Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
5ÖLSÄ MEGYEI JfEPÜJSÄQ 1963. augusztus 4. Beszélgetés a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőiével Leányka-ruhák &zovjet exportra .sztus 1-től Horváth József .,rs; — aki korábban évekig gépállomások megyei igazgatója olt — a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Munkatársunk vele beszélgetett néhány, a megye termelőszövetkezeteit érintő problémáról. ■— Ezekben a napokban sok szó esik a nyári taíajmunkák- rói. ügy néz ki mégis a dolog, hogy alig van változás, továbbra is nagy az elmaradás. Arra kérem Horváth elvtárs, mondja ei ezzel kapcsolatban a véleményét. — Pénteken minisztériumi emberekkel jártuk végig a megye egy részét, ök is azt állapították meg, hogy Tolna a többi megyékhez képest is le van maradva. Értem ezalatt a nyári talajmunkákat. Igaz persze, hogy ha a dombóvári járásban jártunk volna, akkor a vendégek kedvezőbb képet kapnak. A tamási járás gyön- ki körzetében viszont még valóban rengeteg a tennivaló. Pincehelyen például az akadályozza a munkát, hogy mindig csak annyi szalmát húznak le a tarlóról, amennyit be tudnak kazalozni. Emiatt a gépeket nem tudják jól kihasználni. Van egy másik dolog. A gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezetekben valami helytelen takarékossági elvből indulnak ki, s emiatt hanyagolják a tarlóhántást, a- talajok lezárását. Nem bírtuk még megértetni és általánossá tenni, hogy az ilyen természetű takarékosság tulajdonképpen pazarlás. Ide tartozik az is, hogy ismét kevés a traktoros. Erről nekem az a véleményem, hogy a traktorosok egy része nem ül gépen. Arra kérném a termelőszövetkezetek vezetőit, a traktorhoz értő embereket ültessék gépre, ilyen módon segítsék a két műszak megoldását. Az a helyzet ugyanis, hogy augusztus hónapban szinte létkérdés a tarlók 85 ■—90 százalékán a vető- és a mélyszántást elvégezni. Ennek a reális lehetősége megvan, de csak akkor, ha több gép dolgozik két műszakban. A gépállomásokon jelenleg 195 két műszakot tartanak számon. Nagyon kevés, mert legalább 350—400 erőgép állandó foglalkoztatását kell biztosítani. Itt most csak a gépállomásokról van szó, de ugyanez a termelőszövetkezetekre is vonatkozzék. Valamit majd segít az a körülmény is, hogy a kombájnvezetők egy része szintén traktorra ül. Legtöbbet mégis a tsz-ek vezetői tehetnek, úgy, ahogy az előbb mondottam. Ha sikerülne a tarlók 85—90. százalékát augusztusban felszántani, akkor ez any- nyit jelentene, hogy nagy, és határozott lépést tettünk a gabonaprobléma megoldása terén. — ügy gondolom Horváth elvtárs, hasznos lenne a gabonaproblémávai kissé részletesebben foglalkozni. — ügy tudom, a Tolna megyei Népújság vitát kezdeményez a közeli napokban. A termelőszövetkezetek szakemberei nyilvánosság előtt cserélhetik ki tapasztalataikat, s ezt jónak tartjuk. Ez a vita bizonyára sok helytelen nézetet segít majd megszüntetni, vagy felszámolni. Tulajdonképpen miről is van szó? Arról, hogy a második ötéves terv időszakában megfelelő mértékben növelni kell a gabona termésátlagát és tartani a szintet. Ebből következik, hogy nálunk, Tolna megyében jövőre 13 mázsás átlagtermést kell elérnünk termelőszövetkezeti szinten. Arra irányulnak tehát az erőfeszítések, hogy ez a 13 mázsás megyei átlag meglegyen. A feltételek adva vannak. Mást nem mondok, csupán csak annyit, hogy előttünk az állami gazdaságok példája/ A Tolna megyei állami gazdaságok évek óta 15—36 mázsás átlagtermést produkálnak gabonából. Ez tehát annyit jelent, hogy a termelőszövetkezetekben el lehet érni gondos, pontos munkával, kellő szakértelemmel 13 mázsás megyei átlagot. A kenyérgabona-probléma megoldása tulajdonképpen mindegyik nagyüzemben kizárólag néhány emberen múlik: az elnökön, az ag- ronómuson, a brigádvezetőn, a traktoroson és a vetőgép-„faro- son”. Feleslegesnek tartom a részletezést, mindenki, aki ért a mezőgazdasághoz, tudja, hogy valóban a felsorolt személyeken múlik úgyszólván minden. Inkább arról beszélnék, hogy tudomásunk van néhány hasznos és jónak ígérkező kezdeményezésről. Az Ireg- szemcsei Kísérleti Gazdaság kutatói elhatározták, úgy segítik Tol- ría megyében a gabonaprobléma megoldását, hogy a dombóvári és a tamási járás termelőszövetkezeteit patronálják. Több állami gazdaságban a szakemberek szintén segítséget nyújtanak a környező termelőszövetkezeteknek a gabonaprobléma megoldásához. Ezt örömmel üdvözöljük. Jó lenne, ha a segítséget szívesen fogadnák az érdekelt termelőszüvetkezeték vezetői és nem csinálnának presztízskérdést a dologból. — Horváth elvtárs, tavaly késett a műtrágya, a nagyhozamú búzafajták szempontjából nagyon hátrányos lenne, ha ez a késés az idén is megismétlődne. — A termelőszövetkezetek máris rendelkeznek bizonyos készletekkel. Ami van, azt használják fel. Ez az egyik dolog. A másik: elvárjuk az AGROKEE vezetőitől, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket, úgy dolgozzanak, hogy a szükséges és a rendelkezésünkre álló műtrágya-mennyiség idejében kiérkezzen a termelőszövetkezetekbe, úgy, hogy emiatt ne késsenek ei Sehol a vetéssel. Itt említeném meg a siiózáaí. mint elővetemény-probiémát, a földeken folyó legfontosabb munkát. A dombóvári járásban több termelőszövetkezet — nagyon helyesen — teljes erővel megkezdte a siióbetakarítást. Jói járnak, nagytömegű és értékes takarmányhoz jutnak. Kevés a megyében a silókombájn, kevés a szállítóeszköz. Mindenképpen indokolt tehát máris teljes erővel dolgozni, a siló betakarításával helytelen lenne várakozni. Fennállhat ugyanis az a veszély, hogy a késés miatt a megtermett takarmány 30—40 százaléka elvénül. Úgy gondolom, ezt egyetlen termelőszövetkezeti agronómas sen akarja. Felhívnám az érdekeitek figyelmét arra, hogy a pótkocsik ürítéséhez készítsenek lehúzó szerkezetet. Ilyen módon is növelhető a szállítási kapacitás. A szilázs tömítését pedig ne lánctalpasokkal, inkább megfelelőéi előkészítve, Hoffer traktorokkal végezzék, a lánctalpasok pedig a nyári talajmunkát végezzék, — Több isz-vezető panaszkodik, Horváth elvtárs, hogy rossz a munkagép-ellátottság. Mit tudna erről mondani? — Ismerjük a termelőszövetkezetek ilyen természetű gondjait, de nemcsak mi, a felsőbb szervek is. Néhány nappal ezelőtt tárgyaltunk a Földművelésügyi Minisztérium ebben illetékes szakvezetőivel. Tőlük kaptunk ígéretet arra vonatkozóan, hogy jpvőre, 1964- ben a munkagépek ellátottságával kapcsolatos problémákat megszüntetik. Ez tehát azt jelenti, hogy jövőre a mostani gondok megszűnnek — fejezte be nyilatkoztát Horváth elvtárs. Szekulity PétA Kétszázötven bedolgozó asszonyt és leányt foglalkoztat a Pak« Háziipari Szövetkezet. A bedolgozók fele most szovjet megrendelésre készít leányka-ruhákat. Az anyagot a szövetkezet központ* jában szabják ki, a bedolgozók otthon varrják meg a ruhákat. Hétezer ruhára szól a negyedévi megrendelés, az első, ezerötssá- zas tételt a napokban indítják útnak. A kész ruhák átvétele nem kis izgalommal jár, hiszen gondos minőségi ellenőrzést követel az export-termelés. Tomolik Páínó* nak azonban, aki nemrég került a szövetkezet dolgozói közé, nincs oka félni a szigorú meotói, mert amint az Schnepp Jánosné minőségi eiienőr megállapítja, pontos, jó munkát végzett. Á Meesek-hegység eddig rejtett természeti látványosságát fedezték fel a szekszárdi turisták A keleti Mecsekben, a Réka- völgy és a Haiászpatak völgy találkozásánál új menedékházat rendezett, be nemrégi ben a Tolna megyei Építők SK turista-szakosztálya. Az építkezésen dolgozó szekszárdi építőipari tanulók arra hívták fel a természetjárók figyelmét, hogy az új turistaházzal csaknem szembeni erdős hegyoldalban érdekes sziklahasadék, rejtőzik. Az „igazi” hegyék tulajdonképpen a turistaház oldalában emelkednek, a szembenlevő oldal inkább fás, bokros lankának látszik, s egy járatlan ösvény vezet belsejébe. Külseje olyan szerény, hogy a kirándulók és a turisták gyanútlanul elhaladtak mellette, a Szaiajka-völgy szépségeivel vetekedő, sőt vízesésekben gazdagabb óbányai völgy felé vezető útjukon. A szekszárdi turisták megvizsgálták a-z inkább szurdoknak tűnő helyet, s körülbelül három percnyi járás után nagy meglepetésükre vadregényes szépségű szoros -állott' előttük, hatalmas., mohos sziklafalakkal. A meredek sziklafalak alatt századok óta mosott kőgátakat másztak meg, s egy forráshoz jutottak. Dr. Pataki József geológus, a Tolna megyéi Természetbarát Szövetség elnökének — s a hegység jó ismerőjének — a véleménye szerint a Mecsek eddig nem ismert, s egyik legérdekesebb természeti látványosságát fedezték fel véletlenül. A sziklanyílást Ör- döghasadéknak, forrását pedig Ilona-forrásnak nevezték el. , Az Ördöghasadék könnyen meg. közelíthető, csupán negyedórányi járásra van a budapest—pécsi műútról, a mecsknáda-sdi ezeréves kápolna melletti feltételes autóbusz-megállótól. (—bás) Megszűnt a baleseti veszély ti dombóvári egyes téglagyárban „Mondták, meg ígérték mások is. Felírták maguknak a kiküldöttek. és azután minden úgy maradt, ahogyan volt. Toltuk továbbra is a vagonból »hegymenetben« a szenet, és csúsztattuk le a téglával rakott kárét a három méteres szintkülönbségű, de öt méter hosszú rámpán”. — Az egyes számú téglagyár munkásai mondják véleményüket, amint látják, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője, Fodor István, alaposan felméri a terepet munkavédelmi szempontból. — így nem dolgozhatnak, balesetveszélyes a municahely. — Ugyanis két szál pallón tolják ki a százötven kilónyi, szénnel rakott talicskát, , négy méter mélység felett... — Maguk felelősek a munkahelyért — módja Wildanger művezetőnek Fodor István. — Sürgősen intézkedjenek! Különben az ügyben felkeresem a vállalat kösDoalúái is— — Maga is úgy tesz, mint a többiek, mint a többi ellenőr — mondják nem éppen hízelgő véleményüket az ígérgető, gyárlátogató emberekről a szénkirakó munkások. — Én nem ígérek maguknak. Csak azt mondom, így nem szabad vagont kirakni... . Egy héttel ezelőtt , történt ez. S most, egy hét múltán már arról adhatunk hírt, hogy az ÉM. Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat már intézkedett: A munkavédelmi felügyelő levelében azonnali intézkedést kért a vállalat igazgatójától. Az intézkedés nyomán egy húsz méter hosszú szállítószalagot vittek a dombóvári gyárba. A szalagot már munkába is állították, és a szenet ennek segítségével rakják ki.' A szállító- szalagot a vagonok berakásánál is tudják használni. A gyors intézkedés évtizedes problémát oldott, meg. megszűnt a baleseti veszély az egyes számú téglagyár vagonrakóiánál. Im, 'UebeSi — Hol van Gabi? — Nem tudom. Az előbb még itt volt, elment valahova játszani... Nem lehetek állandóan a sarkában... — Mi volt az ebéd? — Mutassa a gyerekek ruháit... —■ Itt van... ez a két kisebbé, ez a kislányé, ez a nadrág, ing a Gabié. Szegények vagyunk, nem telik többre... Szegényes holmik. Mivel a fiatalasszony körül tibláboló gyerekeken csak klottnadrág, ing van, egyáltalán nincsenek böviben a ruhának. De még ha csak a ruha hiányozna... — Miért nem gondozza jobban 'a gyerekeket? ' — Miből? — méltatlankodva csattan a fiatalasszony indulatos hangja. — Nem tudok tőlük dolgozni menni. — Akkor más megoldás híján állami gondozásba kell vennünk a Gábort. És gondolkodunk rajta, hogy a többieket is... — mondja csendesen Gálosi János, a dombóvári járás, gyámügyi előadója, — Márpedig a gyerekeket nem adjuk... Lesz, ahogyan lesz... Most vinnék el a kölyköt, amikor már dolgozni tud? Már tizenöt éves. — Amilyen gyenge fizikumú, mit tudnának vele dolgoztatni? És még iskolaköteles lesz, mert csak a hatodik osztályt járta — válaszol rá Márton Gyula, a községi tanács titkára. — Tudja jól, hogy egyszer már ígéretet tett, hogy másként bánik a gyerekekkel — figyelmezteti az asszonyt a gyámügyi előadó. — Mit csináljak? Csak az apjának fogad szót. Az meg nincs itthon, a kórházban van. — De amikor hazaengedték szabadságra, elitta az összes pénzüket... — Nem igaz. Az én férjem nem iszik... — Nem? Akkor miért került ki Szakcs-majorból? Miért nem állta meg ott a helyét? — Csak azért mondják ezt, mert lenézik a szegény embert... De nagy bajuk van velünk... Különös párbeszéd. Egyik oldalon a jószándékú segíteniakarás csendes szavai peregnek, a másikon a megnemértés, a sértődöttség már-már kirobbanó indulata pattog. Az elhanyagolt, lompos külsejű fiatalasszony — tán huszonöt éves — nem tud védekezni mással, csak az indulatoskodással. — Nem tehetünk arról, hogy szegények vagyunk, ilyen nagy családdal... De igenis, csak ők, maguk, egyedül ők maguk tehetnek róla. Az asszony ugyanúgy, mint az élettársa, Verebi Gábor. Az ember fejőgulyás volt a szakcsi termelő- szövetkezetben. Jó munkás, fiatal ember. Csak pénzt ne kapott volna soha a kezéhez... Mert amikor előlegfizetés volt, akkor bevette magát a kocsmába, két—három napig feléje sem nézett az istállónak. Végén aztán kitelt a becsület. Átköltöztek Lápafőre. Egy ideig alkalmi munkákon tengődött, majd a nagy családra, való tekintettel, a községi tanács alkalmazta. — Itt a nyilvántartás a kifizetésekről Vérebi Gábor keresetéről — mutatja a tanácstitkár. — Fél- havonta 680. 780, 690. 845, 710 forintok... és a hatszáz forint családi
