Tolna Megyei Népújság, 1963. augusztus (13. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-02 / 179. szám
4 Tolna megyei nepujsaö 1963. augusztus 2. Lesz-e megyei „önképzőkör'? Egy újszerű klub tervei — Lehetőségek és akadályok Érdekes terv foglalkoztatja a Tolna megyei Népművelési Tanácsadót. Az alapul szolgáló ötlet nem egészen új keletű, mert több féle formában, különféle helyeken már szó esett róla. Az ötlet azonban mindezideig megvalósítót keresett. Egy olyan újszerű klub megalakításáról van szó, amely magához kötné a megye azon fiataljait, akik valamilyen művészeti ág műveléséhez kedvet, tehetséget éreznek. A címében jelzett megyei „önképzőkört” azért is tettük idézőjelbe, mert ennek a vállalkozásnak nehéz nevet találni Nem fedi az elgondolás pontos tartalmát az előbbi elnevezés, de hasonlóképpen nem egészen jó az Ifjú tehetségek klubja cím sem. Nem jó ez utóbbi azért, mert ebbén a kllubban legfeljebb összefogni lehet a művészeti munkák iránt érdeklődő fiatalokat, segíteni vadhajtásaiktól nyesegetni próbálkozásaikat, semmint véglegesen eldönteni, hogy annak vagy ennek a fiatalnak van-e tehetsége a rajzoláshoz, vagy a szavaláshoz. Neve még nincs a gyereknek, de már születőben van, s az elsőrangú kérdés nem is az, hogy hívják, hanem az. hogy életerős legyen. Létrejöttét sietteti egykét tapasztalat, amelyek még eléggé frissek. Mit várhatunk a klubtól A Mátai Antal kulturális szemle néhány verseny ágának eredményei adják ezeket a tapasztalatokat. Ilyen klub létrehozása mellett szól a képzőművészeti pályázat igen szűk körre támaszkodó anyaga és az irodalmi pályázat úgyszólván teljes sikertelensége. Mindkét esetben nem arról van szó, hogy nem akadt fiatal a megyében aki rajzokat, festményeket, vagy éppen verspróbálkozásokat küldött volna be, hanem mert maga sem lévén meggyőződve azok értékéről nem igen mert vállalkozni a beküldésre. A program az önképzésről szól. Az eddigi elgondolások szerint a klubfoglalkozás több formáját tartanák fenn. Egyik részét a foglalkozások jelentenék, amelyek a választott művészeti ág közvetlen művelésével lennének kapcsoLatosalc, míg a foglalkozások egy másik jelentős része közös rendezvényeken való részvétel lenne. A fiatalok utaztatása, művész vendégek meghívása ugyancsak a klub lehetőségei köze tartozik. A tervek közül csupán az kíván még alapos átgondolást, hogy az egész megyét behálózni szándékozó klub. szekszárdi központtal — a tervek szerint a „Soós Sándor" Városi Művelődési Ház — hogyan tudja tartani a kapcsolatot, a megye távolabbi pontján élő fiatalokkal. Mindenesetre a szép vállalkozás tervét napirenden kell tartani, s talán jó lesz. ha szó esik majd róla azon az értekezleten, amelyen a Mátai Antal kulturális szemle ez évi eredményeinek és hiányosságainak értékelése után a jövő évi feladatokról esik szó. M. M. Négy pálfai tsz-fiatal julalomüdülése Lengyelországban Nagy meglepetés érte a pálfai Egyetértés Termelőszövetkezet négy fiatal dolgozóját: Plech István, Farkas Erzsébet. Joó Rózsa és Ferenczi Judit jó munkájukért külföldi jutalomüdülést kapott. .— Nagyon örültünk mindannyian — mondja Pityu. — hisz egyáltalán nem számítottunk rá. örülünk a bizalomnak, s annak, hogy munkánkat megbecsülik. Ezután is igyekszünk tőlünk telhetőén a legjobban dolgozni. — Gyönyörű, feledhetetlen 2 hetet töltöttünk Lengyelországban — kapcsolódik a beszélgetésbe Jutka. — Még nem voltunk külföldön és nagy izgalommal hagytuk el a magyar határt. Mindenre nagyon kíváncsiak voltunk, de a legjobban a tengerre. Az első nap Varsóban városnézéssel telt el. Voltunk a 42 emeletes kultúrpalotában. Már az első emelet megnyerte tetszésünket. Az épület nagyon modern, ízlésesen berendezett. Utána a tengerpartra utaztunk. Elénk tárult a tenger kékes-zöldes színe. Amikor a Nap kisütött, mindent bearanyozott. Olyan csodálatos volt, hogy elmondani sem lehet. Sokat fürödtünk. Olivában megnéztük Európa legnagyobb orgonáját. 6300 sípból áll. A legnagyobb síp 10 méter hosszú, a legkisebb 10 centiméter. — Nagyon szép volt a hajó- kirándulás, Hel félszigetre — meséli Rózsa. — A félsziget könyék- szerűen benyúlik a tengerbe. Magas fái között a házak eltörpültek. Olyan volt, mintha mesebeli tündérországban járnánk. — És milyen a lengyel étel? — kérdezem. — Jónak jó, csak furcsa — válaszol Jutka. — Víz helyett üdítő italokat kaptunk. Moziban, cirkuszban voltunk. Megtekintettük az óriásbálnát. Gdanskban megnéztük a vívó-világbajnokság színhelyét. Baráti kapcsolatok is alakultak ki. Az idő szinte repült és elérkezett a hazautazás napja. Nehezen, fájó szívvel búcsúztunk lengyel barátainktól és tarsolyunkban két hét felejthetetlen élményeivel tértünk haza. Bendes Ilona Áskálódunk, áskálódunk,,. Mi, magyarok, sok mindent szeretünk. Jókat enni, inni, külföldi vendégeknek reprezentálni, és a sók jó között áskálódni is... Mert igencsak gyakori, hogy a beosztott áskálódik a másik beosztott ellen. Qyakori, hogy a beosztott áskálódik a főnöke ellen. Az is előfordul, hogy a főnök áskálódik a beosztott ellen... A. köznyelv eme tevékenységet fúrásnak nevezi. Azonkívül a szó szoros értelmében is szeretünk áskálódni. Erre a legközelebbi példa most Bonyhád főtere. Valamikor, két-há- rom évvel ezelőtt felásták, hogy lefektessék a vízvezetékhálózatot. Aztán betemették, visszarakták a helyére az úttest kövezetét. Aztán jöttek a csatornázok. felszedték a kövezeteit árkokat ástak, lefektették a szenyvízcsatorna-há- lózatot. majd visszarakták a kövezetei. Most ismét felszedték a kövezetei, ismét árkokat ásnak. A bonyhádiak szerint valami kábel- fektetés van most soron. Ezt, a harmadik áskálódást, reméljük, nem követi másik. A közmondás is azt tartja: három a magyar igazság. Askálódásból talán Bonyhádon is elég ,esz ennyi. Bí. VÉGH ANTAL: HOLNAP VÁSARHAP ▼TYTTTVTTTYTYTYYYYYYTYTTTYTTTVVTTTYYYTTTTTVYyYY* AAAAUUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA I. Megyünk az utcán Péterrel. Péter szerelmes, de szerelmének most nincs határozott tárgya, ö csak úgy általában szerelmes ma. Nézzük a lányokat, csudamód megváltoztatta őket a tavasz. Levetették a vastag, téli szöveteket, most formás, könnyű tavaszi ruhákban sétálnak, s leng a szoknyájuk a szélben. Péter szerelmes, lehet, hogy Évába, lehet, hogy másba, azt mondja: ö sem tudja ezt most. A balga! Ö a szerelmes és én tudom, hogy Évába. de az utcába is, meg a tavaszi napba, és azt hiszem, szerelme tárgya leginkább mégis csak a kékszemű élet. De Péternek nem beszélhetek most erről, mert tudós képet vág hozzá, és kinevet. Megyünk az utcán, és a lányokat nézzük. Feszes, hófehér blúzban, rövid szoknyában ringó lépésű lányok. Sétálás közben Péter számolni kezd. Ilyenkor nekem is számolnom kell. Számolni rendszerint a Muskátli presszótól a Luna moziig szoktunk. Csakis a csinos és szem- revaló lányokat számoljuk, ki-ki ízlése szerint. Péter most szerelmes, és kétszerannyit számol, mint én. Tizenhétnél abbahagyja. Nekem eddig még csak kilenc van. Ma nem döntünk rekordot... a rekordot Péter állította fel — akkor volt szerintem a legszerelme- sebb. — mert a Lunától a Muskátli eszpresszóig, nincs az egy kilométer —. valamelyik este huszonkilencet számolt. Azt állította, hogy valamennyi osztályon felüli volt, közülük néhány Európa-szinten! Én akkor este is csak tizennégyet láttam, ugyanazon az utolsó hetekben járunk, nem azon az úton. Utolsó hetekben járunk, nemsokára itt kell majd hagynunk a várost. De addig, ameddig csak lehet, sétálunk együtt, járjuk az utcát, és számolunk. Ha valami különöset kell látnom. Péter erősen szisszent. Egy kontyos, fekete hajú lány, szívet lüktető járása van. Péter a karomat megragadja, lépünk utána egy darabig. A lány bemegy egy kapu alá, hátra sem néz. — Tizennyolcon alul. — jegyzi meg Péter. — Tizennyolcon felül — mondom rá én. Péter képes lenne ezen összeveszni. — Éppen tizennyolc — engedek neki. Most békülékeny. ráhagyja ő is. A lány karton ruhában volt. Csípőjén lágyan ráncolt a ruha, a lábán piros szandál, és lábaszárán a bőr szinte síkos. — Nem nézett ránk — sóhajtok fel. Mellén a blúz csak enyhén feszes. és lépésenként mozdult. Péter fogadást ajánl: — Fogadjunk, klasszikust zongorázik. — Miből gondolnád? — Láttam a szemén! — Nem is láthattad a szemét, utánunk jött. elment mellettünk, s megelőzött. Aztán bement a kapu alá. Nem is láthattad a szemét. Péter állítja, hogy látta, amikor elment mellette, egy pillanatra a szemébe nézett. őrá nézett, és rám nem — állapítja meg Péter jelentőségteljesen. Ma még egyet sétálni kell! Még egyszer a Lunától a Muskátli presszóig. — Számoljunk újra — ajánlom Péternek, de nem fogadja el. Egyre csak a lányokat nézzük, a bőrükre rásüt a nap. és kék szemmel kacag rájuk az ég. — Meg fogunk nősülni kint a faluban! — jelentem ki Péternek. — Tudtam, hogy nem vagy ma normális: — s egyetlen szussza- násra érveinek tömkelegét sorolja fel: — Most, amikor végre itthagyjuk a Képzőt, s szabaddá válunk? Tudod te barátom, mi a szabadság? Persze, hogy nem! ö tudja: mert egyszer már két napot ült. Érettségi után részt vett a Sóstón egy duhajkodásban, lecsücsül- tették. és az anyja jött érte. — Én tudom — folytatta Péter — a szabadság a legállhatato- sabb dolog. Kipusztíthatatlan. Most költözik be hozzánk, té máris mostoha gondolattal fogadnád? Péter bölcseket rnond. Tucfom, csak a séta kedvéért, hogy lássák: fontos dolgainkat komoly emberek szokásaként, sétálás közben beszéljük meg. Arcára nemes pátosz telepszik: — A szabadság amellett, hogy szent, kiszámíthatatlan! Olyan, mint a tűz. Kicsap a vasból szikraként, és lángokat gyújt. Most, amikor e szent láng gerjeszt, most nősüljünk meg? Ismerd el, nem vagy ma normális! Aztán hevesen tovább folytatja: — A szabadság olyan, mint a kenyér. Hajnalra váratlanul kisüti a pék. Éties illatot áraszt, mifelénk az illat most közelít. Péternek tetszenek saját gondolatai : — Most, amikor vége a képzőnek és az életbe lépünk? Különben is! A családot a magántulajdon hozta létre. Elismered? — Természetes! — A magántulajdon — hála az égnek — szűnőben van. bizonyos, hogy szűnőben van a család is! — Ez nem így van — vetek ellent, s Péter sétálás közben rámront: — Hát? Ha a közjavak úgy felgyűlnek. hogy az állam megoldja a gyermeknevelést? Majd akkor... — A család, és a gyermeknevelés anyagi gondja nem azonos! Ezt neked is illene tudni. Péternek hirtelen lelkiismeretfurdalá- sa támad. A jövő héten az utolsó pedagógiái vizsga és még Kairo- vot nem vette át. — Gondolod. — súgja alább engedett hangon —, hogy. ezt a tételt a mostani vizsgaanyag is érinti? — Neked is illene tudni! — Beszéljünk mást! De még az előbbihez lenne egy érvem — s újra szavalni kezd: — barátom, a házasság furcsa intézmény: a legbizonytalanabb emberi érzésre épül. Ma szeretem: de ki tudja. holnap szeretném-e? Jó, egy szót se — int le engem —, ha ma szeretem, szeressem holnap is, holnap után is, és utána legyek erkölcsös, kötelezzem magam továbbra szeretni, s kész a magamcsinálta börtön! Egy francia bölcsélő hapTöj'át ólvastam legutóbb. Bár kétségbe vonom bölcsességét, mert megnősült. Eljegyzése napján a következőket írta, idézem szóról szóra: „...ma az emberiség legkínosabb és legsötétebb börtönébe önként bevonultam. Az ítélet: életfogytiglan, s egyetlen halvány reménysugár. hogy a sajátmagam ellen meghozott ítélet nem jogerős.” (Folytatjuk) eültem egy telizsák zára, kicsit távolabb a többiektől, s kicsit restellkedve, úgyhogy lehetőleg észre se vegyenek, mert a nagy munkában lévő, izzadó ember rossz szemmel és irigykedve nézi azt, aki ráér. A kíváncsiság, az édeskés búzasza- a régi nyarak emléke hozott ide. A fényes csillagokkal teleszórt júliusi éjszakák igézetét, a talpraugró hajnalok hűvösségét, a fáradtságtól roskadó estéket és társaimat kerestem. A vékony lábú szombatistát., a cigányfekete Gábort és a többieket. Közöttük is a kicsi és szegény Hangatni Jancsit, a kóbor öreglegényt, akinek nyáron a pelyvalyuk volt az otthona. Annyi port nyelt életében, hogy abból vályogviskót építhetett volna magának, de nem épített: reggel a pálinkát leste, délelőtt cifra káromkodásokkal átkozta azt a gazdát, aki még a pohár bort is sajnálja a cséplőmunkástól. Délben kétszer próbált sort állni ott, ahol a fröccsöt osztotta a szérűs gazda. Az ital tartotta benne a lelket. Estefelé vakon botorkált a vizeshordókhoz és amikor lemosta testéről a port, konok hallgatással rendezte be magának a szalmakazal tövében a hálószobát. Emlékszem, vízből rengeteget megittunk. Volt ott azért vidámság is. akkor főleg, amikor ránkzúdult a vihar és néhány órát valamelyik dinnyecsősz kunyhójában töltöttünk. Es rendszerint szerelmet is érlelt a cséplőbandában a nyár. Az augusztusi éjszakák magasak és mélyek, és a csillagok nagyon fényesek, némelyik úgy átszaladt az égen, mint a gondolat, s napközben csak az izmok fáradtak el. Ültem a búzászsákon, és ezekből a régi nyarakból próbáltam észrevenni valamit. Csakhogy nehezen sikerült, mert először is a kombájnszérü egyáltalán nem olyan, mint voltak a régi szérűk. Nincs gabonaasztag, nincs szalmakazal, a cséplőgép szabadon áll. és fönt a dobnál a kévevágó, az etető helye üres. Por viszont van. A szél telefúfja a két molnárt, akik a zsákokat a garat alá akasztják, a teli zsákot bekötik és odább viszik. Onnét már mások viszik tovább vontatóval a magtárakba. Ez a munka változatlan, és ez az egyetlen mozgás a cséplőgépnél. Az egyik zsákost Csuka Istvánnak hívják, a másikat Szegedi Istvánnak. Odamegyek hozzájuk, elmondják, hogy nekik másfél hete ez a reszortjuk. Kicsit már únják, mert van mit megfogni, ez a búza, amit most tisztítanak — mert hát tulajdonképpen. nem is cséplés ez, csak tisztítás —, negyven valahány holdon 21 mázsás átlagtermést adott. A kombájnok alig győzik felfalni, a vontatók meg behordani a szemet. A két ember újságolja: egyik tábla 29 mázsa termést adott átlagban holdanként. Mű ■ mondanám nekik, hogy lódítani én is tudok, de még idejében eszembe jut, felesleges kételkedni, a valószínűtlent is el kell hinni, hiszen nem rég az is na- gyotmondásnak számított volna még, ha valaki olyat állít a mi cséplöbandánknak. hogy tíz valahány év múlva 23 helyett négy ember szolgálja ki a cséplőgépet. fTét asszony tartozik még a M cséplőgéphez. Most éppen Fekete Jánosné és Király József- né. A másik géphez négy asz- szony van beosztva, mert az a gép nagyobb. A szolgálat három napig tart, utána jön a váltás: az asszonyok keresni akarnak, ezért a háromnapos váltás. A. két asszony a szín alatt áll és ütemes mozdulatokkal lapátolja a szállítószalagra a szemet, bgy kislegény lábatlankodik körülöttük, olyan tizenkét éves forma, Ui romantikát
