Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
Í963. szeptember 25. tolna síegye? népújság 5 fl Dávid-brigád Góliát lesz TUDJA A CSODA, MIÉRT, de míg Dávid Sándorral beszélgettem, folyton az a bibliai történet .járt az eszemben, Dávidról és Góliátról. Pedig Dávid Sándornak és a vezetése alatt dolgozó bonyhádi Ságvári Endre brigádnak semmi köze nincs a bibliához. Nagyon is gyakorlati emberek, azt nézik: hogyan lendíthetnének nagyobbat azon a keréken, aminek a küllőit ki-ki fogja a maga módján, a saját munkaterületén. Ök a Vasipari Ktsz lakatosműhelyében markolják a képzeletbeli kerékküllőt, de erősen ám. Amikor náluk jártam, a falusi kovácsműhelynél alig nagyobb munkateremben, kitartó türelemmel fűrészelték a vasat. Az egyik sarokban készárú sorakozott: préselt lemezajtók a balatonfüredi szívkórháznak. A félkész ajtók felett pedig homloktörölgető buzgalommal munkálkodott a brigád. Egy pillanatig arra gondoltam, valamivel meg kellene jelölni ezeket a fiatalembereket. Akkor bukkantam rá teljes határozottsággal erre a névre: Góliát. S mindjárt azzal hoztam összefüggésbe a mondái eredetű nevet, hogy Dávidék az emberi alkotni- vágyás, a teremtő munka góliát- jaivá lesznek. Egy éve kezdtek, öten. Dávid Sándor, Fekete István, Studer Mihály, Horváth Imre és Kiss József. Elhatározták: úgy dolgoznak, hogy tizenkét hónap múlva a lakatosbrigád neve mellé odakerüljön a szocialista cím. Elképzeléseiket, vállalásaikat díszes kötésű brigádnaplóba rögzítették. Ilyeneket írtak: „Szocialista emberekhez méltó módon dolgozunk, úgy tanulunk, hogy lépést tarthassunk a technika fejlődésével, magánéletünkben is a szocialista erkölcsi normákat akarjuk betartani...” A vállalás óta eltelt egy esztendő. Az oklevelek már a fiókban vannak, a vezetőség majd a közgyűlésen adja át. S ezzel tulajdonképpen el is érték a célt, amit maguk elé tűztek. Van azonban sok érdekes, apró részlet, amelyek közül érdemes 'Válogatni. Dávid Sándor, a fiatal amit csináltak, azt csak így lehetett csinálni, másként nem. Lapozzuk azonban fel a brigádnaplót. s ezzel együtt a brigád egyéves történetét. AZT VÁLLALTÁK, úgy dolgoznak, hogy terveiket mindig száz százalékra teljesítsék, ne legyen minőségi reklamáció, s fokozottabban láthassák el a lakossági szolgáltatást, a termelőszövetkezeteket pedig soron kívüli munkával segítsék. Elsorolni is elég ezt a kötelezettségcsokrot. Amikor náluk jártam, tapasztaltam egy érdekes dolgot. Talán ez a leghívebb jellemzője Dávid Sándor brigádjának. Egy építőféle ember állított be. Kicsit szorongott, postamunkáról volt szó. „Vaskengyelek kellenének — hozakodott elő kevés reménnyel —, de sürgősen. Ha nem tudnak csinálni, megreked a munkánk". A brigádvezető kicsit gondolkozott, A szocialista brigádok munkájában azt is keressük: tesznek-e azért valamit, hogy korszerűbben végezhessék a munkájukat. A Ságvári-brigád ezzel kapcsolatban vállalta': egy éven belül két olyan újítást készít, ami nemcsak egyszerűsíti, hanem olcsóbbá is teszi néhány készítmény előállítását. A brigádnaplóban több újításról tudósítanak. Itt csak kettőt említsünk meg. Tavaly júniusban öt kézi munkát helyettesítő gépet és szerszámot készítettek. Bontásból vette a szövetkezet a vulkán lemezollót. Ök állították üzembe, társadalmi munkában, és a réginél korszerűbb módon. Régi probléma volt: miként tegyenek eleget az építőipari vállalat rendelésének, hogy tudnák olcsóbban és gyorsabban készíteni az alu- mínium-üvegbefogó nevű alkatrészt. A brigád leleménye segített. Átalakítottak egy rossz prést, szerszámot készítettek hozzá, s aztán a méretek után érdeklődött, most már akár nagyüzemi méres roppant természetes egyszerű séggel mondta: „Szombaton délután jöhetnek a kengyelekért, megcsináljuk...” Kaptam már ajándékot, örültem is neki, de meggyőződésem: annak az építő- munkásnak nem lehetett volna nagyobb ajándékot adni abban a pillanatban annál, mint amit Dávid Sándor mondott neki. Sokszor panaszkodnak a szocialista címért munkálkodó brigádok, hogy a legnagyobb nehézségekbe akkor ütköznek, amikor a tanulásra tett vállalásukat próbálják teljesíteni. Több műszak, vidéki munkahely, meg más egyebek gördítenek akadályt a teljesítés elé. Hogy oldották meg a problémákat Dávidék? Erre is csak egy mozaikot. Vidéki munkahelyen dolgozott az ország másik felében egy munkatársuk. Közben eljött a vizsgaidőszak, készülni kellett volna. De hogyan? A munkásszálláson kedvezőtlenebb a helyzet'/'iránt otthon. Régebben tálán senki sem törődött volna ezzel. Most azonban közösen megkeresték a legkedvezőbb megoldást: Dávid Sándor elutazott arra a vidéki munkahelyre, leváltotta brigádtársát, munkáját ő folytatta brigádvezető szűkszavú ember, tovább. A társ pedig tanulhatott, Előtte természetesnek tűnik, hogy ' készülhetett a vizsgára. Két forint Ha valaki a sétakertben letelepszik valamelyik padra — ilyenkor, ősszel már jólesik a napozás —, rendszerint megjelenik néhány szurtos cigánygyerek. — Bácsi, adjon néhány fillért... — Bácsi, adjon egy forintot... — Mire kell nektek a pénz? — Kenyeret akarunk venni — hangzik a leggyakrabban a felelet. Csakhát legtöbben ismerik a dörgést. Tudják, hogy ha cigarettára, fagyira kérnek pénzt, akkor a legtöbben nyomban elzavarnák őket. így, ezért felöltik legszánalomraméltóbb ábrázatu- kat és kenyér ürügyén könyörögnek ki néhány pénzdarabot. A minap egyedül ültem egyik pádon. Eléggé néptelen volt a sétakert. Kopott táskát lóbálva ballagott arra egy kis cigány- gyerek. Kopott, de tiszta nadrágban, ingben, lábán nyűtt szandál. Óvatosan letelepedett mellém a padra. Feszengett egy darabig, a szemem sarkából figyeltem, láttam, azt latolgatja, megszólítson-e, vagy sem.. Végül mégis csak nekidurálta magát: — Bácsi... Adna nekem két forintot ? — Ejha... Két forintot? Mire? (Gondoltam, jön a mese nyérrel). — Bekötőpapírra... — Miféle bekötőpapírra? — Hát amibe a könyveket, meg a füzeteket be lehet kötni. Azt mondta a tanító néni. hogy holnapra mindenkinek be kell kötni. Nekem meg nincs pénzem, anyám meg csak este lesz otthon, Aprópénz után matatok a zsebemben, közben kérdezgetem a gyereket: — Hányadikos vagy ? — Negyedikes... — Szeretsz iskolába járni? — Nem nagyon, dehát tanulni kell. — Milyen volt a bizonyítványod? — Három egész, nyolcvanötös volt az átlagom. A torna rontotta le, mert nem volt tornacipőm. — Mi szeretnél lenni? — Motorszerelő... — Ahhoz pedig tanulni kell. — Ugye, annak sokat kell tanulni a számtant? — Bizony. Nesze, itt a két forint. De csakugyan papírt veszel? — Becsszavamra. Köszönöm szépen. Csókolom. A gyerek azzal boldogan eliramodik. Én meg arra gondolok, ez a gyerek leleményesebb, mint a többi. Nem kenyérre kéri a pénzt, hanem iskolaszerre... Aztán cukrot vesz rajta., vagy cigarettát. Néhány nap múlva széles mosollyal toppan elem a kis ci- a ke- gánygyerek. — Bácsi, nézze csak. bekötöttem ám a könyveket... Meg máma ötöst kaptam olvasásból — azzal egyik divatos slágert fütyülve, tánclépésekkel iramodott a többi után. Hogy is mondta akkor? ..Becsszavamra”. BI. tekben is képesek készíteni üvegbefogókat. Van néhány emberi oldala is a szocialista-brigádmozgalomnak. Ezek új emberi tulajdonságokat jelentenek. Külső szemlélő alig veszi észre, hogy változnak, pedig mérhető eseményekről van szó a Dávid-brigád esetében is. Az természetes, hogy a munkából nem hiányoznak, nem részegeskednek, becsülik egymást. Abban azonban már szemre is több van, hogy nemcsak pénzért lépnek egyet, hanem a lelkiismereti megfontolás alapján is. Társadalmi munkában készítették el a már említett lemezvágó ollót, de ugyanígy segítettek Horváth Imrének, aki lakását bővítette. Ha mindent összeszámolnánk, jelentős összegről lenne szó. Ök azonban nem pénzben számolnak, hanem így: megtérül a jobb munkakörülményekben, az elmélyültebb emberi és baráti kapcsolatokban mindaz, amit erre, vagy arra fordítanak. S HOGY MEGTÉRÜL VALÓBAN, arra megint érdemes egy momentumot megemlíteni: a Ságvári-brigád már nem öt, hanem tíz főből áll. Uj emberek csatlakoztak hozzájuk. Megszokták közöttük a légkört, a több munkától sem félnek. Mert igazság, hogy nemcsak a rossz, hanem a jó is ragadós. Akiben megvan a szándék, az képes megtanulni új felfogásban dolgozni. S arra is alkalmas, hogy a Dávid-brigád eredeti öt tagjával együtt egy idő után Góliáttá váljék... Sz. I. Szolgáltató-pavilon a kórházban Szekszárd legmodernebb szolgáltató pavilonjában vagyunk dr. Szentgáli Gyulával, a kórház igazgatójával. Legmodernebb? Igen. semmi túlzás nincs benne. A köralakú megoldás jólesik a szemnek is, a sok egyhangúság, sablon után. Középen köralakú, kupolás csarnok, ide lép be kintről a vendég. Jobbra a fodrászhelyiségek, könyvárusító, majd a Népbolt- részleg. utána pedig a presszó következik. A presszóból és a bolti részből ablak nyílik egy helyiségbe. Ezen keresztül szolgálják ki a betegeket. — Az volt a célunk ezzel a szolgáltató-részleggel — így dr. Szentgáli Gyula —. hogy megkönnyítsük a kórház dolgozóinak napi életét. A kórház belterületén bevásárolhatnak csaknem mindent, amire szükségük van. ha megszomjaznak egy kávéra, itt megihatják, nem kell messzire menniök, sőt. helyben van a férfi- és női fodrászat is. Több. mint 800 dolgozója van a kórháznak, a tbc-szanatórium működésével pedig 1000 fő lesz. így nem lehet közömbös az sem. hogy „kapun belül" el vagyunk-e látva megfelelő szolgáltató részleggel. Nemcsak a kórházi dolgozók részére jelent előnyt a szolgáltató pavilon, hunem a betegek részére is. Gyakran van szükségük bizonyos dolgokra, amit elfelejtettek magukkal hozni. Nos, az ilyen dolgokat megvásárolhatják a „házi” népboltban. — És aki betegségénél fogva nem tud lesétálni a pavilonba? — Azokról is gondoskodtunk. A szolgáltató pavilon hatásköre jóval túlnő a pavilon falain. Meghatározott időben végigjárják az osztályokat, helybe visznek az újságtól, könyvtől kezdve, szinte mindent. — Emlékszem, amikor felvetődött a pavilon építésének gondolata. Nagyon merész elgondolásnak tűnt, — Kétségtelen, merész volt az elgondolás, a lényeg azonban az, hogy meg is valósítottuk. Hogyan? Társadalmi összefogással, Hétezer munkaóra társadalmi munkát végeztek a kórház dolgozói: a főorvosoktól kezdve a portásokig, mindenki dolgozott. Az anyagot — többségében bontási anyagot — megvásároltuk, ez 85 000 forintba került.' Ezenkívül a kórházi építők, szerelők dolgoztak itt. Társadalmi munkával segítette az építkezést egy magán építőmester is. Elmondhatjuk tehát, hogy a pavilont azért sikerült létrehozni, mert a remek elgondolás akaratul erővel is párosult. 1 B. F. Százhatvanölezer liter tejet dolgoznak fel naponta a Tejipari Vállalat üzemeiben Évről évre emelkedik a Tolna megyei Tej ipái Vállalat által felvásárolt és. feldolgozott tej mennyisége. Négy évvel ezelőtt még csak naponta nyolcvanezer liter tejet szállítottak be az üzemekbe, ma már ennek több, mint kétszeresét. A múlt évhez képest mintegy tizenöt százalékkal növekedett a felvásárolt tej mennyisége, ma naponta mintegy 160— 165 ezer litert dolgoznak fel. A nyári hónapokban érték el az eddigi legnagyobb mennyiséget, volt olyan nap. hogy százkilenc- venötezer liter tejet szállítottak be a tsz-ekből, állami gazdaságokból és a tsz-tagok háztáji gazdaságaiból a megye tejüzemeibe. Az idei, háromnegyedévi tejfelvásárlási tervet a vállalat már szeptember 15-én teljesítette. A nagy ugrás azóta következett be, hogy végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A gazdaságokban növekszik az egy tehénre jutó tejhozam. Nagymértékben elősegítették a növekedési a különböző kedvezmények. A vállalatnak egyre nagyobb gondot okoz a megnövekedett mennyiségű tej feldolgozása, közismert ugyanis, hogy az üzemek kapacitása nem kielégítő. Ezért most tervbe vették, hogy a korábban leállított maiosi tejüzemben ismét megindítják a termelést. felszerelik gépekkel, berendezésekkel az üzemet. Szekszárd- ról ide viszik át a vajgyártást. Szekszárdon pedig — a felszabaduló helyiségekben tej-palackozásra rendezkednek be. A jövőben tehát a város: boltjaiban megkezdhetik a palackozott tej árusítását. Százhatvanezer kéve nádat dolgoznak fel egy idényben a mözsi nádí'elnolgozó i cinben. Képünkön Horváth György ne és Lassan? Vilmosáé aádpaUókíU készít.
