Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-09 / 236. szám

4 TOLVA MEGYEI VÉPŰJSAO 1963. október 9. A társadalmi tulajdon megőrzéséről Azt már nem is kell külön magyarázni, lia egy gyárban, üzemben megszólal a munka­időt jelző csengő, vagy duda, a munkások hazamennek, mégsem marad őrizetlenül a telep. Át­veszi birodalmát az éjjeliőr. És vigyáz éberen. Ahol arra mód es lehetőség van, még kutyákat is alkalmaznak. Ez pedig na­gyon is érthető, hiszen értékek, sok-sok millió forint forog koc­kán. bűnös könnyelműség lenne csak úgy, „isten nevében” ma­gára hagyni. De még így is nem egyszer megtörténik, hogy a tár- sadalpii tulajdon dézsmálói, megkeresve a legkisebb rést, a fokozott ellenőrzés és megelő­zése rendszerén, lopnak. Mennyivel inkább megtörtén­het ez olyan helyen, ahol az érlékek megóvásán/.}: legelemibb szabályait sem tartják be. Sőt, őrizetlenül hagynak kint a ha­tárban értékeket. A mezőgazda­ság az a terület, ahonnan né­hány példát véssünk erre. Ter­melőszövetkezeteink a betakarí­tás nagy munkájában igyekez­nek terményeiket — burgonya, paprika, stb — minél hamarabb összegyűjteni de a földekről el nem szállított terményeket őri­zetlenül hagyni több, mint könnyelműség. Márpedig az útfélen zsákokba rakott burgonya és más termény a notórius tolvajoknak „felhívás ketingőre”. S ha aztán ellopják, gyerünk a rendőrségre, keres­sék meg a teltest. így járt a szekszárdi Jóreménység Tsz is, IS zsák burgonyájával. De az is kiderült nyomozás közben, hogy a lopás előtt már két héttel fel volt szedve a termény. Négy mázsa őrizetlenül ha­gyott fűszerpaprikát vittek el is­meretlen személyek a decsi Al­kotmány földjéről is. Méghozza milyen furfanggal. A Szekszárd— bátaszéki útvonalon lovas kocsi­val elhozták Szekszárd alá, majd megfordulva a földúton Decsre vitték, s ott egy szalmalcazaí- ban dugták el. Mindezt a rend­őrség úgy tudta meg. mert azon az éjszakán esett az eső és a nyomok árulkodtak. De hogy lehet nyomára jönni annak a 180 betonoszlopnak, amelyet szintén az út mellöl, a szekszárdi Szabadság Tsz-től loptak el. .Megtalálja a rendőr­ség, de mennyi munkájába ke­rül ez? Ilyen forgalmas úton bizony pécsi. nyíregyházi, bé­késcsabai. debreceni kocsik is járnak. Arra vitték el. vagy a környékbeliek valamelyikéhez ragadt? Ki tudja? Az őrizet­lenül hagyott holmik pedig, amint a példák is mulatják, némelyik embernél jobb meg­őrzőre találnak, mint a tulajdo­nosoknál. A bűnösök keresése pedig, szerte az országban, nem könnyű. Különösen akkor nem, ha mint e példában is. a ká­rosultak azzal jelentik a lopást, hogy egy hónapja még megvol­tak az oszlopok. Egy szó annyi, mint száz, rendet kell teremteni a közös területén is. A károk megelő­zésének legelemibb szabályát be kell tartani: őrizni kell az egész évi nehéz munka gyümölcsét. (sz) Műszaki könyvnapok Az első műszaki könyvnapot egy éve rendezték meg. Az ak­kori hosszas és alapoS-'eÍők€&ftes tulajdonképpen egy célt szolgált: megfelelő tartalmú és színvonalú, de mégis népszerű műszaki köny­veket adni a mérnökök, techni­kusok és munkások kezébe. A másik cél inkább kimondatlanul élt a könyvnapok rendezvényei közötti valamiféle igényfelmérést végezni a műszakiak között, vá­laszt kapni arra, hogy az ipari szakmák sokasága között melyek azok, amelyek leginkább meg­kívánják a jobb szakkönyv-ellá- tást. Terület bőven került a Műszaki Konykiadó számára, mert számos olyan javaslat futott be a véla- mény kérő lapokon, amelyekből ha nem is egészen átfogó, de nagyjából világos képet lehetett alkotni az igényekről, az érdeklő­désről. De azt is megmutatta ez a véleménykutatás, hogy az ipar­ban dolgozók jelentős hányada még nem jutott megfelelő szak- könyvhöz. Hogy ez így van. an­nak egyrészt érdeklődés, más­részt viszont a könyvkiadás ská­lájának szűkössége volt az oka. A tavalyi siker és a várakozá­son felüli jó eredmények tették indokolttá, hogy a műszaki könyvnapokat az idén is, s ezt követően minden ősszel megren­dezzék. Az ideit október 19. és november 5. között bonyolítják le. Már előre elmondhatjuk: az érdeklődők tábora a tavalyinál jóval gazdagabb választékot ta­lálhat. S hogy ez így lehet, ab­ban nagy szerepe van a szakem­berek javaslatainak. Inkább csak ízelítőt adhatunk, a részletes ter­vek leisorolása nagy terjedelmet igényelne. Már azonban ezek a részletek is érdekesek. Többen javasolták tavaly, hogy az auto­matizálásról hozzon forgalomba könyveket a kiadó. A téma ipar- fejlesztési szempontból nem csak érdekes, hanem felettébb fontos is. 'Ezért indította el már az idei könyvnapra „Automatika-soroza- tát” a Műszaki Könyvkiadó amelyben körülbelül 50 munka foglalkozik majd az automatizá­lás alapelveivel, gyakorlatával, honi és külföldi tapasztalatokkal. Egy másik javaslattevő a kiber­netikáról kért szakkönyveket. Az „Űj technika” sorozatban adtak is ki már olyan könyvet, ame­lyik ezzel a témával foglalkozik ismeretterjesztő szinten és szán­dékkal. Az eddigiek amellett szólnak, hogy a műszaki könyvnapok nem egyszerűen kereskedelmi célt szolgálnak, hanem sokkal in­kább a műszaki irodalom propa­gálását, az olvasók igényeinek jobb felmérését, a könyvkiadás és az ipar közvetlen tapasztalat- cseréjét és egymás segítését. A szépirodalmi könyvnapoktól el­térően nem rendeznek utcai áru­sítást, bár városonként, nagyobb ipari központonként ezek meg­rendezésén is érdemes lenne gon­dolkozni. Már csak azért is, mert így az avatottak mellett az ava­tatlanok érdeklődését is jobban rá lehetne irányítani a széles ská­lájú, s külföldön sem ismeretlen magyar műszaki szakirodalomra. Ismét lesz badacsonyi aszú A badacsonyi borvidéken, a hirtelen napos, melegre fordul! időjárás szinte napról napra emelte a szőlő cukorfokát, sőt ami ritkaság, megjelent a Bada­csonyban is a hegyalján gyakori, aszusodást, előidéző nemespenész- A Badacsony legmelegebb lej­tőjén szemenként szedik aa összetöpörödött, magas cukor­fokú. szőlőt, amelyet % hagyo­mányos tokaji módszerrel zsákba gyűjtenek és így tapossák, pré­selik ki. A badacsonyi aszú és a tokaji aszú azonban csak a módszerben egyezik Az olasz- rizling, a szürkebarát és a mus­kotály keverékéből sajátos ba­dacsonyi aszú készül. amely megtartja a táj jellegnek meg­felelő ízt, zamatot. 48. VfiGH ANTAL: — Kérem, mi az emberi szel­lem felszabadítása ügyének szen­teljük az életünket — szólt visz- sza Péter. — Nem fel kellene szabadítani a maguk szellemét, hanem le­csukni — mondta a rendőr. — Kérem, a XXII. kongresz- szus után vagyunk — dadogta Jani —, minket ne provokáljon! Mi békés polgárokként akarjuk az életünket élni, drága őrmester kartárs! HOLNAP VASÁRNAP AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA1 ............................................................................. tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA — Garázda huligánok! Még arra sem érdemesítem magukat, hogy a kezembe fogjam a sze­mélyi igazolványukat... talán egyszer majd megtisztul maguk­tól az élet... Péter az őrmesternek kijelen­tette: — Az élet az emberi szellem előrehaladásának hídja — a híd az eszmék előrehaladásának élete... az élet a híd előre­haladásának szelleme ... az előre­haladás a híd szellemének élete, — s bementünk halászlevet enni. — Hogy lehet egy ilyen ma­dárral szóba állni, akinek a te­kintete olyan, mint hat pár rendőrcsizma — mondta Geda —. micsoda madarak vagytok ... —, s ettük a halászlevet. Szürke­barátot kértünk, de pincér azt mondta: nincs. Péter megkérdezte tőle, itt nincs, vagy az egész országban? — Uram! — Az egészen más — mondta Péter, s a tenyerére tette pén­zünket, a pincér két ujjal, szoli­dan három darab százast vett ki. S a három üveg Szürkebarátot azonnal hozta ... — Micsoda madarak vagytok — nevetett Jani. — Igazán nem hoztok az emberre szégyent. . . Kacagta mindenki. — No, csak most mondd meg, Geda... Geda keveset beszél: minek arról olyan sokat beszélni, van pénzük, holnap kaprftik egy háromötvenes Nortont a popsijuk alá.,,. —. s ittunk a Szürke­barátból . .. Jani kijelentette, ez a hely mákos, rendeljünk taxit, s men­jünk a Tabánba. Nagy taxit kér­tünk, a sofőr plusz egy ötvene­sért kockára tette a jogosítvá­nyát. Gedáék ismét előre ültek. Hédi az én ölembe ült, Dóra a Péterébe, és Hédi az kérdezte tőlem: — Csókolta-e meg már valaki a füledet? — Nem! — mondtam. A Tabán zárva volt. Geda azt mondta, nem baj, elhoztunk egy üveg .Szürkebarátot, s egymás után ittunk az üvegből. Különben is ő már megy haza, reggel neki korán kell kelni. Egyébként Hédi is arra lakik, ők elmennek együtt, s igazán ne költsük rájuk a pénzt. Szívesebben mennek ilyenkor gyalog, jót tesz az agy­nak egy kis friss levegő. ■ tlMIIIMIIIIIMIIIiHBH Geda és Hédi elmentek. Geda nem búcsúzik: — Holnap majd láthatlak benneteket. — Távo­labb átfogta Hédinek a derekát a pulóver alatt, és egymáshoz simulva mentek. Dóra nyafogott, milyen késő van, ő kint lakik Kőbányán, és holnap délelőtti műszakban kezd. — Nem olyan madarak az én barátaim — nyugtatta meg Jani —, elvisznek taxival .. . Külön­ben is, itt van Kőbánya egy köpésre. Jani előre ült, Dóra kettőnk közé. A sofőrnek plusz egy öt­venes, mert éppen most lenne váltás, ha nem megy be időre, ezzel a munkakönyvét teszi koc­kára. Útközben Dóra a kezemet a derekára tette, alul a kombi nén, mert a kombinéja a legfinomabb nyugatnémet nylon, annyira fi­nom, hogy még a kézen az erő­sebb bőr is megszakíthatja, s egész felig fut rajta a szem. S közelebb bújt hozzám. Aztán egy kézzel találkozott a kezem, s halványan úgy emlékeztem rá. hogy az a kéz mintha a Péteré lenne. Dóra azt mondta: — Imádlak benneteket, édes kis tanyasi srácok, tizenegytől nyitva a presszó, feltétlen néz­zetek be máskor is. s megkínál bennünket egy isteni turmix-szal. Jani Dórával kiszállt a taxiból, mert nem akart bennünket költ­ségbe verni, itt átmegy a szom­széd utcába, s, máris otthon lesz. És elmentek Dórával, Jani át­fogta Dórának a derekát a puló­ver alatt. Szorosan egymáshoz simultak, úgy mentek a járdán. — Isteni ez a Jani — mondta Péter. — Én úgy látom, itt maga a Jani ... — mondta a sofőr — és a szállóba mentünk. Útközben Péterrel átöleltük egymást, s Péter az arcomat csó­kolta. — Csudamód belekerültünk az élet forgatagába, vitézlő. — s Péternek sugárzott az arca. — Mert ha az élet egyszer a hátára kapja az embert, barátom — s égett a szemem. — Mondja meg nekünk, drága sofőr kartárs. hogy mi, a bará­tom és én holnap, mi az özvegy­nek milyére tesszük a popsinkat. — kérdezte Péter. — Fogalmán sincsen kérem ... iiMniiiiiin mtnTiii ■ nr — Ilyen nincs, mondja meg! — Kérem, annyit gondolkoz­tam, hogy hajnalra megtörténhet, idegösszeroppanást kapok, de nem tudom kitalálni. — Most csak mondd meg, vitézlő: nem tudja ez a tisztelt kartársunk, hogy holnap mi a popsinkat az özvegy milyére tesszük! Most csak mondd meg, vitézlő! — Minek arról olyan sokat beszélni — mondom —, nyilván, hogy mi, én és a barátom hol­nap a popsinkat az özvegy háromötvenes Nortonjára tesszük! S kacagtunk, hogy a drága sofőr kartársunk nem tudja! Ilyet nem tudni ... — De legalább azt mondja meg, drága sofőr kartárs, hogy milyen madarak vagyunk mi ketten. Mondja meg! — Mert mi tudjuk, hogy mi illik, mi tisztességes culát vet­tünk magunkra . itt Pesten, min­ket nem nézhet ki senki sehon­nan. úgy. mint szarka a fészké­ből a kakukkfiókát. — Mi meg is nyiratkoztunk rendesen, s mi nem nézünk úgy ki, mint két tépett madár cse­resznyeszüretkor. ha a csősz meg­ijeszti őket. De mondja meg drága sofőr kartárs. milyen ma­darak vagyunk mi így ketten, éh és a barátom, no. csak most mondja meg! Aztán amikor megérkeztünk a szállóhoz, Péter a pénzünket a tenyerére tette, s a sofőr két ujjal, rendkívül szerényen kivett egy százast. Megkértük a portást, hogy segítsen megkeresni a szo­bánkat. s mondja meg, mi ket­ten, én és a barátom, milyen madarak vagyunk ... no, csak most mondja meg! A portás megkereste a szo­bánkat, s valamit mondott. Péter azt mondta: — Fogadjuk el a tézisét — s adtunk neki egy húszast, és bizonyosak voltunk benne, hogyha Jani és Geda, ha látná, azt mondanák, hogy isteni madarak vagytok, nem hoztok az emberre szégyent! A szobában Péter leült az ágyra. Hosszas fejtegetésbe kez­dett azzal kapcsolatban, hogy csudamód bekerültünk az élet sodrába! S kijelentette, hogy te­lepedjek mellé, mert plenáris ülést tartunk. Úgy, ahogy ilyen­kor szoktuk, végignyúlt az ágyon, és én is ugyanazt tettem. (Folytatjuk) irri'i'i »■ ■'! iiiimiiniiiiiii MADÁRTÁVLATBÓL Négy éves fejlesztési tervének befejezéséhez közeledik a majosi Aranykalász Termelőszövetkezet majorja. Középen a nemrég elkészült korszerű, 106 férőhelyes markai stáiiú.

Next

/
Thumbnails
Contents