Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-31 / 255. szám
.sser 2 TOLNA megyei népújság 1963. október 3Í. Szovjet mezőgazdasági szakemberek látogatása Tolna megyében A Magyar Szovjet Baráti Társaság vendégeként hazánkban tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség tagjai: Ty. Sz. Porja- hin, a Lenin Fénye kolhoz elnöke, a szocialista munka hőse, K. K. Tyihomirova, az Aurora Cirkáló kolhoz fejőnője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa tagja, a gépi fejés mestere, Ny. F. Rosz- tovcev akadémikusnak, a Szovjet Össz-szövetségi Mezőgazdasági Tudományos Akadémia elnöksége tagjának vezetésével szerdán délMit bizonyít a 383 millió forint? | előtt Tolna megyébe látogattak. I A küldöttséget Soczó József, az ' MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára üdvözölte Szekszárdon, s a vendégek a megyei pártbizottság szekházában1 találkoztak a megye vezetőivel. | A szovjet szakemberek Kél napig tartózkodnak Tolna megyében, s főleg az állattenyésztést tanulmányozzák. Szerdán a faddi Lenin Termelőszövetkezetet keresték fel. Testvérüzemef választott a Szekszárdi Ruházatiipari Vállalat Röpgyűlést tartottak a Szekszárdi Ruházatiipari Vállalat dolgozói a szerda délelőtti munkaközi szünetben. A röpgyűlésen Takács Mihályné, a Nőtanács megyei titkára rövid beszámolót tartott NDK-beli útjáról. Takács Mihályné a Magyar Nők Országos Tanácsának megbízásából nőküldöttséget vezetett az NDK-ba. A küldöttség nyolc napos látogatása során ipari üzemek, vidéki művelődési házak, mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkáját, ezen belül a no- mozgalmi munkát tanulmányozta. A látogatás során a nőküldöttség Dessauban (Szekszárdhoz hasonló város) egy szolgáltató üzemben is megfordult. — Az üzem sok vonatkozásban hasonlít a Szekszárdi Ruházatiipari Vállalathoz. Nőket foglalkoztató üzem, a lakossági szolgáltatásra. Ott is, mint itt, nő az igazgató. Ezúttal egy kedves megbízatásnak teszek eleget, amelyet az ottani nődolgozóktól kaptam. Az üzem szocialista brigádja elküldte fényképét a Szekszárdi Ruházatiipari Vállalat dolgozóinak. Azt szeretnék, ha a két üzem között baráti, testvéri kapcsolat alakulna ki. Szeretnék, 1 levelezés útján kicserélni a tapasztalatokat, s időközönként tájékozódni a magyar nők munkájáról, az üzemi dolgozók életéről. A levelező kapcsolat a későbbiek során személyes találkozásokra is ‘ lehetőséget adna — mondotta többek között Takács Mihályné. A röpgyűlés résztvevői kézről kézre adták a szocialista brigádról készült fényképet és arról is döntöttek, hol helyezzék el. — A fénykép valamennyiünké. Ne legyen végleges helye. Időközönként az a szalag kapja meg, amelyiknek legjobbak a termelési eredményei — mondták többen. A Szekszárdi Ruházatiipari Vállalat dolgozói rövidesen elküldik a válaszlevelet az NDK-ba. Megírják, örömmel tesznek eleget a kérésnek, testvéri üzemmé fogadják a VEB (K) Dreistleistungs kombinátot. És a papa ? Mag a manta ? Kedves szülők, kedves gyerekek! Megkezdődött az iskolaév és vele gondok, szorongások. Ez mindig is így volt, és így is lesz. Csak éppen most fordult a helyzet, ugyanis valamikor, a régi világban a gond a szülőknek jutott, hogy miből is fizetik a tandíjat, miből vesznek táskát, trónokat, könyveket... A szorongás pedig a nebulóké volt: mi is lesz a suliban, amit csak nem vitt el a kutya, kár volt a sarkait kikenni szalonnabőrrel. Most viszont a gond a gyerekeké, mert van cipő, ruha, felszerelés, viszont nincs kifogás: tanulni kell és járni kell az iskolába, a szülőé pedig a régi gond helyett szorongás: ugyan mikor, és milyen fogas kérdésekre kér majd választ a gyerek, amikor hazajön az iskolából. Súlyosbítja a szülők szorongását, hogy tanévnyitás után hangzanak el a rádióban, jelennek meg az újságokban a „Szülőknek gyerekekről”, meg a „Szülőknek nevelésről” című, közhasznú tájékoztatók. Ezeket, ha a szülők nem is, de a gyerekek egymás között mindig tudományos alapossággal megvitatnak és alkotó módszerekkel alkalmazzák az életben. Például az édesanya visszautasítja a 12. életévét már- már betöltő leánygyermeke kérését a tűsarkú cipellő és nylon estélyiruha megvétele tárgyában. Mire a leánygyermek zokogva kiáltozza: „kötelességed megvenni, gondoskodni rólam, mert anya vagy, s nagykorúságomig felelsz értem, és ha 12 éves vagyok is, de lelkemben már a későbbi nőiesség vetíti előre árnyékát.” Miért mondja ezt? Mert tanulmányozta Spisák Antónia: „Ügyeljünk a zsenge leány lélek- igényeire is” című értekezését. Így van ez általában, és éppen ezért szeretnénk néha-néha olyan előadásokat is hallani, Okkeket olvasni, amelyek a ,Gyerekeknek szülőkről” címet viselnék. És ezekben a tanulmányokban hívjuk fel a gyerekek figyelmét, hogy apuka és anyuka is érző ember, nekik is van problémájuk. Ha édesapa, miután konstatálta, hogy a tegnap vásárolt cipőt sikerült szétrúgnunk, és azt mondja: „mindjárt agyoncsaplak, te pernahajder!” Ne mondjuk neki, hogy „Cö-cö... vigyázz, mert elhiszem”, hanem azt: „Ne haragudj apukám, máskor nem teszem”. Vagy ha imigyen szól édesapa: „Nem mész most focizni, és punktum!” — akkor ne mondjuk neki: „Odanerohanjak”, hanem azt: „Jó, apukám, nem megyek." Nyugodtan mondhatjuk, mert édesanya valamilyen címen úgyis, majd titokban kienged. És így tovább, kedves gyerekek. Mert gondoljatok arra, hogy a szülőknek más egyéb mellékfoglalkozásuk is van, például házat építenek, vonatot vezetnek, könyvelnek, brigádban dolgoznak, vagy éppen a gyerekek és a szülök kapcsolatáról írnak, és nem mindig tudnak ők sem tökéletesen helytállni az iskola frontján. Tehát ilyenfajta olvasmányokra is szükség van, hogy ne csak a gyerekek nevelhessék a szülőket a szülőknek szánt cikkek alapján, de a szülők is hathassanak az eddiginél jobban a gyerekekre — gyerekeknek szánt írások nyomán... ORDAS NÁNDOR Megkezdődött a teljes üzem az állami gazdaságok hibridkukorica-gyáraiban. A 37 000 holdnyi vetőmagtermesztő terület az idén j mennyiségileg is, minőségileg is igen jó termést adott, így a hib- j ridüzemek az idén négyezer vagon vetőmagot fémzárolhatnak. Ez fedezi a teljes hazai hibridkukorica-termesztés szükségletét és az export-igényeket is. 1 ELKÉSZÜLT A MEGYE 1964. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSE. A költségvetést az előírásoknak megfelelően megvitatta és jóváhagyta a megyei tanács. A következő évi költségvetésben 383 millió forint kiadás szerepel a különféle tanácsi feladatok megoldására. Az összeg így magában véve is meglehetősen mutatós. Ahhoz azonban, hogy reálisan tudjuk értékelni, szükséges néhány összehasonlítás. 1956-ban mindössze 133 millió forint kiadás szerepelt a megye költségvetésében. Ez az összeg tehát csaknem háromszorosára nőtt. A fejlődés 1956 óta e tekintetben is töretlen volt. 1957-ben 165, 1958-ban 193, 1959-ben 227, 1960-ban 256, 1961-ben 282, 1962- ben 305, 1963-ban pedig 346 millió forint képezte a tanácsi költségvetés alapját. Ezek a számok mindenekelőtt népgazdaságunk fokozatos erősödését mutatják, mert ez tette lehetővé, hogy a tanácsok minden évben nagyobb összeget fordítsanak a különféle feladatok megoldására. Napról napra sok szó esik a termelésről, aminek következtében fokozódik a dolgozók erőfeszítése. A munka arányában növekszik jövedelmük is. A költségvetési 383 millió ugyan nem kerül a termelő munkások borítékába, de az vitathatatlan, hogy termelési eredményeink következménye közvetlenül, vagy közvetve a dolgozók jólétét szolgálja. A 383 millió forint a következőképpen oszlik meg: a gazdasági ágazaton 55, a szociális és egészségügyi ágazaton 120, a kulturális ágazaton 155 millió, az igazgatási ágazaton 51 millió forint szerepel, a többi összeg pedig a rend- és jogbiztonsági alapon, valamint a tartalékalapon. Az összegnek tehát több, mint 85 százalékát a gazdasági, szociális éf egészségügyi, valamint a kulturális ágazat teszi ki. Jellemző, hogy a növekedés aránya is ezeknél az ágazatoknál a legszámottevőbb. A gazdasági ágazat 15 százalékkal, a szociális és egészségügyi ágazat 17 százalékkal, a kulturális ágazat 11 százalékkal növekedett. Ez mutatja államunk politikáját is. Nálunk az erőforrások nagy részét ilyen jellegű feladatok megoldására fordítják, mert a dolgozók igényei elsősorban ezt követelik meg. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy az igazgatási ágazatnál mindössze 2 százalékos a növekedés, annak ellenére, hogy a tanácsi feladatok ennél sokkal nagyobb arányban nőttek. Az a cél, hogy az államigazgatás minél kisebb arányban terhelje a népgazdaságot. A költségvetés összeállítása elsősorban nem adminisztratív munkát jelentett, tehát nemcsak az történt, hogy néhány hivatali szakember leült és pontos számítások után beírta a különféle összegeket a megfelelő rubrikába, majd végül összesítette. Ennél sokkal többről volt szó: ko- Tnoly, elmélyült politikai tevékenységről. A Pénzügyminisztérium előzetes bevételi keretszámokat állapított meg Tolna megye részére is. A tanács ezek alapján fogott munkához. Az előírások értelmében a megye a helyi lehetőségek felkutatásával, jobb kihasználásával növelheti bevételeit, s ennek arányában növelheti kiadásait is. A tervjavaslat ösz- szeállításakor széles körben kutatták a bevételi forrásokat, s törekedtek azok reális, teljesíthető megtervezésére. Volt olyan terület, ahol sikerült túltervezni a bevételt. A bevételi források végül így alakultak: A tanácsi vállalatok nyereségbefizetése 28 millió. Működési és egyéb bevételek 27 millió. Adórészesedés (Ebben benne foglaltatik a tanácsi vállalatok, ktsz- ek, földművesszövetkezetek, tsz- ek és magánszemélyek adói egyaránt, sőt, az együttesen kezelt adók is.) 108 millió. Ehhez jön a több, mint 200 millió forintos állami hozzájárulás. és így fedezi a bevétel a kiadásokat. A bevétel zöme tehát semmiképpen sem az adókból tevődik össze, mint ahogyan azt sokan állítják. A megye adórészesedésénél jóval nagyobb az állami hozzájárulás. A PÉNZ ELOSZTÁSÁBAN, hovafordításának meghatározásában részt vett úgyszólván az egész megye lakossága közvetlen, vagy közvetett formában. Az egyes előirányzatok megtervezésénél mindenekelőtt a közvéleményre támaszkodtak. Hogy mennyire így volt, igazolja az a több. mint 500 kisgyűlés, amit a megyében tartottak a költségvetés összeállításának időszakában. Ezeken körülbelül hatezren jelentek meg, több, mint ezren hozzászóltak és körülbelül ötszáz konkrét javaslatot tettek. Szek- szárd városban a közvélemény figyelembevétele érdekében a családlátogatások módszerét alkalmazták: a tanácstagok körülbelül 800 családot látogattak meg, s ennek során hozzávetőlegesen 800 javaslatot gyűjtöttek össze. De ez még nem minden. A tanácsok mindenütt nagymértékben támaszkodtak az állandó bizottságokra,' amelyek tagjai ezernyi szállal kapcsolódnak a különböző területeken folyó munkákhoz és a dolgozókhoz. A megyében 348 állandó bizottsági ülés volt a költségvetéssel kapcsolatban. Ezeken megvitatták a területükre vonatkozó részeket, elmondották szakvéleményüket, megtették javaslataikat. A költ ségvetésben tehát benne foglaltatik a több, mint 1700 állandó bizottsági tag véleménye is, Ezenkívül mindenütt tanács- és vb-üléseken vitatták meg a költségvetési problémákat. A téli választások előkészületei során megtartott kisgyűlése- ken, s más rendezvényeken ugyancsak rengeteg javaslat, elgondolás hangzott el. Ezeket akkor nyilvántartásba vették, s azóta a tanácsi szervek mindent elkövetnek megvalósításuk érdekében. A költségvetés összeállításánál is figyelembe vették azokat a javaslatokat, amelyek a költségvetési gazdálkodás során megvalósíthatók és igyekeztek megteremteni megvalósításuk előfeltételeit. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az 1964. évi költségvetés az egész megye költségvetése, abban kifejezésre jut az egész megye érdeke, benne foglaltatik a lakosság minden rétegének reális igénye. összeállításánál a centralizmus mellett a legszélesebb körű i demokratizmus érvényesült. AZ ELŐKÉSZÍTŐ megbeszélések, tárgyalások során főleg a kommunális ellátás megjavításával kapcsolatos kérdések vetődtek fel. A felvetések többsége jogos volt, és figyelembe is vették, amit igazol, hogy a város- és községgazdálkodási címen 13.6 millió forint szerepel a tavalyi 8.2 millió forinttal szemben. A tanácsüléseken természetesen nagy viták alakultak ki, annál is inkább, mert hiszen az igények rohamosan nőnek, roppant nagyok, és egy évben nem kerülhet sor valamennyi kielégítésére. A fontossági sorrend megállapításából adódott rendszerint a vita és sok területen bizony nagyon nehéz volt a döntés. -Közismert például, hogy a megye tanácsi kezelésben lévő útjai, hidjai rendkívül rossz állapotban vannak, s nagy akadályozói a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. A jelenlegi utak. hidak többsége még akkor készült, amikor ökrös szekerek és lovas kocsik jártak. Ennek a célnak megfeleltek, de a nehéz, rendszerint széles gépek áthaladásához már nem. Gyakran megesik, hogy egv-egy gépnek kilométereket kell kerülnie a rossz út és híd miatt. E probléma megoldására 14 millió forintot terveztek. Ez ugyan nagy összeg, de már eleve kevésnek tűnik még akkor is, ha csak a nagyon sürgető feladatokat vesszük alapul. Ezért aztán az sem véletlen, hogy több helyen kiadási többlet-igény merült fel, s a többletkiadást tervjavaslatba is vették. A felülvizsgálat során természetesen figyelmeztették az alsóbb tanácsi szerveket a kiadott keretszámok betartására. A szekszárdi járási tanácsülés azonban nem fogadta el a felülvizsgálat során tett észrevételt, hanem ennek ellenére megszavazta mintegy 350 000 forint kereten felüli „szükségességét”, mert olyan súlyos problémák vannak járásszer- te. Hozzá kell tenni, hogy nem jobb a helyzet más járásokban sem. Éppen ezért a megye vezetői kereten felül próbálnak jelentős összeget kérni az országos szervektől a megye súlyos út- és híd- problémáinak további enyhítésére. Állandóan napirenden SZEREPEL az állami tulajdonban lévő épületek elhanyagolt állapota. Legutóbb a dombóváriak megyei tanácstagja is felvetette. Itt olyan problémával állunk szemben, ami még az ötvenhat előtti időkben gyökeredzik, s évről évre növekedett. Most ugyan anyagi lehetőségeink arányában évek óta igyekszünk enyhíteni a gondokon, azok azonban még mindig meglehetősen nagyok. Ezért aztán a költségvetés is csak a helyzet javítását irányozhatta elő, de végleges megszüntetését nem, A kilátások a következők: az állami lakóházak száma csökkent, ami egyebek közt azt is jelenti, hogy kevesebb helyen van javítani-, felújítanivaló. Ugyanakkor az ilyen célra felhasználható keret csaknem egymillió forinttal növekedett. Ebből következik, hogy 1964-ben jóval többet tehetünk a probléma megszüntetése érdekében, mint az idén. Fenntartásukat megfelelő normák szabályozzák, s ezeket a normákat most sikerült felemelni. Fenntartásra légköbméterenkint eddig az oktatási intézményeknél 4 forint 50 fillért fordíthattak, ezentúl 6 forintot. Persze a többi épületnél is nőtt a norma. A múzeumoknál és könyvtáraknál 2.70 forintról 4 forintra, az egészség- ügyi és szociális intézményeknél 5 forintról 6 50 forintra, a hivatalok, lakások és intézmények céljaira használt épületeknél 3.70 forintról 4 forintra emelkedett a felhasználható összeg. Ebből az összegből meglehetősen sokat lehet javítani az épületek külső képén, környezetén, és reméljük, hogy Időközben újabb lehetőségeket lehet majd teremteni a probléma megoldására is. AZ IGAZSÁGHOZ hozzátartozik, hogy más ágazatoknál is jóval magasabb igény merült fel a lehetőségeinknél. Sőt, valószínű, hogy ez így lesz a jövőben is, a lényeg azonban az, hogy minden évben nagyobb erőfeszítéseket tesznek tanácsaink a megye fejlesztése érdekében. Ennek a költségvetés biztosítja az alapját. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak az alapját, mert megvalósításáért még ezután kell majd megdolgozni. Az év minden egyes napja kemény munkát igényel a tanácsi szervektől annak érdekében, hogy a költségvetés imponáló adatai a gyakorlatban, az életben realizálódjanak. Igaz, a bérfizetéseknél és más területeken nincs különösebb probléma a pénz felhasználását illetően, de az utak, hidak, épületek felújításánál már annál több. Úgy kell előkészíteni a következő évet, s végezni a munkát évközben, hogy minden kitűzött feladat megvalósuljon, és év végén ne jelentsen gondot a pénzmaradvány. A lakosság ezt is elvárja a tanácsoktól — joggal. Boda Ferenc
