Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-26 / 225. szám

2 tolva wtegveí VEpűjsAS 1963. szeptember 36. Tolnán üléseznek szombaton az országgyűlési képviselők Az országgyűlési képviselők I Tolna megyei csoportja szom­baton délelőtt féltíz órai kez­dettel ülést tart Tolnán, az Épí­tők szakszervezeti székházában. Az ülésen egyebek között az építőipar helyzetét és problémáit tárgyalják meg megyénk kép­viselői, a megyebeli építőipari vállalatok és ktsz-ek, valamint építtető termelőszövetkezetek ve­zetőivel, a megyei tanács kép­viselőivel, szakemberekkel. Kísérletképpen egységesítették az általános és középiskolák szak­felügyeletét Tolna megye tizenöt közép­iskolájában kilenc, a kétszázhar­minc átalános iskolában pedig harmincöt szakfelügyelőt alkal­maznak a tanterv szerinti okta­tás ellenőrzésére. Mint az or­szágban mindenütt, úgy Tolná­ban is az volt eddig a gyakor­lat, hogy külön tanfelügyelők jártak ellenőrizni az általános iskolákba is, meg a középisko­lákba is. Az 1963—64-es iskolai év kezdetével, — kísérletképpen — egységesítették az általános és középiskolák szakfelügyeletét. A szaktárgyak oktatásának ellen­őrzésére, az eddig csak középis­kolai tanfelügyelők, bekapcso­lódnak az általános iskolák ellenőrzésébe is, az általános is­kolai tanfelügyelők pedig ugyan így ellenőriznek a középiskolák­ban. Az oktatás kísérleti ellenőrzé­sével kapcsolatban Bárd Flórián, a megyei tanács oktatási osz­megyénkben tályának vezetője elmondotta, hogy a szakfelügyelők munka- közösségeket alakítottak, és kö­zösen dolgozták ki az általános és középiskolákra egységesített ellenőrzési tervet. Vagyis, egy munkaközösség ellenőrzi a me­gye valamennyi általános és középiskolájában a történelem, irodalom, fizika stb. oktatását. Ezzel azt a célt tűzték maguk elé a Tolna megyei oktatási szakemberek, hogy így is segít­senek annak a sok helyen még tapasztalható helytelen gyakorlat felszámolásában, hogy az általá­nos iskolában a középiskolának, a középiskolában pedig az egye­temnek tanítják a szaktárgyakat. A Tolna megyében bevezetett újszerű szakfelügyelői munkát a Művelődésügyi Minisztérium is figyelemmel kíséri. S amennyi­ben a módszer jónak bizonyul, szélesebb körben is elterjesztik. R. É. Diákoffhom élei A Bezerédj utcai diákotthon­ban 75 diáklány lakik, akiknek negyedrésze elsőosztályos. Félve, kicsit elfogultan nyitot­tam ki az ajtót, minden és min­denki idegennek tűnt. Aztán jöt­tek a felsősök, s elmondták a szokásokat, a napirendet — em­lékszik vissza az első napra Németh Pötyi. __ , ,, M ár három hét telt el az iskolaévből és a diákotthoni el­sősöknek megválasztották a „kismamákat", akik a felső osz­tályosok közül- kerültek ki. Na­gyon jó szokás ez. A barátságon és a kölcsönös segítségen alap­szik. Nagyon kedves szokás a télapó-est is. Ezt a negyedik osz­tályosok rendezik, ilyenkor min­denkit megajándékoznak. A munkában, a tanulásban és az idő beosztásában, a szabad idő j kellemes eltöltésében a tanárnők segítenek. Bézi Lászióné, a lá­nyok Csőpi nénije vezeti a marxista kört. Budai Magda ta­nárnő a művészi kört vezeti. Rendszeres a mozilátogatás, a tv-nézés is. Sajtóvitákat rende­zünk. A rend, a tanulás és tisz­taság érdekében verseny indul! a csoportok között. Nagy célt tűztek ki a lányok maguk elé. Beadták a kollégiummá-válás kérelmét. Kellner Antalné, az igazgatónő, mindent megtesz, hogy a lányok második otthonává váljék a diák­otthon. Úgy élnek itt, mint egy kis család. Közös az öröm, kö­zös a bánat. Azt hiszem, a négy diákotthoni év nem tűnik el nyomtalanul, mindig szép emlék marad, Bendes Ilona Mintha ravatal előtt tisztelegnénk .. • Csomagot hozott a napokban a postás Kisdorogra, Nagy La- jóséknak. Az egy­szerű. barna papírba burkolt küldeményt reszkető kézzel bon­togatta Nagy néni, könnyei végigpereg­tek a zizegő, gyűrött papíron... Anti fiának megmaradt földi em­lékeit küldték haza Franciaországból. Ismertem Antit, történetét is. Jókedé- lyű, erős, barna fiú. Kőműves volt. öt­venhatban. mint any- nyi sok magyar fia­talt, megszédítette a hivalgó, csábító nyu­gat mesevilága. Kez­detben sűrűn érkez­tek a levelek, ame­lyekben elmondta, hogy jól van, min­dene megvan. Olvas­tam a leveleket. Az anyai szív azonban megsejti a rosszat, sokáig hitegetni nem lehet. Valóban, né­hány hónap hallgatás után Anti bevallotta, hogy éhezik, nincs munkája, egyik nap­ról a másikra él. Az édesanya intéz­kedni kezdett, csak valahogy haza tudná hozni fiát. Már késő volt... Az éhenhalás és az idegenlégió kö­zött kellett választa­nom — a két rossz közül a másodikat választottam — írfa elkeseredetten követ­kező levelében. Ettől a naptól fog­va megduplázódott a Nagy-szülők aggo­dalma. Nem tudták, mit hoz a holnap, mikor jön a rette­gett hír, hogy fiuk nincs többé. öt évvel ezelőtt, egy késő őszi napon beteljesedett az édes­anya lázálma. Anti Algériában meghalt... S most öt év után itt van e kis barna, szabálytalan alakú csomagban Anti ösz- szes kincse. Néhány rosszul sikerült tá­bori kép, amelyről egy égő, hazavágyó, fiatalember tekint ■ránk, levelek az édesanyjától, amelye­ket láthatóan nagy gonddal őrzött egy csomagba kötve, egy ócska kék sál. lyukas zsebkendő és egy na­gyon rossz nadrág. Kezembe akad egy papírlap, ceruzával írt ákombákomokkal. A nehéz, kőműves­szerszámokhoz szo­kott kéz magaformál­ta verset rótt fel a hűtlenül elhagyott magyar hazáról. Nagy Antal magyar fiatal, Afrika homoktenge­rén, a Dunántúl dombjairól, lankáiról álmodozott. Francia kitüntetések... egy, kettő, három. Olcsó fizetség egy magyar életért! Itt állunk a kony­hában, csendesen. Az asztalon a kibontott csomag. Mintha ra­vatal előtt tiszteleg­nénk... Nagy Lajosne keservesen felzokog. Látja, csak ennyi ma­radt belőle... Némán, szívfacsaró érzésekkel fordultam ki az ajtón,.. (6) Ahol a 120 lahás épül Józsi bácsi nagydarab ember. Mellette fut Gazsi, a gépkezelő. Józsi bácsi csak siet, Gazsi meg fut. Sietős az útjuk. A B 5-ös épülethez mennek, mert ott áll két daru és már annyira kellene az első szintet betonozni, hogy sürgősségére szavat is alig talál az ember... Paksról hozattak szerelőt a két daruhoz. Bonyolult gépezet, va­lami meghibásodott benne, s már Ambrus Béla és Póti József a tetőn. fél napja dolgozik rajta a szere­lő, késő délutánra készül el — mint mondta. Most még szanaszét a kapcsolók alkatrészei, a távirá­nyító kábel szétszakadt, azt erősí­ti be a csatlakozóba... Józsi bácsi meg siet tovább, a B 4-esre, ahol az ácsok készítik az alapot. Megújul a város. Impozáns épü­letei sorra magasodnak a föld­szintes házak fölé... Itt, ahol a munka sűrűje van, csak itt látni igazán, mire készül ez a város, mit művelnek az építők. Öt építkezés egy halomban. Pontosabban hét, mert két transz­formátor-házat is építenek a bér­házak közé. Öt lakóház. Az egyik­be a múit ősszel költözött hu­szonnégy család. Három még az idén benépesül. Itt még nincs utcanév, házszám. Az építkezések a tervrajz szerint találhatók meg, így: a B 4-es, meg a B 2-es. A postai cím is ez lesz sokáig. Most százhúsz lakás épül egy füst alatt, de már itt a terv Józsi bácsinál, az építés mű­vezetőjénél arról, hogy milyen lesz ez a városrész a kertváros mellett. Egy év sem múlik el, s már városrész lesz ez, amely magával hozza az új igényeket: a jó utat, a gyalogjárót, a bolföt, a bölcső­dét... S az is lesz. Kicsit a távo­labbi jövőben, de lesz. Egyszerre mindent nem lehet felépíteni. Elég gondot ad a százhúsz lakás. Sokkal többet, mint normális kö­rülmények között. Pótolni kell a tél okozta lemaradást. Vasárnapi műszakokat rendeltek el, s dol­goznak akkor is, ha a munka megkívánja — túlórában, este, sötétedésig... Ha pedig még ekkor sem végeznek például egy épü­letszint betonozásával, éjszaka is az állványra állnak az építkezés legjobbjai. Hajlamosak vagyunk arra, hogy tücsköt, bogarat összehord­junk az építőiparra, az építő munkásokra. Láttam, amint nagy serényen, két műszakban, húszán is dolgoztak az épületek egy-egy oldalán. A vasárnapi és az esti túlmunkák azt bizonyítják — a munkásokon nem múlik a terv sikere. Az Amrein kőműves-bri­gád — a legjobbnak tartják a vállalatnál — keze alatt szinte ég a munka. Egy nap alatt csaknem elkészítették a háromemeletes épület egyharmadának külső va­kolását! A Morovik KISZ-brigád a B 4-es épületben belső vakolást végez. Sietnek, mert rajtuk mú­lik, mennyivel késik a B 2-es után az átadással a négyes. De nem lesz sok késés. Még e hó­napban elkészül mindkét épület. S akkor minden ember a félig készekre, a három 24 lakásos bér­házra vonul. S jó, hogy úgy ha­lad a munka, úgy szervezték az építést, hogy télre is lesz munka- területe a szakiparnak. Áll már a központi' malterke­verő, rövidesen elkészül a beton­keverő telep, meghosszabbítják a darupályát, és akkor három épü­let készül szinte egyszerre, gyors, sietős ütemben. S tegyük hozzá, jó kivitelben. Arról nem tehet az építőmunkás, sem a szakiparos, hogy a terv kicsit furcsa megol­dással építteti a B 4-est. Dehát terv, az terv. Azt meg kell való­sítani. S terv az is, hogy az idén, az öt bérházból, még hármat át­adnak, két szövetkezetit, meg egy államit — hetvenkét család jut az idén otthonhoz a kertváros mel­letti bérháznegyedben. A B 2-es és a B 4-es

Next

/
Thumbnails
Contents