Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-10 / 186. szám
2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1963. augusztus 13. Nyolcvanöt vagon búza az udvaron de üres a kétszáz-vagonos magtár! A raktárhiány enyhítésére sokat tesznek a mezőgazdasági ■üzemek. De nem eleget ahhoz, hogy tető alá vigyék az összes drága terményt. A Dalmandi Állami Gazdaság hibridüzemében, ahol a Bezosztája búzát készítik elő vetésre — tisztítják, osztályozzák, szárítják, stb. —, itt is gond a raktárhiány. Bár, ami azt illeti, a mostani termény tárolására volna elegendő fedett helyiség. A szárító üzem raktárhelyisége elkészült, használatba vették, s abban kétszáz vagonnyi termést tárolnak, zsákokba felhalmozotton. De a használatba vett mellett üresen áll egy kétszáz vagon termény befogadására alkalmas, korszerű, most még épülő félben lévő raktár. Csütörtökön lett volna az átadása az új létesítménynek, azonban nem adták át. Hiányolták, hogy az épületen még nincs felszerelve a villámhárító. S amíg ezt a komlói vállalat fel nem építi a magtár tetejére, addig nem lehet használatba venni. S kétséges az, hogy ekkor átadható lesz-e, mert a villanyszerelési munka néhány méter 21-es cső hiánya miatt késik, s nem is tudják, mikor fejezik majd be a munkát. Pedig szükség volna a raktárra. Mert az épületek között 85 vagon árut zsákokba rakva tárolnak. A búza már kétszer megázott. S ha így megy tovább, talán harmadszor is az udvaron éri az eső. A gazdaság nem mer bepakolni a magtárba, mert még nem adták át, s ha ennek ellenére igénybe veszik a létesítményt, akkor megszűnne az építő vállalat garanciája, s ez magával hozná az összes kellemetlenséget. amit egy ilyen dolog csak hozhat... Ehelyett veszélynek tettek ki nyolcvanöt vagon búzát, amikor üresen áll a kétszáz vagonos magtár... pedig nem is kellene oda villany, úgyis tudnák tárolni a terményt, a festők is tudnának méq dolgozni a tartófeszítő gerendákon... és a villámhárítót is ideiglenesen meg lehetne csinálni, márcsak azért is, hogy mentsük, ami már megtermett... és ha szükséges, ilyen esetben még a rendeletek kiskapuján is meg lehet találni a raktározáshoz vezető utat — csak keresni kell. Új irodaház a fürdő mellett A Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1963. január 1- én kezdte meg hivatalosan a működését. A vállalat azzal a feladattal alakult, hogy gondoskodjék Szekszárd város vízmüvének üzemeltetéséről, másrészt pedig biztosítja a községekben létesített törpevízművek működését. Ide tartozik a strandfürdő kezelése, a szennyvízcsatornák üzemeltetése. A vállalat feladatköre most is meglehetősen széles körű. Perspektívájában nézve pedig még nagyobb feladatok megoldására kell felkészülnie, mert újabb és újabb községekben létesítenek törpevíz- művet, sőt, már a szennyvíztársulások első hírnökei is megjelentek. Hasonló a helyzet a strandfürdők terén is. Ugyanakkor, mint új vállalat, az elemi feltételek is alig voltak biztosítva működéséhez. Nem tudtak például megfelelő helyiséget biztosítani részére. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Vízügyi Főigazgatóság ezért döntött úgy, hogy korszerű irodaépületet létesít a vállalat részére, Az irodaház építését meg is kezdték. A szekszárdi strandfürdő mellett építik meg, úgy, hogy kapcsolatban álljon a strandfürdő épületével. A terveit úgy készítették, hogy meglegyen a kellő összhang. Az épület egymillió forintba kerül, az idén tető alá helyezik, és a következő év május 31-ig kell átadni rendeltetésének. Amint Borbás István, a megyei tanács tervosztályának főmérnöke közölte, az épület teljesen megfelel majd a modern iroda követelményeinek. Száznyolcvanezer forint ürügyén az áruteritesröl — Hiába kérem, nem tudok adni... — Mindenütt kapható, csak itt nincs. — Nem én tehetek róla, tessék megnézni, itt a megrendelés, nem küldött a nagykereskedelmi vállalat. — Akkor majd megpróbálom Szekszárdon. Csak hát az egy teljes napomba kerül. A beszélgetést Faddon hallgattam, de ugyanígy elleshettem volna Nagykónyi boltjában is, vagy máshol. Mert szandált nemcsak Faddon, hanem az ennél nagyobb, vagy kisebb faluban is vásároltak volna, ha hozzájutnak a vevők. De nem akadt számukra. Pontosabban szólva: volt szandál, de nem a kívánt méretben. Általában azt tapasztalhattuk a nyáron, és tapasztalhatjuk ma is, hogy bőven volt áru a boltokban, de hol a fazonnal, hol pedig a mérettel volt baj. Divatozik a faiu Van annak már egy jó esztendeje, hogy Hőgyészen kereskedelmi szakemberekkel beszélgettünk. Egyikük nagyon találóan azt mondta: — Évről évre komolyabb gondot jelent kereskedni a falvakban. A berlinerkendő a tutyi, a kötött harisnya, a só, és petróleum korszaka lejárt. A falusi lakosság egyre igényesebb, s hovatovább városi választékot követel, még az idénycikkekből is. Divatozik a falu, ennélfogva ami jó volt neki tavaly, az már az idei esztendőre elavult... Tehát: községekben jól menő üzletet fenntartani egyben azt is jelenti, hogy a korábbinál sokkal rugalmasabbnak kell lennie a kereskedőnek. Ám, ez csak a dolog egyik oldala. Lehet bármilyen rugalmas, sokoldalú és jól képzett egy falusi boltvezető, ha nincs olyan áru az üzlet polcain, amilyet a vásárlók éppen keresnek. A választék kialakítása, szélesítése, a divattal való lépéstartás, nem mindig a falusi kereskedőn múlik. Sőt: kis túlzással: talán neki van a legkevesebb köze ehhez. Paradox módon hangzik ez, de többnyire igaz. A kereskedő megrendeli az árut, de az már korántsem bizonyos, hogy fazonban és méretben azt is kap. amit a megrendelőn feltüntetett. Városban kapható, falun nem Sok kínálkozó példa közül csak egyet vegyünk. Hasonlóan az ország összes, nagyobb községeihez, Faddon is megrendezték az idei szezon végi vásárt. Mire azonban erre sor került, a vásárlók csak olyan cikkek közül válogathattak, amelyeket szezonban, rendes áron nem vettek meg. És még mindig kerestek olyanokat, amelyek például Pécsett, Szekszárdon, de még Bonyhádon is egész nyáron keresztül a vásárlók rendelkezésére álltak. Rosszul kereskedtek volna Faddon a földművesszövetkezet illetékesei? Igazságtalanok lennénk, ha ezt így állítanánk. Egy tanácsi beszámolóban ugyanis ezt olvastuk: azért, hogy beszerezhessék a városon kapható, de falura el nem jutó árucikkeket, embereik még a fővárosba is elutaztak. — Ha nem hozunk a községbe Budapestről és máshonnan mintegy 180 000 forint értékű nyári idénycikket, megnézhettük volna, mit adunk a vevőknek — vélekedik Horváth István, a helybeli féldművesszövetkezet ügyvezető elnöke. Az ilyen beszerzés természetesen nem jelentett áremelkedést. Ám, hogy a földművesszövetkezet működési költségeit emelte, az bizonyos. S ahol költségszint-emel1- kedéséből indulnak ki, nem hihető, hogy ilyen beszerző utakra vállalkoznak. Recept: fokozott piackutatás, gondosabb áruterítés Mivel városon kaphatók a legkeresettebb idénycikkek, ez azt bizonyítja, hogy az ipar gyártja őket. Namármost, két eshetőség lehetséges. Az egyik: ebből, vagy abból a cikkből kevesebbet gyártanak az objektíve jelentkező igénynél. A másik: megtermelik ugyan a szükséges mennyiséget, de az nem jut el a vásárlókhoz. Tapasztalatainkra hivatkozva ezt az álláspontot kell elfogadnunk. Különben mivel magyarázhatnánk a néha szegényes falusi választékot, s a fazonban, méretben ugyanakkor bővelkedő városi boltok meglétét? Azért is ennek az elfogadására hajiunk, mert különösen a könnyűipar termelése nagyrészben attól függ, milyen, és mennyi könnyűipari cikket igényel a nagykereskedelem egy-egy szezont megelőzően. A fenti fejtegetés kapcsán felmerül még egy gond. Szintén tapasztalatainkra hivatkozva mondhatjuk: a piackutatás színvonala nem érte el még nálunk a megkívánt szintet. Ez a kutatás nem mindig a leggondosabb. Nem alakul és változik úgy, ahogy variá- lódik és fejlődik a falusi igény. Ha ugyanis kívánnivalókat nem hagyna maga után, akkor kevesebb esetben tapasztalnánk, hogy hol a mennyiséggel, hol pedig a fazonnal van baj. Persze, azért falusi bolthálózatunk profilírozásánál sincs minden rendben. Évekkel ezelőtt kidolgoztak egy osztályozási rendszert, s eszerint különböző kategóriákba sorolták a boltokat. Alapjaiban helyes volt ez a megoldás, de most már a helyzetből eredően felvetődik egy kérdés: nem kellene-e ezeket az osztályba sorolásokat felülvizsgálni, s a nagyobb községekben esetleg megváltoztatni? Úgy hisszük, a nagykereskedelmi vállalatok működése, s ebből következően az áruterítési munka egy kicsit így is javulna. Rugalmasabbá válna a boltok működése, jobban kielégíthetnék a jelentkező igényeket. Mert elsősorban, minden esetben ezt kell figyelembe venni. Szolnoki István „Asszonyuralom" Békésen folydogál a Kapos vize. Az emberek már nem is gondolnak arra, hogy a tavasszal riadalomba, készültségben tartotta a falut, s elöntötte az alacsonyabb fekvésű parti részeket, az állomás környékét. Asszonyok dolgoznak a Kapós- menti kertészetben. Úgy beszélnek a zabolátlan folyóról „aranyat ér” a Kapos vize. Százholdas öntözéses kertészete van a szakályi Kapos Völgye Tsz- nek. Annyiszor öntözhettek a nyáron, ■ ahányszor a növények fejlődése megkívánta. Olyan termésük van zöldségféléből és paprikából, hogy senki sem állja meg szó nélkül. Az asszonyok, özvegy Lezsák Béláné, Hajba Gyuláné, Móri De- zsőné és Andirkó Sándomé gondosan válogatják, rakják ládába a paprikát. A ládákra ragasztott címkéről könnyen lehet következtetni, miért ez a nagy gondosság. — Csehszlovákiába exportáljuk a szakályi paprikát— mondják és maguk is gyönyörködnek a telt ládákban. — Ha lelkiismeretet lehetne vásárolni, néhány szedőnek vennék pár dekát — mondja az egyik asz- szony és bosszankodva dobja a se- lejtbe a szárnélküli paprikát, ami egyébként megfelelő lehetne. — Hiába nem vagyunk egyformák — nyugtatja a másik asszony, de ö sem állja meg szó nélkül, ha szárnélküli paprika akad a kezébe. Gyorsan dolgoznak, vagont raknak és nagyon iparkodnak, hogy ne kelljen a tsz-nek álláspénzt fizetni. Bakonyi Rozika, harmadéves kertésztanuló. „Irodája” nem éppen összkomfort. Raktár céljára, nádból készült. „íróasztala” tele van papírokkal. A 100 holdas kertészetnek elég nagy az adminisztrációja. A számoszlopokkal teleírt papírlapokra pontosan vezeti, miből mennyit szállítottak el vagontételben, milyen zöldségfélét vittek a környező piacokra és mennyit adtak el a helybeli lakosságnak. Rozika szívesen dolgozik a számokkal, de még inkább a kertészetben. Amikor „irodai” munkájával végzett, kint dolgozik. Gyönyörűsége telik a munkában. — A legszebb munka a szüret, akár hagyma-, uborka-, zöldség-, vagy paprikaszedésről van szó — mondja. A Kapos folyó már sokszor okozott riadalmat Szakályban. Ezen a nyáron elfeledtette rakoncátlan- ságát, vize aranybányává tette 0 kertészetet. A jövedelem jóval több lesz a tervezettnél. Kell is pótolni a kalászosok terméskiesését. A kistavai iiremegyrén most van kialakulóban. Rendezik, tatarozzák a gazdasági épületeket. Második éve „birtokolja” a szakályi Kapos Völgye Tsz a pusztát. Azelőtt Gyulai határához tartozott. A tsz épitö- brigádja egy 50 férőhelyes juhho- dályon dolgozik. Egyébként a pusztán „asszonyuralom" van. Tizenkét asszony 13 000 pulykát és 4500 kacsát nevel. — önként vállaltuk a „száműzetést” — mondják az asszonyok, inkább tréfásan, mint panaszkodva. — Ez a rekamiénk, itt a konyhánk mutatják a szénából hevenyészett fekhelyet és a főzőedényekkel ros- kadásig megrakott asztalt. Éjjel-nappal, felváltva dolgoznak. Egy percre sem lehet felügyelet nélkül hagyni a pulykafarmot. A magtárt előnevelőnek rendezte be a tsz és a 8500 kispulyka nevelése, különösen egyhetes korig, gondos munkát és nagy körültekintést igényel. Az asszonyok, őri Béláné, Cseke Sándomé, Simon Józsefné és Lukács Ferencné vállalták a pulykaneveléssel járó kockázatot. A kánikulai hőségben amikor a szabadban 30—32 fokos meleg volt, a magtárban fűtöttek fűrészporos kályhákkal. Egy hétig állandóan 36 fokos melegben dolgoztak. Az első, 4500-as turnust „kicsapták” a legelő-e. r”'’’"7 „7 szállílmá y. E-.ekkel már könnyeb ' ben boldogul a két növendéknevelő, Ambrus Dezsőné és Pappert Jánosné. Pulykahúsból hat vagon, kacsából négy vagonos terve van a szakályi Kapos Völgye Tsz-nek. A baromfitenyésztésben dolgozók jól tudnak számolni. Egy kiló pulykahús ára 25 forint. Az 5 kilón felüli pulykák után prémiumot kapnak. — Ha minden úgy megy, ahogy mi szeretnénk 6—7 kilós átlagsúlyt akarunk elérni. A 10 vagon baromfihúsért — legalább ennyinek kell lenni — körülbelül 2 millió forintot kapunk. Ezért a pénzért 100 vagon gabonát kell megtermelni. Hát nem kifizetődő foglalkozás a pulyka- és kacsanevelés? Dehogynem. Jól jár a tsz is, mert nagy summát hoz a közösnek és jól járunk mi is, mert a havi 80 munkaegységgel — ennyit kapunk — megtaláljuk a számításunkat. Nem mondják,, de így van. Magukban kicsit fájlalják, hogy napokon, éjszakákon keresztül 4—5 kilométeres távolságra vannak a családtól. Mások vasárnap szórakoznak. Nekik erre nem nagyon jut idejük. Mégis azt mondják: — Maradunk és. ha jövőre is foglalkozik a tsz pulykaneveléssel, elvállaljuk, mert megéri. Pozsonyi Ignácné Tamási és Vidéke Körzeti Föld művesszövetkezet havi 40 000 Ft-os forgalmú szőlőhegyi vegyesboltjába, Fomádi Állami Gazdaság területén havi 30 000 Ft-os forgalmú italboltjába, koppányszántói havi 80 000 Ft-os forgalmú élelmiszer-boltjába, szakképzett bolt-, italboltvezetőket keres azonnali belépésre Erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés Tamási Fmsz. központi irodáján személyesen, vagy írásban. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. (70) FIGYELEM: A Tm. Építőanyagipari ES. (Szekszárd, Marx K. u. 11) paksi telephellyel működő üzemrészt indított be. Megrendelhetők különböző műkőgyártmányok, síremlékek, sírkeresztek, virágvázák stb. Az árut saját szállítóeszközzel helybeszállítjuk. (72)
