Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-11 / 212. szám
2 ÍOLN* mfgyft NFPŰJSÁG 1033. szeptember 1.0. Egyenlőség, baráti segítség, kölcsönös elonyok — Most egy dolog szükséges: az egyetértő törekvés, hogy lélekben őszintén lépjünk az egységes, egyetemes együttműködés útjára— mondta Lenin 1918-ban, amikor a jövő szocialista népeinek az együttműködésről, a közös tervezéssel irányított gazdasági életről beszélt. Az 1949-ben létrehozott Közös Gazdasági Segítség Tanácsa ezt a világméretű kommunista gazdaságot, Lenin merész elgondolását vetíti elénk a jelenbe. Az együttműködés a benne részt vevő országok érdekeit fejezi ki és újabb lépés az új életüket építő, egy cél felé törekvő népek barátságának az útján. „A szocialista országok a fejlődés olyan szakaszához érkeztek most — írta egy cikkében N. Sz. Hruscsov — amelyben megértek a kedvező feltételek ahhoz, hogv gazdasági és politikai együttműködésüket új, magasabb szintre emeljék. Ezen a fokon különös jelentősége lesz a népgazdasági tervek összehangoltságának, a nemzetközi szocialista munka- megosztásnak, együttműködésnek és a termelés specializálásának. ami biztosítja a szocialista országok eredményekben mutatkozó fejlődését, szerves kapcsolatát egymással.” A kommunista- és munkáspártok központi bizottságai első titkárainak 1962. júniusában tartott moszkvai KGST-tanácskozá- Sa igen jelentős állomása volt a szocialista országok együttműködésének. „A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelvei”- •c. okmányában rögzítették le a programot, azokat a határozatokat, amelyek a továbbiakra újból megszabták a KGST munkáját, az egyes országok erőfeszítéseinek az összehangolását, S ez eredményezett az egyes országokban is olyan sikereket, amelyeket legjellemzőbben talán az a tény fejez ki, hogy a KGST- országokban termelt javak meny- nyisége egy év alatt kétszerese lett a „közös piac” országai termelésének. Megnőtt a mezőgazdasági beruházásoknak és azoknak az iparágaknak a beruházási összege, amelyek elsőrendűen fontosak a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából. Az eredmény? Az, hogy 1962-ben az előző három évhez képest ugrásszerűen emelkedett a mezőgazda- sági termelvények mennyisége, s ma négyszer annyi, mint amit a „közös piac” országai elértek A júniusi értekezlet akkor a nyersanyag-, fűtőanyag- és energiabázisok maximális fejlesztését és ésszerű önköltségcsökkentését jelölte meg legfontosabb teendőként. A KGST végrehajtó bizottsága jóváhagyta a tervet,_ amely egyensúlyba hozta a tagállamok fűtőanyag- és energia-felhasználását, egy sor határozatot hozott, az egyes országokban támasztott ezirányú igények leghatékonyabb kielégítésének a módjára. Jelenleg az egyes országok beruházásainak a koordinációját végzi a KGST. A beruházási tervek egybehangolása természetesen összefügg az arányok megállapításának, a termelő erők Egészségházat kapott Dunaszentgyörgy Dunaszentgyörgyön teljesült a lakosság régi óhaja. Az idén egészségházat kapott a község, amelynek költségét 20 000 forintot — a járási tanács folyósította. A községi tanács építőbrigádja gyors, és jó munkát végzett. Két hónap alatt végeztek egy félig romos cselédház átalakításával. A modernül felszerelt egészségházat a tágas orvosi rendelőjével, és várószobájával örömmel vette „birtokába” a község lakossága. Az első tanácsadáson nagy volt a látogatottság. Huszonegy csecsemőt és kilenc terhes anyát vizsgált m?g dr. Csók Sándor körzeti orvos. szétosztásának és a munka legcélravezetőbb megosztásának a feladatával. Különösen a gépek és gépi berendezések néhány legfontosabb fajtájának a gyártását kellett elosztani a tervek egybehangolásához, például a modern fémforgácsoló szerszámgépek, a golyóscsapágyak, az adagoló és csomagoló automaták gyártását. A gazdaságosság szempontjából kellett felszámolni az azonos típusú fémforgácsoló szerszámgépek és kovácsoló présgépsorok párhuzamos tervezését. A megtakarítás ezzel a KGST-országok- ban mintegy 64 ezer munkás egy munkahónapja, ami ezer tervező öt és fél évi munkájával egyenlő értékű, A tökéletesebb specializálás és együttműködés szempontjából jelentős a tudományos kutatómunka és műszaki tervezés egybehangolása is. A KGST illetékes bizottsága és a szabványosítással foglalkozó intézet úgy látta jónak, ha több szabványukat egyes országok felszámolják. Ezzel valóban emelkedett a specializálódás és koooeráció foka. A júniusi értekezlet után új KGST-szervek jöttek létre, hogy kidolgozzák az egyes probléma- csoportok megoldásmódját, így alakult meg, többek között — az említetteken kívül, — az egyesített energiarendszerek központi diszpécser-igazgatósága, a statisztikai, a valuta-pénzügyi kérdésekkel foglalkozó szerv. Nagy figyelmet szentelt a KGST a nemzetközi kereskedelmi forgalom kérdésének, hogy a kétoldalú megállapodás és elszámolás rendszerét a szocialista országok közti sokoldalú kapcsolattá fejlessze ki, ami ugyancsak a további, alapos specializálást és a szorosabb együttműködés lehetőségét mozdította elő. A júniusi értekezlet határozata a KGST végrehajtó bizottságának megalakítására a tagállamok minisztertanácsainak az elnökhelyetteseiből, még nagyobb tekintélyt adott a tanácsnak. A végrehajtó bizottság akkor ül össze, amikor annak szüksége felmerül, de kéthavonként egyszer feltétlenül üléseznie kell. Ekkor vitatják meg a beérkező javaslatokat és teszik meg esetleges javaslataikat maguk az egyes országok képviselői is, elemzik az időközben kialakult helyzetet, intézkednek a további fejlődést szolgáló teendőkről. A végrehajtó bizottság létrejötte igen ielen- tősen meggyorsította a KGST különböző szerveinek a munkaritmusát. E szervek, bizottságok munkatársait a szocialista országok delegálták, legkitűnőbb szakr embereik köréből. E?y év nem nagy idő. A szocializmus országai azonban ilyen rövid idő alatt is igen jelentős mértékben tudták erősíteni gaz- dasáei helyzetüket, biztosítva a további győzelmeket a kétféle társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének körülményei között. N. Faggveiev a KGST főtitkára Újabb károkat okozott az időjárás megyénkben Alig fejezte be az Állami Biztosító az augusztus 28-án bejelentett jégkárok felmérését Ma- docsa és Bölcske térségében, máris újabb károkat okozott a szeszélyes időjárás megyénkben. A Madocsa és Bölcske térségében előállott jégkár a két termelő- szövetkezetnél körülbelül 220 000 forint. Szeptember 8-án Nagydorog, Madocsa, Pálfa ismét jégverést szenvedett, ezeknek a károknak a felmérése ügyében az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága megtettg a szükséges intézkedéseket. Vihar- és árvízkárokat jelentettek a sárszentlőrinci, udvari, gyönki, miszlai, regölyi, szakályi, hőgyészi, értényi termelőszövetkezetek, A györkönyi termelőszövetkezetben szeptember 8-án megyénk felett átvonuló vihar következtében egy sertésszállás elégett, és a tűz martalékává lett 72 sertés. Az Állami Biztosító ebben a vonatkozásban is folyamatba tette kárrendezését. A nád Nem vagyunk túlságosan gazdagok építőanyagban. Nádból sem rendelkezünk annyival, mint amennyire szükség volna. Nemcsak hazai szakkörökben kedvelt a nad, mint építőanyag, hanem Nyugat-Német országban és más nyugat-európai országokban is keresett cikk. Igaz, a Tolna megyében termett nád csekély részét szállítják külföldre, de annak hazai felhasználása jelentős. S megsem vigyázunk e tontos termékre úgy; mint kellene. Egyedül a palánki nádas az, melynek területén a növényt rendszeresen vágják, gondozzak, A faddi Duna-ágban három szerv tulajdonát képezi a nád A termelőszövetkezet, a Vízügyi Igazgatóság és a község tulajdona a nádas. Mintegy kétszáz hold művelésre alkalmas nádterület van itt. Sajnos a nád területe évről évre fogy, s a termés, azért mert évenként nem vágják le, silány. A nyáron a halászati szövetkezet motoros kaszával utcákat vágott a nád között, hogy halászni tudjon. A levágott ná dat azután elnyelte a víz, elrothadt. Az újra hajtás — a levágott nád alig tíz százaléka — kaccsos, feldolgozásra már nem alkalmas. S a kaszajárta területeken jövőre még gyérebb lesz a nádtermés... Ha sokáig így „gondozzák” a Duna-ág nádasait, megérjük azt, hogy egy holdnyi területen sem tudnak nádat aratni. Ez sajnos, szomorú. De lehetne róla tenni, hogy ne így legyen. Csak ehhez az szükséges, hogy a termelőszövetkezet, a vízügyi szervek úgy kezeljék tulajdonukat, mint értéket, s ne úgy, mint a Csáki szalmáját. A nád iránt nagy a kereslet, ezért télen a termelőszövetkezet a nád aratásával, feldolgozásával tagjait tudná foglalkoztatni. Pénzt hozhatna a szövetkezeti kasszába a náddal való gondosabb törődés. Az semmi esetre sem érv, hogy a nád irtásával jobban lehet a vízben halászni. Ezt csak az hiszi el, aki a nádat, e fontos építőanyagot nem tartja értéknek.-Pj• • Üzemi tanácsválasztás a Dalmandi Állami Gazdaságban A Dalmandi Állami Gazdaságban megkezdődött az üzemi tanács megválasztása, amit komoly előkészítő munka előzött meg. Mutatja ezt a dombóvári hizlaldában tartott választás, ahol a dolgozók 90 százaléka jelent meg, s a hiányzók is igazoltan voltak távol. A gyűlést Dabi József szakszervezeti titkár tartotta meg, aki beszédében az üzemi tanács feladataival, valamint a gazdaság időszerű munkáival foglalkozott. Mint mondotta, nagy megpróbáltatás elé állítja a gazdaságot az ősziek betakarítása, ezen belül is a kukorica szedése, amihez más megyékből is toboroznak munkásokat. Ehhez a munkához kérte a gazdaság dolgozóinak, valamint családtagjainak segítségét. A hizlalda dolgozói nagy jelentőséget tanúsítanak az üzemi tanács munkájának, amit hozzászólásaikban is igazoltak. Többen felvetették, a minőségi munka érdekében jobb kapcsolatot kell kialakítani a Petőfi és a Táncsics brigád tagjai között, segítsék egymás munkáját, hiszen mindkét brigád egy célért küzd, a szocialista üzem cím elnyeréséért. A dombóvári hizlalda dolgozói az üzemi tanács tagjának Molnár Józsefnét, a szakszervezet részéről pedig Dabi Józsefet választották meg. Szabó Mátyás levelező ▼TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTT'rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyTTTTT1» G erjenben nyugdíjba ment Rónyai Sándor iskola- igazgató. Több mint harminc évig állt a katedrán, pusztán és falvakban, egyszóval mindig vidéken. És boldog volt, elégedett, úgy érezte, teljes az élete, s ha több lenne, talán már nem is tudna nyugodtan aludni. Hány gyereket nevelt fel, mennyi ment a keze alól középiskolába, egyetemre, — számát sem tudja. Én is csak találgatok. Egész kis hadsereg lehet azoknak a tábora, akik emlékeznek a tanítóra, az igazgatóra, Sándor bácsira, Rónyai elvtársra. Azt mondják róla, sokat bajos- kodott az életben, de a dereka mégsem hajlott meg. Ezt aztán kétféleképpen értik. Az egyik így: nem rokkant bele a három évtizednél is tovább tartó munkába. A másik pedig így: egyenes derékkal, felemelt fővel járhat a világban, amit hivatásának választott, kötelességének tekintett, teljesítette. Amikor néptanító lett, vállalta, hogy örömében, gondjában osztozik a néppel, s azt folytatja tovább, amit elődjei elkezdtek: mind több emberrel ismerteti meg a tudományt, a műveltség legszükségesebb alapjait. Ugv hangzik ez, akár egy eskü. És valójában fogadalom is, amelynek betartását minden iskolázott ember vállalja, amikor elindul az életbe. Ha valaki nem I teljesíti, amit akkor vállalt, szem- |be kerül önmagával. Rónyai SánEgyenes derékkal dór nyugdíjas igazgatónak nincs szégyellni valója. Gerjenben megkönnyezték a búcsúzását, de másnap már mosolyogva fogadták, amikor éppúgy hozzákezdett társadalmi vállalásainak teljesítéséhez, mint azelőtt. Nevettek és természetesnek találták azt, hogy így tesz és nem másként. Olyan embernek ismerték, aki összenőtt a faluval, a falusi munkával. B hogy Rónyai Sándor életút ján, kiapadhatatlan energiáján töprengtem, eszembe jutott egy és más. Felmerült előttem a régi néptanítók sorsa, a kegydíj és egyebek. De mindjárt az is, miként tudta leélni életét a nehezebben mozduló és fejlődő falvakban? Nem lehetett köny- nyű dolog, hiszen a falu nem is olyan régen még egyet jelentett az elzártsággal, s borzadva gondolt rá, aki számíthatott, hogy valami folytán pusztára, vagy egy kis községbe kerülhet. Ma sem mondhatjuk, hogy a községek elérték a városokat — de hol van már az a régi falu? S mégis fiatal értelmiségi ismerőseim közül számosán keresik az alkalmat, hogy városba, vagy nagyobb helyre kerüljenek a falusi iskolából, de még a termelő- szövetkezetből is. „Nem lehet ott élni, minden hiányzik, ami teljessé tehetné az ember életét” — fakadt ki keserű szavakban egyik ismerősöm. „Az embereknek háromszor is meg keli magyarázni valamit, mire egyszer valahogy megértik...” Nem vitatom, hogy az egyetemet, vagy főiskolát végzett ember életritmusa mást diktál, mint amit a falu egyelőre nyújthat. Arra azonban ez a tény senkit sem jogosíthat fel, hogy lenézze a falusi embereket, butának, ostobának tartsa őket, s a falut úgy könyvelje el, mint a szellemi sötétség melegágyát, ahol csak elbutulhat még a művelt ember is. Keveset gondolkozhatott kifakadó ismerősöm azon, miért nyújt a falu csak annyit, amennyit adhat most, s miért nem többet. Talán azért is, mert kevés Rónyai Sándor volt, több kellett volna belőlük. Ezt a többet azokban sehonnan sem lehet importálni. Közülünk kell, hogy kikerüljenek azok, akik a gazdasági változás mellett átformálják a falvak szellemi arculatát is, s magasabbra emelik a kulturális színvonalat. Uj néptanítók kellenek ehhez. Olyanok, akik el- jegyzik magukat a faluval, akiket nemcsak az iskolások, hanem a felnőttek is ismernek, s ha találkoznak velük megkalapolják őket. A mikor a fentebb említettekre gondoltam, még csak véletlenül sem jutott eszembe, hogy nincsenek olyan néptanítóink, mint amilyeneket említettem. Ám, hogy kevesen vannak, azt tapasztalatból tudom. Nem említek mást, elmondom az én falum esetét. Nagyobb, mint a legtöbb Tolna megyei község, mégis szinte évenként változnak a pedagógusok, agronómusok, de gyakran egyéb értelmiségi foglalkozásúak is. Nem köti őket a faluhoz semmi, amint tehetik, mennek. Közben amíg ott vannak, nap mint nap elmondják a gyerekeknek, hogy az embernek ott kell megállnia a helyét, ahova a hivatás, a kötelesség és az élet állította. Ez így van leírva a tankönyben, nem lehet helyette mást mondani. Hogyan győződhetne meg azonban a szavak igazáról az, aki tudja, hogy az illető fiatalember még a letelepedési segélyt sem veszi fel, s a legelső adandó alkalommal búcsút mond a község névjelző táblájának. A szavak és a tettek közötti ellentmondás ebben az esetben szembetűnő. S most mái' csak arra vagyok kiváncsi, járhatnak-e majd annak idején, amikor nyugdíjba mennek, egyenes derékkal az emberek előtt, mint teheti azt Rónyai Sándor nyugdíjas igazgató, aki több mint harminc esztendőt éh, tanított, dolgozott pusztán és falvakban. Sz. L
