Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-11 / 187. szám

2 TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1963. augusztus II.' B szekszárdi piacon Az új csarnok modem ablakából. SagKlfift. rózsák gompáznák a vhégárusókiiál. (Folg; Eíí jángs^ A szókimondás leple hogy bátornak látsszék. Ilyen esetben az lenne a gerinctelenség. ha a tagok segítenék ezt az örök hőbörgőt, aki azt figyeli reggeltől napestig, hogy hol és kibe tudna belekötni. Félreértés ne essék, nem a jószándékú és tenniakaró bírálók megfélemlítéséről van szó, ellen­kezőleg. azokról a sanda mészá­rosokról, akik vagdalóznak, fe­nyegetőznek és emögött, ha job­ban megnézzük, rendszerint ész­revesszük az alantas, egyé­ni számítást. S ez nem más. mint a régi, a személyi kultusz éveiben divatos, érvé­nyesülési módszerek káros ma­radványa, a karrierista törtetés- nek egyik vállfája, hogy minden­áron középpontba kerülni, a ranglétrán mindenképpen feljebb kerülni. A szóbaníorgó pénztár­igénylőt csak akkor tudja a kö-j zösség lehetetlenné tenni ha a' tagok nyilvánosan, a közgyűlés1 színe előtt olvassák rá, hogy mi­féle ember, hogy mit is takar harciassága, bátorsága. JT'oglalkozni is felesleges len­1 ne az üggyel, hacsak. ez az egy volna, de elég sok van. Ha valakiből nem lesz brigád­vezető, ha valakit nem neveznek ki főelőadónak, ha valaki nem kap jutalmat, ha nem dicsérik kívánsága szerint, akkor ezen az alapon nem valami jellemes do­log, sőt egyenesen elítélendő tá­madásba lendülni, fennen han­goztatva, hogy lám én meg me­rem mondani a magamét. Ahol hiba van, ott meg is kell mon­dani és a termelőszövetkezetek­ben nagyon is fontos hogy a gaz­dák ' éljenek a segítő szándékú bírálat jogával, de azt sem sza­bad elfelejteni, hogy a minden­annyi mindent ki lehet egy em- ku tatással és megfelelő tálalással Bárkiről is legyen szó, számító áron való hibakeresés gyanús bérről sütni, hagy ha a bírálót rosszindulat vezeti, akkor bár­kibe bele tud kötni. S még va­lami: sokat beszélnek arról; hogy a dolgozónak joga és kö­telessége bírálni a felette állót, De soha nem szabad elfelejteni, hogy mindig az ügy érdekében kötelessége ezt megtenni, s a munka jobbá tétele érdekében. A bírálat hasznosságát, helyessé­gét dőreség lenne tehát vitatni. De arról sem szabad elfeledkez­ni, hogy a termelőszövetkezetek­ben. az üzemekben a vezetők mellett való kiállás is becsületi kötelesség, főleg akkor, amikor kézenfekvő, hogy személyeske­désről — újból csak ezzel a szó­val élve — a kákán is csomót keresésről van szó. p'gyik állami gazdaság igaz- gatója mesélte, hogy a fe­gyelem megszilárdítása érdeké­ben néhány esetben főagronómu- sával együtt, felelősségrevonást eszközölt. Mi történt? A legkö­zelebbi üzemi értekezleten még a párttagok is nekitámadtak, durvának, embertelennek bélye­geztek, névtelen, rágalmazó le­veleket küldenek róla a felettes szerveknek stb. stb. Ezen az üzemi értekezleten az egyik trak­toros volt olyan jellemes emberi hogy az olcsó népszerűségre fittyet hányva, felállt és kije­lentette: az igazgató intézkedései igenis jók, helyesek, szükségesek, mert ha valaki fizetést kap, ak­kor kutyakötelessége a forintért megdolgozni. Ezt a traktorost felszólalása óta egyesek talp- nyalónak tartják. S azok feszíte­nek bátorságukkal, akik szembe­szálltak a vezetők szükséges es helyes intézkedéseivel. Szóval éppen ezért, kicsit job­ban kellene tisztázni a bátorság és szókimondás fogalmát, mert néha éppen az a gyávaság és az az elvtelenség, ami bátorságnak és elvszerűségnek látszik. Szekulity Péter Részben pótolták az árvíz okozta terméskiesést a pálfai Egyetértés Tsz-ben evtusenkó írja egyik ver­sében: Jő majd olyan idő, amikor szégyellni fogjuk, hogy egykor az igazság kimondásához bátorság kellett. Valóban voltak olyan évek, amikor a szókimon­dó ember sokfajta támadásnak tette ki magát. Ilyesmi ma is előfordul még, de egyre ritkáb­ban. Van azonban ennek a dolog­nak egy másik oldala is, mégpe­dig olyan oldala, hogy egyes esetekben vannak emberek, akik szókimondás címén, kákán is csomót keresnek, s a bátorságot összekeverik a személyeskedés­sel, pedig az egyik tűz, a másik víz. Az egyik tsz-ben elhíresztel­ték az elnökről, hogy goromba és anyagias. „Vagyok olyan bátor ember, hogy ezt akár a szemé­be is megmondom, mert ma már az igazságot nem muszáj elhall­gatni”, — jelentette ki az egyik szövetkezeti gazda. Ezt hallva úgy látszik a köz javát nézi. ami­kor gyakran emel szót az anya­gias és goromba elnök ellen. Csakhogy, - amikor közelebbről is megnéztük az ügyet, egészen más derült ki. Az. hogy a szó- banforgó tsz-tagot nem a közös­ség érdékeinek, belső rendjének féltése vezeti, ellenkezőleg. Saját pecsenyéjét szeretné megsütni a szókimondás leple alatt. Az át­szervezés után pénztáros akart volna lenni, s a tsz elnökét arra kérte „dugja őt be oda”. Az el­nök a közösség érdekeit tartotta szem előtt, nem volt hajlandó olyan embert ültetni a pénztár­ija. aki még a nevét sem tudja leírni, s alki még az egyszereggyel is hadilábon áll. Ennek most az a következménye, hogy a pénztá­rosságtól lecsúszott gazda meg­tévesztő, félrevezető módon, a becsületesség álarcában forgatja ki a dolgokat, mintha bűn lenne, hogy az elnök nem részrehajló, hanem igazságos. z áz émber, hogy nagyobb' súlya legyen, számító vá­daskodásainak társakat keresett, megkívánta tőlük, hogy a köz­gyűlésen úgy vélekedjenek, mint ő. Erre a tagok többsége nem volt hajtandó. S mi történt? Ütőn útfélen azt mondja róluk, hogy gyávák, gerinctelenek, nem mertek az igazság mellett kiáll­ni. Csakhogy, hol itt az igazság? Éppen azoknak az oldalán, akik nem vele fújnak egy követ, ha­nem az elnök mellé álltak, még akkor is, ha a talpnyalás vádja éri őket. Pedig attól még nem talpnyaló senki, ha támogatja a vezetés okos intézkedéseit. ha nem hajlandó csak azért bírálni. A pálfai Egyetértés Termelő- szövetkezetben nagy kárt okozott a tavaszi árvíz. A Sió és a Sárvíz közötti részen mintegy 1000 hold területen ment tönkre az őszi ár­pa- és búza vetés, mivel ezt a te­rületet víz borította. A termés- kiesést részben pótolta a zöldbab, cukorborsó, ribizli, eper, valamint a málna többlettermése. Málnából 62 mázsát tervezett a tsz holdan­ként. a tényleges termés mégha-* ladta a 150 mázsát. A paksi kon­zervgyárba szállított málna 90 százaléka elsőosztályú volt. Nagy létszámban dolgoztak gyerekek a málnás-kertekben, ami viszont egy kis zsebpénzt is hozott, hiszen két forintot kaptak a leszedett málna kilójáért. Bendes Ilona — Többek köSött például fi- gyelem a kombájnok teljesít­ményét. Melyik, hogy van ki­használva? Hány óra kiesés van, műszaki meghibásodás következtében? Milyen alkat­részek mennek leginkább tönk­re? Ezekből jövőre több pót- alkatrészt igényelünk. Felemeli a dossziét. Nézegeti a benne rejlő lapokat, majd folytatja. — Elemzést készítettem ar­ról, hogy milyen géppel gaz­daságosabb a szántás és mi­lyennel a szállítás. Az UTOS és MTZ—5-ös szállításra al­kalmazása nem gazdaságos. Ezeket talajmunkára csoporto­sítottuk át. — Vannak-e kettő, vagy há­rom műszakot végző gépek? — Tavaly . egy DT-54-es gépünk három műszakban dol­gozott. Idén áprilisban D—4K gépen vezettünk be három mű­szakot. Kitűnő eredmények születtek. Jelenleg száznegyven­két gépünkből harmincnégy végez két műszakot. — Nem kevés ez? Elém rak egy kimutatást. — Nézze csak! A megyei igazgatóság értékelése. Harma­dikak vagyunk! — Ezek szerint úgy látszik, a megyei átlag is rossz. — Sajnos így van! A. traten A statisztikai gyűjtőkönyv, mely előtte fekszik, a fél asz­talt elfoglalja. A könyvben az összes elvégzett munka bent lapul, számokban kifejezve. Varga Menyhért, a Gyönki Gépállomás üzemgazdásza kö­zépmagas, széles vállú, sötét­barna hajú, pirospozsgás fiatal­ember. Irodája forgalmas. Az ügye­ltet kedélyes nyugodtsággal in­tézi. Az asztalon lévő telefon csaknem tízpercenként csörög. Néhány színes ceruza, öngyúj­tó cigarettád doboz, öszeadó- gép és egy vaskos dosszié szo­rong a gyűjtőkönyv által sza­badon hagyott helyen. — Ideje nagy részét négy ■y fai között tölti? Sajnos! Jobban szeretnék i többet mozogni, a terepen”, ■ de nem lehet. Hiába! Ilyen a munkám természete. — Mi a teendője•? Sóhajt. j — Rengeteg munkám akad Sokszor azt sem tudom, me f lyiknek kezdjek neki. A fonta sabbak! Á számok segítségé vei ellenőriznem kell,- melyik gépnél van túlfogyasztás. Ha ' észlelem, jelzem a főmérnök­nek. Ő aztán kikutatja okozó- t jut. s mindent megtesz, hogy kiküszöbölje a bajt. Legutóbb ^ •néhány szerelővel és brigádz Vezető posztokon: Az üzemgazdász vezetővel kártérítést fizettet­tünk, mert a rendelkezésükre bocsátott motorok fogyasztása nem állt arányban a meg­tett kilométerrel. A számok sok mindent elárulnak! Segít­ségükkel figyelem meg az üres­járatokat is. Azt az időt, me­lyet nem termetessel töltenek a gépek, annak ellenére, hogy járatják őket. Ha a traktoros kilométereket kótyavetyél el arra, hogy ekevasért, vagy olajért az állomásra robog gé­ljével. a brigádvezetőt vesszük elő. Miért nem szervezi meg alaposabban az ellátást? ■— Most mit csinál? A statisztikai előgyűjtőre mutat: ■— Megnézem, egyezik-e a teljesítmény a könyveléssel. Ott forintban, nálam pedig normálholdban, vagy természe­tes egységben van meg a nyíl vántartás. Ha a .kettő között nincs összhang, akkor valami baj van. ■— Az aratással kapcsolato­san mi a leendője?

Next

/
Thumbnails
Contents