Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
1963. augusztus Tv •TOLNA WEGTfS NBKfJSÍQ s 'Hawfi M1 a madár is rilhán jár de rosszul teszi. — Sejtelmes szavak, melyek maguk mögött valamit rejtenek. Kiss elvtárs. Csurgópusztai telepvezető mondja ezeket, miután meghallgatja jövetelünk célját. A meleg, fülledt irodában folyik a beszélgetés. Kadlicskó brigádvezető — mint a gyakorlatias emberek általában, azonnal bizonyítékért nyúl. Hosz- szú, s bonyolult kimutatásokat mutat. Böngésszük a számokat, s egyre világosabban tűnik elénk ez a kis gazdaság, ez a kis majorság, távol minden községtől... Kár. hogy róluk ritkán hall az ember. Mert elkelne ide is a gyakoribb vendég, aki tanácsot, segítséget tud hozni. Kellett volna, különösen télen, a múlt években a segítés, mert betyárul mentek itt a dolgok. Se ura, se gazdája nem volt itt semminek. S nem csoda, hogy az állami gazdaság, meg a tsz már azon egyezkedett, kinek a nyakába sózzák Csurgópusztát... Azután hogyan, hogyan se, változni kezdett itt minden. Lassan, de szívósan tört utat magának az új; — új a vezetésben, új a gyakorlati munkában. S ahogy ide helyezték Kiss elvtársat telepvezetőnek. kezdődött az igazi „csak- azértis”, fogcsikorgató harc, hogy majd megmutatják ők, csurgóiak. lehet itt jól is dolgozni. Csak úgy kell vezetni, hogy az embereknek kedve teljék a munkában, lássák a célt, és természetesen a forintot is meg kell mutatni a munka mögött... | ft siliert nehezen adják Ke. mény munka van mögötte. Azt nem írom, hogy mennyibe került egy liter tej előállítása, csak annyit, hogy már örül mindenki. Dalmandon, a központban, s itt a majorságban, hogy már 163 fillérre áll a tej literjének éves önköltsége, a 154 filléres tervvel szemben. S le kell írnom a legnagyobb dicsőséget, melyhez hasonló szép példa még nem volt Csurgón: Májusban 120, júniusban 130 fillér volt a tej literjének önköltsége, júliusban 142 fillér körül lesz. No, persze, az eredmény azért van, hogy dicsekedjünk is vele — mondják a csurgói dolgozók — mert volt idő éppen elég sokáig, amíg csak „bírálták” őket. Most már 9.5 malac jut átlagosan egy-egy elléskor egy kocára. Sőt még a program-kocáknál is az ötös átlag felett vannak. Csak az tudja ezt igazán értékelni, aki tudja, mi volt itt Csurgón! S amikor Gitt Lajos elvtárs. a szerfás süldőnevelőben mutatja gyönyörű állatait — júliusban 18.58 kiló volt az átlag malacsúly választás előtt egy héttel — eszembe jut az a korábban, egy másik írásban megfogalmazott gondolat: dolgoztatja a munkást saját eredménye, nem kell azt biztatni. 1 Itt nem kell senkit biztatni Pedig nehéz munka van itt. Nem ritka az olyan nap, amikor Kollár Gyula és Horváth János kétszer is „újjáépíti” a szétesőfélben lévő hizlaldát... Mert elkéne már új ide. épületből is. gépekből is. És főleg szerszámokból. Innen még a kovácsműhelyt is elvitték. Ha egy kocsiról leesik a sín, nincs aki felrakja, nine* a pusztán kovács. Bognár is talán sütvény- ben. ha van... Amúgy tiszta, rendes ez a gazdaság. Családias, barátságos. Itt mindenki ismer mindenkit. Mindenki tudja, itt csak munkából lehet megélni. Itt dolgozni kell. Messzi van a város, messze a falu, ami munkát kínál. A huszonhat család itt talált otthont, megélhetést... Évtizedek óta itt él. Most még a régi, kopottas házakban. Térdig ér a por. agre- gátor adja esténként a világosságot, rozzant, szétesőfélben az egyetlen nagyterem színpadja. De készül a terv Kiss elvtárs a gazdaság fejlesztésére készül, hogy nagy állattenyésztő gazdasággá fejlesszék Csurgót. Naggyá nő még Csurgó! Még sokat hallunk róla. — Pj — KISZ- és OTP-vezetők tanácskozása Balatonfüreden Veszprém megyében igen jó eredménnyel működnek együtt a KISZ-szervezetek és a takarékpénztári fiókok dolgozói az ifjúság takarékosságra nevelése érdekében. E tapasztalatokat beszélik meg ma, augusztus 1-én Balatonfüreden az ország minden részéből Nemzetközi konferenciára készülnek az építőmunkások A Szakszervezeti Világszövetség építő-, fa és építőanyagipari tagozata negyedik nemzetközi konferenciáját, hazánk fővárosában tartják szeptember 24—28 között. A nemzetközi konferencia résztvevői — köztük a magyar szakszervezet képviselői, megyénkből is utaznak erre a konferenciára. — meghallgatják a szövetség tevékenységét ismertető jelentést. A nemzetközi konferenciára ntár megkezdődtek megyénkben is az előkészületek. Az építők szakszervezetének megyei bizottságán készítik a részletes programot. többek között felmérik, hogyan s milyen hatással volt a szakszervezet tevékenységére a harmadik nemzetközi konferencia. A szeptemberi jelentős szak- szervezeti esemény alkalmából a szakszervezet emlékplakettet ad ki. összesereglett megyei KISZ- és OTP-fiókvezetők. Megyénkből is részt vesz ezen a tapasztalatcserén a megyei KISZ-bizottság es az OTP megyei képviselője, hogy tapasztalatokkal gazdagodva még nagyobb eredményeket érhessünk el az ifjúság takarékoskodásában. Az anyagtakarékosság mellett különösen az egyéni pénztakarékoskodás körében várnak nagy fejlődést e tó paszta Iát cséré kapcsai. rEwjek kihatásként,, bizonyára növekedik majd a megye- szerte megindult KISZ kislakásépítési akció eredménye. Továbbá módszer és más tapasztalatok átvétele során komoly segítséget kapnak az iskolai takarékbélyegek elhelyezésével kapcsolatos eredmények tovább növelésére is a megyében. A helyzet ugyanis az, hogy nálunk az egy tanulóra eső takarékbetét alig haladja meg az 50 forintot, míg Veszprém megyében ez az összeg 78 forint. CSAPOK és CSAVAROK Nem ritka eset, hogy a több milliós beruházás elkészült, megtörténik a műszaki átadás, de az üzem. vagy lakóház mégsincs teljesen kész. Hiányzik néhány lámpabúra, kilincs, egy-két műszer, vagy gép. Ezeket jegyzőkönyvbe veszik, kötelezik a kivitelezőt a hiányok határidőn belüli pótlására. Az esetek többségében a beruházás üzembe helyezhető, mint ahogy a tavaly elkészült szekszárdi autóbuszállomás üzemeltetését is nem nagyon akadályozta az, hogy csak hetekkel később került helyére a „Szekszárd” neonfelirat. Előfordul azonban — és sajnos ez is elég gyakori —, hogy a beruházási összeghez viszonyítva „filléres” alkatrészek, szerelvények hiánya akadályozza a határidőre való átadást, üzembe helyezést, néha az egész építkezést is. A szekszárdi szőlőfeldolgozó üzem építését az akasztotta meg, hogy a beruházó nem biztosította időre a borkádakhoz szükséges szerelvényeket. Ha ezeket a Komlói Építőipari Vállalat áprilisban megkapta volna, tartani tudta volna az előírt ütemet. Most már hetek óta futkosnak a csapok után, talán sikerül is az utolsó pillanatban beépíteni azokat, szüretre így elkészülhet az üzem. A műszergyári építkezésen jelenleg nem nagy a lemaradás. Az épületek tető alatt vannak, már hónapokkal ezelőtt beépítették a felülvilágító ablakok kereteit is. Nem lehet azonban azokat beüvegezni, mert az ehhez szükséges csavarokat nem szállította le a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat. Egyébként most belső munkák folynak a csarnokban, de ha jön egy kiadósabb eső, az éppen az üvegezés hiánya miatt, komoly károkat okozhat. Egyes szerelési anyagok már évek óta szerepelnek a hiánycikklistákon. beszerzésük körülményes. Méginkább ez a helyzet azoknál a cikkeknél, amelyeket nem gyárt szériában az ipar, egyedileg kell előállítani. Éppen ez indokolja, hogy a beruházások előkészítésénél körültekintőbben járjanak el. Ha a szekszárdi szőlőfeldolgozó üzem technológiai szerelését végző Budapesti Szerelőipari Vállalat időben megrendeli a kádakhoz szükséges speciális szerelvényeket. nem most kellene szaladgálni ezek után. És ha a kecskeméti vállalatnál a műszergyári munkák elvállalásakor alaposan áttanulmányozzák a kivitelezési tervdokumentációt. nem most kapkodnának. hogy előteremtsék va- lahonnét az üvegleszorító csavarokat. <J) Harmincnégy év után Búcsúzni a munkahelytől, az ott eltöltött harmincnégy év után, elköszönni a munkatársaktól, jóbarátoktól, még akkor is nehéz, ha ez együtt jar a jól végzett munka után megérdemelt pihenéssel, a nyugdíjba vonulással. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya törzskönyvi felügyelőségének kollektívája ünnepélyes munkaértekezleten köszönt el a nyugalomba vonuló Takács Bélától, aki 40 évi munkásságából harmincnégy évet a Tolna megyei Törzskönyvezési Felügyelőségen dolgozott. Munkatársai nevében Szűcs Lajos, a mezőgazdasági osztály vezetője köszöntötte a nyugalomba vonuló Béla bácsit. — Olyan munka áll mögötted, amelyre mindenkor büszkén tekinthetsz vissza. Szeretted a munkádat. s munkaszeretetre nevelted a fiatalokat is, akiket szívesen tanítottál. Nem búcsúzunk tőléd. sőt arra kérünk, továbbra is segítsd munkánkat jótanácsaiddal — mondotta. Ezután átadta Takács Bélának a megyei tanács végrehajtó bizottságának elismerő oklevelét és jutalmát. Bálint Elemér, a szakszervezet titkára a szakszervezet ajándékát, Póczik Zoltán, a törzskönyvi felügyelőség vezetője a közvetlen munkatársak ajándékát adta át meleg szavak kíséretében. Takács Béla, a jubiláns megha- tottan mondott köszönetét az ünneplésért, s Ígéretet tett, bár nyugalomba vonul, de nem szakad el a szakmától. Bármikor hozzá fordulhatnak, jótanáccsal szívesen segít. M ár messziről étvágygerjesztő gulyás illatát hozta felénk a szellő. Csend honol a majorban, aki csak tehette, menekült a perzselő nap elől, még a gyerekek is behúzódtak a hűvöst nyújtó lakásokba. Közelebb érve a termelőszövetkezet gyümölcsöséhez, hangzavar hallatszott, de bárhogy is tekingettünk jobbra, balra, embereket sehol sem láttunk. Egyszeresük megjelenik egy kerékpáros menyecske, s mielőtt még leszállt volna a biciklijéről, hangos kiabálásba kezdett. — Kész a birkagulyás, asszonyok — kiabálta torkaszakadtá- ból az előttünk még mindig láthatatlan embereknek —. ...kászálódjanak már... Gyorsabban má- zsáljon, Anti bácsi... Kihűl az ebéd... A menyecskét követjük, végre rátalálunk az asszonyokra, akik egy pajtában válogatják a kajszi- barackot. Ládák halmazával vannak körülvéve, osztályozott barackok sokasága vár elszállításra, amit már aznap szedtek a faddi Lenin Termelőszövetkezet asz- szonyai. A pajta most hűsítőiét) hat a fák között megszoruló, rettenetes hőséggel szemben. Fehér Anti bácsihoz csatlakozunk. aki a pajta előtt felállítóti mázsa előtt szorgoskodik, ő az áruátadó. — Hogy fizet a barack. Anti bácsi? — kérdezzük. — Jobban is fizethetett volna, ha több esőt kapunk — mondja, — de így sok közöttük az apró, ami nekünk károsodást jelent, hiszen így olcsóbban veszi át a vállalat... Közben felcihelődnek az asz- szonyok, ki gyalogosan, ki kerékpárjára ülve. elindulnak a kertészet központjához. Közben megtudjuk tőlük, hogy a mai napon közös ebéden lesznek, mivel a brigád ma főzte meg azt a birkát, amit évente egyszer ajándékba kapnak a termelő- szövetkezettől. Az aratók már >•- elmúlt héten megették a nekik járót. — Mielőtt ideértek, mondjátok el az ebéd előtti imát — hallatszik a főszakács éles hangja. Itt már ne töltsük vele az időt. Lantos Andrásné, mindenki Zsuzsa nénije intézte az UnéiVi szózatot, ö főzte eddig még minden évben a brigád dísz- ebédjét. Dicséret is illeti a zamatos gulyásért. Megindul az ebédelés. Zsuzsi néni a szokottnál nagyobbra szabott kanalával adagolja, s perceken belül csend üli meg a hatalmas diófa alját, ami beárnyékolja a vagy hatvan ember „ebédlőjét". Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy megtelik az „asztal” butykosokkal. s már indulnak is körbe az asz- szonyok. egymás poharába töltögetik a bort, s végül, azt hiszem, egyik sem tudta azt, hogy most melyiköjük borából iszik. — Szia asszonyok — emeli magasba a poharát Simon Jo- zsefné —, mindnyájunk egészségére! Jaj! Majdnem elfelejtettem. Először is a Fanniéra, meg a Magdiéra, hiszen nekik névA díszebéd napjuk van, meg az ifjú asszonyéra. (Takács Istvánná az ifjú asszony, aki még a nászhetét tölti, csak az ebédre jött el). Közben motor berregésére leszünk figyelmesek. — Jön a főnökünk — mondja az egyik asz- szony — Meghívtuk — mondja a másik —. biztos ide jön.. Néhányon már szaladnak is elébe, de egy karlendítés, s Bodrogi Alajos főkertész tovább robog. — A motorját hűvösre teszi, és visszajön — mondják többen. De hiába várták, a porfellegben tovatűnt. Egy idősebb asszony mellém telepszik. — Nem akarom megzavarni ezt a jó hangulatot — mondja. — Mi nagyon jól megértjük egymást, a fiatalasszonynak is vettünk ajándékot, amikor férjhez ment. de neheztelünk azért, hogy még ilyen alkalomkor sem látogatnak meg bennünket a tsz vezetői. Bodrogi is továbbszáguldott. Nem mennek jól a dolgok a kertészetben, sok a hanyagság. A nádgöngyölegbe is beleöltünk egy csomó munkát — a melegágyak oldalára használták fel deszka híján —, s most ott rothadnak el, ahelyett, hogy gondosan fedél alá rakták volna, hogy jövőre is épen maradjanak... A kertészeti agronómus tanulni van, a főkertész is sokat van távol, házat épít Szekszár- don. szegény Anti bácsira hárulnak a gondok... Dehát egy ember az csak egy ember. Pedig van itt négy asszony, aki elvégezte a kétéves ezüstkalászos fanfolyamot, Lengyelen is voltak a szakiskolán. Igaz, jóváírják nekik a magasabb munkaegységet, dehát miért nem bízzák meg őket szakmunkával? Közben már egy egész kört alkotunk, többen csatlakoztak a beszélgetéshez. Volt. aki azzal jött oda. hogy most vessük el a gondot, inkább menjünk oda a másik csoporthoz, akiknek már jókedvük kerekedett, egymásba fogódzva énekeltek. — Többet kellene törődni a tagok egyéni problémájával —* mondja egy jóltermett asz- szony. — Van itt közöttünk néhány szerencsétlen, idős asszony, akiknek senkijük sincs. Farkas nénire gondolok — mondja magyarázatképpen —, lassan rászakad a kis háza... Meg az is jólesne, ha néha elbeszélgetnének velünk, megkérdeznék, vannak-e problémáink... Dolgozunk mi, még ebben a rettenetes hőségben is, szorgalmasan, dehát ezek is a munkához tartoznának... Zsiga Györgyné könnyeivel küszködik, nem akar szólni, a többiek biztatják. A férje meghalt, egyedül maradt gyermekeivel, ö a családfenntartó, mégsem adják meg neki azt a háztájit, mint a férfiaknak... S közben újabb pohárköszön- töre kerül sor, többen odaszaladnak hozzánk, minket is berántanak a körbe, énekelni. Anti bácsit is invitálja az egyik menyecske, de ő nem áll kötélnek. A brigád „szultánja” kalapja alól huncutul mosolyog. örü> az asszonyok jókedvének. Többen már táncra is perdülnek, s a major déli csendjét megtölti a vidám ének, s csak az alkonyai bontja meg a vidám társaságot, amikor ismét kezdődik az asz- szonyi teendő, a va--~ -főzés, a mosás, a család gzni ja':... KEREKES MIKLÚSNE
