ha gz az ál­lítás megfelelne a valóságnak. Csupán ott a szépséghiba — már ami a levél tartalmát illeti —. hogy akik ezt állították, azok név­telenek és aki névtelen is. hami­sító is, annak mindent el lehet hinni, csak azt nem, hogy igazat mond. Különben is az a vezető, aki züllött és korrupt, nem so­káig, ideig-óráig képes felszínen maradni, sorsa úgyis utoléri, el­vesz. elbukik. Ez az egyik dolog. A másik pedig, miként legyem hi­tele még az igaz $zón*k is ott Sióagárdon akkor, amikor né­hány ember bírál, gyaláz. őszin­teséget. rendet követel, s eközben gyávaságról tesz tanúbizonyságot. Érkezett Sióagárdról több névte­len levél. A z egyiket tintaceruzával írták, és legalább fél na­pot fordítottak megírásá­ra. Ennek a sok oldalas levélnek indulatos és Zavaros minden sora. Érzi az ember, hogy olyan valaki rótta a sorokat, aki az általa kö­zölt tények többségéről nincs meggyőződve, amit kifogásol, azt nem látta, csak hallotta. Éppen ezért még a legkevesebb jószán­dékot sem lehet róla feltételezni és az ilyen levéllel nem érdemes foglalkozni. Lehet persze, hogy a bíráló fél. Attól tart, baja törté­nik. Erre volt már példa. De arra még több a példa, hogy aki a be­csületes és jószándékú bírálót ül­dözni merészeli, az rendszerint ráfizet. Különben is Sióagárdon a parasztok nem félénkek, ami a szívükön, az a szájukon. Ha vala­mi nem tetszik, megmondják,, ilyen a többség. És az ottani tsz vezetői ennek örülhetnek. De ah­hoz már nehezen vágnak jó ké­pet, amikor alaptalanul rágal­mazzák őket. S ki vágna ilyesmi­hez jó képet? Egyébként van a községben sok hiba, sok javítanivaló. Erről is beszélgettünk néhány tsz-taggal. Az . egyik présházban ültünk és megittunk néhány po­hár, sajnos eléggé savanyú mus­tot. Szóba jött, hogy a tagok is emberek, hibázhatnak,, a vezetők is emberek, hibázhatnak. A hi­bákról na hallgasson senki, de ne is hazudjon senki. És az sem biztos, h°6y aki kevesli a- mun­kaegységet, annak igaza van. De aki kevesli a munkaegységet, az­zal mindenképpen kötelező értel­mesen, becsületesen, emberi hangon, éppen a vezetők valame­lyikének szót érteni. Ez elég gyakran elmarad, vagy elég gyak­ran csak legyintenek rá. Kár! Előre lehet számítani arra Is, hogy ezt az írást ismét követi majd néhány névtelen, vagy ha­mis aláírásé levéL Benne lesz azokban, hogy e cikk ismét a ve­zetőket pártolja és ismét csak a tagok hibásak mindenért. Nem! Erről nincs szó! Arról viszont igenis szó van, hogy azt a veze­tőt. aki becsületesen helytáll, emberhez méltóan él és viselke­dik, azt a vezetőt a gyalázkodók- tól meg kell védeni. De ez az elv nemcsak a tsz vezetőire és tagjaira, és nemcsak Sióagárdra. minden magyar állampolgárra vonatkozik. Ha tehát valaki ko­molyan veszi a szövetkezeti moz­galmat, a szövetkezeti demokrá­ciát és a dolgozó nép kenyerét, még akkor is játsszék nyílt kár­tyákkal, ha nincs mindenben igaza. így lehet valamit kezdeni, különben nem. A KÖZSÉGI TANÁCSOK min­szinten is. a közelmúltban pedig elkészült a megyei összesítés. Az összesített megyei közsógfejlész- tési tervről a községfejlesztési ál­landó bizottság is tárgyalt. Az ülésen Schmidt Gyula, a megyei tanács községfejlesztési csoport- vezetője ismertette a tervet. Fel­szólalt Bodony János, az állandó bizottság elnöke, Kelemen Sán­dor. az állandó bizottság titkára és Fábián Imre mérnök. A tanácsok megyénk területén a következő évben 47 millió fo­rintot kívánnak a községfejlesz­tési feladatok megoldására for­dítani a társadalmi munkával együtt. Mint az előző években, ebben a tervben is kommunális tevékenység képezi a legnagyobb összeget. Az összeg 63.9 százalé­kát fordítják a kommunális fela­datok megoldására. Harminc szá­zalékot tesz ki a kulturális fej­lesztés, a pénz többi részét pe­Az erdészetben ez az időszak jelenti az idény kezdetét. Most folynak az erdőtelepítés, felújítás közvetlen előkészületei, ugyanígy elérkezett a kitermelési idény kezdete is. Berki László, a gaz­daság igazgatója a kitermelésről a következőket mondotta: — Hatvanötezer köbméter fát termelünk ki ebben az idényben. Ez a nagy feladat természetesen csak gépesítéssel oldható meg. Szerencsére jelenleg már ott tar­tunk, hogy a kitermelésnek 75 százalékát már géppel végezzük. Ebben az idényben már 10 új, nagyteljesítményű nyugatnémet gyártmányú fűrészgépet haszná­lunk. Ezeknek a hivatalos telje­sítőképessége egyenkmt 3200 köb­méter. Alkalmazunk 12 szovjet gyártmányú 1200 köbméter tel­jesítőiképességű fűrészgépet. Meg- növekedett a szállítási kapacitá­dig egészségügyi és egyéb felada­tok megoldására fordítják. több mint. 7 kilométer villany- vezetéket, 7 autóbuszvárótermet, 6 orvosi rendelőt, 3 bölcsődét, 15 óvodai termet, 14 általános isko­lái tantermet és 8 művelődési otthont építenek. Nem kétséges, azok a felada­tok kerültek a tervbe, amelyeket a falú lakóinak többsége szüksé­gesnek tartott. A tervezést min­denütt széles körű közvélemény­kutatás előzte meg. figyelembe vették a már korábban elkészí­tett távlati tervet. így aztán a tanácsülés elé rendszerint olyan javaslat került, ami a többség támogatására talált. Viták első­sorban a sorrendiségen voltak. Azon nem vitatkoztak, hogy pél­dául kell-e járda, inkább azon polemizáltak, hogy először melyik utcában építsék meg. Minden ta­nácstag saját körzetének érdekeit próbálta előtérbe helyezni. Vé­gül mindenütt sikerült egyesség- re jutni annak alapján, hogy nem sunk is. Három új erőgépet kap­tunk. A szállítási kapacitás nö­velésével kapcsolatos az is, hogy Csibrákon karbantartó-műhelyt építünk. Deák István, az erdőművelési csoport vezetője a telepítéssel, felújítással kapcsolatban adott felvilágosítást. 1 — Sajnos, nincs elég anyagunk a telepítéshez. Az idén rossz, volt a makktermés, így nem áll .ren­delkezésünkre annyi, amennyi szükséges lenne. Most az ország más erdőségeiből próbálunk makkot szerezni. Előreláthatóan 200—220 hektárnyi terűiét ■ kertil telepítésre és felújításra .ebben'az idényben. Pótlást háromezer ■ hek­táron végzünk. Erdőművelési tér ren az a legnagyobb eredmé­nyűink, hogy sikerült biztosítani a mélyforgatásos előkészítést. azt nézték, ki milyen hangosan kéri. javasolja saját körzetének a járdát, hanem, hogy hol a leg­szükségesebb. A TÁRSADALMI MUNKA tervezése igen érdékes képet, mu­tat, ez azonban korántsem meg- teni. hogy 1959-től, 1962-ig állan­dóan csökkent a tervezett társa­dalmi munka mennyisége, a tar nácsok kezdtek lemondani a sok lehetőséget nyújtó összefogás ki­használásáról. Az idei évre is ke­vés társadalmi munkát terveztek; a tanácsválasztások után az új tanácsok azonban legtöbb helyen módosították tervüket, így az megyei viszonylatban felemelke­dett 5 millióra. A következő évre 5 millió 400 000 forint értékű tár­sadalmi munkát ' terveztek., A szám tehát némi emelkedést .mu­tat, ez azonban korántsem meg­nyugtató, mert lehetőségeink sok­kal nagyobbak ennél. Ha a tervnek ezt a részét járá­sonként vizsgáljuk, kiderül, hogy- olyan nagy az . ingadozás, amit természeti, vagy egyéb adottsá­gokkal semmiképpen' sem lehet megmagyarázni; A megyében- a 20 forintot meghaladja az egy főre eső társadalmi munka érté­ke. Ugyanakkor a bonyhádi- já­rásban még a 12 forintot sérrj Rövidesen beköltözhető 2 és 3 szobás lakások vásárolhatók DUNAÜJVÄROS-KERTV A KOSBAN. Bővebb felvilágosítást az OTP dunaújvárosi fiókja nyújt. .169) SZEKVUTY PÉTER * * • ma. ■Sdtfcxiäixr. .. A mm pass» ^3r/< J*'1 \ ; 'J Tévedés ne essék. Képünk nem a Nevadai sivatag egy részletét ábrázolja, hanem megyénk egy pontján készült. Az udvari - ha,* tárban a nagy esőzés ilyen szakadékosra szabdalta a korábbal* szépen eimunkált, vetésre kész szántóföldet. ! (Főt« Erbj) Á megye 1964. évi község denütt megvitatták és jóváhagy­ták az 1964. évi községfejlesztési tervet. Az előterjesztett tervja­vaslatot többnyire együtt tár­gyalták a költségvetési javaslat­tal, hogy a kettő megfelelő össz­hangban legyen. A terveket meg­Nezzünk egy kicsit mélyebben a tervbe. Helyet kaptak benne mindazok a feladatok, amelyek a falufejlesztés szempontjából ma a legégetőbbek közé tartoznak. Egyebek közt 84 kilométer hosszú vitatták és jóváhagyták járási járdát. 8 kilométer hosszú utat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents