Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-18 / 193. szám
3K3. augusztus 18. TÖLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG LÁM. MIL VEN KICSI A VILÁG A KIVÁLÓ MUNKÁÉRT — Két könyvtárost tüntetnek ki a megyéből A sszonynak. méginkóbb nagy■í"*' mamának néztem, aki az Clet és Irodalom legfrissebb számát talán azért szorongatja kezében, hogy unokáira ügyelve olvasgasson. Házunk előtt nézelődtem, amikor odatipegett hozzám es megkérdezte: „Mondja, kérem, mit árulnak ott a túloldalon?”. A túloldalon, a kocsmában bort. sört és pálinkát mértek, s ünnep lévén, ajtaja előtt úgy ténferegtek valóban a népek, mintha sort állnának. Mondom az öregasszonynak, hogy halat árulnak ott, mama. Elhitte és csak akkor képedt el és derengett fel benne valami sejtés. amikor egy részeg asszony kilódult a járdára, aztán hangos gajdolással nótázni kezdett. ..Maga engem be akar csapni kérem” — mondta szelíd mosollyal. de nem ment el, ottmaradt. Beszélgettünk tehát, Az Élet és Irodalomból még soha. semmit nem olvasott. Világi dolgokkal ugyanis nem foglalkozik, egyedül a keresztrejtvény érdekli, szenvedélyesen szeret: keresztrejtvényt fejteni, szé- gyellősen bevallotta, néha még az imát, is félbe hagyja és fohászkodás helyett keresztrejtvényt fejt. „Vétkét” másnap persze nyomban meggyónja. Sógorának a Népszabadság jár, abból is megfejti a keresztrejtvényt, egyszer nyert is egy könyvet. Még nem olvasta el. a címét sem tudja, mert a világi dolgok távol állnak tőle. de mivel nyert, neve belekerült a Népszabadságba. Igaz, apró betűkkel szedve de belekerült. Egy nyugalmazott apácánál ez is valami. Nevét aláhúzta piros tintával és a lapot eltette a szentképek közé. Megkérdeztem tőle. nem fél attól. hogy a szenteket emiatt magára haragítja? Eltűnődött, gondolom azt latolgatta, mennyire állhat fenn ennek a lehetősége. Végül közölte velem, nem hiszi, hogy a szentek megharagszanak, sógora szerint ugyanis ez a kommunista újság sokat ír a békéről. „És tudia, kérem, a halál az nagyon borzasztó”. jp zt a volt apácát — be- vallom — a beszélgetés kezdetén csak furcsa érdekességnek, élő anakronizmusnak néztem. Mosolyogtam rajta, amikor elmesélte, imádkozott a tanácselnök fiáért és a gyerek lám felgyógyult. Derültem angyali és korához nem illő kislányos naív- ságán, úgy kezeltem, mint valami más bolygóról idetoppant idegent, akivel nincs egyetlen közös gondolatunk sem. Akkor hökkentem meg, amikor őszinte megrendüléssel azt mondta „a halál az nagyon borzasztó”. Utólag most már tudom miért volt bennem a megrendülés. Azért, mert emberek és elvek között lehetnek — vannak is — áthághatatlan szakadékok, de létezik egy pont, ahol azonos nézeteket vallhat egy népi demokratikus ország miniszterelnöke, egy kapitalista állam miniszterelnökével, a munkásmozgalom veteránja, a szociáldemokrata és munkásáruló főpolgármesterrel, és közelebb hozva a dolgokat, egy magyar kommunista egy volt magyar apácával. Ez a pont pedig nem más, mint az élet igenlése. Erre gondolok, és nem bírok megszabadulni attól az érzéstől. hogy a szkopjei tragédia szinte intő figyelmeztetés: emberek, vigyázat, döbbenjetek a termonukleáris háború borzalmaira, mert Szkopjéban szörnyű erők pusztítottak, de ezek csak elemi erők. és a rombolást tekintve eltörpülnek egy esetleges atomháború borzalmai mellett. A jugoszláviai Magyar Szó című lap munkatársa a macedón fővárosból egy héttel a nagy földrengés után egyebek között ezt írta: ....az álmukból felriadt emberek, i szonyodva hallották az alattuk morajló és dübörgő szörnyűséget: — Földrengés, meneküljünk!!! Egy anya sikoltva vetette magát a gyermekágyra, az apának volt annyi lélekjelenléte, hogy paplanba csavarta és a második emeletről kidobta kisfiát az utcára... Gyermekes anyák halálra rémülten rohantak át abba a terembe, ahol az újszülöttek feküdtek. Senki sem nézte, hogy saját gyermekét kapja-e fel, vagy másét, csak magukhoz szorították az első csöppséget és futottak ki vele az udvarra. Ott aztán össze-vissza kiáltoztak: — Kinél van a 2314-es? — Az az én kislányom. •— Én pedig az 1917-eset tartom. 1917-es, jelentkezz! A z egyik bányász mély fa- ■í"*- Ion át tört magának utat az élők felé. de mindenhol csak holtakat talált. Amikor az ötödik falon néhány centiméteres rés támadt, bevilágított villany- rámpájával. A sárga fénycsóva egy gyermekágyon akadt meg. Kockás takarón szőke hajú. rózsaszín ruhás kislány feküdt... Amikor odarohan t az ágyához és rávilágított a gyerek arcára, úgv érezte, elhagyja minden ereje. A tarka takarón szép, rózsaszín ruhás, olasz hajasbaba feküdt. Ahogy az ágy megmozdult, lassan megmozdította két kék szemét és kaucsuk-arcával rámosolygott megmentőjére. A bányász egyszerre elkezdett sírni, poros arcáról úgy folytak a könnyei, mint az eső”. Ilyen a földrengés, hát milyen lenne az. atomháború? A kínai vezetők azt mondják; utána, á kapitalizmus fölött diadalmaskodó népek felépítik majd a boldog, új világot. t)e lehné- nek-e. maradnának-e vajon népek? Újból az apáca jut eszembe. Ebben a jámbor lélekben az imádság és a keresztrejtvény tartja a lelket. Neki ennyi elég, de nekünk, a szocializmus építőinek sokkal többre kell a béke. összességében arra, hogy békés gazdasági versenyben érjük utói és hagyjuk el meghatározott időn belül a kapitalista világ termelését. Utána oda lehet állni a világ elé azzal, hogy ime. ezt nyújtja az emberiségnek a kapitalizmus és ezt a szocializmus. Az emberiség tudni fogja majd. melyik a jobb és nem fog habozni, hogy a mi világunkat, a jobbat válassza, ue ehhez béke és munka kell. Hallom, hogy most, a kettős ünnepeket hazánk legtöbb termelő- szövetkezetében munkával töltik. Kicsi dolognak látszik, hiszen ugyan mit számít, hogy mondjuk Döbröközön alusznak-e, avagy dolgoznak az emberek. Kicsi dolognak látszik, csakhogy nincs kizárva, hogy éppen ezen a két napion múlik, sike- rül-e majd idejében elvetni a búzát. Sikerül-e jövőre ezen a tolnai tájon a bűvös 13 mázsás átlagtermést elérni kenyérgabonából a szövetkezeti földeken? Ha így nézzük az ünnepi műszakot, akkor nagy dolog,- mert parányi része, de része a békés gazdasági versenynek és ilyenmódon hozzájárulás a béke fenntartásához. Én is azt mondom, amit legtöbb ember: Ha a béke és a háború között kellene választani, fele fizetésért is szívesen dolgoznék, de béke legyen, mert egy harmadik világháború úgy elpusztítja az emberiséget, hogy a földön a halál lesz az egyedüli úr. A rg atomcsend-egyezmény re- ménységgel tölt el. Aki figyelmesen olvassa a lapok tudósításait. észrevehette — s ez érdekes —, a Vatikán állam ugyanúgy üdvözli e bíztató lépést, mint a Bolgár Népköztársaság. Nem azért persze, mert a kommunista munkás megváltoztatta volna talán elyeit. s arról sincs szó. hogy talán a vatikáni papiok légiója a kommunista elvekkel kacérkodna. Dehogy! Kizárólag arról van szó. hogy az emberiségnek esze v^n. s aként látszik cselekedni, ahogyan a józan ész diktálja. Amikor két ismerős messzi földön összetalálkozik. örvendezve szól vagy az egyik, vagy a másik, hogy lám, milyen kicsi a világ. Úgy látszik. valóban kicsi, mert amióta az atomcsend-egyezményt megszövegezték gondolatban, a földkerekség szinte valamennyi lakója találkozott egymással. így találkoztam én is, apám háza előtt az apácával. SZEKULITY PÉTER A könyvtárosak hangját a legritkábban hallani. A népművelés szerény és serény munkásai között is talán a legcsendesebbek közé tartoznak. Tevékenységük hatását mérni szinte lehetetlen, mert az olvasók létszámának növekedése, a kikölcsönzött könyvek számának gyarapodása csak megközelítő képet ad arról, amit ők végeznek. Korántsem mutatja meg semmiféle statisztika azt a hatást amit egy-egy jó könyv az emberek között kivált, s azt sem: milyen eredményeket hoz az irodalom az ifjúság szocialista szellemben történő nevelésében. Mindez még talán ünnepélyesebbé teszi azokat a perceket, amikor ma reggel Szabó piái Antal elv társ, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke átadja a Szocialista Kultúráért Érdemérem kitüntetést két megyebeli könyvtár ásnak Szederkényi Lászlóménak és Árki Idának. Szederkényi Lászlóné tíz év óta munkása a népművelés-« nek. A paksi járási könyvtárban 1955 óta dolgozik. Vezetése alatt a járási könyvtár és a községi könyvtárak szép fejlődést értek el. s az olvasók tábora jelentősen megnövekedett. Kiemelkedő eredményeket árt el Árki Ida madocsai községi könyvtáros is. Az ő feladata korántsem könnyű. Jelentős társadalmi elfoglaltság és iskolai tanítás mellett végzi a könyvtárosi munkát. Ennek ellenére igen szép sikereket könyvelhet el magának a madocsai könyvtár. Néhány szám is bizonyítja ezt: amíg 1959-ben 256 olvasó közül alig ötven volt a felnőttek száma, addig 1962. decemberében 390 beiratkozott között már 199 volt a felnőtt olvasók száma. Ez az eredmény annak a széles körű toborzó munkának köszönhető, amit a kitüntetett könyvtáros Madocsán végzett az utóbbi néhány évben. Az önkiszolgálás újabb formája Néhány évvel ezelőtt új- rendszérű üzletek vártak — úgymond egyik napról a másikra — a vásárlókat: az önkiszolgáló üzletek. Hamarosan népszerűvé váltak, hiszen nem kellett a pult. a pénztár, majd ismét a pult előtt sorba állni félórákig, akár fél kiló kenyérért is. Most. a közelmúltban az ön- kiszolgálás újabb formájával találkoztak Szekszárdin a vásárlók. A m.özsi-hegyi földművesszövetkezeti boltot három hétre bezárták, mert az egyetlen boltos szabadságra ment. A szabadság rendjén való volt, megérdemelt, hanem a folytatás... A bolt vevőközönsége tiltakozott a három heti zárva tartás ellen, mert jóval messzebbre kellett menniök bevásárolni. A tanácshoz is. a földművesszövetkezethez is eljuttatták a kérést; ha a boltos szabadságra megy is. ne maradjon zárva a bolt. gondoskodjanak helyettesítőről. Meglepő volt a földművesszövetkezet válasza: — Keressenek boltost, aki odamegy erre az időre helyettesíteni! Tehát az újabb önkiszolgálási forma: ott a bolt, a vásárlók keressenek bele eladót. Növényevő halak tenyésztésével kísérleteznek Biritón A Paksi Halászati Termelőszövetkezet Kínából repülőgépen behozott növényevő halak tenyésztésével kísérletezik biritói ivadéknevelő tavaiban. Nyolcezer-nyolc- száz amur. illetve tolsztolobik fajtájú halat helyeztek a pontyivadékok közé júliusban. A szovjet és a román tapasztalatok szerint a növényevő halak kedvezően befolyásolják a pontyok biológiai körülményeit. trágyázzák a tófenéket, hatásukra fokozottabban fejlődik a szerves élet a vizekben, s növekedik a „hattermes”. Biritón megvizsgálják, hogyan válnak be a hazai termelőszövetkezeti halgazdálkodásban a növényevő fajták, s megvizsgálják a nálunk még ismeretlen halfajta parazitáit is. ' ' * Az irányelvek tanulmányozása közben Nevelőinunkánk fő feladata Sokat forgattam az utóbbi időben a könyvet, mely a KISZ Központi Bizottságának az ifjúság kommunista nevelésével kapcsolatos irányelveit tartalmazza. Sok értékes gondolatot ébreszt az emberben ez a könyv. Rendszerbe foglalja azt, mely manapság mindenkit foglalkoztáit', aki az ifjúság ügyével kapcsolatosan tevékenykedik. Hozzásegít ahhoz, hogy az ifjúság nevelése valóban össztársadalmi üggyé váljon. Mire van szükség? El kell érnünk. hogy a szocialista eszmék egyre szélesebb ifjúsági tömegek gondolatvilágát hassák át. Hogy a fiatalokat a kommunista eszme igazába és végső győzelmébe vetett hitre neveljük. Hogy erősítsük ifjúságunkban a szocializmus építése iránti felelősséget. Mit ad és ígér a szocializmus, a kommunizmus az ifjúságnak? A mi társadalmunk az egyedüli. amely teljes létbiztonságot' ad. ahol. nincsenek eldobott, leti- piort. elesett emberek. Lehetővé teszi tömegméretekbe»» a művelődést, a tanulást, biztosítja az igazi demokráciát, a szabadságot, a békét. A mi ifjúságunknak világosan kell látni, hogy a termelésben való mindennapi helytállás, a munka termelékenységének emelése a világkapitalizmus elleni harcot, a szocialista, kommunista jövőt jelenti. A személyi kultusz leküzdése, a piárt helyes munkastílusa az utóbbi időben lehetővé tette, hogy a fiatalok bensőséges kapcsolatba kerüljenek a párttal, megnőtt a párt iránti bizalom az ifjúságban, elfogadta, követi támogatja politikáját. Nagyot nőtt fiataljaink erköl- csi-piolitikai egysége. A mai magyar falu fiataljait már nem kísérti a „régi átok”. A földtulajdon széles szakadékot vont a szegény és gazdag fiatal közé, a földközösség betemette ezt a sza- dékot. A rési tragikus kimenetelű szerelmek, a testvérek veszekedése a jusson, ma már csak a visszaemlékezésben élnek. A gyárakban, a földeiken, az iskolákban mindenhol egyaránt a felkészültség, a rátermettség, a politikai-erkölcsi magatartás, a fiatalok megítélésnek mércéje. Nem azt kérdezik: honnan jöttél, hanem, hogy hova tartasz, mik a céljaid, jót akarsz-e jól csinálod-e amit csinálsz! A régi „generációs” probléma ma már a múlté. Régen a létért, a megélhetésért folyó küzdelemben idősek és fiatalok gyaikran szembe kerültek egymással. Az új társadalom felépítéséhez minden generációra szükség van, Az idősebbek élettapasztalata, bölcsessége piárosui a fiatalok energikus lendületével, Apróbb súrlódások természetesen vannak! Az idősebbek közül néhányan nem értik meg a mai ifjúságot. Különösen az öltözködés. a tánc, a zene. a férfi és a nő kapcsolatának kérdésében. Előfordul még hogy a fiatalokat háttérbe szorítják, javaslataikat nem veszik figyelembe, nem képességeiknek megfelelő helyen foglalkoztatják őket. Ugyanakkor a fiatalok körében is akad probléma. Találkozni az idősebbekkel szembeni tiszteletlenséggel, túlzott igényességgel, rátartisággal, megbotránkoztató öltözködéssel, a másik nemhez való felelőtlen viszonnyal. könnyelmű életmóddal, a termelőmunka lebecsülésével. Az idősebbek között akad, aki általánosít. Ha felfedez héhány fiatalom kivetnivalót, rögtön ráhúzza az egész ifjúságra: „Lám. csak a mai fiatalok!” Veszedelmes nézet ez! Nyugodtan állíthatjuk, hogy lányaink és fiaink túlnyomó többsége becsületesen dolgozik, tanul, tisztességesen él. Nevelőmunkánk fő feladatát nehéz néhány sorban summázni. Úgy akarjuk nevelni fiataljainkat, hogy magatartásban. ízlésben. öltözködésben, táncban ha-, lad járnák együtt az élettel, de kerüljék a túlzást, az ízléstelenséget. a romlottságot. H. T. (Következik: A kommunista erkölcsre neveljük fidtal- jainkatj.
