Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-31 / 203. szám

á MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA ML^.cl BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA­XIII. évfolyam, 203. szám ARA: 50 PILLÉR Szombat. 1963. augusztus 31. Hruscsov és Ti to Velenjében (3. o.) Körzetesítés és szemlélet <2—3. o.) Rádiómelléklet <4. o.) Riport a kekiruhás sofőrökről <6. o.) Amerikai tudósok az atomcsend- szerztidés mellett New York (TASZSZ1 A New York Herald Tribune pénteki szá­mának egész oldalát foglalja el 52 neves amerikai tudós, köztük 18 Nobel-díjas — felhívása az amerikai néphez. A tudósok fel­szólítanak a moszkvai szerződés „haladéktalan támogatására” és hangsúlyozzák, hogy bár „telje­sen különböző nézeteket vallanak csaknem minden lehetséges kér­désben”, „mindannyian egyetér­tenek annak a támogatásnak a fontosságában és halaszthatatlan­ságában, amelyet az atomtilalmi egyezményhez feltétlenül nyújta­ni kell”. Ebben a kérdésben — írják — egyesítenek bennünket a következő vitathatatlan tények: Újabb vélemények a moszkvai szerződésről NEW YORK. Joseph Clark amerikai szená­tor New Yorkban nyilatkozott a moszkvai leszerelési egyezmény­ről. Clark kijelentette. bár az atomcsendről folytatott sikeres tárgyalások következtében meg­javultak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai, a kongresszus tagjainak többsége nem vette fontolóra, hogy mit is jelent a fegyverek nélküli világ. A kongresszus jelenleg nem is­meri el és nem érti meg a le­szerelés szükségességét. RIO DE JANEIRO. A Novos Rumos, a Brazil Kommunista Párt lapja abban látja a megállapodás óriási je­lentőségét, hogy elmozdította a holtpontról az emberiség életbe­vágó érdekeit érintő kérdéseket. A kapitalista országok közül csak Franciaország nem volt haj­landó aláírni ezt a szerződést. A brazil kommunistáknak viszont nehéz 'megérteni, hogy egy szo­cialista ország, mint Kína, mi­ként helyezkedhetett szembe a béke erőinek ezzel a győzelmé­vel. Tagadhatatlan viszont, hogy a kínaiaknak ez az álláspontja világossá teszi a nemzetközi kom­munista mozgalmon belül létre­nyilathoxott Hruscsov a% Evening IXeivs-nek Helsinki (TASZSZ) Karjalainen finn miniszterelnök pénteken délután felkereste Kekkonen ál­lamelnököt és benyújtotta kor­mánya lemondását. Az elnök a lemondást elfogadta és az új kor­mány megalakulásáig a Kekko- nen-kormány tagjait kérte fel az ügyek vitelére. A finn kormány lemondását a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségéből a kormányba dele­gált három miniszternek a le­mondása előzte meg. Koski,, Saarinen és Narvaenen minisz­terek nem értettek egyet azzal a péntek délelőtt hozott kormány- határozattal, amelynek értelmé­ben a mezőgazdaság bevételeit a fogyasztói árak növelése révén fedeznék. A Finn Szakszerveze­tek Központi Szövetsége már ko­rábban határozottan tiltakozott a mezőgazdasági árproblémák ilyen módon történő megoldásának ter­ve ellen, minthogy az maga után vonná az élelmiszerek fe­1. A szerződés csökkenti a nukleáris háború valószínűségét 2. A szerződés meggátolja, hogy a nukleáris fegyverekkel eddig nem rendelkező hatalmaknak ilyen fegyverek kerüljenek a ke­zébe. 3. Ez a szerződés kedvező fel­tételeket teremt mindkét fél szá­mára a fegyverkezési hajsza le­lassításához. 4. A szerződés megvéd bennün­ket és gyermekeinket a radioak­tív csapadékokból származó su­gárzástól. A fentieken kívül a félhívás aláíróinak véleménye szerint „a kísérletek folytatása veszélyesebb, mint betiltásuk”. jött nézeteltérések egyik okát: a szektásság és a dogmatizmus oly világosan jutott ebben az eset­ben kifejezésre, hogy még a vak is láthatja, — mutat rá a Novos Rumos. BÉCS. A Weg und Ziel, az Osztrák Kommunista Párt elméleti folyó­irata hangoztatja, most már na­pirenden szerepelhetnek olyan kérdések is, mint a varsói szer­ződés és a NATO-tagállamok kö­zött aláírandó megnemtámadási szerződés és a leszerelésről, a német kérdés rendezéséről kö­tendő megállapodás. A kínai ve­zetőknek az az állítása, hogy a moszkvai szerződés előnyt biz­tosít az_. imperializmus számára, ellentmond a józan észnek. PÁRIZS. A CGT szerdán nyilatkozatot adott ki és ebben megbélyegzi a francia kormányt, amiért nem hajlandó csatlakozni a Moszkvá­ban aláírt atomcsend-szerződés- hez. Azzal, hogy De Gaulle kor­mánya elutasította a megállapo­dást — mutat rá a CGT — a világ népeinek szemében Fran­ciaország a militarizmus. élvona­lába került. A szövetség ezért utasította a kormányba delegált minisztereit, hogy nyújtsák be lemondásukat, amennyiben a kormány nem ve­szi figyelembe ezt a tiltakozást. A finn demokratikus sajtó vé­leménye szerint az áremelő kor­mányhatározat a jobboldali erők győzelmét jelenti. A Päivän Sanomat ezzel kap­csolatban azt írta, hogy a kor­mányban részt vevő polgári pár­tok a munkások és a szegény- paraszti rétegek kárára igyekez­nek úrrá lenni a gazdasági ne­hézségeken. Karjalainen koalíciós kormánya 1962. április 13-án alakult meg és abban az agrárpárt öt, a koalí­ciós párt három, a Finn Néppárt és a Svéd Néppárt két-két tagja, valamint a Finn Szakszervezetek Központi Szövetsége által dele­gált három miniszter foglalt he­lyet. A londoni Evening News há­rom folytatásban közölte azt az interjút, amelyet Hruscsov szov­jet miniszterelnökkel készített a moszkvai atomcsend-egyezmény aláírása után Gagrában, a Fekete- tenger melléki üdülőhelyen, Drew Pearson, ismert amerikai pub­licista. A beszélgetés elején Drew Pearson emlékeztetett arra, hogy Kennedy elnök nemrégiben Cur­tis Lemay tábornoknak kijelen­tette: ..Fölösleges olyan katonai ütőerő kialakítására törekedni, amely a szovjet városok több­ezerszeres elpusztítására is ele­gendő”. Az amerikai újságíró megkérdezte, mi a véleménye erről a szovjet kormányfőnek? Hruscsov válaszában kijelen­tette: — Nyilvánvaló, hogy Lemay tábornok a fegyvergyártó mono­póliumok nyomása alatt áll. ezek pedig a lehető legtöbb hadi­megrendelés kicsikarására töre­kednek. Ámde tekintet nélkül árra, vajon az Egyesült Államok felhagy-e katonai költségvetésé­nek állandó emelésével, vagy sem. mi a magunk részéről véget vetünk a katonai kiadások növekedésének» hiszen máris minden elképzel­hető fegyverből bőségesen ele­gendő áll rendelkezésünkre. — Ami bennünket illet, mi a továbbiakban még abban az esetben sem vagyunk hajlandók ennyi tenger pénzt fegyverekre költeni, ha történetesen nem si­kerülne megállapodnunk az Egyesült Államokkal. Ennek meg­felelően már az 1964-es védelmi kiadásainkat sem emeljük az idei szint fölé, sőt esetleg csökkent­jük is. 1965-ben pedig valószínű­leg tovább mérsékelhetjük majd a katonai előirányzatokat. — Két évvel ezelőtt történt, ami­kor a szovjet kormány a fegyver­zet csökkentéséről tanácskozott, egyesek úgy vélekedtek, hogy a fegyverzet csökkentésének kér­dését össze kellene kapcsolni a Genfben folyó leszerelési tár­gyalások problémakörével. Végül azonban megmagyaráztuk: helye­sebb lesz a két kérdést külön külön kezelni, mert ha össze­kapcsoljuk a fegyverzet kérdé­sét a genfi leszerelési tárgya­lásokkal, akkor végeredményben semmire sem megyünk. A to­vábbiakban beigazolódott ez a nézet: Genfben azóta is folytatód­nak a tárgyalások, mi viszont ezalatt egyoldalúan csökken­tettük fegyverzetünket. Elképesztő összegeket sikerült megtakarítanunk, ugyanakkor hadseregünk tűzereje nemhogy kisebb, hanem lényegesen na­gyobb lett. A katonák — fűzte hozzá Hruscsov — néha nem tudják, hol is kell megállniok. Az amerikai újságíró ezután Kennedy elnök Moszkvába való esetleges meghívásának lehető­sége felől érdeklődött. Hruscsov értésemre adta — jegyzi meg Drew Pearson —, hogy ez a le­hetőség az amerikai elnöktől függ. — Először is a másik felet kel­lene megkérdezni erről — mon­dotta a szovjet kormányfő. — Ami egy kormányfői értekezlet lehetőségét illeti — folytatta —, sohasem zárkóztam ei egy ilyen találkozótól, feltéve persze, ha a résztvevőket jószándék ve­zérli a tanácskozásokra. A német kérdésre áttérve Hrus­csov hangoztatta: a német kérdés az európai béke kulcsa. — Mindenki a német kérdés rendezését kívánja. Ez nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok, hanem valamennyi ország kapcsolatainak megjavulásához vezetne. Bizonyos vagyok benne, hogy Kennedy elnöknek is ez a kívánsága. Nagyon ésszerű len­ne, ha megengednék Nyugat-Ber- iin népének, hogy kívánsága sze­rint alakítsa jövőjét, de ezen a ponton közbelép. Adenauer és el­lenvetéseket tesz. Alkudozni kezd egyfelől Kennedyvel, másfelől De Gaulle-lal s e diplomáciai sakk­táblán Berlin a paraszt szerepét Játssza. — Mindazonáltal — fűzte hoz­zá Hruscsov — teljesen elképzel­hetetlen, hogy emiatt háborúz­zunk egymással. Miért is men­nék háborúba Adenauer követe­lései miatt? A berlini helyzet rendezéséről feltett kérdésre a szovjet kor­mányfő így válaszolt:----A két német államnak alá k ell írnia a békeszerződést. Az egyik kapitalista úton fejlődik, a másik a szocializmust építi. Rá­juk kell bízni jövőjük kialakítá­sát. 1 Alá kell írnunk a békeszer­ződést, amely garantálná a szabad közlekedést az össze­kötő útvonalakon és biztosí­taná, hogy külső beavatkozás nélkül intézhessék belügyei- ket. Nyugat-Berlinnek lehetőséget kell adnunk arra, hogy az általa kí­vánt úton fejlődhessék. Hruscsov kijelentette: Rusk amerikai külügyminiszterrel ezek­ben az ügyekben csupán eszme­cserét folytatott. — Úgy döntöttünk, hogy ezt a kérdést most nem tűzzük napi­rendre. legalábbis addig nem, amig az atomcsend-egyezmény ügye nem rendeződik. Azután majd rátérünk más kérdésekre is. Azt is elhatároztuk, hogy megvizsgáljuk a NATO és a varsói szerződés hatalmai kö­zötti megnemtámadási megál­lapodás lehetőségeit. Ebben a kérdésben sem hoztunk döntéseket, de megállapodtunk, hogy később még visszatérünk rá. — Ezeket az ügyeket egyálta­lán nem kapcsoltuk össze egy­mással. Természetesen kívánatos lenne, hogy első helyen a német kérdést vitassuk meg, hiszen ez döntő jelentőségű probléma. A megnemtámadási szerződés meg­vitatása lényegesen könnyebb, ez inkább erkölcsi természetű ügy. Drew Pearson emlékeztetett Willy Brandt nyugatberlini pol­gármester múlt évi javaslatára. sa.'ígs ZSN3 ZB Jiozzo.ítaq A'goq szerveinek székhelyét Nyugat- Berlinbe. Hruscsov ezzel kapcso­latban megjegyezte: — Mi helyeseljük ezt az el­gondolást. ez azonban nem je­lentené azt, hogy megszűnnék az ellenőrzés a Berlint kettéosztó határ mentén. Minden államnak vannak ha­tárai. amelyek őrzéséről gon­doskodnia kell és itt az ideje, hogy végre a Nyugat is hoz­zászokjék ehhez a tényhez. Az NDK ezután is őrködni fog határain. Az amerikai újságíró megkér­dezte, nem gondolja-e a szovjet kormányfő, hogy tekintettel a Kínai Népköztársasággal támadt vitára, „Peking valamilyen nem­zetközi bonyodalmat okozhat?" — ön arra akar rábírni, hogy a kínaiak helyett nyilatkozzam — állapította meg Hruscsov. — Nos, nem vagyok felhatalmazva, hogy a kínaiak nevében beszél­jek, de ha személyes véleménye­met akarnám kifejteni, azt mon­danám: nem gondolom, hogy a kínaiak bármit is el akarnának indítani. Ök hisznek a békében és a békés egymás mellett élés­ben. ök ezt így mondják és mi hiszünk nekik. Ezután a Kelet és a Nyugat közötti kölcsönös bizalom kiala­kításának lehetőségeiről hang­zott el kérdés. A szovjet kormányfő a követ­kező pontokban sorolta fel a bi­zalom légkörének kialakítására megteendő intézkedéseket: — A legfőbb kérdés ugyan a' leszerelés, de ennek megközelí­tése most még nehézségekbe üt­közik. Az atomcsend-egyezmény, noha nem tekinthető teljesnek, az atomfegyverkísérletek problé­májának lényegét rendezte: megakadályozza a légkör to­vábbi mérgezését. A második lépés — a megnemtámadási egyezmény. A harmadik — a német kérdés. Ha ezt sikerülne megoldani, ez egycsapásra megtisztítaná a nem­zetközi légkört. Akkor pedig olyan helyzetbe leszünk, hogy megtárgyalhatjuk a Németország­ban állomásozó fegyveres erők csökkentését. Azt hiszem, ez olyan ügy. amiben megegyezésre juthatnánk. Ezután következhet­ne a katonai költségvetések be­fagyasztása, hogy véget vessünk a fegyverkezési versenynek. Az interjú végéhez Drew Pe­arson hozzáfűzte: — Két évvel ezelőtt Hruscsov- nál tett látogatásomról beszámol­va azt írtam, hogy a szovjet mi­niszterelnök őszintén békét akar, és az Egyesült Államok potenciá­lis barátját láthatja benne. Ezért a megállapításomért bizonyos em­berek könyörtelen támadások per­gőtűzét zúdították rám. Most, Hruscsovval való újabb találko­zásom után jobban mint valaha az a meggyőződésem, hogy iga­zam volt. Mitöbb. meggyőződé­sem. hogy az orosz nép elsöprő nagy többsége szenvedélyesen, majdhogynem fanatikusan békét kíván. Lemondott a finn kormány gyasztósi árának emelkedését is.

Next

/
Thumbnails
Contents