Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-08 / 210. szám
í 2 fG£NA RieGTEI IflSPŰJSAG 1863. szeptember 8. Hogy a félreértést elkerüljük Augusztus 24-i számunkban ji,Emlékezés egy interpellációra” címmel cikket jelentettünk meg a száz férőhelyes, szerfás istállók építésénél tapasztalt hiányosságokról. Ezeket a létesítményeket többfelé petőházi-istállók néven ismerik, s mi is így írtunk erről. Az ismeretlen eredetű elnevezés félreértésekre adhat okot. Ezért ehelyütt közöljük, hogy a szóbanforgó istállók tervezéséhez. vagy építéséhez semmi köze nincsen Petőházi Gábor elvtársnak, a földművelésügyi miniszter helyettesének. Cikkünkben annak Idején úgy említettük, hogy a hírek szerint az országban „mintegy 90 ilyen istállót építettek már”. Ez a közlés hiányos tájékozódáson alapult, mert mint illetékes helyen közölték: a konstrukciós hibákkal rendelkező létesítményből az országban 38-at készítettek, s tekintettel az általunk is említett hiányosságokra, a további ilyen jellegű építkezéseket leállították. NAPIRENDEN A Földművelésügyi Minisztérium gyors segítségét kérjük Semmiféle érdek nem tűri, hogy jövőre akár egyetlen egy tszken is üszögös gabonát arassanak. Erre az idén volt példa. Arra is, hogy a megfelelő rendelkezések érvényesítésével több tsz-vezetőt felelősségre vontak a gabonacsá- vázás elmulasztása miatt. Ez azonban még nem oldja meg és nem is oldhatja meg a létező, valóságos gondokat. Tolna megyében kevés a nagyteljesítményű csávázógép. Somorjai Sándor megyei föagronómus segítséget kért az állami gazdaságok igazgatóságától. A megye állami gazdaságainak vezetői még egyetlen alkalommal sem zárkóztak el a tsz-ek támogatása elől. Most is megígérték: kölcsönöznek csávázógépet. de — s ez érthető — előbb elvégzik azokkal a maguk munkáját. így tehát egyelőre az a helyzet. hogy a megye termelőszövetkezeteiben körülbelül 3—400 vagon gabona csávázása bizonytalan. Legfeljebb a véletlenben, vagy a szerencsében bízhatnak a közös gazdaságok vezetői, ez viszont ném valami vigasztaló megoldás. A növényvédő öillomás hét nagyteljesítményű gépe éppen a nehézségek láttán szeptember elejétől át lett állítva kétműszakos üzemelésre. Még így sem győzik. Nehezíti a helyzetet az óhatatlan és elkerülhetetlen üresjárat, ami abból ered, hogy a tsz-ek rendszerint más időpontban csávázzák az árpát és más időpontban a búzát. Ennek is többféle oka van. Legkiváltkép- pen az, hogy amikor az árpa van soron, akkor végig kell menni az árpán. mert mindegyik gazdaság sürget. Mindezek ismeretében. a jelenlegi kapacitás maximális kihasználása mellett a növényvédő állomásnak még két nagyteljesítményű csávázógépre lenne szüksége. S itt most nem valamiféle kívánságlista benyújtásáról van szó, kizárólag a reális valóságról. Arról, hogy vannak feltételek, amelyeket a megyének, a járásoknak és a tsz-eknek kell megteremteni. Vannak viszont olyan gondok, amelyeken kizárólag a minisztérium segíthet Ezért kérjük az FM gyors segítségét, két nagyteljesítményű csávázógép Tolna megyébe történő irányítását. A* elismerés különös formája Ez a tsz-elnök egy alkalommal már szerepelt a lap hasábjain. Munkamódszerét, emberi magatartását bírálták, és dicséretére legyen mondva, hibáinak többségével volt ereje szembenézni, azokkal szakítani. Amikor a bírálat érte, az őszinte és segítőkész hang ellenére is fájt neki, rosszul esett neki. hogy „kipellengérezték". Nos. a jelek szerint ő is az a típus, aki, amikor őrön személyéről van szó, akkor túlontúl érzékeny és önérzetes, de arról megfeledkezik. hogy másnak is van önérzete, s ami nem kellemes neki, az a kisebb beosztásban lévő társainak is fájhat. Aratáskor fordult elő. hogy a tagok egy csoportja derekas munkát végzett. Arra járt az elnök elvtárs. A gazdák elvárták volna tőle az elismerő szám kát. Jól esik az ilyen az embernek. Az elnök viszont fitymálva jelentette ki: ez is valami, ez is munka? Volt a tsz-nek egy elhanyagolt gyümölcsöse. Egy lelkiismeretes és talpig becsületes idősebb kertész került oda, aki úgyszólván egymaga hozta rendbe és tette termővé■ az almafákat. Az öreg kertész boldog volt. A jól végzett munka örömét érezte, illetve csak érezte volna, mert az elnök alaposan lehűtötte. Így beszélt vele: „Lett volna ott termés maga nélkül is. ne dicsekedjen." Ilyeneket mondott a derék mesternek, holott nagyon jól tudta, hogy nincs igaza. Intézményesen kellene gondoskodni arról, hogy az ilyen elnök dolgozószobájában az íróasztallal szemben el legyen helyezve egy nagybetűs felirat, ezzel a szöveggel: Csak annyi megbecsülést adj a dolgozóknak, mint amennyit kívánsz magadnak. A kiküldetés Peremartonba »sói A műtrágyagyár vezetői néhány nappal ezelőtt Tolna megye illetékeseivel közölték, hogy segítséget kémek. Ismerik és hallják, hogy az itteni közös gazdaságokban átgondolt munka kezdődött a kenyérgabona-probléma megoldására. A peremartoni üzem dolgozói a szövetkezeti gazdák fáradozásait segíteni akarják. Az alaptrágyázáshoz szükséges és a megyének járó műtrágyát úgy gyártják le, hogy idejében ideérjen minden meny- nyiség. tehát sokkal hamarabb, mint tavaly. Egyetlen nagy gondjuk, hogy a műtrágya vagonba- rakásához nincs elegendő ember. Húsz berakodó munkás kellene és a Tolna megyébe induló szállítás egyenletesebb. zavartalanabb. gyorsabb lenne. A munkaerő viszont a megyében is gond, de ha idejében érkezik a műtrágya, akkor ez any- nyit jelent, hogy el van hárítva egy olyan akadály, amely tavaly nehezítette, késleltette a vetést. Elő kell keríteni tehát 20 vállalkozót és elküldeni Peremartonba. A lehetetlennek látszó feladatot három nap alatt bonyolította le a Megyei Tanács VB Mezőgazdasági Osztálya. A közreműködő tsz-ek vezetői pedig a megye közös gazdaságainak érdekeit tartották szem előtt és bebizonyították: lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség. Ozorán, Tolnán, Györkönyben a harmadik napon útrakészén állt a húsz szövetkezeti gazda és e hét közepén elutaztak Peremartonba. Egy hónapig dolgoznak majd ott, a Tolna megyébe induló műtrágya-szállítmányok va- gonbarakását végzik. Szerda óta gyorsabban érkeznek a vagonok. Nagyon fontos viszont, hogy a fogadó tsz-ek vezetői úgy segítsék a Peremartonban fáradozó húsz Tolna megyei szövetkezeti gazdát, hogy itthon jól szervezzék meg a kirakodást. SZEKVLITY PETER Egy alvó újítás Rét évvel ezelőtt, lapunk 1961. július 19-i számában többek között a következőket írtuk a Nagymá- nyoki Brikettgyárról: „Most ismét egy többéves kísérletsorozat eredményének bevezetésére kerül sor a következő hónapokban. Megváltoztatják a kötőanyag ösz- szetételét, egyben csökkentik a brikettben lévő kötőanyag arányát. Ennek a háziasszonyok örülnek majd a legjobban, hiszen kevesebb korom képződik az alacsonyabb — és részben folyékony — kötőanyag-tartalommal gyártott brikett eltüzelésénél. De nem lesz lebecsülendő az a haszon gem, ami a népgazdaságot érinti az újítás bevezetésével. Előzetes számítások szerint napi tizenhatezer forinttal csökken a gyárban az anyagköltség, emellett könnyebb lesz a dolgozók munkája is.” Ügy gondoltuk, nem érdektelen utána nézni, vajon bevezet - ték-e azóta az újítást, mennyivel haladt előre az ügy. Hogy előrehaladásról nem nagyon lehet szó. arra következtettünk abból. hogy a mányoki brikett — minden jó tulajdonsága ellenére — tovább is változatlanul kormoz. A gyártástechnológiában te-' hát nem történhetett lényeges változás. Vagy talán végképp elvetették az újítást? Aszmann elvtárs, a Nagymá- nyoki Brikettgyár üzemvezetője nem szívesen beszél az ügyről, pedig 6 volt az újító. — Kérem, nem szeretném nagyon feszegetni a dolgot — mondja. — Amikor két évvel ezelőtt bejelentettem a- vállalat központjában, hogy az új eljárással előállítottunk húsz-harminc mázsa brikettet, azt mondták, hogy ők is kísérleteznek hasonló eljárással és az már el is van fogadva újításnak. Tgv aztán én visszavonultam, várom még most is. Hogy a központ majd kezdeményez valamit. kalkulálunk. be, akkor nem napi tizenhatezer forintot lehetne megtakarítani, hanem minimálisan — csak az anyagköltségnél jelentkező megtakarítással számolva — napi 24—26 ezret. Egy hónapban hatszázezer. egy évben hét-nyolcmillió forintot. A termelés ugyanis megkétszereződött. nyilván így a’megtakarítás is több lenne. De nézzük kicsit részletesebben, miről is van szó. A brikettet jelenleg úgy gyártják, hogy a különböző bányákból kapott brikettszenet szurokkal és bitumennel keverik. Erre a kötőanyagra azért van szükség, hogy a préselés után ne hulljon szét a brikett. A tizenegy-tizenkét százaléknyi kötőanyag szilárd állapotban érkezik az üzembe, azt megőrlik, majd a szénhez keverik. A malaxőrben a magas hőmérséklet hatására megolvad az anyag és a masszává gyúrt keverék kerül a brikettprésbe. A kötőanyag drága, ára két-, két- és félszerese a szénének. Emellett sok gond van vele. vagonból kirakni, őrölni stb. Az új eljárásnál folyékony . kötőanyagot használnának fel. amiből — mivel jobban elegyedik a szénnel — legfeljebb 7—8 százaléknyi kell. A kísérletezéskor egy teherautónyi anyagot vittek a3 egyik pécsi üzembe, ott végezték el a keverést, majd itthon préselték belőle a brikettet. Tovább kellett volna folytatni — most már üzemi szinten — a kísérleteket, dé ekkor már ,,kidefült”ä' hogy Budapesten is foglalkoznak hasonlóval. — Az általam kidolgozott eljárás azonban nem azonos a pestiekével — mondja Aszmann elvtárs — és itt megvalósítható lenne. Persze, nem menne minden költség nélkül, szükség lenne a technológia átalakítására. De megérné, hiszen egyszerű kalkulációval is kimutatható a nagy megtakarítás. Lehet, hogy áz új technológiai eljárás még nem kész, tovább kell kísérletezni. Tételezzük fel azt. is, hogy a Brikettermelő és Széndúsító Vállalat központjában már előbbre tartanak a kísérletekkel. Azt azonban semmi sem indokolja, hogy ilyen sokáig húzódjék egy — mind a brikett. minőségét, mind a népgazdasági megtakarítást tekintve nagy jelentőségű újítás bevezetése. (i.) Az őcsényi honvédelmi nap újdonságaiból Közben I Kiderül, hogy számolunk, I valami „hala- ■ dás” mégis történt. Ugyanis, ha ma vezetnék Többen érdeklődtek szerkesztőségünktől az őcsényi honvédelmi nap újdonságaival kapcsolatban. Tájékoztatásul közöljük Kántás Józsefnek, a rendezés irányítójának nyilatkozatát: ■ — Tóth József műrepülő tavaly világbajnokságot nyert. Azokból a számokból, amelyekkel' e nagy sikert- 'aratta, tavaly láthattunk egy kis ízelítőt az őcsényi honvédelmi napon. A neves . versenyző. most készül a következő világbajnokságra, természetesen új számokkal, és most ezekből mutat majd be. — Sok újdonságot ígér.az ejtőernyős ugrás. Aradi százados elvtárs, a neves ugró, öt ernyővel ugrik lei a gépből. Amikor egy ernyő kinyílik, lekapcsolja, s végül az ötödikkel ereszkedik le a földre. Lesz gúlaugrás is: egy ernyővel négyen ugranak ki a gépből 2000 méter magasságban. Páros ugrást ugyancsak láthat a közönség. Az ejtőernyős ugrások száma többszöröse lesz a tavalyinak. — A honvédelmi nap műsorában részt vevő repülőgépek száma 30—32 lesz. köztük több lök- hajtásos gép. Lökhajtásos gépek ez alkalommal vesznek részt első ízben az őcsényi honvédelmi napon. — A motoros ügyességi versenyen ötvenen indulnak. Az első helyezett igen értékes jutalomban fog részesülni. NOMEN EST OMEN? Amióta nevét meghallottam, izgatottan készültem a találkozásra. Milyen ember lehet ilyen nagy névnek a viselője? Volt-e valami tudatosság ebben a meglepő név- azonosságban? Mikor döbbent rá, hogy kinek a névrokona? Életére, sorsára milyen hatással volt a név, beteljesült-e rajta a latin mondás: végzete volt-e a neve? Bikaion született, egy szegény molnársegéd családjában. Hatan voltak testvérek, két fiú. ő és a bátyja vitte tovább a család hagyományát, tanulta meg a molnármesterséget. Alig múlt húsz esztendős, kitört a II. világháború, s őt is elvitték katonának. A háború vége félé szovjet fogságba, a Krím félszigetre, Szevasztopolba került. Az első napokban felkereste egyik szovjet tiszt. — Tydja-e, kinek a névrokona? A kérdés váratlanul érte, nem is sejtette, miért firtatják a nevét. Soha nem tudta, hogy névrokona valakinek, most megijedt, hátha valami bajt hoz a neve. Nem így történt, A szovjet tiszt nagyon barátságos volt, és szerencsés embernek nevezte őt. — Ember, maga a proletariátus legnagyobb tanítójának, Marx Károlynak a névrokona! Valóban. A dombóvári malom egyik brigádvezetőjét, egy magas, vékony, hosszúkás arcú, csendes beszédű embert. Marx Károlynak hívják. Brigádja másodszor nyerte el a szocialista címet, s a legutóbbi élüzemavató ünnepségen is ott ülték az ünnepeltek között. Akkor hallottam először i Marx Károly nevét. Marx Károly | a dombóvári Engels Frigyes utcában i „ __.— A zóta, hogy a szovjet tisztnek feltűnt ez a tényleg véletlen név- azonosság, feltűnt már másoknak is. Marx Károly 1948-ban került haza Szevasztopolból, akkor már itthon mindenki a legeldugottabb falu legegyszerűbb lakója is ismerte nagy névrokonának a nevét. Ahol csak megfordult, ahol csak bemutatkozott, elcsodálkoztak és tágrameredt szemmel néztek rá, amikor megmondta a nevét. Nem lehet azt mondani, hogy nőmén est omen, a neve nem lett a végzete. Ez a Marx Károly nagyon csendesen él Mágocson, kis házban lakik, onnét jár be a dombóvári malomba, immár tizenhárom esztendő óta. Főmolnári szakiskolát végzett, jelenlegi beosztásával, fizetésével elégedett, s innét, ebből a malomból akar majd nyugdíjba menni. — Már a fogságban megismerkedtem nagy névrokonom életével, tevékenységével', s elolvastam néhány kisebb írását. A hetedik és a nyolcadik általánost is elvégeztem, ott is sokat tanultam róla... örülök a névazonosságnak, és nagyon tisztelem névrokonomat. A brigádvezető Marx Károlynak első számú szenvedélye a munka. Szereti a szakmáját, és örömmel vezetett végig a nagy malmon, ahol olyan rend és tisztaság van4 mint a patikában. — Apám sok-sok évig volt molnár, de ilyen malmot még -V nem is látott az életében... Most van még egy kisebb szenvedélye is, motort vásárolt, és tanulja a KRESZ-t, a motorvezetést, ezután majd motorkerékpárral fog Mágocsról Dombóvárra járni. Elég volt neki tizenegy esztendeig napi 30 kilométert kerékpározni, és most, hogy vonattal jár, ez sem a legkényelmesebb megoldás. Mágocsot azonban mégsem akarják otthagyni. Hamarosan ott építenek házat. Mint minden ember, Marx Károly is, két gyerekében látja élete folytatását. Van egy kislánya és egy kisfia. A fiú nem vitte tovább apja nevét, ő Marx László. A kislány a jobb tanuló. Jó tanulásáért jutalomüdülésben vett részt idén is a Balatonon. — A kislány, ha így folytatja* biztosan tovább tanulhat. Szeret- ri ném, ha. tanult ember lenne mind a két gyerek. Ök majd bizonyára többet fognak tudni Marx Károlyról is, mint amennyit nekem, sikerült megtudni névrokonomról. Leülünk a főmolnári szobában, s beszélgetünk a régi és az új világról. Beszélgetünk korunk szédületes haladásáról, a falu nagy átalakulásáról, az élet szépségeiről és nehézségeiről. Különös emberrel vártam a találkozást, de Marx Károly névrokona nem különös ember. Egyszerű munkásember, aki tizenhárom éve dolgozik. nagyon becsületesen Dom- bóvárott. az Engels Frigyes utcában. a korszerű, nagyteljesítményű dombóvári malomban. Gyenis János
