Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÍ8 1963. október 12. *-«*"— mfífn W7 Már csak két hét f$te hatkor Gtsfttubea Tizenöt nappal a határidő előtt: Újabb lsz-ek jelentették a búza vetés befejezését A dombóvári járás a jelek sze­rint ez év őszén kitesz magáért. Pár héttel ezelőtt még arról ér­keztek hírek az ottani közös gaz­daságokból, hogy a tagok elfogad­ták és magukra nézve kötelező­nek tartják a megyei párt vb és a megyei tanács vb határozatát, valamint felhívását. A járás kö­zös gazdaságainak vezetői levél­ben és telefonon közölték a Tol­na megyei Népújság Szerkesztő­ségével, hogy a vetést október 25-ig jóminőségben befejezik. Állják a szavukat. A döbröközi Zöld Mező Termelőszövetkezet után a dombóvári Alkotmány Tsz-ben is végeztek ezzel a na­gyon fontos munkával. Ezertizen­hét holdon vetették el a búzát. Befejezte a vetést a lengyeli Búzakalász Tsz is. A mucsi Egyet­értés Tsz-ben tegnap délelőtt már csak néhány hold volt hát­ra. A tolnai Aranykalász Tsz- ben tegnap délelőtt mindössze 40 hold hiányzott a vetésterv tel­jesítéséből. A fácánkerti Uj Barázda Tsz tagjai kihasználták a jó időt, s ahogy a talaj annyira megszik­kadt, hogy rá lehetett menni, folytatták az esőzés miatt félbe­maradt vetést, Simon Vendel el­nök telefonon jelentette a Nép­újság szerkesztőségének, hogy pénteken délig valamennyi őszi kalászosukat a földbe tették. Ez­zel a megadott határidő előtt 15 nappal hamarabb végeztek az őszi kalászosok vetésével. Befejezték a Dombóvár melletti pálya átépítését Az eredeti menetrend szerint közlekednek a vonatok Tavasszal nagyarányú pálya­átépítési munka kezdődött Dom­bóvár mellett. Áthelyezték a dom­bóvári állomás pécsi kijáróját. Emiatt — mivel rendszeres vá­gányzárt kellett elrendelni — módosították több, Dombóvár és Pécs között közlekedő vonat me­netrendjét. A pályaépítési munkák most befejeződtek, ezért október 12-étől kezdődően ismét az eredeti me­netrend szerint közlekednek e szakaszon a vonatok. dűlő- — Itt nincs megállás — mond- gumi- ja. És ennél többet nem ér rá szólni, mert kintről sürgetik. A sáros utakon csizmás, feltúrt szoknyás asszonyok tartanak a falu felé, hazafelé. A brigádszál­lás mellett egyiket megszólítom: — Nincs sár, bírtak dolgozni? — Igen, a fűszerpaprikát szed­tük — mondja az asszony. — Az­tán arról is beszámol, szinte ké­retlenül, hogy ma sokan voltak a paprikaföldön. Hogy hányán, azt nem tudja, de pontosan talán még a brigádvezetők sem tudják. Sok jelből állítom: kicsit az az érzése az embernek, hogy az irányítás tervszerűbb, szervezettebb, „súly- pontozattabb” lehetne, mert ezen a napon néhányan a krumplit szedték, mások a kukoricát tör­ték, jópáran a fűszerpaprikában dolgoztak. A krumpli elővete- mény, tulajdonképpen a 120 hol­don már be is fejeződött a beta­karítás, de a talajmunkát még­sem lehet kezdeni, mert itt-ott néhány száz négyszögöl akadá­lyoz. Pedig a munkakedvvel úgy lát­tam, nincs különösebb baj. A szö­vetkezeti gazdák és a családtagok sötétedésig dolgoznak, sőt egészen pontosan még sötétben is. Hat óra után jártam a mázsaháznál. De akkor még egyre jöttek a fo- gatosok lemérték a krumplit és a tagoknak járó részt haza is vit­ték, még az este. A mázsaházban két gyertya fénye mellet Schwei- er elvtáns, a raktáros dolgozott. — Meddig tart a mai nap? — kiáltja Né­meth Mihály fogatos és Lo­vas János, akinek a krumplija még a kocsin van. Gyorsan le­rakodnak, szidják a „marhanagy zsákokat” és indulni akarnak. Szeretném szóra bírni őket. — Elvtársak, tudják, hogy a krumpli helyére búza kerül? — Ott az illetékes — mutat rá Németh Mihály fogatos a velem lévő fiatal agronómusra. Gyaní­tom, hogy nem tudják, és nem is nagyon érdekli őket, hová, mi kerül. Ez az itt tapasztalható kö­zöny nem valami őcsényi specia­litás. Párt- és tanácsi vezetők — megyeiek, járásiak — állandóan hangoztatják, úgy irányítsanak a tsz-ekben a vezetők, hogy a tagok ne csak hallják, érezzék is, hogy gazdák. azt mondja,, „rossz alanyo­kat fogtál ki”, olyanokat, akik a közösben csak hébe-hóba dolgoznak. Lehet. Az viszont tény, hogy az őcsényi Kossuth Tsz a gabonavetésben nagyon el van maradva. A vetés­tervüknek még 40 százalékát sem teljesítették. A tsz irodájában Kézdy Gyula főagronómus az okokat azzal magyarázza, hogy későn, egyenetlenül érett be a kukorica, a 300 hold elővetemény (Október 10.) — Gyerünk, gyerünk Az agronómus napraforgó betakarításához a gépállomástól kevés gépierőt kap­tak... öcsényben mindenesetre a ve­téssel ez év őszén baj van. A je­lenlegi szervezettséggel és felké­szültséggel a búzát még október végén sem teszik a földbe, pedig a határidő október 25-e. Szili Pé­ter elvtárs, a tsz elnöke azt mondja: „ha eső nem lesz idejé­ben végeznek”. Bár igaza lenne! Egyelőre a jelek mást mutatnak» határozottan igaz, hogy sok min­den nem a tagokon és a vezető­kön múlott, de azért a főagronó- musnak nagyobb határozottság­gal kellene a munkálatok irányí­tásával törődnie és a brigádveze­tőkre nézve sem valami jó bizo­nyítvány, hogy még csak itt tar­tanak. volt, de még megnéztük a . lóistállókat. A Varga-féle lóistállóban még nem volt bekötve, csak egy pár ló. A Vörös-féle istállóba hat óra után fordult be az első szekér. Valahol mégis baj van. Szili elvtárs, az elnök is sokat dolgozik. De mint­ha nem kapna munkatársaitól megfelelő és elegendő segítséget. — Nemcsak az a baj, amit ti láttok, hanem, amit én látok, és ti nem is ismertek — nem részle­tezte, hogy mire gondol. Egy bi­zonyos, Öcsénnyel a megye „be- fürdik , ha nem történik gyors intézkedés. SZEKUL1TY PÉTER Öreg este Grafikai kiállítás Szekszárdon Vasárnap nyílik meg Szekszár-1 nek helyiségében kerül sor a gra­dön a KPVDSZ kulturális napok rendezvényének október 13-tól ok­tóber 20-ig tartó sorozata. • Az első rendezvényre • október 13-án délelőtt 10 órai kezdettel, az MSZMP belvárosi alapszervezeté­fikai kiállítással. Az október 16-ig nyitva tartó kiállításon a megyei KPVDSZ-alapszervezetek "váll ta­tainak fejlődéséről kaphatnak ké­pet az érdeklődők.. Hol, vagy hogyan ? Tíz éve működik kórház Pincehelyen. A főépületben három osztály kapott he­lyet: a belgyógyászat, a sebészet, és a szü­lészet-nőgyógyászat. Nem mintha olyan nágy lenne ez az épület, ellenkezőleg. Csak 30 ágyas a bel­gyógyászat, de leg­zsúfoltabb a nőgyó- gyászat-szülészet, hi­szen csak 20 ágyas. Egyszóval: kicsi, vi­déki kórház. Hat or­vos dolgozik itt. Hogyan? Eltemet­ve érzik-e magukat a vidéki csendben, a zsalugáteres ablakok mögött, vagy van módjuk messzebbre tekinteni, közel hoz­ni a kórházhoz a gyógyászat legújabb módszereit, eszköze­it, gyakorlati tapasz­talataik alapján vé­geznek-e önálló, tu­dományos jellegű munkát? Dr. Pilaszanovich Tivadar, a sebészet főorvosa, az igazgató azt mondja, felszere­lésükkel elégedettek lehetnek. S ez nem­csak a műszerekre vonatkozik, hanem például arra is, hogy 400 kötetes szak- könyvtáruk van, hét nyugati szakfolyóirat jár hozzájuk, négy baráti állam orvosi folyóiratán kívül va­lamennyi hazait meg­kapják. S ezekben az újságokban nemcsak mások cikkeit olvas­hatják, hanem kór­házbéli kollégáikét is. Dr. Papp Sándor belgyógyász-főorvos az új gyógyszerek hatásával foglalko­zik. Az Egyesült Gyógy- és Tápszer- gyár többször felké­ri, hogy próbálja ki új készítményeiket, s ilymódon szava van abban, hogy egy-egy gyógyszer forgalom­ba kerül-e. Osztályán végzett megfigyelé­seiről az Orvosi He­tilapban rendszere­sen ír. Az egyik müncheni szaklap­ban nemrég jelent meg cikke a háztar­tási propán-bután gázmérgezésekről. Papp főorvos a min­dennapi életet nézi orvosi szemmel. Az említett cikkhez több újságkivágást mellé­kelt, amelyek gáz- mérgezéses balese­tekről adtak hírt. Most a permetezősze­rek mérgező hatását vizsgálja. A napi saj­tóból gyűjtött össze több száz esetet, ar­ról, hogy a most használt permetező­szerek kellő elővi­gyázat nélkül súlyos balesetet okozhatnak. Az egyik állami gaz­daságban például a permetleves hordó­ba nyáron vizet töl­töttek, s a gyerekek nbban fürödtek. Töb­ben halálos véggel. Jó az ilyesmire fel­hívni a figyelmet, mert ösztönöz arra, hogy — ebben az esetben például — más vegyi összetéte­lű permetlevet kísér­letezzenek ki, olyat, amely az emberre nem ártalmas. Az igazgatónak a közeljövőben jelenik meg cikke az Orvosi Hetilapban. A saját vérrel való kezelés­ről írja tanulmányát. Dolgozik egy sebé­szeti könyvön, amelyhez nemsokára már kiadót kereshet. Természetesen az ilyen munkához ke­vés lenne a kórház saját könyvtárának segítsége. De, a könyvtárközi köl­csönzés révén az or­szág egész területéről kaphatnak megfelelő irodalmat, ha ez ki­csit nehézkes is. Az Országos Orvosi Könyvtár olvasószol­gálata viszont kíván­ságra megküldi egy- egy témakör legfris­sebben megjelent iro­dalmát is. Az sem jelent problémát a pincehelyi orvosok­nak, hogy egy-egy — őket érdeklő — előadást akár Buda­pesten, vagy Pécsett meghallgassanak. Csak el kell utaz- niok. Az orvosok maguk mondták, és a fen­tiek bizonyítják: nem azt nézik, hogy hol dolgoznak, arra ügyelnek: hogyan. (BKJ Évi 144 ezer forint ösztöndíj A Paksi Konzervgyárban éven­te 144 ezer forint ösztöndíjat fo­lyósítanak az egyetemen, főisko­lán tanulók számára, valamint az ipari tanulók képzésére. Hét egyetemistát, illetve főis­kolán tanulót havonta 5000 forint ösztöndíjban részesítenek. Tizen­hét másodéves, illetve harmad­éves tanuló Budapesten és Nagy­körösön végzi tanulmányait. Az idén 18 első évfolyamos tanulót iskoláztak be. Az ipari tanulók részére havonta 7000 forint ösz­töndíjat folyósít az üzem, a diá­kok tanulmányi eredményétől függően. Az iskolai képzésen kívül a gyárban is foglalkoznak szak­munkásképzéssel. A napi munka mellett negyven dolgozó vesz részt a gyárban induló szakmun­kásképző tanfolyamon. Szünet nélküli termeléssel négyezer mázsával túlteljesítik évi tervüket a bátaszéki mészégetők A megyénkben munkát végző Komlói Építőipari Vállalatéi, a tanácsi építőipart, a ktsz-eket és a magánúton építkezőket a báta­széki földművesszövetkezet üze­me látja el égetett másszék Mindössze negyvenöt napon nem termeltek ebben az évben a nagy hideg -miatt. A tél okozta kiesés nagy volt, de jó munkaszervezés­sel pótolni tudták a lemaradást. A tavasz óta egy pillanatra sem hagyták kihűlni a kemencéket, éjjel-nappal., hétköznap és ünnep­nap három műszakban dolgoztak a munkások. A negyvenöt napi kiesést július végére pótolták. S ha a nyersanyag szállítása olyan folyamatos lesz, mint eddig volt, akkor november közepéig leszál­lítják a bátaszékiek azt harminc- kétezer mázsa meszet, amit az év végéig kellene átadniok. S úgy számítják, hogy a terven fe­lül vállalt , négyezer mázsa ége­tett meszet is átadják az. építők­nek december végéig. A mészkövet szállító bükkösdi bányával és vasúttal történt jó együttműködésen túl az is hozzá­járult a bátaszéki mészégető üzem termelésének ilyen kedvező alakulásához, hogy nagyjelentősé­gű újítást alkalmaznak. Somló Sándor, a mészégető üzemvezető­jének kísérletei alapján az ége­téshez a 3500 kalóriájú szén mel­lett harminc százalékos arány­ban savgyantát használnak, ami­nek a kalória értéke 6000. A savgyanta az Almásfüzitői Kő­olajipari Üzem mellékterméke, amit még kora tavasszal besze­reztek a bátaszékiek. Ezzel a módszerrel mintegy 25—30 szá­zalékkal növelték a termelést és jelentősen csökkentették az ége­tési időt. K. É. Nagymosás a Duna-parton V&rü János íeiveiej^

Next

/
Thumbnails
Contents