Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Diák-nemzet Valamikor mi voltunk az ár- valányhaj, a pusztai romantika országa. Nagy nehezen levedlettük ezt az avas gúnyát és divatosabbat öltöttünk magunkra: csikós dreszt és lábszárvédőt, s éppen hogy csak címerünkbe nem került a barázdált bőrlabda. De minthogy minden sikknek számlálva vannak napjai, az operett lett az új hóbort. Csárdáskirálynő reggel, délben, este, futószalagon, itthon és külföldön. S milyen sokára gyulladt ki a magasabb felismerés fáklyája: a tanulásból kell népmozgalmat csinálni! Szellemi tőkénket kell kovácsolni, hogy fényesedjen az elménk, hogy hozzáokosodjunk a korhoz., így aztán manapság már szinte mindenki tanul. Diák-nemzet lettünk itt, Európa szívében. Erről lelkendezik a személyzeti osztály vezetője is a fonógyárban. — Ezt hívják, kérem, kulturális forradalomnak. Nálunk minden vezető tanul. Az igazgatót például most győztük meg, s már be is iratkozott az édesipari technikumba. De ez nem minden. A főkönyvelőnk másodéves a jogi egyetemen, én jövőre államvizsgázom fizikakémia szakon. Az üzemi bizottság elnöke most írja a szak- dolgozatát magyar nyelvészetből, a négy művezető pedig együtt végzi a húsipari technikumot. A szakmányvezetők közül három alkalmazott matematikus lesz, kettő erdész, egy asszony pedig gyors- és gépírást tanul felsőfokon. Csak így lehet közszellem a magasabb tudás iránti vágy. Mert a példa ragadós. Tegnap két fonónőnek adtunk ajánlást a könyvtáros szakra, egy lakatos pedig a régészetet akarja kitanulni. Álljon ide még egy olyan személyzeti vezető, aki ennyi... — Csak ne döngesd a melled! — intette le barátja és kollégája, aki a vágóhídon kapott ugyanolyan hivatalt. — Neked könnyű. Ezerkétszáz ember van a gyárban. Válogathatsz. Nekem már vissza kell tartani az embereket, mert egyszercsak kiírhatjuk a kapura, hogy tanul-' mányi szabadság miatt zárva Több mint harminc ember tanul a százhúszból közép- vagy felső fokon! Van közöttük nyolc textiltechnikus, kilenc tanító- képzős, négyen a gépipariba, hárman a zeneművészeti szakiskolába járnak. Az utóbbiakból kettő henteslegény. Hallanád csak, hogy zeng néha a csarnok: „Fel torreádor, öld meg a bikát...” No, és a négy lány a csomagolóból! Két asz- szony a feldolgozóból! Óvónők meg vegyészek lesznek. Soroljam a vezetőket is? Hát először is az igazgató: nekünk nem kellett agitálni, ősszel doktorál néprajzból, szerénységem pedig egy év múlva végzek a műegyetemen. Két agronómusunk is lesz, a diszpécser, meg a minőségi ellenőr. Ez semmi? — Szó se róla, nagyon szép. S milyen jó, hogy szóba került a téma! — Ugyan miért? — Azt mondtad, ugye, hogy nyolc emberetek tanul textiltechnikusnak? — Pontosan. Napok múlva kezükben lesz a bizonyítvány. — De kellene nekünk ezekből! — Azt már nem. Még hogy mi kitaníttassuk őket, ti meg elvigyétek! Ne haragudj, ellenkezik az üzemi érdekekkel... — Nagyon nagy szolgálatot tennétek. A minőségi ellenőrünk nyolc osztállyal ül a műszerek mellett, két műszakot kiemelt fonónő vezet, s ősszel nyugdíjba megy három művezetőnk... — No várj csak! Hány emberetek tanul a húsipariban? — Négy. A legjobb erők. — Akkor tárgyalhatunk. Természetesen cserealapon. De akkor is csak egyet egyért. — Természetesen. Legfeljebb majd kiképeztetünk még négyet. Bár neked nem kell mondanom, milyen áldozat ez. Szabadság, állandó beosztás... Néha a haja majd elmegy az embernek! — Akkor is vállalni kell. Képzeld csak el, ha mi sem gondolnánk az emberek kiképzésére. Törődnek is azzal fönn. hogy van szakember, vagy nincsen. De a terv, az igen... — Meg a határidő! — És mindig csak a szorítás. No még ezt, no még azt... — Hogy adnának egy mérnököt? Azt nem... — Vagy egy közgazdászt!... — Vagy egy tervstatisztikust!... — Ezért mondom, itt az üzemekben kell még jobban szorgalmazni a tanulást. — Fején találtad a szöget! Nekem már kész tervem van az őszi iskoláztatásra is. Négy emberünk megy az építőipari technikumba, kettő állatorvosira, egy pedig filozófia szakra... — Elárulhatom, hogy mi sem az utolsó percben kapkodunk. Mér el is küldtük a jelentkezési lapokat, meg az ajánlásokat. Lesz két új hallgatónk a jogon, kettő az iparművészeti szakiskolán, egy meg az énektanárképzőn... — így is kell. Vagy diáknemzet vagyunk, vagy sem! — Persze, persze. Vagy tanulunk, vagy nem. Sz. Simon István CSÁNYI LÁSZLÓ: Két dal Az este hűvös fellegekbe pólyái és zúg és zúg egy sovány jegenye, s a ködös útnál, mélyen lent ^ tónál egy madár könnye hull a földre le. 2. Az őszi reggel tejüveg falán átrajzolódik két fa. És sötétkék páráját a köd teríti szét s mint egy madár, gond ül az almafán. KONCZ ISTVÁN: Vénasszonyok nyara Papucsba bújt a nyár. csoszogva körbejár még. de kósza, őszi árnyék e kukoricaszár a fátyolos határ ölében. Törékeny, átlátszó, karcsú szál a napsugár, s az ég nagy homlokán kék eret von át két ősz halánték. Felhős konyt alatt bóbiskol a nyár. REGGELI TÓMMÁ Sokat hallottam manapság, hogy civilizációban, koffeinben és nikotinban gyötört testünk egyetlen mentsége a rendszeres reggeli torna, amely meg- pezsdíti a vért, megmozgatja eltunyult izmainkat, felfrissíti szellemünket. Végiggondoltam az egész dolgot, alaposan meg- hánytam-vetettem magamban ezt a reggeli tornát és úgy döntöttem, nekem sem árt, ha pezseg a vérem, nem tunyul- nak tovább izmaim és felfrissül a szellemem, mert ugyan a szellemekben áltálában nem hiszek, de a magaméban feltétlenül. Izgatottan vártam tehát a reggelt, amikor majd párnámról felpattanok és délceg testemét lenge magyarban és atlétatrikóban alaposan megdolgoztatom a vér, a szellem jegyében, a harcban a tunyaság ellen. Az óra felcsörgött, negyedórával előbb az illendőségnél és ezért az órát bevágtam az ágy alá, hogy illemet tanuljon, fejemet pedig vissza a paplan alá, hogy ne halljam, mint ordít a nagypofájú óra az ágy alatt... Aztán megvilágosodott elmém, nem az óra a hibás, hanem én akartam reggeli tornát végezni, hogy pezsegjen a vérem, megszűnjön a tunyaságom és felfrissüljön szellemem. Az más — bocsátottam meg az órának, és átfordultam a másik oldalamra, hogy alaposan végiggondoljam, voltaképpen miért akarok én tornázni, miért éppen ma, s miért éppen reggel, s miért éppen negyedórával előbb, mint ahogy felkelni szoktam. Igen: én azért akartam tornázni, hogy megpezsdüljön a tunyaságom, megmozogjon a szellemem, s felfrissüljenek az izmaim ... Lehet, hogy nem egészen így van a dolog, a sorrendben, mintha valami sántítana, de most igazán nem ez a fontos, hanem a kérdés lényege: kell-e nekem egyáltalán tornázni, s ha kell, kell-e nekem pont ma és pont reggél tornáznom... Vegyük sorba a dolgot, s kezdjük az egyszerűbbnél — fészkeltem magam még mélyebbre a meleg ágyba, mert nyugodt szellemi munkához kényelem kell. Először is: miért kellene reggel tornázni? Utóvégre, az a vér pezseghet este is, s jobb is, ha egy vér este pezseg, amikor Malvinkával randevúm van, mint reggel, amikor a kopasz Tarjánival kell megbeszélést folytatnom a leltár ügyében. Nem beszélve arról, hogy az egész napi fáradságot éppen este helyes levezetni egy kis reggeli tornával, s különben is helytelen dolog lenne, reggelre korlátozni a harcot a tunyaság ellen. Az ember harcoljon minden időben, de legfőképpen este. Ami a szellem frissességét illeti, akkor is helyesebb az esteli torna. mert felfrissült szellemmel térek nyoszolyámra, mély és egészséges lesz az álom, boldog az ébredésem és ezáltal már eleve elesik a reggeli torna szükségessége. Azazhogy: tornázzunk-e egyáltalán? Utóvégre, én nem a gyepszőnyegen és nem is mint rakodómunkás keresem a kenyerem, hanem mint kontírozó könyvelő és azért annyira nyamvadt izmaim még nincsenek, hogy a tollat ne bírnám felemelni. De, ha rakodó- munkás lennék, akkor meg éppenséggel semmi bajom nem lenne az izmaimmal, sőt... A legutóbbi szűrővizsgálatok szerint nekem a véremmel sincs semmi bajom, ami bajom pedig van, az onnan van, hogy azon csak rontana egy vérpezsdítő torna... És utóvégre, buta Pánik a kisvárosban A kisvárosban egészen komoly pánik ütötte fel a fejét. A hivatalok vezetői hosszasan és suttogva beszélgettek a kávéházi asztalok mellett a hivatalos idő után. Az arcuk sápadtnak tűnt, szemük kialvatlannak. A gyárak vezetői is gondterhelten sétálgattak irodáikban és egymás után hívták össze a vállalati testületek tanácskozásait. A kisváros felett lógott valami. Rendkívüli és kiszámíthatatlan. Mindenütt dolgoztak titkárnők is, így hát hamarosan az emberek is megtudták, hogy a városban nagy dolog történt, történik, avagy történni fog. Volt, aki tudni vélte, hogy országos szinten is jelentős panama történt, mások esküdtek, hogy a városban épül fel majd az ország legnagyobb spárgagyára, némelyek azt sem tartották kizártnak, hogy tárgyalások indulnak a fővárosnak a kisvárosba való telepítéséről. Valamennyi találgatásnak volt alapja. Ugyanis valamennyi hivatal, intézmény és üzem pontosan ugyanarra a napra várt ellenőrzést, fontos tárgyalást, vagy látogatást a legfőbb hatóságoktól. Minisztériumi főosztályvezetők, tröszti főigazgatók, igazgatósági vezérigazgatók, bankvezetők, beruházási szakértők, államigazgatási hatóságok vezetői jelentették be érkezésüket a hivatalokban és vállalatoknál. Az iskolákban folyó ember se vagyok, igaz, hogy filozófus se, de minek legyen egy kontírozó könyvelő filozófus, amikor legjobb tudomásom szerint még egyetlen filozófus se volt kontírozó könyvelő... tartsuk tiszteletben egymás szakmáját,.. Szépen felkeltem az ágyból, kivettem az órát az ágy alól, és elhatároztam, nem tornázom sem reggel, sem este. Tornázzon az, akinek baja van a vérével, akinek izmai eltunyul- tak, szelleme megtompult és aki hajlandó emiatt egy ne- vizsgákhoz rendkívüli vizsgabiztogyedórával előbb felkelni... Jaj, hová is tettem a kalapom? Tessék, mindent elfelejtek újabban... Gyurkó Géza sok jelezték érkezésüket, a kórházhoz neves orvosok sürgönyöz- tek, hogy tapasztalatcserére érkeznek. És valamennyi főhatósági személy mellé jelentkezett az alI'■■» ■■■'W »>>!» ■ I 11 nTTTi11 r hatósági megbízott is azzal a határozott óhajjal, hogy a tanácskozásokon, megbeszéléseken, ellenőrzésen, illetve tapasztalatcserén feltétlenül részt szándékozik venni. A nagy nap reggelén a kisvárosi rendőrkapitányság kénytelen volt a fővárosi út kereszteződéseinél külön forgalomirányítókat felállítani, akik a hosszú sorban érkező főhatósági, ellenőri, alha- tósági és más gépkocsik forgalmát biztosították, hogy még idejében érkezhessenek a bennülők a tárgyalásaikra. A különböző megbeszélésekre a helyi lap a legszemfülesebb riportereit küldte ki, de azokról érdemleges hírt egyikük sem tudott szerezni. A tárgyalások mindenütt Zárt ajtók mögött folytak, így nem is derült fény arra, hogy a nagyarányú ellenőrzések mit fedtek fel, és milyen megállapodások születtek a tanácskozásokon. Azt azonban, hogy a kisváros hivatalait, intézményeit és vállalatait mégsem véletlenül szállták meg a főhivatalok kiküldöttei, hanem közös cél vezérelte vala- mennyiüket, egy tény Világosan megmutatta. Az ellenőrzés ugyanis mindenütt pontosan három órakor fejeződött be. Ugyancsak akkor fejeződtek be a tapasztalat- cserék. és függesztették fel az iskolai vizsgákat a rendkívüli vizsgabiztosok. És fél ötkor már valamennyi főhatósági kiküldött ott ült a kisváros stadionjában, ahol a fővárosi nagycsapat játszott hétközi bajnoki labdarúgó-mérkőzést a kisváros csapatával. Kurucz Pál nmi rrn A Sebők-tanyán kezdett: ti-ti-ti-ti... A süldők álltak leszegett fejjel, összetömörülve. Az állatorvos meg csak fütyülgetett,. s lassan lépett feléjük, egyre közelebb, kezében ott villogott az injekciós tű. a süldők Nem akartam hinni a sarkában nememnek. Mintha hipnotizálták A pszichológia magyarul lélektant jelentene, de mivel a disznóból soha nem a lélek száll el, legföljebb a pára, vagy a szusz, hát nem is tudom hirlelenében, hogyan fordítsam magyarra ezt a tudós kifejezést. a háztájiból> u. csakugyan, Maradjunk a pszicho- zet szeretnék átadni. az ólkerítés lógiánál, annál is in- — Bozóti állat volt a összedugták a fejüket, kább, mert ezt a szót mi disznónk őse — ma- mintha nem akarnának volna ezeket a jószágo- használta nagytekintélyű gyarázta az állatorvos, tudomást venni a körű- hat, egyik sem mozdult, állatorvos barátunk is, mjg tereltük a süldőket lőttük fondorkodó világ- s a beteg még akkor se míg a körösi határban befelé, a kerítés mögé. ról. rebbent meg, mikor begördültünk kifelé a Se- — Hát aztán — gon- Én meg már készítet- lefúródott testébe a tű. bők-tanyára disznó-vizi- doltam magamban — tem a fülemet a hatal- Nem volt visítás, birkótációra. bozóti állat volt, most más visításokra, s azt zás, rugdalózás, semmi, Tíz süldő legelészett meg ólban lakó, legelőn gondoltam, hogyan ra- csak 32 az egyenletes a tanya körül a gyöpön turkáló állat. Itt példá- gadjuk majd ki a ki- füttyögetési mely vala- gyanútlan békességben, ul sehol sincs bozót, csíny falkából a kor- mi szörnyű veszedelem Első pillantásra egyfor- ameddig szem ellát, még- nyadtfülüt, hogyan mar- érzését kelthette fül pzek- ma gömbölyűnek és ele- is megél a disznó. koljuk a rugdalózó Iá- ben a nyomott süldővennek látszottak, de — Ha veszélyt érzett, hát, míg az állatorvos koponyákban, ahogy a gazda rámuta- mint az ék, bevágódott beledöfi az injekciós tűt. Mert bozóti állat volt tott egyikre, rögtön ész- a bozótba, és ott lapí- De barátunk csöndet a mi disznónk őse. revettem, hogy annak tott, míg el nem múlt parancsolt, és egyedül S ugye, mégis csak ér bizöfty korhyadozik a a veszély. Nézd meg, ment be az ólba. Aztán valamit ez a disznófüle. most is hogy összebúj- halk, egyenletes szagga- pszichológia! — Pedig tízre szer- nak. tottsággai fütyülgetni ~ Sípos Gyula
