Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-05 / 207. szám
1963. szeptember 5. TOLNA MEGYEI NEPEjSAG 5 Ili lóslio kell Milyen legyen a tsz-vezetöség és ellenőrző-bizottság viszonya A falu mellett, közel a _______________ szélső h ázhoz, valamelyik éjjel megkéseltek egy embert. Kezét a combjára szorítva sántikált el a pislákoló villany alatt, bújtatta, dugta volna sebét, még úgy félrészegen is, de hiába, Teri néni meglátta. Másnap aztán úgy adta tovább, hogy a két, jócskán pi- tyókás atyafi örökre elintézte egymást. Ezen egy kicsit elször- nyülködtek a faluban, aztán a közfigyelem másra terelődött. Vasárnap reggelre váratlanul kidőlt Horváthék házának az eleje. A népes család ott állt a zuhanás robajától holtraváltan, a járókelők szeme előtt, lenge magyarban. Komikus helyzet lehetett, s Teri néni megint látni vélt valamint. A fiatalabb Horváthra azt mondogatta, hogy .a szégyentelen nem restelte — szóval Teri néni újfent köszörülte a nyelvét. De Péter Miklóst mindez nem érdekelte. Annak sem szentelt különösebb figyelmet, hogy a szöJ vetkezetben kisebb-nagyobb bajok vannak a siló miatt. Pedig világéletében kötelességtudó ember volt. Amihez hozzákezdett, mindig becsülettel elvégezte. De- hát most nagyobbak a gondok a szokottnál, mert új táska kell a fiúnak meg a lánynak, az ikreknek. Mondta a feleségének, amikor ez a dolog szóbakerült, menjen és vegye meg azt a két táskát, ha kell, akkor kell, nincs pardon. A táskákon csak- később kezdett el gondolkodni, amikor már lefeküdt. Hosszú ideig nézte a fehér plafont, s ott egyszerre csak a két táskát látta. Két egyforma, barna aktatáskát. Oldalára fordult, de akkor meg a falon vélte felfedezni őket. — Egyen meg benneteket a fertői fene — fakadt ki magában, majd kissé bánatos megadással nyugtázta, hogy a két nagyobbnak, az ikreknek bizony nagyon kell a táska. Mégsem állíthatnak be a gimnáziumba a régi alkalmatossággal. Több a könyv, meg aztán a külsőség is más, mint a falusi iskolákban. — Ne fészkelődj már annyit — szólt át hozzá a felesége. — Az ember a szemét sem hunyhatja le. annyit mozgolódsz. — Ne fészkelődjek, ne fészke- lődjek — dörmögött félhangosan. Ismét a másik oldalára fordult. A táskák azonban így sem tűntek el. Ott díszélegtek már meg az ajtó mögötti fogason. Az egyiknek még a zárját is világosan látta. így tartott ez egészen hajnalig. Már búcsúzkodott az éjszaka, de Péter Miklós nem tudott elaludni. Sőt! A táskák nem mentek ki a fejéből, akkor sem, amikor Teri néni új hírrel trak- tálta. Ez a kétlábon járó, kora reggeli hangosbemondó most azt sorolta, hogy Timáréknál feltehetően baj van. Az asszony ma reggel kisírt szemmel vitte a tejet az igazgatóékhoz. J — Hogy megnőttek ezek a gyerekek, új táska kell nekik — mondta az öregasszonynak. Teri néni nagy szemeket meresztett, s köszönés nélkül, gyorsan odébb állt. Az utca végén már ijedten arról rebegett bizoÄ községfejlesztés! bankhitel elosztása Államunk a községfejlesztési munkát egyebek közt bankhitellel is segíti. Erre azért van szükség, hogy a tanácsok megoldhassanak olyan sürgetőbb feladatokat is, amelyekhez a pénzügyi fedezetet csak • későbbi időpontban tudják biztosítani. Ilyen bankhitelt vett fel több tanács például atörpevíz- mű építéséhez, művelődési otthon létesítéséhez. Az idei évre 6 milliós községfejlesztési hitelkeretet biztosított államunk a megye részére. Ezt a keretet később több, mint félmillió forinttal felemelték. Ezt az összeget már korábban elosztották. Egyebek közt Szekszárd városnak juttattak belőle 1 millió 100 000 forintot házhely kártalanítás céljára. Tolna község ugyanilyen címen 1 millió forintot kapott. Nagyszékely község útépítéshez kapott a hitelkeretből 170 000 forintot. Nemrégiben még valamivel több, mint 1 millió forintos szabad keret volt. A megyei tanács végrehajtó bizottsága ezt a következőképpen osztotta el: Sióagárd községnek juttatott belőle orvoslakás-vásárlására 130 000 forintot, Fadd községnek állatorvosi lakás vásárlására 160 000 forintot, Paks községnek házhelykialakításra 600 000 forintot, Regöly községnek pedig iskolaépület-vásárlásához 100 000 forintot. nyosan, hogy Péter Miklósnak alighanem valami baja van. Lassan ő is ezt kezdte hinni, mert miközben felhajtotta a féldecijét, akkor is arra gondolt, hogy körül is alig tud nézni, nemsokára a fiú fogja majd invitálni egy féldecire. Mert rohan az idő. — Mit mondasz, Miklós? — kérdezett rá a csapos. — Mi rohan? A nyaka tövéig elpirult, kissé akadozva felelt. — Uj táska kell a két nagyobb gyereknek... A csapos nem értette, de bólogatott. S ez a biztatásnak vett bólogatás megoldotta Péter Miklós nyelvét. — Tudod, a múlt héten még azt hittem, kicsik ezek a kölykök. Mindig úgy láttam őket magam előtt, hogy aprókat lépve járkálnak a ház körül. Most meg mekkorát ugrottak. Egyszeriben nagyok lettek. — Mi meg öregek, Miklós — mosolyította el magát a csapos. — Hiába, ez az élet sora... Hajaj, ha te mindent tudnál, de könnyebben megértenél — gondolkodott magába merülten a bádoggal borított pult előtt. Ha mondjuk azt sem felejtetted volna el, hogy nekem egy viaszosvászon tarisznyám volt, egészen a hatodikig. Tovább meg nem kellett táska, helyette kapát vett az apám. I Köszönt, kifordult az ajtón. Szótlanul ballagott a központ felé, nem akart senkivel sem találkozni. Lekötötték a gondolatai. De érdekes módon, az öregedés nem is igen foglalkoz- "tatta. Inkább az járt a fejében, hogy a lánynak, meg a fiúnak, az ikreknek gyalog kell az új táskával az állomásra járni. S ezen még napközben is elmeditált. Pedig a falu szélső háza mögött valamelyik este megkéseltek egy embert, kidőlt a Hory^thék házának' a vége. s Timárné is kisírt szemmel vitte a tejet az igazgatóékhoz. Sz. I. Kajdacson ülésezett az MSZMP Paksi járási Végrehajtó Az MSZMP Paksi járási Végrehajtó Bizottsága legutóbb Kaj- dacson tartotta ülését. Ezen megvitatták a helyi termelőszövetkezet helyzetét. A vita során felszínre került több úgynevezett „kényes” kérdés is. A tsz-ben komoly vita merült fel az ellenőrző bizottság és a tsz vezetői között. Többen azt állították, hogy az ellenőrző bizottság akadályozza a tsz-vezetőség munkáját, tekintélyének megszilárdítását. Az ellenőrző bizottság munkáját úgy vették a tsz vezetői, mintha az a szakvezetést igyekezne akadályozni. Kiderült azonban, hogy a valóságban nem volt többről szó, mint egyes hanyagságok, hiányosságok feltárásáról. Márpedig az ellenőrző bizottságnak éppen ez a feladata. Az ülésen mindez tisztázódott és így remény van arra, hogy a jövőben helyes kapcsolat alakul ki a tsz-vezetőség és az ellenőrző bizottság közt, az ellenőrző bizottság munkáját nem kellemetlenkedésnek, hanem szükségesnek tekintik. Bizottsága Az ülésen felvetődött a szövetkezet budapesti elárusító-helyének ügye is. Többen az elárusító megszüntetését javasolták, mondván, hogy a szövetkezet nem sok hasznát látja, az elárusító viszont annál jobban gyarapszik. A végrehajtó bizotság azonban nem értett egyet az elárusító megszűntetésével. Azt javasolta, hogy azt működtessék tovább, hiszen szükséges a főváros ellátása szempontjából, de ügyeljenek arra, hogy csak akkor szállítsanak árut, ha a község teljesítette felvásárlási tervét. Ugyanakkor szükséges, hogy a tsz fokozottabban ellenőrizze az eladó munkáját. Az ülésen vállalta a termelőszövetkezet, hogy szállást és ellátást biztosít a községbe ideiglenesen kihelyezett traktorvezetők részére, mivel ez az előfeltétele annak, hogy minden gépállomási- és tsz-gépet két műszakban tudjanak üzemeltetni. Helyes-e a külföldi intenzív búzafajták termesztése? Az elmúlt években gyorsan terjedt megyeszerte a külföldi intenzív búzafajták termesztése. A kísérleti eredmények mindenütt azt igazolták, hogy ezek jóval nagyobb hozamra képesek, mint a hagyományos fajták, ezért gazdaságos a termesztésük. Sok helyen azonban nem biztosították a termesztés megfelelő feltételeit, ezért nem is tudták elérni a kívánt eredményt. így aztán kezdett lábra kapni olyan hangulat, hogy nem sok értelme van az intenzív fajták termesztésének. Ezekre az ellenvetésekre azonban csattanós választ ad a megye több termelőszövetkezetének idei példája. Az aszály egyaránt sújtott minden gabonatáblát, gátolta a külföldi fajták fejlődését is, mégis sokkal több termést adtak, mint a többiek. Az apar- hanti Búzavirág Tsz-ben például a hazai fajták átlaga kereken 10 mázsás volt, a külföldi fajtáké pedig 15,3 mázsás. A zombai Parasztbecsület Tsz-ben kereken 10 mázsával adott többet a külföldi búza, mint a hazai. A külföldinek az átlagos terméshozama 19,3 mázsás volt. A tengelici Petőfi Tsz-ben a hazaiak 12,7 mázsás átlagával szemben 18.4 mázsát adott a külföldi intenzív Körmenden tanácskoznak a felsőfokú technikumok igazgatói Szerdán Körmenden kétnapos tanácskozás kezdődött az országban működő felsőfokú technikumok igazgatóinak részvételével, melyen Molnár János művelődés- ügyi miniszterhelyettes tartott tájékoztatót. Elmondotta, hogy jelenleg 48 felsőfokú technikum működik az országban. Foglalkozott az oktatóhiánynyal, ami különösen a műszaki tárgyaknál tapasztalható. Csütörtökön az 1963—64-es tanév feladatairól tanácskoznak a felsőfokú technikumok igazgatói. fajta. A viták, ellenvetések ellenére is egyre népszerűbbek az intenzív és félintenzív búzafajták, Jellemző, hogy a felmérések szerint a tsz-ek összbúzaterületük- nek mintegy 80 százalékán intenzív, illetve félintenzív fajtájú vetőmagot használnak. A -ül- földi fajták közül a Bezosztája 1 és 4 dominál. a hazaiak közül pedig az F 293 félintenzív fajta. Ma szabadul. Egyre másra csak azt a pillanatot idézgette maga elé, amikor kilép a börtön ajtaján a verőfényes utcára. Idegei annyira feszültek a várakozás izgalmában, hogy néha beleremegett. A folyosón minden felhangzó lépésre ösz- szerezzent; most, most szólítják az irodára. Tegnap még úgy kezdődött a nap, mint a sok száz másik, a hosszú börtönévek alatt. Ébresztő, tisztálkodás, reggeli... Aztán a villámcsapásként ható hír, a hivatalosan tömör indokolás: Eddigi magaviseletére, szorgalmas munkájára való tekintettel a hátralévő büntetését elengedik. Érezte, hogy egész teste libabőrös lesz, mintha áramütés érte volna, bizseregni kezdett minden porcikája. A torka egyszeriben kiszáradt. » — A hátralévő idő... teremtőm... négy év... Egész nap olyan volt, mintha főbekólintották volna. Egész éjjel nem jött álom a szemére, nyugtalanul forgolódott a fekhelyén. Hallotta a kisvendéglőből kihallatszó zenét, a vidám zsi- bongást. Hallotta, amikor nagy robajjal lecsapódott a redőny, amint a léptek, a beszéd zaja felverte a teret. Egyre távolabbról jött a zaj, aztán elcsendesült minden. Csak a cellatárs egészséges szuszogása hallott, és néha mocorgott álmában. Minden perc egy-egy órának, egy napnak, egy hétnek, egész évnek tűnt. Végre kivilágosodott. És most várja a szabadulást jelző pillanatot. És fél is tőle... Fél az első kinti emberrel való találkozástól. Annyiszor látta onnan a falak mögül munkába sietni őket, és gondtalanul sétálni apró gyermekükkel... Fél a jövőtől, a bizonytalanságtól... A börtönben töltött évek biztonságot nyújtottak neki; munkát, a mindennapi élelmet... De mi lesz kint? Hol fogadnak szívesen olyan embert, aki életének majd felét a börtönben töltötte? — Semmi ember vagyok én... Mi haszna volt, hogy éltem? Állandóan szembekerültem a társadalommal, loptam, raboltam... Mintha csak gyónt volna... — Hogyan is volt az első eset? Fiatal voltam, és szegény... és velem együtt nagyon sok szegény... N.-nek meg negyvenezer pengője volt, amit az én bőrömön, a hozzám hasonló szegények bőrén keresett. Elvittem tőle, és szétosztottam a szegények közt... Mennyit is kaptam érte? — Aztán dolgoztam... Házat építettem. Hogyan tervezgettünk akkor? A kőművesből tekintélyes, állami vezető lett. A téglahordó gyerekből meg valami mérnök. Szóba se állnának velem, ilyen megrögzött börtöntöltelékkel... őket feljebb vitte a tudásuk, engem egyre mélyebbre a bűn... A folyosón felhangzó léptek, majd a cellaajtó nyitódása véget- vetett a magától jött lelkiismeret-vizsgálatnak. — Na, jöjjön — intett a börtönőr. iMég nem i késő... — Eddigi munkájára, magatartására való tekintettel elengedték hátralévő büntetését — a börtönparancsnok hangja valahonnan a távolból hallatszott. — Nem fiatal ember már, éppen eleget került összeütközésbe a törvénnyel. Még nem késő most sem, hogy becsületes élethez kezdjen. Ha itt becsületesen tudott dolgozni, akkor állja meg a helyét kint, az életben is. Anyagi gondja nem lesz, csak igyekezzen munkát szerezni. A büntetőintézetben tizenegyezer forintot keresett, ezt most kézhez kapja. Gazdálkodjon vele jól... Használja fel arra, hogy soha vissza ne kerüljön hozzánk. Sok szerencsét. Most pedig menjen az irataiért™. ... Maga sem tudta, hogyan került ki az utcára. Csak ment, ment céltalanul. Úgy szakadt rá a hirtelen jött szabadulás, hogy csak most kezdett ocsúdni... — Azt mondta a parancsnok, még mindig nem késő becsületes életet kezdeni... Elmegyek a kőműveshez... Megkérem, segítsen munkához... Elsétált a vendéglő előtt, ahova annyi éven keresztül, annyi embert látott betérni. — Jó volna egy pohár sör... De nem mert betérni, mert attól félt, rögtön felismerik rajta, honnan jött. Pedig egyszerű, sötétkék ruhájában éppen olyan volt, mint a többi járókelő... Aztán hirtelen gondolt egyet, bement az OTP-be, és tízezer forintot takarékba tett. Majd az utcai telefonfülkéből felhívta hajdani munkatársát. — Sz. elvtársat kérném... magánügyben — mondotta bátortalanul. — Vidéken van, holnap tessék keresni, akkor itthon lesz — válaszolta egy barátságos hang. — Talán nem is akar szóbaáll- ni velem? — akasztotta vissza csüggedten a hallgatót. Amint kilépett az utcára, melle egyszeriben összeszorult, szíve a torkában dobogott. A hajdani téglahordó fiú jött vele szembe. A mérnök... — Elmegy mellettem... szóba se áll velem... egy mérnök egy börtön töltelékkel ? De nem. A mérnök észrevette. Mosolyog szélesen. — Szervusz öregem! Csakhogy látlak — rázza meg a kezét őszinte lelkesedéssel. — Hogy vagy? — Most jöttem... a... börtön« bői... — Na és? — Bélyeges ember vagyok... — Vétkeztél, megérdemelted a büntetést. Ha elengedtek, nyilván letöltötted. Attól ne tarts, hogy nem kapsz munkát. És ha becsületes ember leszel, ha szakítasz eddigi múltaddal, ha dolgozol, megbecsülést is kapsz... — Sz.-hez akartam menni, segítsen rajtam. Segítsen elhelyezkedni. De nincs a hivatalban... — Elmész hozzá holnap. Ő az az ember, hogy segít... Most pedig gyere, megiszunk egy pohár sört. — De én... velem? •— Semmi de. — Hát ezt... soha... nem... gondoltam volna... És a nagydarab ember, akit rideggé tett a börtönben eltöltött sok év, annyi járókelő előtt elsírta magát. Azt tartják, a sírás megtisztítja az embert. Bognár István
