Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-11 / 187. szám
A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG ^ RODALMI MELLÉKLETE <ra»wtm»nrtMinwiim«<iT«an • i ■iwim n i i !»»»-wprr r-"1,yn rrir'«*Y<Vwnrtf*rm«wi»r»< n> imi ezer Nap Szép Sándor ötven esztendős, magas, erőteljes szövetkezeti paraszttal a minap találkoztam egy alföldi falu italboltjában, ahová a szűnni nem akaró hőség elől menekültünk. Sándor, azzal tűnt fel nekem, hogy két hosszúlépést rendelt egyszerre, gyorsan egymás után felhajtotta és távozni akart. — Egyszerre két pohárral is? — kérdeztem tőle, hogy valahogy szóra bírjam. Elkomorodott, fenyegető harag vetett árnyékot homlokára. Aztán elnevette magát. — Sokáig szomjaztam. Van pótolni valóm. Néhány évvel ezelőtt kezdődött Szép Sándor különös históriája. Azelőtt nem volt nevezetes ember, hacsak nagy testi ereje és Amerikában élő öccse iránti rajongása miatt nem emlegették. Négy évvel ezelőtt is úgy látszott. hogy Sándor azt teszi, amit a többiek. Aláírta a belépést, igent mondott a szövetkezetre. De dolgozni nem ment. Hiába nyaggatták, fenyegették, ígérgettek neki, nem és nem. Konokul hallgatott, tette okát, nem árulta el senkinek. Azt rebesgették róla, hogy naphosszat otthon ül, legfeljebb a hízókat eteti, s a körtet kapálja meg. Mások úgy tudták, hogy orvvadászatra adta fejót, s míg az új tsz tagsága a mezőn nyűglődik, Sándor friss vadpecsenyén él. S azt is elnézte, hogy a felesége szorgalmasan dolgozott, gyűjtötte a munkaegységeket. Sándor, kerülte az embereket. Tehette is, mert nem a faluban, hanem a tsz-tanya szomszédságában, az úgynevezett Erdőháton lakik. Egyetlen egy esetben jelent csak meg a közös munka színhelyén, hogy tanácsot adjon és figyelmeztesse jóbarátait. De ez az egy eset nagyon emlékezetes maradt. A tsz tagsága éppen azon vitatkozott, mit kezdjenek az Erdőhát közelében rogyadozó öreg pajtával. A többség a lebontást javasolta mondván, az épen maradt gerendákat jól felhasználhatják az építkezéseknél. Voltak olyanok is, akik nyári csirkefarmot akartak ott berendezni. Ebbe a vitába rohant bele Szép Sándor. — Hagyjátok meg a pajtát emlékeztetőnek. — Mire emlékeztessen? — kérdezte Tóth Károly, aki Szép Sándor legjobb barátja volt. — Majd meglátjátok, hogy ez a rozzant épület is túléli a közöst — emelte Sándor magasra a hangját, hogy a jóslatot mindenki jól hallhassa. A kétkedő, múltjukkal viaskodó emberek döbbenten hallgatták Sándort. Sokan saját aggodalmaikat hallották viszont szavaiból. — Nem adok neki ezer napot! — ütötte tovább Szép Sándor a vasat. — Ezer nap? — kérdezte Tóth Károly. — Honnan veszed ezt az ezer napot? Sándor viaskodott, hogy kimondja-e, de a várható diadal kimondatta vele. — Az öcsém írta, Ejzenhover nem engedi, hogy így maradjon. Tóth Károly felkacagott. — Ne marháskodj már Sándor, te eüüttod eatí Tóth Károly tovább kacagott, de akadt olvan a vitatkozók kozott. aki komolyan vette Szép Sándor szavait.> — S te mit csinálsz addig? — kérdezték tőle ezek. — Kiböjtölöm valahogy — válaszolta ő fölényes magabiztossággal. — Nem félsz, hogy hosszú lesz a böjt? — kérdezte Tóth Károly, fejét csóválva barátja esz- telenségén. — Ezer nap? — hangoskodott Sándor. Tudod, hogy szeretem az italt, de fogadok, egy korty bor nélkül is kivárom. így történt, hogy Szép Sándor fogadott Tóth Károllyal: nem lép be a kocsmába, amíg vissza nem fordul a világ. Tóth Károly csak legyintett a fogadásra, a kimondott szavak még sem maradtak hatástalanul. A ' pajtának legalábbis megkegyelmezett a tagság. Nemcsak a csirke miatt, hanem azért is, hogy kiderüljön, valóban túléli-e a közöst. Mert ki tudja, mit hoz a jövő? Tavaly tavasszal már alig emlékezett valaki Szép Sándorral kötött fogadásra, bár az ezernapos határidőből talán 30 nap sem hiányzott. A nagy munkában kisebb gond is nagyobb volt annál, hogy valaki a három évvel ezelőtti butasággal törődjön. De egy éjszakai vihar mindent gyökerestől felforgatott. Feltámasztotta az eltemetett fogadást is. A vihar május végén zuhogott el a falu felett. Villámok, mennydörgés kísérte és olyan bolond szél, amilyen nem volt emberemlékezet óta. A falu népe a házakba menekült, s az ablakokon át leste az elszürkült világot. Talán félóráig tartott a dübörgés, s már-már úgy látszott vége az ítéletidőnek, amikor a villám újra félelmetesét lobbant, a nyomában támadt dördülós szinte kifordította sarkából a földet. Utána néhány percig néma csend ült a falun. De a csend valóban csak néhány percig tartott. Ijesztően felzúgott a félrevert harang, s az utcára tódulok sokasága lármázva adta tovább a hírt: tűz van a tanyán! S valóban a távolból jól látszott az ég felé törő fekete füstfelleg, s a fel-felpattogó szikraeső. Megindult a versenyfutás a tűz fészke felé, és hamarosan kiderült, hagy az öreg pajta ég. A hosszú, rozoga épület lécvózas nádtetejét ropogva falták a lángok, s a közelben lapuló mezőőr az átélt ijedtségtől dideregve beszélte el, hogyan csapott a sistergő villám a düledező épületbe. Az oltáshoz loholó csapat már- már megtorpant, hogy visszaforduljon, hiszen mindenki látta, milyen hasztalan erőlködés volna szembefordulni a lángokkal. Egyetlen kút volt a közelben, mire abból telemerték a faluból cipelt vödröket, úgyis hamuvá omlana a fáklyaként lobogó deszkabódé. De egyszeriben félelmetes látvány állította meg az emberek futását. A szürkületből a gomolygó füstön át látták, hogy valaki kétségbeesetten rohan az égő épület felé, s a magával cipelt hosszú rúddal dühösen fenyeget valami láthatatlan ellenfelet. S mielőtt még a falusiak feÄocswättäitak voina, a2 isjnesre±len árnyalak belerohant a tűzbe, a szikratengerbe, s amint a szél néha-néha elfujta a füstöt, a kö- rülállók láthatták, amint dühösen s szinte eszét vesztve csapkodta a futkározó lángnyelveket. El onnan! El onnan! Kiáltották . többen is a megháborodott ember felé. De az rá se hederített a veszedelemre, mind nagyobb elszántsággal folytatta esztelen küzdelmét. S csak akkor futott el végre szánalmas harca színhelyéről, amikor a pajtát félig már felfalta a tűz, s az elvásott tartógerendák összeomlottak. Akkor derült ki, hogy a füsttől krákogó, merő korom ember Szép Sándor volt, aki az ezemapra fogadott. Másnap alkonyaira meglehetősen szép számú vendégsere0 gyűlt össze a kocsmában és sokféle változatban beszélték az előzőnapi tűzesetet. A beszéd középpontjában Szép Sándor állott, a felelevenített fogadás, az ezer napra szóló jóslat, mely idő alatt Szép Sándor szerint a közös élet sorsa beteljesedik. Sokat beszéltek a nagy kétségbeesésről is, mellyel Sándor a tűzzel viaskodott. Ahogy szó szót követett az összeomlott, elhamvadt najta valóságos szimbólummá nőtt a beszélgetők előtt, akik kíváncsian találgatták, vajon mit tesz Szép Sándor ezek után. jin'., Nem kellett sokáig várniok. A tanya felőli kanyarodóban feltűnt a nevezetes ember magas, erős alakja. Kicsit tétován nagyon is komótos léptekkel tartott a kocsma felé. de mikor észrevette. hogy figyelik, meggyorsította lépteit, magabiztosan, látszólag nyugodtan lépett be a kocsma ajtaján. Bent megszeppent egy kicsit. Zavarta, hosv minden tekintet őt kutatta, s főképpen a hirtelen támadt halálos csend miatt nyugtalankodott. Köszönt, majd leült egv hosszú asztal végében, anélkül, hogy rendelt volna valamit. A kocsmáros sűrűn fordult a poharakkal, de Sándorra rá se hederített. Emberünk jónéhány percen át némán tűrte a mellőzést, végül azonban felfortyant benne a harag. — Én talán kutya vagyok? A kocsmáros ijedten nézte a nekivörösödött embert, hirtelenjében válaszolni sem tudott. Tóch Károly felelt meg helyette. — Hiszen te nem ihatsz. Te megfogadtad, hogy amíg... — Elég legyen! — csapott az asztalra Szép Sándor. Csend lett. Az italozók ijedten nézték a haragvó ember hatalmas kezét. De más történt, mint amire számítottak. Szép Sándor haragja a csapás után elpárolgott. Szégyenkező, szinte kisfiús mosoly jelent meg a szája szegletében. — Innom kell a tegnapi ijedelemre, mert megfulladok — mondta csendesen. Rendelt magának és a többieknek is. Azt mondják, már másnap Je-, lentkezett az elnöknél, dolgozni kezdett, s azóta nincs ellene semmi kifogás. De az ezer napot, s az égő pajtát nem tanácsos előtte szóba hozni. Még a háta mögött sem. . Hallom Tolnán, hogy néhány év utáni rossz tapasztalatot követően az idén rendet teremtenek az óvodá----------------------b an. Hét év után megnyitják a raktárt, kiadják belőle az új takarókat, a játszóruhákat és a játékokat az apróságoknak. Azt is hallom, hogy azért, mert ez nem történt meg korábban, az óvoda régi vezetője a felelős. Ugyancsak ő a ludas abban is, hogy nem használták fel időközben azokat az Összegeket, amelyeket a tanács az intézmény rendbentartására, tatarozására. javítására előirányzott. Szóval hallom mindezt, s egy pillanatra beleképzelem magam a régi vezető helyzetébe: bizonyára irul-pirul az istenadta, mindazért a sok felelőtlenségért, amit elkövetett. Néha talán meaculpázik is, mondván: szánom, bánom bűnömet. A másik percben viszont már másik helyzetbe, képzelem magamat. Azoknak a helyzetébe, akiknek feladata lett volna a szóban forgó óvoda működésének ellenőrzése. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy egy községi gyermekfoglalkoztató intézmény csak úgy működik, ahogy azt a vezetője elképzeli, esetleg kiterveli. Van. felettes hatóság a községben is. Gondolok itt a tanácsra, de gondolhatok az alsófokú oktatási intézmények gondnokságára is. S azt hiszem, ennél a pontnál megállhatunk. Tapasztalataim szerint Tolnán a községi tanács végrehajtó bizottsága gazdája a községnek. Irányító tevékenysége sokrétű, sokoldalú: Alaposan elemeznek egy-egy dolgot, s — ugyancsak értesüléseim szerint — mindent többféleképpen is megnéznek. így például magánemberként is. Vagyis, mielőtt valamiről határoznak, úgy is felvetik a problémát: mennyiben használ az ennek vagy annak az embernek, a községnek. így hát nem könnyű megérteni; miként kerülte el a figyelmüket hosszú ideig az óvoda. Annak ellenére, hogy évenként, de az is lehetséges, hogy félévenként a tanács valamilyen fórumán feltétlenül tárgyalni kellett az iskolák és óvodák helyzetét. S ha tárgyalták, feltétlenül látni kellett volna azt a helyzetet, ami z óvodában eluralkodott. Azt sem lehet mondani, hogy nem kaptak jelzésedet, tájékoztatást. Ahogy kijutottak az óvodával kapcsolatos dolgok a községből, ugyanúgy el kellett jutniok a tanácsházáig is. Vagy ha mégsem, még mindig kínálkozott egy másik mód, az időszakonkénti ellenőrzés! Ezt az is sürgette volna, hogy a költségvetés kapcsán üresnek kellett lenni az óvoda kiadási rovatának, ha a pénzt nem használták fel, vagy kevesebbet költöttek el az előirányzott- összegnél. Mert ennek oka van, s ez olyan természetű, hogy esztendőkig csak akkor maradhat fenn, ha mindjárt az első *időben nem néznek utána tüzetesen. Említést nyer egy másik szerv is, ennek az írásnak az elején. Ez az islcolagondnok- ság. Nem ismerem a körülményeit, feladatát sem látom teljesen. Ennek ellenére as a meggyőződés alakult ki bennem: nem. lehet könnyű dolga, teendői bokrosak. Tolna fejlődő, városiasodó nagyközség. Az iskolái zsúfoltak, s bizonyára solcat kell dolgozni azért, hogy mindig, minden valamennyire is rendben legyen. Meggyőződésem másik része viszont arra ösztökél, hogy kimondjam: nem törődtek megfelelően minden felügyeletük alá tartozó szervvel. Ha törődtek volna, akkor az óvodánál felmerült problémák megoldása nem vajúdott volna évekig, s nem adott volna szóbeszédre okot. És tovább: ha a revíziókat rendesen és következetesen megtartják, kevesebb takaró hevert volna a raktárban, a kicsinyek megkapták volna a játszóruhát és a játékot is. A községbeliek pedig nem. úgy vélekedtek volna az óvodáról, ahogyan vélekedtek, hanem úgy, ahogy egy jól működő intézményről szokás. Amit elmond.tunk nem azt jelenti: most már aztán semmi felelősség nem terheli az óvoda régi vezetőjét, Az ö felelőssége egyáltalán nem kisebb, mint volt, hiszen a mulasztásokat bárhogyan is nézzük, csak ő követte el. Abban azonban terhel bizonyos felelősség mást is, hogy az ügyek évekig húzódtak, s még c:ak mostanában jattnak el a megoldáshoz. SZOLNOKI ISTVÁN Pesti látnivalókból A Sgtsoelweias-iiág Budán. (Szlovák G/orgy rajza} Kékeséi _
