Tolna Megyei Népújság, 1963. október (13. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-18 / 244. szám
2 TOLKX MEGYEI NÉPŰJSAG 3963. október 18. Ez meg miként lehet ? A paksi járás területéről az egyik Duna—Tisza-közi szőlő- és gyümölcstermesztő szakcsoport megkezdte a szerves trágya kiszállítását. A szakcsoport tagjainak, még inkább a szakcsoport földjének a talajerő-visszapótlásra bizonyára nagy szüksége van. Csupán az a szóvá teendő szépséghibája az egész ügynek, hogy a szerves trágyára a paksi járás földjeire is szükség lenne. Nagyarányú erőfeszítések folynak éppen annak érdekében, hogy a dunaföldvári határban több ezer vagon szerves trágyával oldják meg az oly égető talajerő- visszapótlást .! S erre káderül, hogy a paksi járásból a nélkülözhetetlen „kincset” elszállítják Nem lehet tudni pontosan. hogy hány vagonról van szó. Bexecz László elvtárssal, a megyei pártbizottság munkatársával megkíséreltük kibogozni az ügyet, de nem sikerült, mert sok az ellentmondás. A paksi Aranykalász Tsz főkönyvelője úgy tudja, az ottani tsz vezetőit a trágyakiszállítás nem nagyon izgatja. Az a helyzet ugyanis, hogy a paksi Aranykalász Tsz juhásza bocsátotta áruba a trágyát. A közös gazdaság főagro- nómusa viszont azt állítja, hogy az eladott mennyiség egy része a termelőszövetkezetet illetné. A juhász fia kijelentette; az egész dologhoz senkinek semmi köze. Egy azonban bizonyos; ilyen luxust megengedni nem lenne szabad. A MÉ és a termelőszövetkezetek A kezdeményezés, ha nem is új, de nagyon helyes és követésre méltó. Ebben az évben ismét sok termelőszövetkezetben volt panasz a MÉK munkájára. Ezek egyrésze jogos, jórésze jogtalan. Hallani olyan véleményeket is. hogy a MÉK nem tölti be megfelelően a hivatását. Ez mindenképpen túlzás. A kapcsolat megjavítása érdekében a MÉK Igazgatósága szeptember 3-án határozatot hozott, s ennek értelmében az igazgatóság tagjai és a vezető beosztásban lévő személyek ezekben a napokban valamennyi termelőszövetkezetben megtárgyalják a közös gazdaságok vezetőivel az év közben felmerült problémákat a termeléssel, az átvétel megjavításával kapcsolatos tennivalót. Nika Károly elvtárs, a MÉK igazgatója elmondotta; „Az vezet bennünket, hogy a mi hibánkból ne rövidüljön meg egyetlen közös gazdaság sem". Itt arról van szó. hogy ahol szükséges és ahol jogos, ott a termelőszövetkezet megfelelő kártérítést kapjon. Előfordult ugyanis, hogy például egyik-másik termelőszövetkezetben az átvevők a paprika- szedést kénytelenek voltak lassítani, abból a meggondolásból, hogy a termés inkább a száron pirosodjon, minthogy a ládákban elrothadjon. Később a termést a termelőszövetkezettől lecsópaprikaként, olcsóbban vették át. Ilyen esetben a tsz valóban nem károsodhat. Az ehhez hasonló gondokat, problémákat ét panaszokat e napokban tehát elrendezik és megnyugtató módon lezárják. A madocsai alma Megvitatták a megyei tanács ülésének napirendi anyagát < A megyei tanács vb tanácskozása Csütörtökön ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Szabópál Antal vb-elnök elnökletével. Megvitatták a megyei tanács legközelebbi ülése elé terjesztendő napirendi anyagot. Az előterjesztésre kerülő anyaggal kapcsolatban széles körű vita bontakozott ki. Különösen sok megjegyzés hangzott el az első napirendi javaslattal kapcsolatban, amelynek címe: „Jelentés a lejárt határidejű tanácshatározatok végrehajtásáról”. Virág István, az MSZMP megyei titkára, a megyei tanács vb tagja kifogásolta, hogy a jelentés szerint a tanácshatározatnak megfelelően határidőre gondoskodtak a tsz-ek, illetve a járási és községi tanácsok a kombájnszalma betakarításáról. Ugyanakkor megállapították, hogy egyes helyeken határidő után , is szanaszét hevert a kombájnszalma. — Véleményem szerint —mondotta — nem szabad ilyen jelentést adni a tanácshatározat végrehajtásáról, mert ez lakkozná a valóságot. Ugyanakkor javaslom, mint ahogyan már javasoltuk is, hogy vonják felelősségre azokat a személyeket, akik miatt ilyen hamis adat került a jelentésbe. Thész Mária tolnai megyei tanácstag a tanácsülésen interpellációt nyújtott be a tolnaiak kenyérellátásával kapcsolatban. — Az interpellációval kapcsolatos válasz — mondotta — nem elfogadható. Ez nem azonos a valóságos helyzettel. Tolnán gyakori az ellátási probléma, s hathatós intézkedést várunk annak megszüntetésére. Felvetődött, hogy nem elfogadható az interpellációra adott válasz a szekszárdi húsellátással kapcsolatban, az SZTK-nál előfordult mulasztás ügyében, a kisMOV !ir '■ ' székelyi orvosi rendelés ügyében és más esetekben. A tanácsülésen elhangzott interpellációk kivizsgálásával, s a megfelelő intézkedések megtételével az illetékes szakosztályvezetőket bízták meg. Most azonban, hogy a végrehajtó bizottság elé került az interpellációkkal kapcsolatos anyag, egyöntetű volt a vélemény, hogy annak egy része nem elfogadható, mert megkerüli a lényeget, azt tükrözi, hogy egyes szakosztályvezetők nem elég lelkiismeretesen foglalkoztak az interpellációval. Ezt hangsúlyozta dr. Nagy Elemér, a Minisztertanács tanácsszervek osztálya munkatársa is felszólalásában. Szabópál Antal vb-elnök éppen ezért azt indítványozta, hogy figyelmeztessék mulasztásukra azokat a szakosztályvezetőket, akik nem jártak el körültekintően s kötelezzék őket arra, hogy utólag pótolják a mulasztást. — Nem lehet megengedni — mondotta —, hogy a választott testület határozatának végrehajtása során a hivatali apparátusban bárki is ilyen felelőtlenül járjon el. Egy interpellációra adott válasszal kapcsolatban elmondotta: — Nem igaz, hogy cementhiány gátolja az építkezési munkát. A helyzet az, hogy eljártunk az illetékes szerveknél és sikerült megfelelő mennyiségű cementet biztosítani a megye részére, ebből következik, hogy nem fogadhatjuk el az ilyen „érveléseket.’’ A következő tanácsülésen az 1964. évi költségvetési és községfejlesztési tervjavaslatot vitatják meg. Az ezzel kapcsolatos vita során Szabópál Antal vb- elnök felhívta a figyelmet a bonyhádi járás helytelen példájára: — A község fejlesztési tervek készítése során a megyében mindenütt az 1963. évi felemelt társadalmi munkatervet vették alapul, a bonyhádi járásban azonban nem. Itt igen rossz volt a vezetők hozzáállása a társadalmi munkához, ezért aztán a járás nem is tervezte azt, ami reális, elfogadható lenne. Éppen ezért javaslom, hogy a megyei tanács vb. kötelezze a bonyhádi járási tanács végrehajtó bizottságát a községfejlesztési tevékenység felülvizsgálására, s a felmerült hibák kijavítására. A költségvetéssel kapcsolatban Ordas József, a Beruházási Bank megyei fiókjának igazgatója, dr. Szilcz Ákos megyei főügyész és Szűcs Lajos mezőgazdasági osztályvezető szólalt fel. Vita volt a bejelentések című napirendi pontban előterjesztésre kerülő társadalmi tanulmányi ösztöndíjakkal kapcsolatban is. A vb által megvitatott napirendi anyag alapján október 25- re hívják össze a megyei tanács ülését. A végrehajtó bizottság ülésén Szűcs Lajos mezőgazdasági osztályvezető jelentést terjesztett elő a mezőgazdasági munkálatok állásáról. Ebből kitűnik egyebek közt, hogy ezekben a napokban a megye minden egyes üzemképes talajmunkát végző erőgépének 19 hold területet kell felszántania. Az ingadozás járásonkint igen nagy: a bonyhádi járásban 34, a dombóvári járásban pedig 8 hold felszántás vár egy-egy erőgépre. A felmérések szerint a feladat mindenütt teljesíthető ^határidőre, ha minden lehetőséget kihasználnak. Gazdag és szemet gyönyör- csai alma. S ami a legfonto- ködtető a látvány. A madocsai sabb, szép pénz, nagyösszegi Igazság Termelőszövetkezetben bevétel, amely végső soron ae szüretelik az almát. A paksi já- ottani tsz-tagok örömét szol- rás aranya oly kiváló minőségű, gálja. hogy nagyrésze exportnak is Madocsához nincs messze megfelel. A minőséget és a gaz- Dunaföldvár. S milyen nagy a dag termést meg kellett terem- különbség a két község között, teni: szorgos, gondos kezek A dunaföldváriak, az ottani tsz- munkájával, legfőképpen szak- tagok egyrésze Madocsa példá- értelemmel és a nagyüzem ere- ján is megtanulhatja: közös jével. Mindezzel az Igazság Tér- munkával, szorgalommal a kö- melőszövetkezet vezetői és gaz- zösségben, a termelőszövetkezet- dái jól sáfárkodtak. Még Szék- ben lehet boldogulni, szárdon is beszédtéma a mado- Szp. Két vasárnap vissza van Munkatársunk felkereste a Komlói Építőipari Vállalat szekszárdi főépítésvezetőségét, hogy felvilágosítást kérjen az eddigi vasárnapi műszakok tapasztalatairól. Nagy Lajos, a munkaügyi csoport vezetője a következőket mondta: — A munkakiesések pótlására eddig hat vasárnapon szerveztünk műszakot, öt alkalommal sikert könyvelhettünk el. Dolgozóink hatvan—hetven százaléka jelentkezett munkára. Tevékenységüknek meg is volt a látszata. A vasárnapi műszakok révén adhattuk át a módosított határidők napjáig a szekszárdi ötvenlakásos bérházat, most októberben a laktanya mögött épült két 24 lakásost. Mázán tíz lakás készült el. Általában megállapíthatjuk, hogy a rendkívüli műszakok segítettek munkánkban. A brigádok teljesítménye 100—150 százalék volt, a vasárnapi teljesítmény magasan a havi átlag fölé emelkedett. — Kivételt jelent október első vasárnapja, a legutóbbi rendkívüli munkanap. Akkor csak öt- venen dolgoztak, ez a létszámnak tíz százaléka. Magyarázatul elfogadhatjuk, hogy a dolgozók többsége odahaza szüretelt, vagy kukoricát tört — folytatta. — Egyébként 120 ezer forintot fizettünk ki eddig vasárnapi munkáért. Sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani a munkások utaztatását a reggeli kezdésre és hazafelé. A műszergyári építkezésnél dolgozott a konyha személyzete is, hogy az ebéd biztosítva legyen. A többieket a sör kerti konyháról láttuk el. Megkérdeztük, hogy a vasárnapi műszak nem okozott-e lazulást a szombati és hét eleji napokon. A munkaügyi vezető elmondta, hogy kezdetben egyes „rugalmasabb” brigádoknál tapasztalták, hogy szombaton már csak előkészítették a vasárnapi munkát, mással nem is foglalkoztak. De az ellenőrzéssel ezt megszüntették. A hétfői, keddi napokon nem tapasztaltak gyengébb teljesítményt. Még két munkásvasárnap van hátra az építőiparban. Nagyon fontos lenne, hogy a legközelebbi műszakos vasárnap, a 20-a és a két héttel későbbi éppen úgy megmozgassa a Komlói Építőipari Vállalat dolgozóit, mint az elsők, s az utolsó két rendkívüli műszak azokhoz hasonlítson, ne a legutóbbihoz. A minőséé őre Becsavarja az alig grammnyi súlyú tűszelepet egy pisztolyszerű szerkezet csövébe, a kéznél lévő szelepsapkával meghúzza, majd a „pisztolyt” a vízzel teli tálacskába nyomva meghúzza a „ravaszt”, — Nincs buborék, a szelep jó. Ez ismétlődik, napjában legalább hétszázötvénszer. Azaz nem mindig pontosan ugyanígy. Előfordul, hogy a cső végén, a vízben megjelennek a buborékok. A szelep szelei, átengedi a levegőt. Ezt szigorúan számontartják. Ugyanis a szabványok szerint minden ezer darabból hetvenötöt kell megvizsgálni, és ha a hetvenötből legfeljebb három a hibás, akkor nincs baj. Azonban a hármat már hónapok óta nem érték el. Az átlagselejt jóval a normán belül van, 1,44 darab. Az első gondolatom — frissiben kimondom — nem lehet- ne-e itt is valamit újítani? Kicsit nehézkes a tűszelepnek a becsavarása. Olyan sok ügyes készülék, szerszám van ebben az üzemben a tűszelepek gyártásához, lehet, hogy éppen a végellenőrzést végzik ilyen primitív módszerrel. — Éppen az volt a baj az első hónapokban — mondja Isztl Já- nosné, a gyönki tűszelep-üzem minőségi ellenőre, miközben újabb szelepért nyúl — hogy átvettük Ikladról a becsavaró szerszámot is. Azon persze jobb a fogás, erősebben be lehet csavarni, mint ezzel a szelepsapkával. így aztán akkor sem szelei, amikor hibás. Pedig a sofőrök, motorosok a szelepsapka végével csavarják be, tehát nekünk, a meó- nál hasonló körülmények közt kell kipróbálni a tűszelepeket, mint ahogy azokat használják. — Könnyű volt megtanulni a meósságot? — Csak így látszatra tűnik könnyűnek — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Pál üzemvezető. — Persze, maga a szelep kipróbálása olyan munka, amit akár egy gyerekre is rá lehetne bízni. De itt ismerni kell az egész technológiát. Nem elég megállapítani, hogy áteresztenek a szelepek, hanem látni azt is, hogy mi a baj oka, hol van a gyártásnál a hibaforrás. — Most például miért rosszak a hibás szelepek? — Keményre sikerült a tömítő- gumi vulkanizálása, ezért nem to- mít rendesen — válaszolja Isztl- né. — Csaknem valamennyinek, már annak a néhány darab hibásnak, amit kiszedtünk, ez a baja. Majd megnézzük, az alapanyagban van-e a hiba, vagy a sütési idő, esetleg a hőfok nem megfelelő. — Előfordul más hibaforrás is? — Legalább tucatnyi. A múlt héten egyik nap a szelepszár tányérja volt ferde,, ott eresztette át a levegőt. Azonnal utánanéztünk, kiderült, hogy a tányért felerősítő készülék volt elállítódva. Egy másik esetben meg a szelepülék sor- j ázása volt hibás. Itt is a gépen kellett állítani... — Tudna dolgozni más munkahelyen is? — Majdnem mindegyiken. Még itt meg sem indult az üzem, az első csoporttal mentem ikladra tanulni. Itt pedig, az első í.aptól kezdve meós vagyok. Csak úgy kaphattam ezt a beosztást, hogy megismertem az összes műveletet. — Mikor került a kezébe először tűszelep? — Amikor felvettek az alakuló üzembe. Akkor kérdeztem meg a férjemtől, hogy tulajdonképpen mit is fogunk itt gyártani. Ö aztán — mivel motorkerékpárunk van — mutatott egyet. Azelőtt a létezéséről se tudtam. ÍJ)
