Tolna Megyei Népújság, 1963. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-17 / 217. szám
ftitirx mint** «tEr,ir<o 1963. szeptember 17. Uj pincét építenek a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlőkombinátjánál. Előreláthatólag 16—17 ezer hektoliter befogadóképességű lesz a 330 méter hosszú pince. Három szekszárdi főorvost hívtak meg a drezdai klinikai kongresszusra A Német Demokratikus Köztársaság Klinikapatológiai és Kémiai Társasága október 10—12-ig tartja meg Drezdában III. nemzetközi kongresszusát. Meghívtak a szovjet, román, cseh, bolgár, és magyar orvos-szakembereken kívül belgákat és amerikaiakat is vendégként és előadónak. Hazánkat hat előadó képviseli a nemzetközi kongresszuson, s közülük három a szekszárdi Balassa János Kórház főorvosa. Dr. Szent- gáli Gyula igazgató főorvos, dr. Balogh József főorvos és dr. Kovács Sándor utazik Drezdába, október első hetében. Három témáról adtak be dolgozatot a kongresszus előkészítő bizottságához, s mindhármat elfogadták. Az igaz• gató főorvos a megyei kórház laboratóriumában kidolgozott gyors diagnosztikai módszerről beszél a nemzetközi orvoskongresszuson, amellyel a máj megbetegedések, valamint a vérszegénység megállapítása egyszerűsödik. Dr. Kovács Sándor laboratóriumi főorvos a rák kimutatására szolgáló polarosráfos módszer tapasztalatairól beszél. Ez a téma azért is érdekes, mert drezdai orvosi módszer, amelyet egyedül a szekszárdi kórház vett át hazánkban, s fejlesztette tovább. A harmadik előadó Szekszárd- ról dr. Balogh József kórboncnok- főorvos. aki a röntgen- és más radioaktív sugárzás hatásával foglalkozik, 32 Ab egyik ő. Képzéljéim esek el — magyarázta Péter — hogy nézett ki az ábra. Bemutatja iz. igazgató. é* ítlári névetve rh outija, isméri már Pétért, nflJCt bemutatta az utcán a bátyja. — Szóval az óla jós mérnök a bátyja? Péter majdnem elszólta magát, kérni akarta az igazgatót, hogy | csípje még a karját! Aztán a I szuszogó atyánkfia neki is ‘végig- mutogatta a Bérka térmeit. Azt mondta, jön még égy érettségi- j zett, azaz. hogy kötötték vele is szerződést, de ném akar jönni j vidékre. | Most nekünk délelőtt amúgy is be kell menni a szvbzogo | atyánkfiához felmenni a fizetésünket. Azonkívül meg kell beszélni vele az Irodalmi Színpad tervét, és a Képzőművészeti Kör terveit is. mért az igazgató a tanácsnál a Művelődési, Bizottság elnöké í$, és a kultúrotthon hozzá tartozik. Loholunk Péterrel a Bárka felé, mérffcídes léptekkel. Közben Péternek kétszer is mondom. amikor Klárit említi, hogy csípje meg a karom, mert gyakorta hiszem, hogy álmodunk mindig, és valáki a bolondok útját járatja velürtk. De nem! -Valóban igaz minden! Klári kék szemének fénye a szemembe tükröz .. . Ugyanott van fönt a Nap az égen, ugyanúgy szuszog az atyánkfia, és a Bárka fajai még mindig nem omlottak össze. Nyújtja a kezét, és nekem csak akkor jut eszembe, hogy keze a kezemben volt, miikor már Klárika elvette az övét. Micsoda egy házán. marha vagyok, nem fogtám meg a Klárika kezét hosszan, s nem is emlékszem rá, hogy most milyen volt. — Kartársaim, hogy mennyire örülök — szuszogja az igazgató. — Ne márháskódjj! — orcát- 1 an ködök vele magamban, ha HOLNAP VÉGH ANTAL: VASÁRNAP Olympia Molnár Ferenc vígjátéka a Déryné Színház műsorán Az író életművén lehet vitatkozni, mint ahogyan vitatkoznak is az értékelők, a hivatott irodalomtörténészek, azonban ezeknek a csatáknak sohasem volt tárgya az a tény, hogy Molnár Ferenc a bravúros színpadi szerkesztés igazi mestere Sok műve bejárta a világ legkülönbözőbb színpadait, elég, ha csak itt a Hattyú-t, a többször megfilmesített Liliom-ot, vagy az Állami Déryné Színház által most színre vitt Olympiát említjük. Az egymásra halmozott ötletek. a váratlan fordulatok, a technikai bravúrok és közben egy-egy igazságot kutató csipkelődés ebben a darabban is megtalálhatók. Nem is pontos az a kifejezés, hogy megtalálhatók, hanem ezek irányítói is a játéknak. A darab erényeit jól ismerte fel a rendezés, és Kalmár Tibor eligazító munkája mindvégig arra törekedik a játék folyamán, hogy ezeket az ötleteket minél fényesebben csillogtassa meg, a fordulatokat minél hatásosabban teremtse meg és ne maradjon egyetlen akár csak egy fél mondatban rejtőző poén kihagyatla- nul. De nemcsak a rendező törekedett erre, hanem az együttes szinte valamennyi színésze is. A címszerepben Herendi Mária mindvégig élvezetes játékot nyújtott, akárcsak kitűnő partnere, Patassy Tibor Jászai-díjas, Kovács huszárkapitány figurájában. Külön említést érdemel az anya szerepében Sándor Böske magabiztos, a legapróbb kínálkozó lehetőségeket is kihasználó játék«. Jól szolgálta az előadás sikerét Torday Ili, Sághy István, Derecske! Pál és az előadás egyik legérdekesebb színfoltját jelentő Puskás Tibor alakítása. Cselényi József díszletei és Rimanóczy Yvonne kosztümjei jól fejezték ki a korhangulatot M. M. Ilyen is van A tüneménynek sok nézője akad. A bútorüzlet előtt áll és bá- multatja mayát. Mi tagadás, valóban látvány, ha ronda is. Hajának színe békés átmenet a kicsépelt rozsszalma és az enyhén patinás alpakka között. Ruhája kölcsönvette a szivárvány valamennyi színét, j csak minden szín valamivel rikítóbbá vált kölcsönzőjénél. A ha- cuká, am:t utánozhatatlan röggel hord. megkapja a szemet. 2sákvás~rnból szabott égszínkék nadrágja olyan formákat is láttatni enged, amelyek mutogatása legfeljebb a hálószobában nem ildomtalan. Harántcsíkolt blúza a következő színekben tündököl: kék. kanárisárga, zöld. piros, lila. barna és verébszürke. A színek gondosan úgy vannak válogatva, hogy mennél hangosabban üvöltsön a disszonancia. A papucs. amely mindössze két aranyra mázolt vékonyka pánt. lehetővé teszi, hogy maradéktalanul pompázhasson a zokni. Fehér alapon, piros, sárga és kék. Hogy meg ne feledkezzem arról sem (ezek után már nem lehet kétséges, hogy a tünemény a női nemhez tartozik) a látvány fülcimpájában sárgaréz karikák himbálóznak. ,,Lám ilyenek a mai...” kérem, ne folytassa kedves olvasóm, a hölgy — korát tekintve — anyám lehetne. pedig magam is benne vagyok már a negyedik kellős közepében. még te is őrülsz, akkor mit csináljunk , mi? — Micsoda véletlen — neveti Klárika — Maguk mindig együtt cáátahjgolnak? — A betört ablakot megcsináltatták már? Kacagunk mind a hárman. Azján hiyatalos tárgyalások folynak: rengetei a munka, kéri a szuszogó atyánkfia, hogy segítsünk, miközben életünk első hivatalos bérét a markunkba nyomja. — Először is . . no . . . no — s szuszog, mint egy mozdony — először is itt vannak a szakkörök. .,—.igen — mondja Péter — terveink vannak. Aztán: neki még holnap be kell menni a városba, a másik érettségizettért. Holnapra adja meg a végleges választ, hogy ki fog-e jönni. — Aztán befejezem — mondja a szuszogó atyánkfia — mert olyan leszek lassan, mint egy beduin leánykereskedő. Az arcunkra néz. hogy mekkora szellemességet mondott. Mi udvariasan. nevetéssel nyugtázzuk. Tovább szuszog, Közben Klárikát nézem. Nem veszem le a szemem egy pillanatra sem róla, megnézem, és a telkembe vésem ma az arcát, hogy bármikor idézhessem szemének kékjét. Az igazgató folyton csak rakosgat. közben zsörtölődik: — Az isten se tudja, mi van a fiatalsággal aki tanítónak készült, és megszerzi a diplomát. elmegy agronómusnak. Aki agro- nómusnak termett, folyton a művelődési osztályt .bújja, hogy hova mehetne tanítani. Csodálkozom, hogy Péter most érre nem szól, Klárikát nézi. És én is nézem szemmel számmal . . Nézem, a szemét, az ajkát, amelyiken mindig mosoly van. A csikós blúzát, ahogyan féltve rejt dombokat, és mégis mutat mindent. — Féket a fantáziára! Vitézlő! — olvasom le Péter arcáról. — De mennyire féket, drága barátom! üzenem Péternek. Az igazgató újra csak mondja: — Holnap be kell mennem a — városba, mert ha az a lány nem jön. nem tesz a másodikban senki. Vagy össze kell vonni, vagy az örökös helyettesítés . .. nem felel majd év végén semmiért senki . . . szuszog, motyog — ha összevonom, hetven a létszám, s ceruzával egy ív papíron bök- dös. És aztán azt mondja Klári hogy ő találkozott már azzal a lánnyal. .. jönne az ha nagyon beszélne neki az ember. A papája nem akarja engedni, mert félti, hogy földes szobát kap, pedig jó lenne az az Éva. Most érettségizett ő is .. . — Éva — motyogja Pétéi- . — Bártha Éva, ugye igazgató kartárs? Péternek a szemén látom, hogy most meg kellene csípjem. — Ismerik? — nézi Klári Pétert. (Folytatjuk) Jugoszláviai útijegyzet LOVRAN YU 4, ' Jónéhány várost bejárjaim már, külföldit és hazait egyaránt, de sosem tévedtem el: Most. azonban elkeveredtem. Mé^hoz^á nem ; is valami nagy világvárosban. Pa vem Lovranbari, ebben az icí-pici kis adriai városkába«. *. Opatijábán kérdették téliem: — Ismeri az dlasz városokat? — Nem. 1 , — Akkor ne sajnálja a . fáradtságot, utazzón el Lövr^nl». Az eláő percekben ú^y éleztem, hogy csalódtam. Ugyanazt a mesteri üzleti érzékkel megépített üdülőtelepet láttam a mii modern irányzatok számtalan. J^rtpz«|Ä- val. mint amilyet a. vilégbn bárhol másutt is talál az embér De amint kérésztől sétáltunk egy várkapu-féléségéh. teljesén új világ tárult elfenk, Az egyik, oldalon kis templomoéska hívta mására a figyelmét, a másikon ódba épületek emelkedtek a magasba. Bár a templom Van a legfeltűnőbb helyen. az idegen érdeklődését mégsem efe köti te, hanem a többi épület. A nagy épületekén tájt ah parányi abláköcskák láthatók, hogy azokon bizony meglehetősen nehéz lehet kiha.iolhi. Hogy az épületekben laknak, ezt már éi első pillanatban is bizonyosra vettük, rttárt az egyik ablakpárkányon jókéra lenedé száradt, a másikból pedig épben egy lábas mosogatóvizet öntöttek ki. Bz yálami tér-fá!e. Na, de hogyan tovább? Ihnen csak visszafelé vezet út? A mi forgalmainkhoz méretezett útnak biáony sehol sincs nyoma. Mindegy, ha már nem tudunk tovább m^nni. nézzünk be valamelyik Udvarba. Be is mentünk az egyik kápu-síé- rű nyíláson, de nem udvarba értünk- banehn — ..utcára’'.. Csakhogy az nem volt széleáébb egy v n ; méternél. Ézen mentünk egy darabig: majd elágazott vagy háromfelé. Úgy találomra elindultunk az egyiken. Néhány lépcsőn kellett felmennünk, de majdnem konyhában találtuk magunkat, ahol éppen halat sütöttek. Odébb is közvetlenül az utcáról nyílnak a íajtások. Az ablakok nyitva, így pontosan látni mindent, ami bent történik. Legtöbb helyen főztek, váfey étkeztek/ néhol pedig az ágyban heverésztek, meglehetősen hianyps öltözékben. Mi félre tettük az „illik—nem illlk”-et. több helyén megálltunk és bámészkodtunk. -S|z persze kicsit sem zavarta a bentieket. Á feltettünk lévő erkélyek majdnem összeértek a szemben lévővel. A keskeny ..szabad” részt — ftüntbg a városi. hatóságok előírták vjúna — száradó fehérneművé! tömték meg. A köteleket rendszerint az egymással szemben íéVő iblákpkból húzzák ld. Náp- féfty sehol. A legfelső emeleti ablakokét rpjjg a nap egyik-másik szakában meg tudják közelíteni a napsugarak de az alsóbbakat soha*: tJ , _ - E keskeny utcák nemcsak átjárási célt szolgálnak, hanem sok egyebet .is. A. fal mellett kisiparosok műhélyei vannak. A cipész- mester rendelkezésére .álló helyiség olyan kicsi, hogy ott meg sem tud fordulni, ezért reggel kitelep- á*ik az utcára, s egész nap ott dolgozik'. Odébb hajat tisztítottak — dlyghfsák az utcán. Volt aki könyyet olvasott, vagy újságot,-a következő sarök mögött pedig egy 4-, rpihden jel szerint házaspár veszekedett Miért ne? Elvégre is mindegy, ho£y az ilyen családi jeleneteket kint, vagy bent rendezik. meg. A. szobába úgyis belátnák, legalább másik öt lakásból Találtunk az ut&úi kártyázó gyerekeket. Megálltunk mellettük, s néztük őket. Itt a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a gyermekek magyar kártyával próbálták egymás zsebét kiüríteni. Mentünk tovább. Talán már éppen ötvenedszer kanyarodtunk, mert egy-egy utca itt alig hosz- szabb, mint maga az épület. Utána feltétlenül kanyarodni kell. Mér azt sem tudtuk, hogy merre van észak, vagy kelet. Árnyékot nem láttunk, a tájékozódási készségünk teljesen felmondta a szolgálatot, de azért mentünk tovább. Később visszafordultunk. Arra gondoltunk, hogy azon az úton sikerül majd kijutnunk a templomhoz, amelyiken jöttünk. De nem sikerült. Az útvesztőkben úgy elkeveredtünk. hogy azt hittük: so- spm tudunk kijutni onnan. Pedig most már nagyon szerettük volna, mert untuk a sok széttaposott paradicsomon, paprikacsutkán. s egyéb ételmaradékon való sétá- lást. és főként az „illatok" zavarták bennünket. Mert az aztán volt... Hiába, az olasz stílű építkezést nem nekünk találták ki. Akit megszólítottunk, olaszul, vagy szerbül beszéltek. Mutatták ugyan, hogy merre menjünk, ez azonban nem vezetett eredményre. Nem tudtunk kikeveredni az „olasz” Lovranból. Végül megpillantottunk egy hölgyet, strandtáskával a kezében. Sejtettük, hogy a strandra megy. így aztán szó nélkül követni kezdtük. Fél percen belül a modern Lovranban voltunk. Csak éppen át kellett törni magunkat a hölgy után egy épület lépcsőházában lévő konyhán. ahol ugyancsak halat sütötték.... (Következik: Utazzunk együtt az Adrián.) Boda Ferenc
