Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-31 / 255. szám

1963. október 31. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Házépítő fiatalok rv' m — Idefigyeljenek * ®? emberek! Ma a . ■ gyerekek takaríta­nak. Akkora a ren­detlenség hogy ilyet még a világ sem Iá- tott — Tarján Lász­ló az építkezés mű­vezetője kissé emelt , hangon avatkozik beszélgetésünkbe, adja ki az utasí­tást hétfőn reggel kilenc órakor. Dózsa Pál János, az iparitanuló-is- kola „komlói'’ fe­lelőse, szaktanár, csillapítja egy ki­csit a művezetőt. Megállapodnak az­után abban, hogy rendetlenség van, de azt nem min­det a gyerekek okozták és külön­ben sem helyes így kiadni utasítást. — Tervünk van-, elvtársak — szól hozzánk Tarján szaktárs — azért vagyok egy kicsit ideges, mert jobban is mehetnének a dol­gok. — A tervekkel arányban van a munka? — Igen, körülbelül, de . .. — Tudjuk, sietni kell és min­den művezető szeretné, ha nála menne legjobban. A fiúkra meg ügyelnek a szakoktatók, hogy ne lógják el az időt. így van? — Igen, nincs különösebb baj a srácokkal. És folytatjuk a beszélgetést a felvonulási épületek előtt Sziegiedi Dezső, Papp Lajos és Bitter Jó­zsef szakoktatókkal. Elmondják, hogy ezt a két bérházat 100 ipari tanuló építi fel. Most még csak a kőművesek­nek, ácsoknak van bőven mun­kájuk. A gyerekek zsaluzó anya­got készítenek elő, egy másik csoport mór falazza a földszinti A kőművesek már falaznak a 12 lakásos bérház földszintjén. épületrészt az első bérháznál, egy harmadik csoport pedig WC-t épít. Mert most rendezkednek be itt az építkezésen. Alig készült el a felvonulási épület, ahol vetkőz­ni, pihenni tudnak a fiúk, máris elfoglalták a helyüket irodának, s maradt egy kis lyuk, ahova cók- mókjukat tudják tenni. Nagy munkát vállaltak s bíz­tak az ipari tanulókra a komlói vállalatnál. És örülünk annak mi is, hogy lehetőséget nyújtanak ezeknek az első-, másod- és har­madéves tanulóknak, hogy önálló­an mutassák meg tehetségüket, szorgalmukat. Néhány mester, szakoktató lesz csupán itt. ezen a munkahelyen, a kulcsátadásig. Ipari tanulókra bíznak minden munkát. És a határidő 1964. jú­lius 30-a. Most úgy állnak a munkával, hogy még a tél beállta előtt előnyt tudnak szerezni, és akkor a télen belső munkán fog­lalkoztatni lehet a különböző szakmák tanulóit.- V ' .fC. ' * í, f . > - * , »&. As ácstaaulók zsaluzáshoz készülnek. Űzemházaf- építenek a Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz -nél Uj üzemház építését kezdik meg a közeli napokban a Tolnai Fémipari- és Szerelő Ktsz-nél. A szövetkezet az elmúlt években jelentősen fejlődött, különösen ja­vító-szolgáltató tevékenységét bő­vítette. E részlegek azonban igen nehéz körülmények között mű­ködnek, elhelyezésük nem megfe­lelő, Ezért vált szükségessé az új üaemház építése, amelyben helyet kap majd a rádió- és televízió javító műhely, a műszerész, a háztartásigép-javító. a hűtő- és presszógépjavító-részleg, az órá­sok, és a villanymotor-teker­cselők. Ezenkívül irodák, öltöző, mosdó és fürdő kap helyet a közel félmillió forintos beruházással épülő üzemházban, Persze idő is van bőven a jó munka végzéséhez. Hetenként négy napot az építkezésen tölte­nek. Itt nemcsak elvégzik a mun­kát, hanem bírálatot is mondanak fölötte, és ha úgy szükséges még ki is javítják. Itt az iparitanuló­oktatás legjobb példáját láthatjuk. Most ugyan még nem érkezett meg ide minden gép — ez az építkezés lesz egyébként a szek­szárdi építkezések közül legjob Megtalálták helyüket az asszonyok — Az asszonyok erős­ségei termelőszövetkezetünknek — mondja Fadgyas Józsefné, a kur­di Uj Élet Tsz főkönyvelője és hozzáteszi: — A megállapítás nem női sovinizmusból fakad. Té­nyeket sorolhatunk fel annak iga­zolására, hogy az asszonyok nagy­szerűen beleilleszkedtek a terme­lőszövetkezet életébe. Az asszo­nyok szájából most már ritkáb­ban lehet hallani a régebben oly gyakran hangoztatott megállapí­tásokat: „Nem szólunk bele, a férfiak dolga” — mondták amikor a tervezésről, a közvagyon vé­delméről, vagy másról volt szó. Megtalálták helyüket az asszo­nyok a tsz-ben, és tudják, ők is felelősek a tsz gazdasági eredmé­nyeiért. Ma már a bedolgozó csa­ládtagok és a feleségek nem a kedvüktől függően, vagy csak időszakosan vesznek részt a mun­kában. Amikor a munka kívánja, bármikor lehet rájuk számítani. A „futószalagszerű” baromfineve­lés bevezetését megelőzően a tsz- vezetőség az asszonyokkal először azt tisztázta, hajlandók lenné- nek-e hétről hétre, állandó mun­kára elkötelezni magukat. A ba­romfigondozók habozás nélkül ír­ták alá a nyilatkozatot. Vállalták a hetenként váltakozó éjjel-nap­palos elfoglaltságot, s azt, hogy ki-ki a számára megjelölt napon veszi ki szabadnapját, függetle­nül az ünnepektől, a vasárnapok­ban gépesítve — de így is látni a i tói. A hajtatóház létesítése ha- munka szervezésének nagyvona- j sopló követelményeket támasz- lúságát, korszerűségét. S ha a j f°tt. Ez is olyan terület, ahol ál­fiúk ilyen jó példákat látnak a ; lanc*ó munkásokra van szükség, továbbiakban is. bizonyára ha- j asszonyok ott is szívesen vál- táridőre elkészül ez a két bérház i ‘tók a munkát. Dolgoznak a ser­téstenyésztésben. sőt tavasszal a nők végezték el a növényápolás jelentős részét is, most pedig az ősziek betakarításán szorgoskod­nak. | — A nők munkája úgy, hogy közben szakemberré válik száz fiatal. Amikor ott jártunk, azt kérték az oktatók és tanulók, hogy az épület átadásáig havonta keres­sük fel őket, kísérjük figyelem­mel munkájukat. Ennek a kérés­nek örömmel teszünk eleget és nélkül nem boldogulnánk — júliusig minden hó végén felke- mondják a kurdi tsz-vezetők és ressük az építkezést, hogy beszá- neveket sorolnak fel. Olyan asz­moljunk száz fiatal munkájáról, szonyok neveit, akik között Ge- _ _____^ ___ f ejlődéséről, emberié válásáról. lencsér Mihályné, Szentpáli Ár-I joggal mondják a kurdi° tsz-ve­(pálkovács) Pádné. Szih Ferencné^munkaegy-| zetők. valahányszor az asszonyok Az asszonyok bekapcsolódásá­nak a termelő munkába, a közös­ségi életbe, nagy húzó hatása van. Az egy évvel ezelőtt a kurdi tsz- hez csatlakozott csibráki és dúzsi tsz asszonyai sem akarnak lema­radni a kurdiak mögött. Idős és ifjú Metz Henrikné, Gyulaji Klá­ra, Szeltner Ádámné, Rekeczki Jánosné nevét és munkáját a leg­jobbak között emlegetik. A kurdi asszonyok, mint a szö­vetkezet tényleges gazdái, a köz­gyűlésen is bátran elmondják vé­leményüket. Védik a szövetkezeti vagyont, részt vesznek a külön­böző bizottságok munkájában. A fegyelmi bizottságban Szili Ist­vánná, a nőbizottság titkára, és Farkas Jánosné személyre való tekintet nélkül, bátran mondják meg véleményüket a fegyelemsér­tőknek. A szociális bizottságban Vég Jánosné és László Bélané vesz részt. Több asszonyban van olyan törekvés, hogy szakkép­zettséget szerezzenek. A kertésze­ti hajtatóban és a baromfite­nyésztésben a felelős beosztásban dolgozó asszonyok tanfolyamot végeztek, s megszerezték a szak­munkás-képesítést. I Az irodában főkönyve­lőtől kezdve a munkaügyes, az értékkönyvelő, a pénztáros és az anyagkönyve­lő nő. A brigádirnoki teendők el­látását is nők végzik, s felelős­ségteljes munkájuk mellett szól az. hogy hibás bejegyzés miatt soha nem kell reklamálni. A nem­rég még egyénileg gazdálkodó parasztasszonyok megtanulták az adminisztrációs munkát is. Idő­ben rögzítik az eseményeket, se­gítik a főkönyvelő munkáját. A tsz-ben bevezették az önköltség­számítást, ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia részére is végeznek adatgyűjtést, adatszol­gáltatást. A kurdi asszonyok, lá­nyok megtalálták a helyüket a tsz-ben. Munkájuk után az anya­gi javakon túl megkapják az er­kölcsi elismerést. — A dolgos I asszonyok a tsz erősségei. Ezt ségeinek száma már eddig is meg- 1 munkája kerül szóba. Foto: Jantner közelíti a négyszázat. I P. M. V#iMAViVW«AVS‘WAV,tWW«MSWVf«»IWM//;fi/jrw/WVWÍ/UV/UVVWJlJVVWt.WVASH Vadászaton Seretekkel — Imre, maga oda áll a krwmplitisztitó mellé, a Bercivel. Tóth szaki a Kispajtással a be­járathoz, Gyuri meg a Pajtás­sal a kijárathoz. Asszonyok, vi­gyázzalak, ne sikoltozzanak. Most megmutatjuk az újságíró elvtársitok, hogyan vadászunk. — Figyelem, kezdjük! Imre. engedje ki a Zsuzsit. Kész? Most csendet kérek. — És Lan- ftos Kálmán, egészségügyi gáz­mester, miután a patkány- vaá&szatot így megrendezte, kezSőtRk az izgalmakban egyálta­lában nem szűkölködő kaland. A Kispajtás, ez a drót szőrű, angol foxterrier. megfeszítve tartja a szíjat, süvöltő hangot hallal Pajtás is feszíti a szíjat, de nyugodtabb, az ajtóba ült, ét mereven figyeli amint a krumpli- tisztító melletti jégszekrénybe bebújik Zsuzsi, az idomított va- dászgörény. Néma csend követi a tiszta fehér bundájú, piros szemű vadász eltűnését. Kapar- gálás. szöszmötölés hallatszik ki a szekrényből. Másfél perc múl­va kimászik belőle Zsuzsi. XJjabb ládát nyitnak ki. Ebben vannak a „fiúk”. Berci, a leg­ügyesebb mászik ki elsőnek, in­dul is már a parányi lyukon, a szekrény forgáccsal bélelt belse­jébe. Hosszú percek múlnak el. Kispajtást el kell engedni, mert már ugatásba kezd. s a hang zavarja a vadászt. Úgy kell ki­csalni Bercit a szekrényből. Óvári Imre, a fövadász megál­lapítja. már nincs itt a pat­kány. A dombóvári cementüzem konyhájának zöldségeikké szító jé­ben minden lyukat megjárnak a fehér és tarka vadászgörények. Nincs sehol a patkány. — Elment az már régen innen — így Tóth Pál. a Kispajtás ve­zetője. — Itt van az, mert még reg­gel is látták az asszonyok — válaszol a főszakács. — Hol látták? — A konyhában. Kinyitják az ajtót. Kispajtás kirohan, körülszalad­galja a főzőüstöket, szagot vesz a sütőnél. Itt ismét megismétlő­dik az „elzárás". Óvári Imre két láda görénnyel bevonul a kony­hába. Lantos Kálmán ismét fi­gyelmeztet mindenkit, azután megkezdődik a módszeres kuta­tás. Kisüst hamúgyűjtője, fás- láda. feldolgozó-asztal alja és végül a sütő. A kutyák tovább nem tudnak menni. Most jönnek a vadászgörények. Éva és Zsuzsi kapja az első feladatot. Csönd­ben vonulnak az apró részekben, kapargálás hallatszik csak. Az­tán elcsendesedik a törött tányé­rok gyűjtésere szolgáló láda kör nyéké. — Itt vám! ide a Bercit. — A kutyák és emberek felviHatiyo- zódnak. A szakácsnők szaladnak jobbra, balra a konyhában, sikol­toznak. pedtq ’ Berci meg oda sem ért a patkányhoz. A kutyák megfeszülő inakkal lesnek a láda mellett. A láda alatt há­rom vaaaszgötény ..iolgczik . Nyomulnak a patkány után. Si valkodó, r jüszitö hang jelzi, hogy Berm elcsípte a patkányt. He a következő pillanatba i kt ugrik a hatalmas, hoss>’í 'arkú áuai a láda a cl. a ku jak u’.a- navetik magukat, elkapja Kis­pajtás a patkány tarkóját, meg­rázza. mint a kutya a rongyot- a pat r«: >jrn meg ott lóg mát a három oadászgöréntj, bele­marnak a patkány tarkójába, s azt sem bánják, ha Kispcyiás „Őket” is rázza, — Hát igy megy a vadászat. — mondja Cantos Kálmán. így dolgozunk. — Sok a munkájuk? — Meglehetősen, hisz féreg- irtás méreggel, gázzal, vtáász- görényekkel, mind hozzánk, a Komlói Köztisztasági Vállalathoz tartozik. — Hol vásárolták ezeket az ügyes vadászokat? — Import állatok ezek. Cseh­szlovákiában, Prága mellett van egy vadászgörény-idomító és te­nyésztő telep, ezerötven forintért kapjuk ezeket. — Hol dolgoznak szívesen? — Hizlaldáknál. élelmiszer- ipari üzemek környékén. — És Tolna megyében? — Hetven szerződésünk van a megyében, rendeszeresen negyed­évenként megyünk ezekre a he­lyekre. — Hot a leggazdagabb a va­dászzsákmány? — Szekszardon. Ott még a Garay téren is patkányok sza­ladgálnak. (Kellett nekem ilyen kiváncsinak lenni?). ~ Pj -

Next

/
Thumbnails
Contents