Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-23 / 196. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1963. augusztus 23. A GABONA VITA: A gabonavitára a tamási Vörös Szikra Tsz felhívással válaszol Felhívással fordulunk és ver­senyre hívjuk a megye összes ter­melőszövetkezetét az 1963. és 1964-es gazdasági év kenyér- és takarmánygabona megtermelésére. Termelőszövetkezetünk pártszer­vezete, vezetősége és tagsága vállalja: az összes szántóterület — beleértve a tagok háztáji terü­letét is — 30 százalékán kenyér- gabonát fogunk termelni, azaz 1199 holdon, 323 holdon pedig őszi árpát. Vállaljuk, hogy olyan felkészü­lést, munkaszervezést, talajelőké­szítést fogunk végezni, hogy ke­nyérgabonából átlagosan kát. hol­danként 14 mázsát, őszi árpából 15 mázsát fogunk termelni. Vállalásunkat egész tagságunk érdekében és népgazdaságunk cél­kitűzésének megvalósításáért, a kenyérgabona és a takarmányga­bona végleges megoldásának meg­valósításáért tesszük. 1. Felülvizsgáljuk a vetésszerkeze­tet, és olyat állítunk össze, hogy a lehető legjobb elővete- ménnyel legyen beállítható a fenti terület elvetése. 2. Kijelöljük az összes vetésterü­letet és táblánként kidolgozzuk a vetéstechnológiát. 3. A vetésre kerülő területekre már most kiszórjuk az alap­trágyaként szükséges műtrágyát s az istállótrágyát. 4. Azokon a területeken, amelyek már le vannak takarítva (bor­só, lencse, len, búza), tarlóhán­tást végeztünk, majd pedig megkezdtük a vetőszántást, táb­lánként megvizsgálva, hogy me­lyik táblának, milyen talajmun­kát adjunk. 5. Az egész területen nagyhozamú, intenzív búzát termelünk. Saját vetőmagot használunk, aminek előkészítését, tisztítását, szelek­torozását augusztus 15-ig befe­jeztük. Szeptember 1-ig a Fá­cánkerti Növényvédő Állomás­sal csáváztatunk. Az őszi árpa vetőmagot szintén saját magunk állítottuk elő és a búzához ha­sonlóan készítjük el. 6. Úgy készülünk fel az őszi be­takarításra, hogy azt a kukori­cát, napraforgót, burgonyát, amely után őszi gabonát ve­tünk, legkorábban, s először ta­karítjuk le. így biztosítjuk e területeken is a lehető legjobb talajmunkát és a jó magágyat. 7. Vállaljuk, hogy október 25-re befejezzük teljes egészében az őszi árpa és az őszi búza veté­sét. Felhívással fordulunk megyénk termelőszövetkezeteihez, csatla­kozzanak célkitűzéseinkhez, hogy október 25-re megyénk összes ke­nyér- és takarmánygabonája a le­hető legjobb minőségben földbe kerüljön. Filotás István párttitkár Tamási. Vörös Szikra Tsz Á fiatalok kezdeményezésére Most folynak Dombóvárott a Vörös Csillag vendéglő átalakítási munkálatai. Korszerűsítik az ét­termet és egy külön helyiségben 70—80 személy befogadására al­kalmas presszót létesítenek. Az átalakítások után — amelyet 100 ezer forintos beruházással vé­geznek — a járási KISZ-bizottság javaslatára a dombóvári fiatalok ifjúsági zenés vendéglője lesz a Vörös Csillag. Ezzel teljesül a fiatalok régi óhaja. Dombóvárott is lesz egy olyan vendéglő, ahol kiszes mód­ra, tanulva szórakozhatnak. A ter­vek szerint a fiatalok; hetenként egy meghatározott estén vennék igénybe a vendéglő presszóját, s ötórai teával egybekötve műsoros estet rendeznének. A műsort a dombóvári KISZ-szervezetek kul- túrcsoportjai adják, ötletes mo­nológgal, verssel, táncdaléneklés- sel szórakoztatják majd a fiatalo­kat. Szó van arról, hogy időkö­zönként fővárosi művészeket hív­nak meg egy-egy vendégszereplés­re és zenés divatbemutatókat ren­deznek, a fiatalok bevonásával. Az irányelvek tanulmányozása közben: Neveljük az Milyen legyen a fiatal vi­szonya embertársaihoz és a tár­sadalomhoz? Milyen erkölcsre akarjuk nevelni az új nemze­déket? A kérdések sokoldalú, de világos választ köyetelnek. Mindenekelőtt kiindulásként meg kell vizsgálnunk a jelen­legi állapotot. Kedvező jelenség, hogy ifjúságunk életmódja, ma­gatartása. gondolkodása ma sza­badabb, őszintébb, mint a múlt­ban volt, egyre inkább mentes a képmutatástól, az álszeméremtől. Fiataljaink szembe mernek nézni önmaguk és koruk erkölcsi prob­lémáival. Ennek ellenére tapasztalható, hogy szervezeteink egyrészében még ma is megkerülik az úgy­nevezett „kényes kérdéseket”'. Ifjúsági vezetőink egyrésze nem tud, vagy nem akar azokra a kommunista erkölcs szellemében nyíltan, őszintén, bátran vála­szolni. Sokan a mi erkölcsünk szelle­mében beszélnek, de még elég távol állnak attól, hogy az új normák szerint, éljenek. Egyesek­nek kétféle erkölcsük van: egyik „házi használatra”, a másik pe- dik „kifelé”. Az MSZMP VIII. kongresszu­sán hozott határozat tartalmazza a kommunistákat jellemző er­kölcsi tulajdonságokat, melyekért küzdenünk kell. Ezek: „A ki­ifjúságot a erkölcsre zsákmányolás elleni harc; min­denféle elnyomás és társadalmi igazságtalanság szenvedélyes gyű­lölete; odaadás a szocializmus ügye iránt; szocialista hazaszere­tet; testvéri szolidaritás minden ország dolgozójával, minden nép­pel; harcos internacionalizmus; a társadalom javára végzett mun­ka; a közügyek iránti szenve­délyes érdeklődés; kérlelhetetlen- ség a társadalom és az egyes emberek kárára elkövetett vissza­élésekkel, az önteltséggel és kri­tikátlansággal szemben; erkölcsi tisztaság, egyszerűség és sze­rénység a társadalmi és magán­életben”. Központi kérdésként áll előt­tünk a munkára és a tanulásra nevelés feladata. Fontos, hogy a hivatásul választott munka a fiatal életszükségletévé váljon. A becsületes munka a mi társadalmunkban az emberi ér­ték legfontosabb fokmérője. Akik a munkát lebecsülik, megvetik, „szükséges rossznak tartják”, unal­mas robotnak tekintik. akik munkátlanul élnek és here mód­jára leszedik mások fáradozá­sainak gyümölcseit — méltók a társadalom megvetésére. Olyan közszellemet kell kialakítanunk, hogy szégyen legyen a henyeség, a hanyagság, a lógás, az élős- ködés. A régi társadalomban meg­A kenyér és az ideológia YJezető beosztásból váltottak ” le nemrég egy embert Róla valóban el lehet mondani, hogy volt már az égvilágon min­den; hol kisebb-nagyobb beosz­tásban dolgozott és mindenütt, minden helyzetben a szocializ­mus ügyét tartotta szem előtt. Jót akart mindegyik poszton, hi­szen él, hal a rendszerért. Mégis le kellett váltani, mert a jót rosszul csinálta. Saját életútja bizonyíthatná számára legjobban a diktatórikus, szemellenzős ve­zetés csődjét, mégsem okult, sőt egyre jobban belelovalta magát abba a tévhitbe, hogy fasiszta reakciós erők aknamunkájának áldozata. Még ma is az ötvenes évek bűvöletében él. Benne még megmaradt az a rossz szokás, hogy akinek az övétől eltérő véleménye van, az szerinte reakciós, fasiszta, stb. „Odavágni és akkor majd men­nek a dolgok” — ez a vélemé­nye, nem akarja észrevenni, hogy az odavágás nem old meg semmit. Elméletének helytelen­ségét az élet minden területén be lehet bizonyítani, maradjunk most egy fontos részkérdésnél, a kenyérgabonánál. Nyílt titok, hogy tavaly is, tavaly előtt is rengeteg kenyérgabonát etettek meg a falvakban jószággal. Ezt abból is tudni lehet, hogy olyan szövetkezeti gazdák is vásárolják rendszeresen a bolti kenyeret, akik gabonaosztáskor családta­gonként 250 kiló búzát vittek haza. A malmok vámkeresmé­nyéből és a kiosztott összmennyi- ségből szintén ki lehet számolni, hogy a tavaly termett kenyér- gabonából 85Í—900 vagon még, vagy a padlásokon van, vagy pe­dig a jószág ette meg. dani, hogyha ruha, cipő, tv, vagy mosógép kell, hát csinálja meg magának. Mindezek ismeretében talán elő kellene venni a régi módszereket? Nem! A begyűjtés­re nincs semmi szükség. Igaz, hogy ezzel egycsapásra fel le­hetne számolni a pocsékolást, de az is igaz, hogy az eféle admi­nisztratív intézkedések káros kö­vetkezményeiből éppen eleget ta­nulhattunk. Helyette azt mond­juk: a tsz-vezetők beszéljenek őszintén, nyíltan a szövetkezeti gazdákkal. Világítsanak rá helyi példákkal arra, hogy 250 kiló kenyérgabonára családtagonként nincs szükség. Szükségtelen eny- nyit hazavinni, a felesleges meny- nyiséget adják el egytételben a Terményforgalmi Vállalatnak. Nem nehéz ezt a tagokkal meg­értetni, de csak ott, ahol követ­kezetesen érvényesül a párt po­litikája. A szemellenzős, a valóságot ■í"*' nem látó, régi típusú ve­zetők a gabonát jószággal fel­etető gazdát hajlamosak fasisz­tának, ellenségesnek nyilvánítani, s eként is kezelni. Pedig ez nem más, mint határtalan baklövés és melléfogás, mert az a tsz-tag a kenyérnekvalót az állatoknak adja, nem fasiszta, mégcsak nem is ellenség, legtöbbször rendes ember, akivel tisztességes hangon szót lehet érteni, de ha eleve gyanakvó vele szemben a fel­lépés, akkor legfeljebb azt érjük el, hogy megbántjuk, önérzeté­ben megsérjük és nem hajlandó velünk szóbaállni. Pártunk valóságlátásra hívja fel szüntelenül a figyelmet. Kö­dös frázisok, hangzatos jelszavak és álforradalmiság helyett több- érő egy-egy adott helyzet okos, bátor elemzése. Odacsapás he­lyett a kenyérgabona-felvásárlás jobbá tétele érdekében is ilyen elemzés történt. Tavaly és tavaly előtt a háztáji gazdaságok egy­részében az állatállomány ré­szére nem volt elegendő és meg­felelő takarmány. Ugyanakkor azt hangoztattuk, hogy a ház­táji árutermelést növelni kell, nem a közös rovására, azzal együtt. Mi történt? Még a leg­jobb érzésű parasztember is va­lósággal rákényszerült arra, hogy a búzához nyúljon. A piacokon sokszor többet elkértek egy mázsa árpáért, mint ugyanannyi búzáért. E téren ebben az évben alapvető változás történt. A kü­lönféle művelési formák, a dol­gozó tsz-tagoknak —- de csak a dolgozó tsz-tagoknak — kedvez­nek, s biztosítják a háztáji állat- állomány takarmányszükségletét. Nincs tehát arra szükség, hogy bárki is a búzát etesse, ha mégis megteszi, akkor már másként kell vele beszélni. \ alakiket ellenségnek ki- ’ nyilvánítani mindenesetre könnyebb, mint a háztáji állat- állomány takarmányszükségleté­ről gondoskodni, de ahol gon­doskodtak erről, ott a tsz-vezetők most nemcsak szavakkal, érvek­kel is bizonyítani tudják, hogy kenyérgabonából csak annyit ér­demes hazavinni, amennyire a családnak szüksége van. Az az ember, akit leváltottak, a szo­cializmus ügyét akarja szolgálni. A kenyérgabona-felvásárlás a gazdasági élet egyik részterülete. De nagyon jól mutatja ez a részterület is, hogy nem mindegy, ki, miként, milyen módszerekkel szolgálja a szocializmus ügyét. Sz. P. Az első napon több mint húszezer forint forgalom a dalmandi presszós falatozóban C ez bizony nagy baj, mert ^ a gabonára az ország la­kossága igényt tart, vétek tehát a kenyérnekvalót a jószág elé vetni. Ez is egyik lényeges oka, hogy az ország behozatalra szo­rul, hiszen a városi lakosságnak nem lehet azt mondani, hogy kenyérből legyén önellátó, mint ahogyan a paraszti foglalkozású lakosságnak sem lehet azt mon­kommunista vetették, „trógernek” nevezték az uralkodó osztályok tagjaj a fi­zikai munkást. Nekünk olyan ifjúságra van szükségünk, amely becsüli a fizikai munkát. Erre leginkább az képes, aki maga is dolgozott már. Ezért neveljük tanulóifjúságunkat oly módon, hogy „belekóstoljon” a fizikai munka erőfeszítéseibe. Ifjúságunk sok tízezer óra tár­sadalmi munkát végez. Az ön­ként felajánlott munka a társa­dalom számára segít legyőzni az önzés polgári maradványait, erő­síti a fiatalok áldozatkészségét, a közösség ügyével kapcsolatos fe­lelősség érzését. Az igazi közösségi ember öröm­ben, bajban együtt van társai­val. A kommunista közösség tagjai sokkal jobban tisztelik, be­csülik, szeretik egymást, sem­hogy elnéznék egymás hibáit, rossz tulajdonságait, közösség- ellenes hajlamait. Az igazi közös­ségben a munkával, a személyes képességekkel és jó tulajdonsá­gokkal kivívott tekintély veszi körül a vezetőt, aki nem több, mint „első az egyenlők között”. A közösségi erkölcsre való ne­velés megkívánja és feltételezi a harcot, a karrierizmus, a protek­cionizmus. az anyagias életszem­lélet, a társadalmi tulajdon meg­károsítása és a burzsoá erkölcs más maradványai ellen. Nincs egészen egy esztendeje, hogy ünnepélyesen megnyitották a legfiatalabb Tolna megyei falu­ban Dalmandon a modern üzlet­A fiúk és lányok kapcsolatá­ról ma általában elmondhatjuk, hogy nyílt, természetes, közvet­len, alapjában véve becsületes, tehát erkölcsös. Neveljük őket egymás kölcsö­nös megbecsülésére. Fejlesszük ki bennük az egymás iránti kölcsönös felelősség érzését. Er­ről szólva ifjúsági szövetségünk hangsúlyozza az átélt nagy sze­relem érzésének természetes jo­gát és mélységes tiszteletét, ugyanakkor a gyermek iránti fe­lelősséget, az utódokról való gon­doskodás kötelezettségét. Szük­ségesnek tartjuk, hogy a nő hi­vatásul választott szakmájában dolgozzék. Lányaink elé olyan nőt állítunk példaképül, aki dol­gos, házias, gyermekszerető, jó feleség. A KISZ feladatának tart­ja, hogy harcoljon a fiatalok magánéletében megtalálható bur­zsoá erkölcs maradványai, a ci­nizmus, a felelőtlenség, az olyan felfogás és gyakorlat ellen, amely más erkölcsi normákat akar a férfiak és másokat a nők számára. Fellépünk azokkal szemben, akik mást várnak és követelnek attól a nőtől, akivel csak úgy ..járnak” szórakozni, és mást attól, akit feleségül vesz­nek. Az ilyen jelenségek elleni harccal párhuzamosan fellépünk azokkal a maradi, konzervatív nézetekkel szemben is, amelyek képviselői a természetesebb, köz­vetlenebb emberi kapcsolatokat | és érintkezési formákat is er­kölcstelennek bélyegzik mea. (H) Következik: NAhávv fontos módszertani elv és eszköz. házat, ami jelenleg legszebb a hasonló falusi kereskedelmi egy­ségek között. És alig hogy meg­kezdték az árusítást az új üzlet­ben, máris tárgyalást folytattak a falu vezetői a Földművesszö­vetkezetek Megyei Központja el­nökével, hogy a régi szatócs jel­legű üzletet alakítsák át presz- szós-falatozóvá. Akkor Szendy Pál, a MÉSZÖV elnöke azt mond­ta a dalmandiaknak, ha egy mód van rá, létesít a szövetkezet cukrászdát és mellé ízlésesen be­rendezett vendéglőt a községben. S a vendéglő elkészült. Az épít­kezésre közel 250 ezer forintot fordított, a cukrászda és a ven­déglő berendezését pedig 100 ezer forintért vásárolta a szövetkezet. A falusi viszonylatban modern presszós-falatozót alkotmányunk ünnepének előestéjén, augusztus 19- én este ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg. S augusztus 20- án már több százan szórakoz­tak, mulattak a vendéglátóipari kombinátban. A dalmandiak jó hangulatának és az új presszós falatozó népszerűségének jellem­zője, hogy az első napon 21500 forint értékű ételt és italt szolgál­tak ki a pincérek megyénk leg­fiatalabb falusi presszós falatozó­jában. R. É. É. M. Komlói Állami Építő­ipari Vállalat felvesz fűtésszerelő szakmunkást ipari tanuló­oktatónak 8. általános iskolai végzettség­gel. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet Fő- cpítésvezetőségen. Szekszárd, Zrínyi u. 62. sz. (131)

Next

/
Thumbnails
Contents