Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-24 / 197. szám

2 YOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 21. Emlékezve egy interpellációra... Nincs annak még egy eszten­deje sem, hogy Péti János or­szággyűlési képviselő, a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezet elnöke interpellált a parlament­ben. Szóvá tette, hogy tűrhetet­len az a helyzet, ami a szél­csatornás kukoricagórék körül ki­alakult. Az interpellációt vizsgá­lat követte, amelynek végén nagyméretű szélhámosságra de­rült fény. Azóta sokan emlegették már Péti János felszólalását, s közü­lük többen is mondták, nagyon jól jönne, ha a legközelebbi or­szággyűlésen a petőházi-istállók néven ismert, hirhedt építmények sorsát említené meg. Nem hi­szem, hogy az épületekhez vala­mi köze lenne a földművelésügyi miniszter helyettesének. Az azon­ban bizonyos, hogy az istállók körül nincs minden rendben. Először a Kanacsi Állami . Gazdaságban panaszkodott a szak- szervezeti bizottság elnöke. Amit mondott, valahogy így hangzott: .Elkészült a százférőhelyes is- . túllő, ahhoz azonban, hogy jószá­got köthessenek bele, újabb ösz- szegeket kell rákölteni. Nem . az építők a hibásak, ők a terveknek megfelelően dolgoztak. De ez volt a baj, a terv ugyanis egybehang­zó vélemények szerint rossz, nem felel meg a követelményeknek. Másodszor a Birítói Á llami Gazdaságban találkoztunk a kri­tikus istálló problémájával. Ezen a helyen jó volt a létesítmény. De korántsem azért, mert itt talán lelkiismeretesebben ragasz­kodtak az építési terv utasításai­hoz, hanem azért, mert nem számolva az esetleges fegyelmi következményekkel, a gazdaság vezetői megváltoztatták a ter­veket. ők jártak jobban... Harmadszor Högyészen nyilat­koztak. véletlenül sem elisme­rően, az istállókról. A helybeli állami gazdaság vezetőinek meg­lehetősen szaporították a gondját azzal, hogy a kritikus létesít­ményből itt kettőt építettek. Az egyik jobbadán még ma is hasz­nálhatatlan, a másik is csak szerencsés véletlen folytán jó. Az utóbbi építésénél véletlenül „elnézték” a tervet, s az elő­írástól eltérő tetőt tettek rá. Szinte tréfának is jó, hogy a szóbanforgó épület csak akkor tökéletes, ha valaki szándékosan, vagy véletlenül megmásítja a tervet. A dolog azonban egy adománál sokkal komolyabb fi­gyelmet érdemel. Mert a hírek szerint az ország különböző gaz­daságaiban mintegy 90 ilyen istállót építettek már. Mennyi használható belőle és mennyi nem — innen igen nehéz lenne megállapítani. Az ismertetett három tapasztalat szerint azon­ban kevés lehet jó közülük. Hogy a mostaninál kevesebb legyen a rossz, csökkenjen a ki­dobott százezrek mennyisége, ahhoz meg kellene változtatni a terveket, vagy leállítani a to­vábbi ilyen építkezést. Ehhez vi­szont — emlékezve korábbi in­terpellációjára —-, Péti János or­szággyűlési képviselő segítségét kérjük. Sz. I. Élelmiszer-csomagoló gépet szerkesztettek Högyészen A vásárlóközönség néhány év alatt nagyon megkedvelte az ön- kiszolgáló üzleteket. Ez érthető, hiszen ebben a kereskedelmi formában gyorsabb a bevásárlás. De az áruk előkészítése, különö­sen a cukor és a rizs csomago­lása a kereskedelmi dolgozók­nak sok idejét vette igénybe, nem beszélve arról, hogy az öt- vénkilós zsákok emelgetése nehéz munka. A csomagolás gépesítése ezért nagy haladás lenne a ke­reskedelemben. A megoldáshoz vezető első lépés megyénkben is megtörtént. A hőgyészi föld­művesszövetkezet kereskedelmi osztályvezetője, Göttlinger János — hónapokig tartó kísérletezés után — egy csomagológépet ter­vezett. ötlete alapján a gépet Pákolic Jenő helybeli kisiparos elkészítette és a minap üzembe helyezték. A félautomata csomagológépet a hőgyészi szövetkezet önkiszol­gáló élelmiszerüzletében állították üzembe. A kereskedők szerint ennek az elmés szerkezetnek a használatával a cukor és rizs csomagolása — az eddigiekhez viszonyítva — 30—40 százalékkal kevesebb munkaidőt vesz igény­be. A másik előnye az, hogy nem kell az árut kanállal ada­golni. A gép tartályába ugyanis ötven kiló cukrot, vagy rizst le­het tenni egyszerre, és egy kar meghúzásával az árut a kívánt mértékben lehet adagolni. R. É. A gabonavita: A búza termelését elsősorban és döntően a talajelőkészítés határozza meg Hazánkban a szántóföldi kul­túrnövények közül a búza ter­mesztése történelmi múltra te­kint vissza. Sajnos a termelés ősisége a terméseredményekben megmutatkozik olyképpen, hogy az országos termésátlagok kevés­bé emelkedtek. A búza termelését elsősorban és döntően a talajelőkészítés ha­tározza meg. Ebben az évben is azok a nagyüzemek érték el a magasabb búza átlagokat, ame­lyek az alapvető talajművelési tennivalókat mindenütt idejében, a legjobb minőségben elvégezték. Az agrotechnikai módszerek kö­zül elsősorban a talajelőkészítés, illetve a vetöágy megteremtése a legfontosabb tényező. Minden mezőgazdasági nagyüzemben már az első évben elkészített terv szerint megtörtént az elhatározás, hogy mely táblákba kerül a búza és ezen táblákban milyen munká­kat kell ez évben végrehajtani. A rendelkezésre álló tápanya­gok (műtrágya, szerves trágya, zöldtrágya) helyes felhasználását az adott körülmények között min­denkor az elővetemény határozza meg. Valamennyi mezőgazdasági üzemben az utóbbi három év termésátlaga határozza meg azt, Hogy mely fajtát kell ebben, vagy abban az üzemben termelni. A fajta kérdésében ..mindent a ma­ga helyére” elvet kell érvényesí­teni. Az eddig felsorolt tényezők helyes alkalmazása befolyásolja a termésátlagokat, azonban jelen időszakban a legfontosabb a ta­laj előkészítés, a vetőágy optimá­lis megteremtése és vele párhuza­mosan az időbeni vetés. A talaj munkák elvégzését a kö­vetkezőképpen lehetne csoporto­sítani : Páratlan méretű lakáaépítkexés Moszkva (TASZSZ). Az utóbbi hat esztendőben a Szovjetunió minden harmadik lakosa lakást változtatott — a régiből újba költözött. Az újonnan épült la­kásokba az említett időszakban több mint 60 000 000 lakos köl­tözött. A Szovjetunióban csupán az elmúlt évben több lakás épült, mint az Amerikai Egyesült Ál­lamokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és a Német Szövetségi Köztársaságban együtt­véve. a. Gabona gabonát követ és ha időben messze van a mélyműve­léstől, akkor elsősorban ezen te­rületeken alaptrágyázást, vagy istállótrágyázást kell alkalmazni, azonnali nyári mélyszántással kapcsolt gyűrűshengerezéssel. A vetésig állandó gyommentesítés a rendelkezésre álló munkagé­pekkel, disztiller, tárcsa, nehéz­fogas. b. Gabona gabona után abban az esetben, ha közel van a mély- műveléshez, letakarítással együtt haladjon a tarlólezárás, ezt kö­vesse az alapműtrágyázás, majd közéomélyszántás kellő tömörí­téssel. c. Borsó elővetemény esetében gyommentes állapotban elegendő a disztillerrel való előkészítés a vetésig egy megismételt sekély talajmunka ismét disztiller, vagy tárcsa. d. Lucématörés idejét a máso­dik kaszálás határozza meg. elő- hántós ekével, 35 centiméter mé­lyen végzendő a szántás, azonna­li tömörítéssel, kellő üllepedés után magágy-készítés tárcsával. e. Silókukorica után az őszi gabona mindenkor megkívánja a szántást. Minden esetben alap­műtrágyát kell adni, mivel a termeben augusztus 22-én tájér­tekezletet tartott a Tamási Járá­si Tanács mezőgazdasági osztá­lya. A tanácskozáson részt vevő termelőszövetkezeti elnökök, ag- ronómusok az őszi munkákkal kapcsolatos tennivalókat beszél­ték meg. Bevezetőben Kolozs István, a járási tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője ismertette a feladatokat és a jövő évi terv­számokat. Várkonvi Imre, az Al- sópéli Állami Gazdaság főagronó- musa a kenyérgabonatermesztés időszerű kérdéseivel foglalkozva az intenzív búzafajták hasznos­ságáról beszélt. Utána Borhi Ká­roly, az udvari Béke Tsz főagro- nómusa ismertette több éves ter­melési tapasztalatait. A Béke Tsz — a Gyónk környéki tsz-ek kö­zött — jó eredményeket ért el a gabonatermesztésben. 1961-ben 14 mázsa 20 kiló, 1962-ben 15 mázsa 20 kiló kenyérgabonát termeltek holdanként. Az idei év aszá­silókukorica, mint elővetemény a legtöbb tápanyagot használja fel termésének felépítésére. Mélymű­veléstől távol lévő tábláknál mélyművelés tömörítéssel, más esetben kifcépmélyszántás tömörí­téssel legyen elvégezve. f. Kukorica elővéteménykor 2—3-szori disztillerezés is elegen­dő, ebben az esetben a fej trágyá­zás hatásosabb, mint az alap- műtrágyázás, ha időben vetünk. g. Cukorrépa után mindenkor disztiller a leghelyesebb talaj- munka a jó vetőágy megteremté­se érdekében. Az ismertetett előveteményeken kívüli növények után a talaj­munkát a felsoroláshoz legköze­lebb álió kultúrákhoz hasonló módon kell elvégezni. A legfontosabb tényező a talaj­munka, de nem csekélyebb je­lentőségű a tápanyag-ellátottság sem, valamint a többi tényező, azonban nem szabad elfelejteni, hogy jó vetőágyba kerüljön a mag. és ez szószerint értendő, minden szem gabona remekül el­készített talajba, 5—7 centimé­ter mélyen kerüljön a földbe. Mohácsi Károly Szekszárdi Állami Gazdaság igazgatója lya miatt a Béke Tsz-nél szintén csökkent a termésátlag, bár búzá­ból az idén is 9 mázsás átlagot takarítottak be. A táj értekezleten részt vevő me­zőgazdasági szakemberek között élénk vita alakúit ki. A legtöb­ben a műtrágyahiányt kifogásol­ták. Agrotechnikai követelmény, hogy a foszfor és a káliműtrágya a szántással együtt kerüljön a földbe. — mondták. Többen fog­lalkoztak a gépállomás nyújtotta segítséggel és bírálták a hiányos­ságokat. A tsz-ekben megnőtt a gépek iránti igény, s ehhez vi­szonyítva nemcsak az a baj, hogy kevés gépet kapnak a Gyönki Gépállomástól, hanem az is, hogy a kivezényelt gépek egyrésze nem üzemképes. Ez is késlelteti a munkát. A tanácskozáson felmerült kér­désekre Kolozs István adott vá­laszt, s összegezte a vita tanul­ságait. Ószi munkák, őszi gondok Gyünkön a községi tanács ülés­Az irányelvek taTmlmáayozása közben: Módszertani elvek, eszközök Ifjúsági szövetségünk nevelési feladatát csak úgy képes meg­valósítani, ha eszmei, politikai célkitűzéseinek megfelelően olyan eljárásokat és módszereket alkal­maz, amelyekkel sikeresen for­málhatja a fiatalok gondolat és éi'zésvilágát, serkenteni tudja aka­ratukat, befolyásolja cselekedetei­ket. Az ifjúsági szövetségben folyó kommunista nevelés hatékonysá­gának növelése érdekében min­dig azoknak a nevelési eljárások­nak alkalmazására kell töreked­nünk, amelyek a legjobban hat­nak a fiatalokra. A KISZ-szervezetekben folyó nevelőmunkának mindenekelőtt színesnek, változatosnak, eleven­nek kell lenni. Figyelembe kell venni a fiatalok életkori sa­játosságait. Melyek ezek? A fiatalok fogékonyak az új iránt. Ez a tény nemcsak tartal­mi, hanem módszertani vonatko­zásban is tanulságul szolgál. A fiatalok élénken kutatják korunk újdonságait, bárhol jelentkeznek azok: a társadalmi életben, a tu­dományokban, a technikában, vagy a művészetekben. Felada­tunk, hogy helyes irányba terel­jük vonzódásukat az újhoz, le­hetőséget teremtsünk nekik nem­csak az új megismerésére, ha­nem megvalósítására is. Az ifjúság romantikus, lebilin­cseli a különös, a hősies, a szá­mára szokatlan. A fiatalok köve­tendő példákat, ideálokat keres­nek. Adjunk lehetőséget számuk­ra, hogy megismerjék az elmúlt korok nagy embereinek életét, az elnyomás ellen harcolók, a nem­zetközi és hazai munkásmozga­lom hőseinek, az ifjú kommunis­ta mártíroknak, az emberi hala­dás zászlóvivőinek, a tudomány, a kultúra, a művészetek óriásai­nak tetteit, alkotásait. A fiatalok vágynak a közösé­gi életre, a barátságra. Szerveze­teink légköre tehát, legyen bará­ti, elvtársi, amelyben minden fiatal otthon érzi magát, köteles­ségének tartja, hogy törődjön barátaival, örüljön elvtársai örö­mének, segítsen rajtuk, ha eset­leg bajba kerülnek. A nevelési módszerek kiválasz­tásakor vegyük figyelembe a íid- talok korát, nemét, képzettségét, szakmai munkáját, érdeklődését, életkörülményeit, sőt még jelle­mét, temperamentumát is. A sab­lonok alkalmazása a nevelésben elidegeníteni a fiatalokat, nem kelti fel érdeklődésüket, tehát csökkenti a nevelés eredményeit. A fokozatosság párosuljon, nö­vekvő igényességgel. Kezdetben csak egyszerű megbízatásokat ad­junk a fiataloknak, később egyre nagyobbakat, komolyabbakat, ne­hezebbeket és bonyolultabbakat. Ezek elvégzését segítsük, ellen­őrizzük, értékeljük, jutalmazzuk. Minden sikeresen elvégzett mun­ka után meggondoltan fokozzuk a fiatalok elé állított követelmé­nyeket. (H)

Next

/
Thumbnails
Contents