Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-18 / 218. szám
TOttfA OTlGTFf WfiPfTJS/re 19G3. szeptember IS. Egy „igaz magyar gyerek" Dunaföldváron Nincs szándékom sem gúnyolódni, sem szell^meskedni: inkább valamiféle meglepetést érzek, ami nem csoda, mert ezzel a fehér hollóval utoljára 1946-ban találkoztam. Akkor még nyers volt, gőgös, fennhéjázó, és nem számított fehér hollónak, mert sok volt belőle. Akkor még úgy érezte, istentől rendelt jogai vannak, s a falu „alja” népének kutyakötelessége kalapot emelni előtte, úgy hitte, ő a megtestesült magyar paraszt, a többiek, a zsellérek, a cselédek, a kis-, és középbirtokosok egytől-egyig nagy senkik. Vele találkoztam Dunaföldváron, s azért nevezem fehér hollónak, mert az egykor hozzája hasonlóak többsége megváltozott: alkalmazkodott a népi demokráciához, nevetségesnek tartja régi önmagát és igyekszik úgy élni, mint bármelyik dolgos parasztember. Kifelé ma már ő sem nyers sőt modora síma, előzékeny, udvarias. A szövetkezeti gazdákat ezzel téveszti meg legjobban. A dán szövetkezetek „tökély” piruláit igyekszik lenyeletni a parasztokkal és eközben bizonyára arra gondol, ha 'beveszik, akkor talán ismét sikerül felülre, a többiek feje fölé kerülni. Előre bocsátom, nem veszik be, mert nem engedjük. Kiváncsi voltam erre a fehér hollóra, s mi tagadás, örültem is annak, hogy szót válthattunk. Nekem is elmondta érveit, arról persze hallgatott — gondolom, a tsz-tagok között is hallgat —, hogy a dán szövetkezeteknek van egy lényeges szépséghibája. Nevezetesen az, hogy nem a munka adja az embernek a szavazati jogot, hanem, a vagyon. S mi még lényegesebb, hogy ott, akik a hasznot hajtják, azok cselédek. Nálunk is létezett valamikor a felszabadulás előtt olyan tejszövetkezet, amelyben úgy voltak egyenlőek a tagok, hogy egy tehén tulajdonosának egy, húsz tehén tulajdonosának 20 szavazati joga volt...) Ez a dunaföldvári ember anélkül, hogy kérné rá valaki, sokat foglalkozik a nyugati mezőgazdaság termelési eredményeivel. Egyebek között azzal szokta bizonygatni a dán szövetkezetek állítólagos magasabbrendűségét is, hogy az ottani parasztok többet termelnek. Fellépése megtéveszti Dunaföldváron a tsz-tagok egy részét. Annál is inkább, mert abban valóban igaza van, hogy például nálunk, Magyarországon a kenyérgabona termésátlaga jóval alacsonyabb, mint Dániában. Ezt azonban vakság lenne a szocialista nagyüzemi gazdálkodás számlá-1 járaf írni. Ennek nem a tsz az oka, hanem főleg és elsősorban a dologtalanság, és azok, akik zavart igyekeznek kelteni és megpróbálják a szövetkezeti gazdák kedvét a közös munkától elvenni. A dán szövetkezetek megszállottja arról már nem beszél, hogy Dániában a valóban gazdag termés hasznát, fölét egy-egy birtokon belül csak néhány ember élvezi. A szocialista nagyüzemekben, a termelőszövetkezetekben viszont a szorgalmas munka gyümölcsét a tagok igazságosan, a végzett munka arányában osztják, és oszthatják el maguk között. Nincs, aki bármilyen címen többet kaphat — annyi jár mindenkinek, amennyit dolgozott. Amikor ezekről beszélgettem vele, elkottyantotta magát — Jó, jó, de ne feledje uram, hogy csak értelmes parasztsággal lehet gazdag szövetkezeteket csinálni. Mintha mellbevágtak volna. így lenézi saját fajtáját? Negyven valahány hóid földön gazdálkodtak. ö eközben kereskedő is volt. De hát az már rég volt. A proletárállam ezt már el is felejtette. , S ő nem felejtett? Szemében még mindig 40 holdtól felfelé kezdődik az ember? Kedvem l£tt volna mondani neki: Uram, e véleményét miért nem közli a tsz-ta- gokkal, miért nekem mondja? Úgy hiszi, egymásra kacsintunk és melegen összeölelkezünk? Nem! Mindenesetre észrevehette, hogy elszólta magát, mert kijelentette: — Uram, én egy igaz magyar gyérek vagyok. Ön nem tudom kicsoda, -lehet, hogy nyomozó, de állítom, én ennek a rendszernek ellensége nem vagyok. Törvény ellen nem cselekszem. Az a baj. hogy a termelőszövetkezetben sok a felelőtlen ember, sok a hiba Felépül a nagy istálló, trágyalé- gyűjtő medence nélkül. Hát szabad így pocsékolni? Jártam Németországban. de ott trágyalé- gyűjtő medence nélkül istálló' nem láttam. Vagy mondok mást uram: Olyan építkezés folyik c. tsz-ben, hogy kedvem lett volna sírvafakadni, amikor láttam... Mondom neki: magának sok mindenben igaza'van, s éppen azzal' tudja megtéveszteni az embereket, hogy az igazságot ügyesen keveri a hamissággal. A törvények betartására pedig valóban vigyáz. Neki semmi köze ahhoz, hogy Dunaföldváron jelenleg a közös munka legnagyobb fékezője a rengeteg háztáji ló és az ezzel kao- csolatos törvénytelen spekuláció ö csak beszél. Üsse meg más a bokáját. A törvény és a termelőszövetkezetek mintaalapszabályzata kimondja: tsz-tag lovat nem tarthat, a vele egy háztartásban élő lévő családtag sem tarthat. Ezzel szemben az a helyzet. hogv még ietenlé.e is 100-nál több ló van Dunaföldváron a háztáji gazdaságokban. Sofőrök, csizmadiák téptek elő paripatulajdonosként, mintha a gépkocsivezetésnek és a csizmakészítésnek elengedhetetlen tartozéka lenne a deres, vagy a pejkó. Lótulajdonos egyebek között Szabó István a Szekszárdi 11-es számú AKÖV dolgozója. Nem azért persze, hogy nyeregbe pattanva vágtázzon a termelési értekezletre, erre ugyanis még nem vcút példa, és nem is lehetett, mert Szabó István csak tulajdonos, de nem birtokos. Lovával Györki István tsz-tag dolgozik — a háztájiban. Vida Imre tsz-tag egy csizmadia és egy kertész nevére íratta át a lovakat. A csizmadia úgy lehet a saját nevén lévő jószágot soha nem látta, de nem is láthatta, mert Vida Imre dolgozott továbbra is velük, persze nem a közösben, a háztájiban. Száznál több háztáji ló! Hát ezért fizetnek gyengén a dunaföldvári tsz- ek, s éppen ezért itt az ideje, hogy a törvénytelenséget, az egész falu, mind a négy tsz érdekében a törvényesség kövesse. A háztáji lótartást meg kell szüntetni. Törvénytelen helyzet, hogy Föld Ferenc dunaujvároSi gépkocsivezető, Vagy ifj. Molnár József dunaújvárosi AKÖV-dolgozó — és a többiek — Dunaföldváron lótulajdonos legyen. Borbély Lajos szövetkezeti gazdával is beszélgettem. Éppen ellenkezője annak, amit róla — s róluk — ez a szóbanforgó fehérholló állít. — Kevés nekem a fizetés — mondja Borbély Lajos. — Hányszor kapálta meg a kukoricát, Lajos báttyám? Hallgat. — Hányszor? * Mutatja a hüvelykujját. — No, egyszer. — Hát altkor? ... — Minek hazudjak. Nincs arra nekem semmi szükségem, egyszer. Csendben van. Látom rajta, restelli magát. Később arról mesél történeteket, hogy mennyire szereti a lovat és a munkában is mindig helytállt. Tavaly 700 munkaegységet szerzett. De az idén valahogy elvették a kedvét.' — Kicsoda? Hallgat. Sajnálom. így félrevezetni embereket. N. L.-nak ehhez persze semmi köze, ő sima, udvarias és időnként a mellét veri: — Egy igaz magyar gyerek vagyok. Néha megfeledkezik magáról és elkottvantja: -la..' ő — Uram, C9ak értelmes parasztokkal lehet gazdag szövetkezeiteket csinálni. Én viszont azt mondom: Hát akkor helyben vagyunk uram, mert Dunaföldvárt igenis értelmes parasztság lakja. Szekulity Péter A gépállomások legjobb traktorosai A gépállomásokon dolgozó pás traktorvezetők első helyezetttraktorosok között verseny folyik. Az eredmények alapján a megyei igazgatóság végzi az értékelést és állapítja meg a helyezési sorrendet. A legutóbbi eredmények alapján Bicskás Sándor, a Nagydorogi Gépállomás dolgozója a legjobb G—35-ös traktor- vezető. A könnyű univerzál traktorvezetők között a várdombi Karászi Jánosé az elsőség. A nehéz univerzál traktorvezetők első helyezettje Roth Henrik bonyhádi traktoros. A könnyű lánctalje Nagy János bonyhádi traktoros, a nehézlánctalpas traktorvezetők első hélyezettje ugyancsak bonyhádi: Weisz Mihály traktoros. A brigádvezetők között folyó versenyben első Mészáros Gyula (Gyönki Gépállomás), második Erdei János (Várdombi Gépállomás), harmadik Koch Péter (Bonyhádi Gépállomás), negyedik Farkas János (Nagydorogi Gépállomás), ötödik Gyén Miklós (Tamási Gépállomás). Új lakók az utcában Pár hónapja tör- Rózsi nénitől, a feleié nt, hogy Pálfán a ségtől kapom a vá- Wesselényi utcába új laszt. lakók érkeztek. Nem másik községből, nem is városból, hanem a cigánytelepről. Nagy Jóska bácsiék az új lakók. Mint mondotta, nagyon szűknek bizonyult már a másik lakás, ami a földből kivájt kis kunyhó volt. — Bizony, először mi is nagyon féltünk, hogy majd rossz szemmel néznek ránk... Aztán a gyerekeim miatt is aggódtam — lágyul el a hangja. Féltem, hogy az utcabeli gyerekek csúfolják majd őket. máshogy Jóska bácsi már Minden négy éve a helyi tér- történt. A melőszövetkezet tag- igyekvő ía- A feleségem- akiknek útjukba esett ni el elhatároztuk — Józsi bácsiék portája, mondja —, hogy ősz- beszóltak érte, s vele tartalmaz a könyvecske... — Kell is a pénz — szól közbe Rózsi néni —, a gyerekek iskolába járnak. a villanyt is be akarjuk vezettetni és még egyéb dolgok is kellenek a házba... Az egyik kisfiú az anyjához szalad. — Kész van már a vacsora, édesanyám?- — Mindjárt vacsomunkába rázunk, kisfiam, emberek, szegyűjtögetjük a pénzünket és beköltözünk a faluba. S így is történt. Hogyan magukat beliek? — fogadták az utcakérdezem. együtt mentek dolgozni. — Nem hiába zörgették a kaput — mondja Jóska bácsi, — már több mint 200 munkaegységet Asztalhoz ül a család, ürül a tál, ízlik a vacsora. Lassan beesteledik, elalszik a lámpa, csend van a Nagy-portán is. Nyugodtan alszanak, nem kell félni, hogy beesik az eső... Bendes Ilona Országjáró túrára indulnak a dunaföldvári diákok Hétfőn, a tanítási nap ellenére is csendes volt a Dunaföldvári Magyar László Gimnázium minTermelési tanácskozások a Hőgyészi Állami Gazdaságban den terme. Az iskolában tanuló 400 középiskolás ezt a napot részint otthon, részint pedig autóbuszon töltötte. Évről évre szokásos ugyanis, hogy szeptember harmadik hetében az iák óla diákjai tanulmányi kirándulásra indulnak. Az idén mintegy 200 gyerek 1 ment el négynapos túrára. Külön A Hőgyészi Állami Gazdaság- helyen az aktivitásban sem volt autóbusszal egy csoport Pécset és ban termelési tanácskozásokat hiány: mintegy ötven hozzászó- a Déldunántúl legszebb vidékeit, tartottak. Mivel a gazdaság nagy- lás hangzott el. kiterjedésű, tizennégy helyen ke- Ezeken az értekezleteken a rült sor ilyen tanácskozásra, munkahelyi szakszervezeti biEzeken összesen ezeregy&zázan zottságok is számot adtak munvettek részt. A tanácskozásokon káj ükről és megválasztották az mindenütt a kerületvezetők tar- üzemi tanács tagjait, összesen 25 toittak beszámolót a felmerült főt választottak be az üzemi taproblémákról, feladatokról. Több nácsba. r/w jvwvuwuwwwwruvr rjMwy riNfNJVN ttrjt íwiahihwawwh Délelőtti séta Duna-partt sétáról térnek haza a Tolnai Selyemfonógyár bölcsődései. Az apróságoknak bizonyára izük majd az ebéd, hiszen a kirándulás meghozza az étvágyak más csoportok pedig hazánk északi megyéit keresték fel. Az ország északi részébe induló túra két részre oszlott. Az egyik Kecskeméten és Debrecenen át közelíti meg Miskolcot, a másik pedig Budapesten utazik keresztül. A négynapos túrához a tanulók átlagban 200 forinttal járultak hozzá és a többi összeget az iskola igazgatósága . az erre a célra rendszeresített keretből biztosította. Gondolnak a tanulásra is Igen sokat beszélünk arról, hogy művészeti csoportjainkban a kulturális munka mellett nagy gondot kell fordítani a fiatalok tanulására, a tanulmányi eredmények ellenőrzésére. Igen jól megoldották ezt a problémát a dombóvári táncegyüttesnél. Bár az idei őszön a létszám igen felduzzadt: a csoport több mint száz főt számlál, mégsem hanyagolják el a táncosok tanulmányi munkáját. A próbák idején a csoport tagjai maguk vezetik be az aznapi órákon elért osztályzatokat a csoport tanulmányi naplójába. A tánccsoport vezetője és az idősebb tagok ebből látják, hogyan és hol kell segíteni azoknak, akik esetleg gyengébb eredményeket érnek el. így elérik, hogy szervezett segítséggel a kulturális munka nem megy az iskolai tanulás rovására.
