Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-25 / 224. szám
2 fÖEWÁ' REGTrnf SepüjsAö fSŰ3. 3zepTenrtJ*r-*r,-= NAPIRENDEN S Valamikor lehetett... Egyik nagy állami gazdaság tisztviselője augusztus 25-én meglátogatta a gyapai leányszállót. Részegen ment oda és erőszakoskodni kezdett az egyik nődolgozóval. Minősíthetetlen magatartását menteni semmivel sem lehet. „Ma a szocialista társadalomban élünk és ilyen eseménynek előfordulnia nem volna szabad. Ne haragudjanak, hogy önökhöz fordulok, de fiatal vagyok, és nem tudom kihez forduljak” — írja a Népújsághoz küldött levelében a sértett, akinek abban nagyon igaza van, hogy ma, a szocialista társadalomban ilyennek megtörténni nem szabad. . Csak a régi világban lehetett kényszeríteni a summás-lányt arra, hogy ebek prédája legyen. Csak a régi világban élhetett A máj ősi posta és Ki tudja hányszor és hány embernek mondta már el Simon József, a majosi tanács vb- elnöke, hogy valahol, valakinek cselekednie kellene. Eddig a felek szerint még sehol senki nem hatódott meg, mert a cselekvés elmaradt. A posta épületéről van szó, amely ugyanolyan már évek óta, mint amilyen volt• összképet rontó, elhanyagolt. mintha nem lenne gazdája. Ez az épület egyébként azért is csúnya foltja a községnek, mert Majos harmadik a Tolna megyében folyó tisztasági versenyben vissza a főnök a nőbeosztottakkal, de ma már sehol, senki nem teheti. Illetőleg büntetlenül nem sokáig teheti. A kissé heves vérmérsékletű tisztviselőnek is kedvét veszik a hasonló, a gálánsnak éppen nem mondható kalandoktól. A gazdaság igazgatója, amikor értesüli arról, hogy mi történt a gyapai leányszállón. felháborodott és nyomban elrendelte a tisztviselő ellen a fegyelmi vizsgálatot. Kijelentette, mélyen elítéli az ilyen magatartást és a felelősségrevonás nem marad el. A vérmes lovag a méltó büntetést megkapja. Azt is tudomására hozták, hogyha még egyetlen egyszer visszaél beosztásával, nyomban elbocsátják. Teszik ezt éppen azért, mert szocialista társadalomban élünk és nem olyanban. amilyenben ő gondolja. a tisztasági verseny Valószínűtlen, hogy éppen ennek a középületnek ne lenne gazdája. Kell, hogy legyen egy ember, aki a posták karbantartásának, felújításának a felelőse. Csak úgy látszik, a ma- josiak nehezen akadnak rá. Állítólag már többször megpróbálták, ezidáig sikertelenül. Ez a felelős ember feltehetően egyetlen tollvonással el tudja intézni, hogyha már a község a megyei tisztasági versenyben harmadik, hát akkor, ne kelljen a lakosságnak a posta miatt sem szégyenkezni. Ez az egyetlen tollvonás miért késik? Miért öntött ki megint a Sárvíz ? Amikor az augusztusi nagy esőzés jött, Kajdacs alatt ismét kilépett medréből a Sárvíz- csatorna. Az Aranykalász Termelőszövetkezet földjeinek egy részét, a szigetet az idén másodszor öntötte el a víz. Olyan hevességgel nyomult előre, hogy a szombaton még dolgozó, s a szántóföldön éjszakázó és vasárnapozó traktor, hétfőn csak itt- ott látszott ki az áradatból. Ami azonban még ennél is érdekesebb, a víz most nem felülről, hanem alulról árasztotta el a földeket. Panaszkodnak a kajdacsiak. Hanyagságról beszélnek, s olyanokat is emlegetnek, hogy ez az egész csatorna-ügy hamarosan az idegeikre megy. A tavaszi áradásnál tönkrement egy csomó anyaguk, elveszett 150 kocsi- fuvarjuk, s ki tudná megmondani, mennyi gyalogmunka. Ezeket azonban már alig emlegetik Inkább azt fájlalják, hogy minden fáradozásuk kárbaveszett, mert augusztusban ismét megkárosította őket a víz. Vágnák a silót, vetnék az őszi árpát, készítenék elő a táblákat a búzavetéshez, de géppel egyelőre még mozogni sem tudnak a részben elöntött, részben pedig elkotyogósodott, ellaposodott földeken. Bement a kombájn silót vágni, úgy huzat- ták ki négy VTOS és két köny- I nyebb traktor közreműködésével. Hasonlóképpen járhatnának a kölesdiek és a borjádiak, mert 'az ő szigetbeli földjeiken is a bíbicek kiabálnak. Nem érdektelen, miért van ez a kellemetlenül káros helyzet Kajdacson és a környéken? Ha csak arról volna szó, hgoy megint kiöntött a Sárvíz, akkor azt mondanánk: ilyesmi előfordul. Az említett részen azonban nem véletlenül jött az árvíz, hanem bizonyos értelemben csinálták. Az történt, hogy a tavaszi áradás után Kajdacs és Kölesd határánál szétbontottak egy zsilipet. mondván. rossz már, újat kell helyette építeni. Az építkezés azonban anyaghiány miatt elmaradt. Ez azonban alig indokolja, hogy a zsilip helye még ma is szakadékként tátong, szabad utat engedve a víznek, a földekre. A kár megtörtént, így csak a kérdés hiányzik: ha már nem tudták felépíteni a zsilipet, miért nem kerestek valamilyen szükségmegoldást az átvágás elrekesztésére? És egy másik: úgy marad-e az átvágás a télre és a tavaszra, ahogy most van? Ha igen, akkor jövőre újabb árvízkárokkal kell számolni. Gondolják a kajdacsiak, hogy ezt azért a fehérvári vízügyi igazgatóságon sem akarják. Sz. I. Pedagógus traktorosok a nagydorogi körzetben A györkönyi általános iskola három pedagógusa elhatározta, traktorra ül és, így segíti az ottani Szabadság Tsz munkáját. Farkas István tanító, Iker Sándor tanító és Kántor György tanár társadalmi munkát végzett — utat építettek — amikor a Nagydorogi Gépállomás egyik dolgozójától megtudták, hogy traktor van. de kevés a traktoros. Akkor határozták el, hogy a délelőtti tanítás befejezése után második műszakot vállalnak, felváltják a györkönyi határban dolgozó traktorosokat és éjfélig ők szántanak. Úgy vélik, emiatt a tanítás minősége nem szenved csorbát: az úgynevezett lyukas órákon és reggel készülnek fel. A három györkönyi pedagógus rendelkezik jogosítvánnyal és így ez sem okoz gondot. Jelenleg a Nágydo- rogi Gépállomás igazgatójának hozzájárulását várják, szerződést kötnek és nyomban megkezdik a munkát. A fagy beálltáig a földeken akarnak dolgozni. Veszélyes övezet Bende tiszt elvtárs alakulatának laktanyájából gépkocsioszlop kanyarodik ki. Elől az alegység parancsnoki kocsija, benne Hajóssy János és Vojt- ka László parancsnokok. A terepjáró hátsó részében Nagy Károly növendék ül, ő a rádiós, állandóan tartja a kapcsolatot a kocsik parancsnokával. A parancsnoki kocsi megáll, gyors utasítások hangzanak el. A parancsnok magához hivat egy tiszthelyettest: — Azonnal induljon útnak az izotópos kocsival az erdőbe. Kanyarodjanak balra, az izotópokat vegyék ki a tartályból és rejtsék el a bokrok közé. — Értettem. Felbúg a kocsi motorja, s elindul a megadott irány felé az utána akasztott különös külsejű, kétkerekű, kis tartályt szállító utánfutóval együtt. Ebben az ólomtartályban van a valódi sugárzó anyag. Most Sass Csaba növendék kap parancsot: — Egységével felderítésre indul. Azonnal öltözzenek be védelmi öltözékbe, a műszereket vegyék magukhoz. Megvizsgálják az erdőt, hogy nem fertőzött-e sugárzó anyaggal. — A parancsot értettem. Néhány percen belül megfelelő védelmi öltözékben sorakozik fel Sass Csaba raja. Előkerül a táskából a résrletes katonai térkép, amelyen még a dűlőutak is megtalálhatók. Megbeszélik a kapott feladatot és megindulnak a jelzett irányba Fejükön gázálarc, ezen fülhallgató, ami a nyakba akasztott műszerdobozzal van összekapcsolva, ez pedig a kézben lévő botszerű műszerrel. Ez a modern hadviselésben elmaradhatatlan eszköz. Érzékeli a legveszedelmesebb ellenséget, a sugárzást, a nyakba akasztott készülék felerősíti, jellegzetes kattogó hanggá alakítja át az észlelést, s a fülhallgatón keresztül közli, sőt egy skálán is mutatja. A katonák óvatosan lépkednek az erdőben. A műsizer egyszer csak kattogni kezd. Azonnal jelzik az észlelést, majd egymásnak adnak jelzéseket, irányt változtatnak. Vojtka parancsnok elvtárs megjegyzi: — Pontosan működnek a műszerek, jól tájékozódnak a hangerősség alapján, mert máris ott vannak az egyik izotóp közvetlen közelében. Pár perc múlva megállapítják a másik pontos: helyét is. Jelentést tesznek a felderítésről, majd áthalad a fertőA műszer veszélyt jelez. zött területen az egység. Igen ám, csakhogy ilyenkor könnyen szennyeződik nukleáris anyaggal a gépkocsi és fegyver egyaránt. Ismét parancsok pattognak, majd megjelenik a dombélen egy teherkocsi különlegesi rakománnyal. — Ez a szennyezett és tiszta terület határa. A kocsiról jellegzetes alakú edények, gumitömlők, fegyver- tartó állványok kerülnek le: felkészülnek a mentesítésre. Míg a munka folyik, két katonával beszélgetünk. Az egyik Minker Ferenc Sióagárdról; Hozzátartozói néhány kilométerrel odébb talán éppen krumplit szednek, vagy békésen ebédelnek. Tudják, hogy katonafiúk ezen a vidéken gyakorlatozik, ezért, ha katonaautót látnak, feltétlenül utána néznek, hátha őt is meglátják. Igaz, majdnem minden héten otthon van fiúk, de azért jó érzés látni ott a többi közt ts — gyakorlat közben. És persze számolják a napokat, hogy mikor mehet végleg haza, mert kell a munkáskéz, a kereső. A másik ifjú katona Barabás János Dombóvárról, ő kicsit távolabb került az otthontól, nem is mehet olyan gyakran haza. Mielőtt bevonult, a fűtő- háznál szorgoskodott, mint technikus. Most itt jeleskedik. A mentesítő helyen közben megkezdődött a munka. A védőruhás katonák lemossák fegyvereiket, majd odébb műszerekkel ellenőrzik, hogy tiszta-e, alkalmas-e ismét harcászatra. Szöveg: Boda Ferene Foto: Erb János Dunaújvárosból és területéről naponta bejáró ipari tanulókat felveszünk festő, mázoló szakmára. Jelentkezhetnek azok a fiatalok, akik az általános iskola 8 osztályát eredményesen ez évben elvégezték. Tanulóidő: három év. Jelentkezés 1963. szeptember 27-én az É. M. Általános Szakipari Vállalat Kirendeltsége. Dunaújváros, Dózsa Gy. út. (postával szembe). ________________________023) | E ltávolítják a géppuskáról a sugárzó anyagot.
