Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-08 / 235. szám

8 TOES« WEG TÉT KÉPÚJSÁG 1963. október s. ŐSZI FALHULLÁS Az ősz a hullás időszaka. Hul­lanak a jakról a levelek, hulla­nak a legyek, azonkívül gyakran hull az eső, a köd. Dehát ez a természet rendje. Tavasszal ki­virul a természet, hogy ősszel elhullassa díszét, vagy, hogy az ember learassa, leszedje tavaszi vetésének bő termését... És, mint a lombok, itt ott hul­lik q fal, pontosabban mondva, a vakolat is. kolathüUásra még a nyári ziva­tarokat sem lehel felhozni ment­ségül, mert jóriéhány, környező épület fala dacol immár évtize­dek óta az időjárással — szembe­tűnő folytonossági hiány nélkül. Kereken kimondva, a városi tanácsház külseje nem dicséri azokat, akik tavasszal a vakolást végezték, és bár nem tudja a külső szemlélő, mennyibe került, Must, azaz murci Az emberek a mustot szívesen isszák. Valamikor réges-régen, szokása volt vendéglősöknek, hogy szüret táján táblát tettek az ablakba: Must, azaz murci van! Ebből már tudta a vendég, hogy kapható must, de lehet, hogy mire az asztalhoz ér, mur­ci vá válik, forr, s már ekkor nem must, és még nem bor. Szíve­sen fogyasztották a vendégek. Még „utcán át” is adtak mustot, azaz murát.... Mindez most, szüret táján ju­tott eszembe, mert a vörös bor hazájában, megujhodó szőlökultú- ránk városában sehol nem lehet mustot, azaz murát kapni. Pedig milyen szívesen keresnénk fel a városban felállított sátrat, ahol a vendéglátó vállalat mérne mus­tot. Esetleg új bort is. Lesz ilyen sátor? Ki tudja? Pedig nagyon sok mustot és új­Különös természetrajz, ami egyáltalán nem ülik a természet rendjébe. Mert amennyire termé­szetesnek veszi az ember. hogy. a tavasszal kilombosodó fa ilyen­kor elhullatja levelét, legalább annyira természetellenesnek tart­ja, hogy ilyenkor október elejé­re lehullatja külső mázát a ta­vasszal vakolt fal. Úgy, mint a szekszárdi tanács­házán. A múlt év végén foglak a városháza tatarozásához, amikor a hideg tél beköszöntött, és va­lamikor a tavasszal fejezték be. És az épület most, egy félév múltán olyan, mint egy kopott veréb, mért itt-ott, négyzetméte­reken hiányzik róla a tavasszal felhordott felső vakolatréteg, és világosabban virít az alap. És milyen lesz még újabb egy év múlva? Erre az indokolatlan őszi va­mégis megállapíthatja: ezért kár volt. egyáltalán pénzt kifizetni. Bt bort eladhatnának, a városi fo­gyasztóknak — kis propagandá­val még az idegenforgalmat is emelni tudnánk. P. Bemutató a megye húsboltvezetői részére Mi a Handler-ügy tanulsága ? A Tolna megyei Népbolt Válla­lat hétfőn bemutatót rendezett a megye húsboltvezetői részére. A bemutató előtt Jelics Miklós elő­adást tartott a társadalmi tulaj­don védelmével kapcsolatos kérdésekről, mindenekelőtt a Handler-ügy tanulságairól. Amint az ismeretes. Handler János bony­hádi volt húsboltvezető nem az előírások szerint bontotta fel a vállalattól kimérésre kapott húst, így alkalma nyílott jelentős vis­szaélésre. A húsboltnál kisebb ér­tékű húst a nagyobb értékű kö­zé rakta természetesen magasabb áron mérte ki, így jelentős be-\ vételi többletre tett szert. Tettét azonban leleplezték, s bíróság elé állították. A szabályos húsbontással ugyan tisztában vannak a megye hús- boltvezetői, legtöbb esetben nem is tapasztaltak szabálytalanságot az ellenőrzés során. A hasonló nagyobb visszaélések megelőzése szempontjából azonban szükséges volt, hogy hivatalosan is felidéz­zék az előírásokat, s a gyakorlat­ban bemutassák a szabályos bon­tást A bemutatóra az 54-és szá­mú húsboltban került sor. Vandál kezek „munkája” Nemcsak a városban, de a falvakban is megtalálható a vandál huligánok kezenyoma. Mint képünk is bizonyítja, ezek az ele­mek Pakson sem ülnek tétlenül, ahol lehet, rombolnak. Nem tudták elnézni, hogy a kikötői kandeláberen épen díszelegjenek az üveggömbök, mi sem „természetesebb” hát. összetörték őkei. Viszont az is természetes, hogy vég nélkül és büntetlenül nem folytathatók az ilyenfajta „üzelmek”, és egyszer rajtaveszte­nek. Akkor pedig nemcsak az üveggömbök árát fogják megfizetni. Foto: Erb Cikkünkre válaszolnak- ittasság, figyelmetlenség, gondatlanság miatt: Haláleset, súlyos sérülés, anyagi kár Szabó Jónás, szárazéi lakos, a GySnkj Gépállomás vontatójával este nyolc óra tájt indult ki a határba, hogy kukoricáját haza fuvarozza. Hazafelé jövet a sá­ros. csúszós földút egyik lejtőjén a megrakott pótkocsi megcsú­szott, s a vontatót felnyomta a mély út partjára. Az első. kere­kek már fenn voltak a parton, amikor a vontató felborult és maga alá temette Szabó Jónást. Szabó a helyszínen belehalt sé­rülésébe. A halálos baleset oka: gondatlanság. amelyet Szabó követett el azzal, hogy ismerve az utat, a sár ellenére elindult a fuvarozásra. * Fercs Lajos, paksi lakos ittasan motorozott Paks határában a 6-os műúton. Ezenkívül a világító- berendezés sem volt rendben a motorján. Szerencsére baleset okozásáig nem juthatott, mert a rendőrség idejében leállította. Vezetőigazol vány át bevonták, s megindították ellene a büntető- eljárást. • Figyelmetlenül vezette sze­mélygépkocsiját Matkú Gusztáv budapesti lakos. Nem törődött vele, hogy az út az esőtől csú­szósra vált. A 6-os műúton, fOlNA MEGYEI NCPOJSAO A Magyar Szocialista Munkásain Tolna megyei Bizottsága ás a Megyei Tanács lapja Ptozerlwsztő: PalrlU Farén« glas,Ja; a Népújság Lapkiadó Vállalata felelős kiadó: Orbán Ima Szerkesztőség és kladá: Scakizárd, Mártírok tere 15—W. Telelőn; Szerkesztőség; 20—11 Kiadóhivatal; 20—10--------------------- —«— , K észül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 4*. Telefon! 21—21. 25—72 felelős vezető; Száll István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál ét kézbasllfiknél íz «fizetési dn agy hámora 1« P* ioó«c«*a>i mm, Csámpa közelében a kocsi a vi­zes út*n megcsúszott és az árok­ba borult. Matkó és felesége könnyű sérülést szenvedtek, gép­kocsijukban pedig hatezer forint­nyi kár esett. * Apró Mihály, szekszárdi lakos tehergépkocsival hajtott Szék- szárdon a Garay térről felfelé a Béla térre. Közben hirtelen féke­zett és meg akart fordulni. Mi­vel rossz volt a féklámpája, az utána jövő tehergépkocsi — ame­lyet Schmidt István vezetett — beleszaladt. Emberéletben nem esett kár, csak a gépkocsi rongá­lódott meg. A kár mintegy ezer forint értékű. , « Ittasan vezette személygépko­csiját Gyükér András, komlói Iákos a 6-os műúton Szekszárd felé jövet. A Mocfa-csárda köze­lében Gyökér elaludt a volán­nál és a kocsi az,árokban kötött ki. Az utasok közül egy szenve­dett könnyű sérülést. A gépko­csiban mintegy 12 ezer forintnyi kár keletkezett. * Horváth József, a Kanacsi Ál­lami Gazdaság lovas kocsiját haj­totta a határban. A kocsi után szabadon ügetett egy 5 hónapos csikó. Keresztezték a 6-os műutat, s amikor mái' átértek rajta, a csikó meggondolta magát, vissza­futott. Horváth visszahozta a kocsihoz, de a csikó óira vissza­fordult. s egy személygépkocsi elgázolta a 6-os műúton. * Ittasan h&notta haza a pincétől lovas kocsiját Timer János szek­szárdi lakos. A kocsin ültek még Gróf ' Ferwrc és Fekete János. Csatáron, az egyik ház előtt meg­álltak. Timer János bement a búkba és addig Gróf Ferencre hízta, a lovakat. Közben azonban Grófnak is dolga akadt valahol elment, s most már 6 bízta Fe­kete Jánosra a lovak őrlését. A lovak ekkor hirtelen megindul­tak és Fekete János hanyatt esett a kocsiban. Az irányítást vesz­tett lovak elütötték özvegy Si­pos Istvánnét, aki egy kiskocsit húzott az úton. Siposné súlyos sérülést szenvedett, mert a kocsi A Tolna megyei 1963. szeptember 6-i számának „Az egyenruha kötelez?” című cikkével teljes mértékben egyet­értünk. Kérjük az elvtársakat, hogy a jövőben is hasonló neve­lőhatású cikkekkel legyenek se­gítségünkre a balesetmentes for­galom és a testületi fegyelem megszilárdítása érdekében. KRESZ szabályai értelmében is — az egyenruhás testület tagjai részére sincs engedélyezve. Ki- bővítjük megállapításukat azzal, hogy a szeszes ital fogyasztását szolgálat közben a KRESZ elő­írásain kívül a Pénzügyőrség Szervezeti és Szolgálati Szabály­zata is szigorúan tiltja! Elvtársi üdvözlettel: Horváth József Pénzügyőr őrnagy, az Országos Pénzügyőri Parancsnokság személyzeti csoportvezetője. Az esetet bírálóknak valóban még legalább száz méterre maga igazuk volt. amikor megállapí- utáu vonszolta. tották, hogy szeszes ital fogyasz­Sz. • tása járművezetés közben — a — Akad-e? — Nem harap az át­kozott. Pedig itt ülök már két napja a parton. — Azt mondják, a Kálmán, az fogott. — A Kálmán.. — Van, aki látta. — Látta? — Nem én, úgy mond­ták nekem is. — Mondták, hogy a Józsi bácsi is fogott... — Azt láttam. Szép tükrös volt, úgy szaba­dult ki valamelyik ha­lastóból. — Múltkor meg a kórházi portás fogott. — Az öreg kórháznál gki van? — Az. Akkorát, mint egy malac. Amint ki­emelte, máris szaladt vele haza. — Nem úgy a Gazsi, meg a. Sanyi. Azok egész szákkal fogtak. — Fogtak, fogtak, mindig azt mondjuk, hogy ez fogott, meg az fogott, de amikor én itt ülök, akkor senki nem fog, még én $em... Ülnék, méla. lesben a vízparton, vágy éppen a ladikban, és folyik a be­széd. mint Dunán a víz. Sok beszéd, kevés , hal. Ez jellemzi a hörgász- azezant. Pedig szegény sporthorgászok mennyit kint ülnek a vízen. Alig várják, hogy leteljen a hivatalban a műszak, máris motorra pattan­nak, és irány a Duna. a kobolyák, veszélyes forgók... Jaj, nektek halak!... És amikor el­kabátot, és zsupsz, bele a vízbe... ÍVJ ve a nyél­hez ért. mir len: járt a tanyák alatt, onnan gya­logolt vissza — hal nél­kül. — A Jóska meg ho­gyan járt? Kukacra volt ckadása. De akkora volt múlik a hét vége. éhes. elcsigázott sporthorgá­szok ülnek motor,a és mennek a hivatalba — pihenni... Mert nagy munka a sporthorgá- szat. Figyeljük csak a két horgászt: — És akkor idejött mellém, a Karcsi ladik­ján felül, a kövezésre a decsi ember. Ült itt vagy félórát, zsáknyi kukori­cát beszórt, azután egy­szer megindult az egyik nyele, be, a sodrás felé. Az ember áll a parton, nézi a tova úszó nyelet, a le, s felbukkanó ök- lömnyi nagy dugót, le­dobja a cipőt, nadrágot, ám, hogy... húzza, húz­za. biztatjuk mi innen, hogy eressze, most húz­za. adjon neki zsinórt, azután egyet vágott a hal. és isten veled, el­szakította az ötvenes zsinórt. — Itt ülök a múlt szombaton is. nezem a dugókat, mélázik, hát tgyszer mm út terem egy motoros, elkezd itt körözni. Szidom ma­gamban, mond- am én mindent, ezután még azt is. hogy ha isten ■van. bedöglik a motor tíedöglött, ott ringott az orrom előtt, a rogy hűl- teni órát ráng itta a motort, de nem i-duU, lehet., hogy tovább »rílködött ve.e, de akkor már lá- titávolon kívülre vitte a víz — ilyenek ezek a metorosok. A motor-se na cos hor­gászok kr.rü’ntk a terí­tékre, azután meg a gyalogos horgászok, — mert van idő, izgalom­ra ne:n adnak okot a halak. Végül, amikor már minden kötél sza­kid, otthagyják kitűnő JV'szv ( 'süket a ladik- bin, a gondosan elké­szített állásban, és TT-JU foi.á'zkodások közep?‘- le kibo tagnak a köve­zés csúcsához, mert ott egy szál cérnával, rövid fél óra alatt nyolc—tíz félkilós paducot lehet fogni — ha harap a pa- dúc. Mert a horgász el­len minden összeeskii- szik. Hét végén rend­szerint rossz az időjá­rás — mint volt most is. Ha kimegy, kint éri az eső, a motort háton kell kihozni. Ha kapás van, nincs csali. Ha nincs kapás, van csali... Vi­szont ami mindig van: remény! Remény arra, hogy hátha a jövő hé­Isi TTtíltO/PŰ ol-IZt Az egyenruha kötelez? Népújság

Next

/
Thumbnails
Contents