Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1963. augusztus IS. Falapoktól a szobabútorig Az udvaron nagy farakás áll Ormótlan vastag bükkfalapok, el sem hinné az ember, hogy ebből valamikor bútor kerekedik. Pedig bekandikálva egy-egy műhely ab­lakán, már kész szekrényeket, szék- és rekamié-vázakat látni. Kísérjük hát végig a falapok útját. Márkus István, a Szekszár­di Faipari Vállalat ösztöndíjasa szegődik hozzám. Szabászműhely Ide kerül először az anyag. Si- vító, zúgó hang fogad a műhely­ben. Nagy szalagfűrészek hasítják a vaskos lapokat. Szakértő kezek alatt alakulnak ki különböző for­mák. Itt csak az alapmunkákat végzik. A finomabb kidolgozás már a csiszolókra és a marósokra van bízva. Főleg Béke ülőgarnitúrát készí­tenek sorozatban. Számomra sem­mit sem mondanak a különböző hosszúságú, vastagságú lécdara­bok. Megmagyarázzák, hogy ezek mind egy-egy karosszék, vagy szekrény alapelemei. A csiszolt forma innen jut tovább az enyve­zőbe, ahol fumírborítást kap. Ez az úgynevezett könnyes műhely. A műenyv erős szaga könnyeket fakaszt az ember szeméből. Nem is bírjuk sokáig. Ha készen van. már vihetik Is az előkészítőbe. Ez a legcsende­sebb műhely. Kellemes, hűvös, enyhe pácszag fogad. Egy kislány könyékig érő kesztyűben nagy igyekezettel kenegeti a készülő re- kamié oldallapját. Egy idősebb munkás, aki a ka- rosszék-lábakat készíti elő, cso­dálkozással vegyes érdeklődéssel fordul felénk. — Csak nem a normát jöttek ellenőrizni? Amikor megnyugtattuk, nevet­ve mondta: — Azért, mert akkor kimentem volna. így inkább mi megyünk kifelé: ■ Alig tudunk kitérni egy kislány elől, aki szekrénytető-vázakat ci­pel át a másik műhelybe. Sok fiatalkorú lány dolgozik itt, 6 órás műszakban. A fényező Következő munkafolyamat a fényezés. Hatalmas gépek állnak a teremben. A legnehezebb mun­kát- az alapozást ezek végzik. Itt csupa lány dolgozik. Ök már gya­korlott munkások. Takács Ilona a Duna háromajtós szekrények koszorúit és lábaza­tait fényezi. Hosszú sorban székek vannak satuba fogva. Fábián Ida azon szorgoskodik, hogy a gép után még fényesebbre dörzsölje őket. — így eltűnnek a legapróbb hi­bák is, tökéletes fényt kap a búr. tor — mondja és tovább húzogat­ja a politúrlabdát. Következő ál­lomás összeállító műhely Itt már férfiak dolgoznak. Vízimalomszerű gépezetbe fogva szekrénydarabok száradnak. A gömbölyítéseket ragasztják fel. Kovács Lajos a székek mestere. A beérkezett különböző darabok­ból percek alatt összeállítja a vá­zat. Hajós József a szekrényekkel foglalatoskodik. Felszereli a hát­lapot, az ajtókat. Ragasztás nél­kül dolgoznak a szegelésnél. Úgy kell összeállítani a szekrényeket, hogy szétszedhetők legyenek. Ez inkább csak elméletben van így. — Én összeállítom, szét is lehet majd szedni. De hogy azt még- .egys^er összerakják, .a.rra .még én sem merek vállalkozni —; mondja Hajós József. * íme, kész a bútor. A műhelyből pontosan a farakásra látni. Most már nem nézem olyan hitetlen szemmel a bükkfalapokat, hiszen a szemem láttára alakultak át, formálódtak hasznos tárgyakká. Havonta 120 garnitúra készül itt, eléggé nehéz körülmények közötj;. Kevés a hely- a szociális körülmények sem a legjobbak. Ezek a problémák megoldódnak a közeljövőben, amikoris új te­lephelyre költözik a vállalat. Ad­dig is jó munkát, és sok új bú­tort várunk a Szekszárdi Faipari Vállalattól. Kónya József Vihar előtti csend a géniénél erdőben A fiatal bikák már köszörülik torkukat — Több száz kilométernyi cserkésző-utat készítenek Nagy csend honol az augusz­tusi melegben hűvös gemenci erdőben. Ez azonban már a kö­zeledő szarvasbőgés „vihar előtti” csendje. A vadőrök éjjel-nappal talpon vannak most. Napközben a cserkésző-utakat egyengetik, éjjel pedig a vadakat lesik. A nagy vad-rezervátumban Party István fővadász közlése szerint legalább 300 kilométernyi cserkésző-utat, s ötszáz-hatszáz kilométer hosszú „kocsibarká­csoló”, kocsival bejárható va- dászutat készítenek elő a szep­temberi vadászatra. Ezeket az ösvényeket megtisztítják az avar­tól és a száraz gályáktól, Az idén — már negyedjére — megkezdték a sózók felfrissíté­sét is. Mintegy 150 kivájt fa- tuskót ezer kilogramm sóval töl­tenek meg, fontos csemegéjéül az ártéri erdő-szigetországban tanyázó körülbelül 2000 szarvas­nak, köztük hatszáz-hétszáz bi­kának. A nagy küzdelem — a világ legerősebb agancsú gímszarvas- bikáinak párviadala — előtt már csak éjjel járnak a nemes vadak. Mozgásukat a vadőrök mintegy száz magaslesről figyelik éjsza­kánként. A bikák javában erő­sítik „kondíciójukat”. Sokat le­gelnek és jól híznak. Erre nagy szükségük van, mert a bőgés idején — szeptemberben — sem­mit sem esznek, csupán vizet isznak. A fiatalabb agancsosok már próbálgatják is éjjelenként a hangjukat, s köszörülik a tor­kukat. Ez azonban még csak „kamaszkodás”. Az igazi gemenci hangverseny szeptemberben kezdő­dik meg válójában. (-s-ó-j Ismét egy korrigálás Szekszárdi város tér­képe mindig elavul. Űjabb és újabb kiadá­sok követik egymást. Itt fekszik előttem az 1952-es kiadású tér­kép Szekszárdról. Tu­domásom szerint azóta nem került újabb ki­adásra. Ezen már sze­repelnek a kertvárosi utcák. Ez ugyan nagy érdeme a térképnek, mert ezáltal könnyeb­ben meg lehet találni a többszáz házból álló telek lakóit. A többi újdonságot, változást is tükrözi. Látszatra tehát kifogástalan a térkép--A minap, azon­ban hiába vettem a kezembe a térképet, nem adott felvilágo­sítást. A Bezerédj utcában sétálgattam. A kórház felé közeledvén jobb­oldalt egy teherautó fordult be előttem. Kapunak nyoma sincs, bontási maradványok látszanak, itt-ott ker- tészkedési nyomok is fellelhetők. A teher­autó mindezzel mit sem törődve haladt a Mw'ktir.'i! utca felé a házhelyen, kerten ki­taposott úton. Nem értettem az egészet. Annak idején a Munkácsy utca fe­lett lévő Móricz Zsig- mond utcában laktam, és mindig bosszankod­tam, ha a kórházba igyekeztem, mert kö­rül kellett mennem a templom felé. Elindultam a teher­autó után. Nemsokára egy lakóépületfélére bukkantam. Bejárata alig egy-két méterre van az autócsapástól. Az épületben laknak is, éppen egy asszony jön ki, s tőle érdeklő­döm. — Itt egy utca húzó­dik, a mérnökök már ki­jelölték a helyét, ép­pen a múltkor jártak erre. — ... és ez a la­kóépület? — Ez is beleesett az utcába. A többit már lebontották. Nekünk is ki kell majd innen mennünk. Ez az utca köti majd össze a Be­zerédj és a Munkácsy utcát. — Ügy látom, vala­mit építenek arra fel­jebb ... — Irodaház lesz. Végig sétálok az úton. Balra nem mesz- sze a kórház új, mo­dern konyhája látszik, jobbra pedig földhá­nyás, építkezés. Nem sokkal később felcsen­gettem a Tervező Iro­dát. Szabiár Bélától, az iroda vezetőjétől érdeklődtem: — Mi épül a kórház melletti új utcában? — A mi irodaépüle­tünk. Nincs mégfelelő helyiségünk, ezért épí­tünk egy irodaházat 1,8 millió forintos költséggel. Természe­tesen egyéb épületek — társasházak — is épülnek majd ezen a részen. Az utca nevét természetesen még nem határozták meg, de az utca maga, ki van jelölve hivatalo­san. Tehát már a múlt évben kiadott térké­pet is korrigálni kell, mert elavult. Az ilyen avulásnak azonban ör­vendünk. összeszerelik az filő garnitúra foteljeit. Értékelték a kultúráiig szemlét Az idei kulturális szemlét a korszerű tudomány és művészet megismerésének jegyében ren­dezték meg. A tavaszi bemutató­kon több mint 12 ezer szereplő lépett közönség elé. Tizennégy- ezren látogatták a szemle ren­dezvényeit. A produkciókat pon­tozással értékelték, s ez a mód­szer célravezetőnek bizonyult, mert a keszthelyi Helikon Ün­nepségeken jó eredménnyel sze­repeltek azok, akik a megyei döntőkön továbbjutottak. A művészeti ágak között leg­mostohább helyzetben a társas­tánc-oktatás van, mert nincs megfelelő oktatói gárda. Az olvasómozgalom lényegét, hogy célja az olvasás, a betű meg­szerettetése, jobban kell meg­értetni, különösen falun, a fia­talokkal. A többi problémák, a néhol tapasztalt felkészületlenség, a bemutatók, rendezvények külső képének hiányosságai, a jövő évi szemle nagyobb sikeréhez azt követelik, hogy mindenütt a me­gyében az yész művelődési ap­parátus magáénak tekintse a kulturális szemle ügyét, mert nemcsak elhatároltan, a KISZ- bizottságok feladatkörébe vág a műveltségi színvonal emelése. ft termelőszövetkezeti elnök Magas növésű, kék szemű, nagy erejű ember. Harminchárom éves. Mozdulatai magabiztosak. Hangja nyugodt. A fekete sport­ing és a szürke kabát feszül ka­pálástól edzett testén. Bárki hi­vatásos sportolónak nézhetné. Tizenöt holdon gazdálkodott né­hány évvel ezelőtt, most 2630 hold gondja-baja nyugszik a vál­lán. Elől ritkul fején a haj. Az utóbbi időben sokat foglalkozik vasárnaponként és a késő esti órákban tanulással. A Palánki Mezőgazdasági Technikum har­madéves tanulója. Tanulmányi át­laga 4.4. Egyedül a számtan a gyenge pontja. Ha beszél 'néhány ezüstfoga elővillan. Két fiúgyermeke van. Felesége bete­ges. Párton kívüli, mielőtt azon­ban rövid beszélgetésünkbe bele­kezdenénk jelzi, hogy 9 órára a . járási pártbizottságon kell lennie. ^ A szekszárdi Béri Balogh Ádám ■»utca, Alkotmány utca, Honvéd ♦ utca, Csatári rész, egyszóval az »alsóváros földművelői választot­ták meg elnöknek még azokban Xa napokban, amikor közös elha­tározással a társasgazdálkodás »útjára léptek. Azóta ő az elnök. A folyosón néhány embert láttam valószínűleg rá vártak. Beszél­getésem Heimann Ferenc elvtárs­sal az idő rövidsége miatt kurtá­ra szakadt. — Mi a legnagyobb problémá­ja? — Kevés a munkaerő. Ne cso­dálkozzon! Egy kis ellentmondás van ugyanis a számok és a való­ság között. 497 taggal gazdálko­dunk 2630 holdon. Ha a való­ság megfelelne a számoknak, ak­kor nem lenne semmi baj. Sajnos azonban a 497 tag közül 192-re nem számíthatunk, mert nyug­díjas. A többi tag átlagos élet­kora ötvenkilenc év. Azt hiszem ez nem szorul külön kommen­tárra .... Én például a legfiata­labbak közé tartozom a szövetke­zeten belül. Higgye el nem bán­nám, ha néhány évvel idősebb lennék. — Miért? — Ha ismeri a paraszti észjá­rást, akkor tudhatja, hogy itt a kor és a tekintély sok esetben egybekapcsolódik. Ha utasítást adok egy idősebb embernek, aki engem gyermekként látott játsza­dozni, rendkívül tapintatosnak kell lennem. Nem úgy vagyok, mint egy idegen. Hogy itt nevel­kedtem, hogy ismerem az embe­reket, a földet, a szokásokat, ez előnyt is jelent, de bizonyos vo­natkozásban hátránnyal is jár. — Hogy érti ezt? — Ha elmondom, hogyan kelet­kezett az én „ellenzékem” az el­ső évben akkor csodálkozni fog. Ha ellenzéket említek néhány roko­nomról, barátomról van szó. Tudja voltak. olyanok, akik elvárták volna, hogy részrehajló legyek, kivételt tegyek velük szemben. Nem tettem meg! Megharagud­tak. Ellenem fordultak. Nem sok emberről van szó. Hiába, enélkül nincs! Valaki egyszer, amikor el­kezdtem elnöki tevékenységemet, azt mondta nekem: „Nem jó el­nök az, akit mindenki dicsér”. Nagyon igaza volt! Az élet be­igazolta szavait. Nem is akarom, hogy az önzők, lusták, nyerész­kedni akarók, munkakerülők, lé­ha életet élők szeressenek. A be­csületesség alapján élni és dol­gozni: mindig ezt tartottam szem előtt és továbbra is ez a célom. — A vezetésben milyen’ embe­rek vannak? ,

Next

/
Thumbnails
Contents