Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-17 / 192. szám

1063. augusztus 17. fOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 3 Túl a jósán essen A Pravda cikke a háború és béke kérdéséről1 vallott kínai álláspontról Moszkva (TASZSZ). A Pravda pénteki számában Korionov „Túl a józan észen” című, terjedelmes cikkében számos tény alapján ki­mutatja, hogy a Kínai Kommu­nista Párt vezetőinek a háború és béke kérdéseiben elfoglalt külön ál láspontja ellenkezik a kommunis­ta világmozgalomnak az 1960-ban megtartott tanácskozáson kollek­tíván kidolgozott irányvonalával, azt bizonyítja, hogy a kínai veze­tők eltértek a marxizmus—leni- nizmustól. „A kínaiaknak az SZKP-vel, a világ kommunista mozgalmával fennálló elvi ellen­tétei lényegében véve arra vezet­hetők vissza — mutat rá Korio­nov —, hogy ellentétes felfogást vallanak olyan nagyfontosságú kérdésekben, mint a termonukleá­ris világháború megakadályozásá­nak lehetősége, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélése, a békeharc és a vilá­got átfogó forradalmi mozgalom kibontakozásának kölcsönös kap­csolata.” „A megcsontosodott dogmati­kusoktól eltérően — folytatja a cikk — a marxisták—leninisták nemcsak látják azokat a nagy le­hetőségeket, amelyeket korunk nyitott meg a szocializmus és a béke erői előtt, hanem kötelessé­güknek is tartják ezeknek az új lehetőségeknek a kiaknázását az agresszorok megfékezésére, a pusztító háborúk megakadályo­zására és a társadalom életéből való kiküszöbölésére”. Mi a Kínai Kommunista Párt vezetőségének álláspontja? a KKP vezetősége kijelenti: A „békés együttélés nem a szocialista ál­lam külpolitikájának vezérelve”. Nem nehéz azonban belátni, hogy ez az állítás csak egyet jelent: Nem bíznak abban, hogy a szocia­lizmus rá tudja kényszeríteni az imperializmust a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés együttélésére. A béke és a szocia­lizmus erőivel szemben mutatko­zó bizalmatlanságból keletkezik az a kínai tétel, hogy a proleta­riátus feladatainak gyorsabb meg­oldása szempontjából az alapvető eszköz a „forradalmi háború”. Ettől pedig már csak egy lépés a forradalom exportját valló poli­tikához. A kommunisták határozottan elvetik azt a politikát, amely sze­rint világháború segítségével kell létrehozni a forradalmat más or­szágokban. A kommunisták közül természetesen senki sem kételke­dik abban, hogy ha az imperia­lista atomlovagok kirobbantanak még egy világháborút, akkor en­nek romjai maguk alá temetik őket. Mégis, a kommunistáknak szám ölni ok kell azzal is, milyen következményekkel járna egy ilyen háború az egész emberiség­re”. Az igazi forradalmárok, akik egyaránt a szívükön viselik az embermilliók életének megóvását és marxista—leninista elveink tisztaságát, nem járhatnak egy úton azokkal, akik a jelek sze­rint nem riadnának vissza attól, hogy játékot űzzenek az emberek életével, és magával a történe­lemmel. A Kínai Népköztársaság hiva­talos kormányszervei, politikusai és lapjai — a cikkíró szavai1 sze­rint — „szidalmakat zúdítanak a moszkvai szerződésre”. Ezekre vá­laszolva Korionov ezt írja: „A szovjet emberek természetesen tudják, hogy helytelen lenne meg­elégedni az elért sikerrel. A lég­körben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkí­sérletek eltiltása még nem jelen­ti a fegyverkezési hajsza meg­szüntetését. Az említett kísérletek eltiltása önmagában nem hárít­hatja el a háború veszélyét”. Mindamellett a nukleáris fegy­verkísérletek eltiltásának kérdé­sében most létrejött megegyezés világszerte a béke erőit gyarapít­ja”. „Mindezt világosan látják az emberek százmilliói, minden or­szágban. Csak a Kínai Kommu­nista Párt vezetői helyezkednek külön álláspontra. Azt állítják, hogy a Moszkvában aláírt szer­ződés megköti a többi szocialista ország kezét. Ám ennek az „érv­nek” a tarthatatlansága minden­ki előtt kézenfekvő. A Szovjetunió nukleáris fegy­vere megbízhatóan védelmezi az összes szocialista országokat a nukleáris támadás veszélyével szemben... túlzás nélkül elmond­hatjuk, az a tény, hogy a Szov­jetunió nukleáris rakétafegyver­rel rendelkezik, döntő szerepet játszott abban, hogy a szocialista országok — köztük Kína is — nem váltak az imperialista ag­resszió célpontjává. Éppen ez a körülmény biztosítja a szocialista országok számára a békés fejlő­désnek a szocializmus és a kom­munizmus győzelmes építésének a lehetőségét. Ez azonban azt jelenti, hogy a nukleáris fegyverek eltiltásáért állhatatosan törekvő SZKP és a szovjet kormány ellen irányuló támadásaival a Kínai Kommunis­ta Párt, s a Kínai Népköztársaság vezetői az egész szocialista tábort támadják, arra törekednek, hogy az egész szocialista tábor közös érdekeit alárendeljék az ő nacio­nalista érdekeiknek”. „S ezek után Pekingben nagy hűhóval azt hirdetik, hogy a Szovjetunió be akarja csapni a népeket! Valójá­ban viszont azok csapják be, akik titkolják a népek előtt az impe­rialista megszállottak politikájá­ban az emberiségre nézve rejlő veszély valódi arányait és mély­ségét... Azok vezetik félre a népeket, akik tulajdonképpen elvetik a békés együttélés politikáját, ta­gadják, hogy meg lehet akadá­lyozni a világháborút, s ezzel azt igazolják, hogy az ilyen né­zetek hívei nem bíznak a mun­kásosztály erejében, a munkás­osztály forradalmi képességeiben, lebecsülik a béke és túlbecsülik az imperializmus erőit. Azok csapják be a népeket, akik a béke megőrzésének or­szágújáról a kalandorakciók te- kervényes ösvényeire próbálják terelni a népeket, akik volta­képpen olyan álláspontra sod­ródtak. ami alig különbözik az imperializmus álláspontjától”. A cikkíró rámutat arra, hogy a Kínai Kommunista Párt veze­tői „abban a törekvésükben, hogy minden áron saját nukleáris fegyverük legyen, lényegében véve egy táborba kerültek azok­kal, akik a féktelen nukleáris fegyverkezési hajszát hirdetik. Ez a törekvés újabb bizonyíték arra, hogy a kínai vezetők po­litikájában egyre inkább nem az internacionalista, hanem ezzel homlokegyenest ellenkező törek­vések érvényesülnek”. Korionov jellemzi a Kínai Kommunista Párt vezetőségének az 1962-ben lezajlott karibi válság idején elfoglalt álláspont­ját. Emlékeztet arra, hogy a kínai vezetők akkor „nem az imperializmusra összpontosítot­ták a tüzet, hanem az SZKP-ra és a Szovjetunióra, amelyek megmentették Kubát, az egye­temes békét”. „A világ kommunistáinak fi­gyelmét nem kerülte el az a tény, hogy amikor szörnyű ve­szély fenyegette Kubát, és min­den békeszerető nép nemzetközi kötelességének tartotta, hogy mozgósítsa erőit a Kuba elleni agresszió és egy általános há­ború veszélyének elhárítására, az indiai—kínai határon lényegesen fokozódtak a hadműveletek. Ez károkat okozott annak az ügy­nek, amelynek lényege vala­mennyi békeszerető erő mozgó­sítása volt az agresszív amerikai körök akcióinak visszaverésére. A békeszerető erők feltétlenül felfigyeltek arra a tényre is, hogy a Kína és India határán kitört fegyveres konfliktust a reakciós körök felhasználták arra, hogy csapást mérjenek India forradalmi erőire, gyengít­sék a béke övezetét és meg­fosszák hitelétől a békés együtt­élés politikáját a független béke­szerető országok katonai tömbök­től való távolmaradásának po­litikáját. Ámde nem egyedül az indiai reakciós erők a felelősek e fej­leményekért. Hiszen a konflik­tusban két fél vesz részt, és az egyik közülük egy szocialista ál­lam! Sokan joggal teszik fel ezt a kérdést is: Nem függ-e össze a kínai vezetőknek e kérdésben elfoglalt álláspontja azzal a bi­zonyos pekingi körökben hirde­tett tétellel, amely szerint a semleges államok „mesterséges alakulatok” és a világpolitikában nem játszanak semmiféle önálló, mégkevésbé pozitív szerepet. Még ha csak futólag vesszük is szemügyre a kínai vezetőknek az utóbbi idők aktuális világ- politikai kérdéseivel kapcsolatos álláspontját, akkor is kiderül, hogy ennek vajmi kevés köze van a béke és a szocializmus ügyének igazi védelméhez. Azzal, hogy harcot indítottak a Szovjetunió és az SZKP ellen, amelyek az imperializmussal ví­vott harc fő terhét viselik, vala­mennyi marxista—leninista párt ellen: A Kínai Kommunista Párt vezetői lényegében véve hátba támadják a szocialista vi­lágrendszert, az egész antiimpe- rialista frontot, az egyetemes béke ügyét” — jelenti ki Korio­nov. A cikkíró felhívja a figyelmet arra is, hogy a kínai vezetők mindenképpen akadályozni pró­bálják a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kölcsönös kapcso­lataiban fennálló feszültség eny­hülését. „Talán valójában érde­keik fűződnek ahhoz — teszi fel a kérdést —, hogy egymás­nak ugrasszák a világ küzdőterén e két nagyhatalmat?”. Befejezésül Korionov a követ­kezőket írja: „Annak idején pártunk baloldali hangoskodóiról szólva, akik ret­tentő forradalmároknak igyekez­tek látszani, Lenin megállapítot­ta, hogy ezek az emberek olyan álláspontra helyezkedtek, amely baloldalibb, mint a józan ész megköveteli. Hasonló pózba vág­ták magukat most a Kínai Kom­munista Párt vezetői. Nem meg­lepő, hogy ez az álláspont foko­zódó felháborodásra és vissza­utasításra talál minden ország kommunistáinál, forradalmárai­nál, s ugyanakkor ujjongást kelt az imperialista reakció táborá­ban. Minél gyorsabban ébred­nek tudatára a KKP vezetői e tény jelentőségének, és vonják le belőle a szükséges következte­téseket, annál jobb a kínai nép érdekei, a béke ügye és minden nép haladása szempontjából”. Újabb földrengés Szkopjében Belgrád (MTI), Pénteken haj­nalban ezúttal a 6. erősségi fo­kozathoz tartozó földrengés rázta meg Szkopjét, amelyet július 26-án egy földrengés csaknem teljesen elpusztított. Azóta ez volt itt a legerősebb földlökés. Az ideiglenes lakóhelyül szol­gáló sátrakból a pánikba esett emberek, újabb katasztrófától való félelmükben, kirohantak a szabad ég alá. Az újabb föld­rengés azonban az eddigi jelen­tések szerint nem okozott ko­molyabb károkat. Átmeneti kormány alakúit Brazzaviüében Youlou házi őrizetben Brazzaville (MTI) A Kongó Köztársaságban (Brazzaville) Youlou diktátor kényszerű le­mondása után Alphonse Maissam- ba-Debat vezetésével megalakult az új ideiglenes kormány. A hi­vatalos nyilatkozat „a szakértők kormányának” nevezi a szűkkerű kabinetet, amelyben egyetlen szakszervezeti vezető sem kapott helyet. A héttagú új kormány politikai közkegyelmet ' hirdetett s a köz­törvényesek büntetéseit is egy évre csökkentette. Ezenkívül be­jelentette, hogy elismer, minden nemzetközi egyezményt, amelyet a most lemondott kormány kö­tött meg, s helyreállítja a polgári jogokat. Megfigyelők biztosra veszik, hogy Brazzaville új kormánya folytatja Youlou tántoríthatatlan franciabarát politikáját. A kor­mány első nyilatkozata efelől sem hagyott kétséget. Youlou abbé különben csütörtö­kön este fél tízkor — a brazza- villei rádió közleménye szerint „ismeretlen helyre” — eltávozott palotájából. Mint a UPI közli, a kongói hadsereg egyik alakulata a volt elnököt vidéki farmjára szállította, ahol házi őrizet alá vették. A nyugati hírügynökségek kon­gói helyzetképéből kitűnik, hogy a rend az országban lassan hely­reáll. Pénteken visszaállították a külvilággal a telefon- és távíró- kapcsolatot, amely kedd óta szü­netelt. Bőim aláírj í* ax atom csend-egyezményt Bonn (MTI). A bonni kormány pénteken rendkívüli miniszterta­nácsot tartott, amelyen a kor­mány tagjain kívül részt vettek a parlamenti pártfrakciók elnökei is: Brentano, Strauss, Ollen­hauer és Mende. A minisztertanács után pénteken délután von Hase államtitkár beje­lentette: a kormány az amerikai és brit külügyminiszter nyilatko­zatainak megvizsgálása után el­határozta az atom csend-egyez­mény aláírását. Az aláírásra a jö­vő hét elején kerül sor Washing­ESEMÉNYEK MONTEVIDEO Húsz diák betört a spanyol kon­zulátus épületébe, kidobta az ab­lakon Eranco képmását és több órán keresztül megszállva tar­totta a konzulátust. A diákok ez­zel az akcióval tüntetni kíván­tak Eranco diktatúrája, a spanyol hazafiak bebörtönzése ellen. WASHINGTON OrviUe Freeman amerikai föld­művelésügyi miniszter csütörtö­kön este beszámolt Kennedy el­nöknek a Szovjetunióban, Len­gyelországban, Romániában, Bul­gáriában és Jugoszláviában tett látogatásáról. BELGRAD Megérkezett Belgrádba az a tíz szovjet szakember, aki a Szovjetunió kormánya megbízá­sából utazott Jugoszláviába, hogy tonbán, Londonban és Moszkvá­ban. Ugyanakkor a kormány vala­mennyi államhoz, mellyel diplo­máciai kapcsolatot tart . fenn, jegyzéket intéz, és ebben hang­súlyozni fogja: az NSZK tovább­ra is igényt tart „az egész német nép képviseletének jogára” to­vábbra sem ismeri el az NDK-t és eleve vétót emel az ellen, hogy az atomcsend-egyezményből kifo­lyólag összehívandó nemzetközi értekezleteken az NDK kormánya is részt vegyen. — sorokban Szkopjében kijelölje a Szovjet­unió által Jugoszláviának ajándé- kozQtt .„lakásgyár” felállításának a helyét,és segítségét adjon a gyár mielőbbi üzembe helyezé­séhez. PÁRIZS A francia televízió csütörtökön este bemutatta a Körhinta című magyar filmet. Az Humanité csü­törtökön reggeli számában, a be­mutató előtt, a filmről hosszabb ismertetőt közölt. (MTI) BERLIN A Nácizmus Üldözöttéinek Szö­vetsége (VVN), amely ellen még mindig folyamatban van a nyu­gatnémet kormánynak a szövet­ség betiltására közigazgatási bí­róságnál beterjesztett „panasza” október 5-én és 6-án a Majna melletti Frankfurtban tartja idei országos kongresszusát. Új országos kombáinosrekord született: Barna László 15 765 mázsa gabonát takarított be Az aratás befejezésével az Állami Gazdaságok Főigazgatósá­gán értékelték a kombájnosok hagyományos versenyének idei eredményeit. Megállapították, hogy az idén új országos rekord született: Barna László, a Pan- kotai Állami Gazdaság dolgo­zója az SzK—3-as kombájnjá­val 15 765 mázsa gabonát taka­rított be, vagyis 25—30 vagon­nal túlteljesítette az elmúlt évek kombájnos-rekordjait. A ver­seny második helyezettje Zuggó Lajos, Veszprémi Állami Gaz­daság, aki. 10 205 mázsa gabonát adott át idén a gépe alól. A harmadik Juhász Sz. István, (Pankotai Állami Gazdaság) 8502 mázsás,' negyedik Nagy László, (Veszprémi Állami 'Gazdaság) 9324. az ötödik pedig Bozsér József (Fomádi ÁG) 9254 má­zsás teljesítménnyel. Az állami gazdaságok kereken másfél ezer kombájnosából száztizennégyen érték el az 50 vagon feletti telje­sítményt. öf vonatra b ló már rács mögött van London (MTI). Linslade-ben, a Londontól 42 mérföldnyire fekvő kisvárosban pénteken délelőtt már bírái előtt felelt tettéért a nyolc nappal ezelőtt végrehajtott vakmerő vonatrablás öt részese. Két házaspár és egy egyedülálló nő került kézre eddig a banda tagjai közül. A rendőrség állító­lag a többiek nyomában van. Közlemények szerint a zsákmá­nyolt hatalmas vagyonból eddig 102 000 fontot találtak meg, s úgy vélik, hogy az összeg többi része még mindig Angliában van. A rendőrség szigorúan őrzi a repü­lőtereket, a kikötőket és a pálya­udvarokat.

Next

/
Thumbnails
Contents