Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-12 / 161. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1963. július 12. Nyílt levél A tagjelölt-felvételről Kedves Barátom! Bizonyára emlékszel a legutóbbi beszélgetésünkre. Hiányol­tam, hogy alapszervezetetek évek óta egyetlen tagjelöltet sem vett fel soraiba, s erre te csak legyintettéi és azt mondtad: „Lie­gen vagyunk... Talán még sokan is!”. Vitatkoztunk és te mereven tartottad álláspontodat. Utánad másokkal is beszéltem, végigjártam a falut, s ma már érveim, melyeket levelemben felsorolni szándékozom, sokrétűbbek, mint kezdetben voltak, veled folytatott vitám idején. Megállapítottam, annak, hogy nincs évek óta tagjelölt-felvétel, egyik oka az, hogy rossz alapszervezetetek tömegkapcsolata. A párton kívüli aktívahálózatot létrehoztátok ugyan néhány évvel ezelőtt, de ez csak papíron létezik. A névsor megvan. Ott hever a titkár íróasztalában. De ez egymagában semmit sem ér. Ahhoz, hogy közel kerüljenek a párthoz, gyakran meg kell hívni őket taggyűlésekre, fontos, hogy állandó feladatot, támogatást, nevelést kapjanak. Erezzék, hogy a párt számít rájuk, támaszkodik mun­kájukra, bízik bennük. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy elsősorban belőlük lesznek a holnap tagjelöltjei. Termelő­szövetkezeti alapszervezeteteknek számolni kell azzal, hogy a parasztember először kissé bátortalan, előbb meg akar ismerni bennünket. S ha megszereti a politikai munkán keresztül, mellyel megbíztuk, a pártot, csak akkor kéri a tagjelölt-felvételi ívet. Erlelődési időre van szükség. A szimpátiának meggyőződéssé, a vonzalomnak szeretetté, ragaszkodássá kell változnia. Alapszerve- zetetek nem eresztette le eléggé mélyen gyökereit a szövetkezeti parasztságba. Kevés köztetek a szövetkezeti tag. És ez nagy baj! Szövetkezeteteknek egyre sokrétűbb feladatot kell megoldania, s ehhez erős pártszervezetre van szükség. Néhány szavad meglehetősen felkavart, kellemetlenül hatott rám. Azt mondtad: „csak harcok idején születnek igazi kommu­nisták, ilyen békés időszakban nem termelődnek ki, most csak legfeljebb néhány karrierista próbálkozik zörgetni a párt kapu­ján”. Negyvenötre és ötvenhatra gondoltál. Es nehezen akartad megérteni, hogy most is szívós és nehéz harc folyik. Csak legfel­jebb a harc formái változtak. Es mivel te a régi formákhoz szoktál hozzá, nehezen akarsz tudomást szerezni az új harci for­mákról és eszközökről. Nehéz harcot vívunk! A szövetkezet megszilárdítása, a gazdál­kodás fellendítése csak következetes, szívós harc árán lehetséges. A szocialista tudat kialakítása, a szívek és a fejek megnyerése céltudatos, állandó ostrom eredménye lehet csak. Eszmei offen­zívára van szükségünk! A gazdasági és eszmei harc, a jó és a rossz, az elavult és az új közötti küzdelem új, élenjáró harcosokat dob tömegesen felszínre. Észre kell vennünk őket. Bizalommal kell fogadnunk közeledésüket. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy igaz kommunistává nevelődjenek. Idegen tőlünk, hogy merev mozdulatlanság alapján szémlél- jük az embereket. Aki tíz évvel ezelőtt kommunista volt, az nem biztos, hogy ma is az. Vannak, akik elfajulnak! Vannak, akik méltatlanná) válnalk! Es ugyanakkor’ úják Ibukkárlnak fel. Uj emberek, akik méltók lesznek a kommunista névre. Akiknek a pártban a helyük, mert munkájuk által a szocializmus ügyéért végzett áldozatos küzdelmük által kiérdemelték a kommunista jelzőt. A párthoz való tartozást napról napra ki kell érdemelni. Régi érdemek nem mentesíthetnek a jelenben elkövetett hibák alól és a régi botlások nem feküdhetnek sötét, nyomasztó árnyék gyanánt a jelen szorgalmas, elismerést érdemlő munkája felett. Hogy nem tudtok kellő vonzást gyakorolni a párton kívüli szövetkezeti tagok felé, annak egyik oka az is, hogy az alapszer­vezet tagságának egy része nem eléggé példamutató a munkában és a magánéletben. Az alapszervezetnek ezen a téren is rendet kell teremteni. Foglalkozni kell azokkal, akik megfeledkeztek arról, hogy élenjáró párt tagjai, arról, hogy a kommunista név sok mindenre kötelez. Tőletek nem messze, Hőgyész községben nemrégiben kizártak egy embert a pártból, mert méltatlanná vált arra, hogy hozzá tartozzon. Négyen álltak a helyébe. Né­gyen jelentkeztek tagjelöltnek olyanok, akiket bizonyos fokig az ő személye tartott vissza. Érdemes talán azt is megjegyeznem, hogy Hőgyészen is évekig húzódó probléma volt a pártépítés. Miután nálatok meglehetősen sok hiányosságra bukkantam, tájékozódtam a bonyhádi járás többi községeiben is. A pártépítés munkája egészséges fejlődést mutat. Amíg az első negyedévben mindössze 12 új tagjelöltet vett fel a 31 termelőszövetkezeti alap­szervezet, a második negyedévben a felvételüket kérők száma 27-re emelkedett. Sokat segített a párttitkári tanfolyam és a járási párt- és tömegszervezeti osztály jónéhány brigádvizsgálata. Sok még a teendő! Nem elvtelen tagtoborzásról van szó. Ezt senki sem akarja. Csupán csak annyit, hogy bátrabban kell foglalkozni azokkal, akik ezerszámra tűnnek ki a termelőszövet­kezeti földeken emberségükkel, munkájukkal, helytállásukkal. Azokra van szüksége a pártnak, akiket az egész falu népe szeret, tisztel, becsül, akik minden cselekedetükkel nap, mint nap bizo­nyítják, hogy a mi oldalunkon állnak. Járásotokon belül hét olyan szövetkezeti alapszervezet van, ahol az idén egyetlen tagjelöltet sem vettek fel. Pártépítő mun­kánkat jónéhány esetben azok a nézetek bénítják, melyeket tő­led is idézek levelemben. Meg kell szabadulni ezektől a néze­tektől, ha előbbre akarunk lépni. Ki kell gyomlálnunk őket. Tán csodálkozol, hogy ilyen hosszú levélben reagálok arra, amit te csak néhány odavetett mondatban tálaltál. Úgy gondolom ez is kevés! Eredményt csak akkor érhetünk el, ha sokan és igen sokat harcosan és bátran beszélünk erről a témáról. Baráti üdvözlettel: HAYPÄL TIBOR Hibapont nélkül címereznek a döbröközi tsz asszonyai Az idei gazdasági évben a döb­röközi Zöld Mező Termelőszövet­kezetben hétszáz holdon termel­nek hibridkukoricát, a marton- vásárhelyi 5 és 42-esből. A tsz- nek kifizetődik e kukoricafajta termesztése, ha biztosítani tudják, hogy nulla hibapont nélkül vég­zik el a munkálatokat, akkor ez mintegy 100 vagon többlet kuko­ricatermést jelent a közös gaz­daságnak, A szépen fejlődő nö­vényen tíz napja folyik a címe- rezés. Naponként 150—200 asz- szony végzi ezekben a meleg na­pokban is a kiváló minőségű munkát. Az Állami Vetőmag Felügyelőség a napokban vizsgá­latot folytatott, s megállapította, hogy kifogástalan munkát végez­nek az asszonyok. A szorgos ke­zek nyomán egy hét múlva befe­jeződik a címerezés. Az asszonyok után a gépesek is A kertészetben dolgozó asszo­nyok kezdeményezték a szocia­lista brigádmozgalmat a sárszent- lőrinci Petőfi Tsz-ben. Voltak, akik nem nagy jelentőséget tu­lajdonítottak a kezdeményezésnek és úgy vélekedtek: szép, szép, de más az üzem és más a mezőgazdaság — mondták és napirendre tértek a kezdeményezés fölött. Az asszo­nyoknak nem ment el a kedvük a vállalkozástól. A brigád veze­tője, Radó Lászlóné, aki egyben a pártszervezet titkára is, sokszor elmondta: „Nagy szégyen lenne, ha az asszonyok meghátrálná­nak”. A kertészetben dolgozó 29 tagú brigád megtette a magáét. Az év végére tervezett 300 000 forinttal szemben 800 000 forint értékű árut termeltek a kertészetben. Az eredményekben nem kis szerepe volt a szocialista brigád cím el­nyeréséért indított mozgalomnak. A brigád tagjai azt is bebizonyí­tották, hogy a mezőgazdaságban dolgozók is találnak időt a tanu­lásra, művelődésre. Vasárnapon­ként közösen néztek meg egy-egy filmet, a déli pihenő alatt felvált­va olvasták a sajtót, vitattak meg politikai kérdéseket. Az együvé- tartozás az egymás megsegítésé­ben is kifejezésre jutott. Ha a brigád valamelyik tagja megbe­tegedett, valamennyien segítettek. Az asszonyok példáját követve az idén kora tavasszal 25 taggal a gépcsoportnál is megalakult egy brigád. A szocialista brigád cím elnyeréséért a termésátlagok növelésére tettek Ígéretet. Válla­lásuk egyik pontja: úgy dolgozni, hogy augusztus elsejére befejez-1 zék a gabona betakarítását. Va­lamennyien 30 éven aluli fiata­lok. Vállalásukat a munkaidő jobb kihasználására, a gépek óvá­sára, az üzemanyaggal és az al­katrésszel való takarékosságra tették meg. Versenyeznek abban is, ki hagy alacsonyabb tarlót. Az alomszalma biztosítása mindenütt jelentkező gond, s a tsz külön premizálja azokat a gépvezetőket, akik 20 centisnél alacsonyabb tarlót hagynak. A premizálás és a legjobb ered­ményt elérők részére kitűzött 1000 forint pénzjutalom jobb munkára ösztönzi a brigádban dolgozókat. A gépcsoportban any- nyira dolgoznak, hogy Váli Józse­fet, a tsz agronómusának kellett fi­gyelmeztetni arra, hogy néha pi­henjen is. — Úgy esett, hogy Váli József gépével hamarabb végzett, mint ahogy számítottuk. Megkérdez­tük, elvállalná-e a borsó rend­sodrását. Elvállalta és egész éj­szaka rendsodrózott. Reggel új­ból jelentkezett munkára, de mi nem engedtük gépre ülni. Haza- küldtük, pihenjen egyet. Délután már ismét dolgozott, — mondja Drinóczy József agronómus. Vagy itt van a szállító brigád, Bene- deczki Józseffel az élen. Elnyer­ték a KISZ vándorzászlaját. Be- nedeczki Józsefet jó munkája mellett még a gép szeretetéért is dicsérhetem. A zetort, amelyen dolgozik, a termelőszövetkezet 1960-ban vásárolta. A gép úgy néz ki, mintha még ma is új lenne — dicséri a brigádtagot. Aztán a „hajtás gyerekek" között emlegeti Szigeti Jánost és Cseke Istvánt is a tsz-ben. A brigád tagjai figyelik egymás munkáját, s ha valamelyik jobb teljesítményt ért el, a többi azon igyekszik, hogy lemaradását be­hozza. A szocialista cím elnyerése a tanulásra is ösztönzi a brigádtago­kat. A gépcsoportban dolgozók mindegyike elvégezte a traktoros- gépésztanfolyamot. Már a tavaszi munkáknál is megmutatták, hogy nem hiába küldték őket tanulni. Harminc nap alatt végeztek ezer hold vetéssel. A nyári munkák­nál arra vállalkoztak, hogy gép- hiba^nélkül, jóminőségű munká­val augusztus elsejére végeznek a gabonabetakarítással. A követ­kező munka a tarlóhántás elvég­zése, majd az ősziek vetésére való felkészülés. Azt az elvet akarják érvényesíteni, „mindent az idejében”. A sárszentlőrinci Petőfi Tsz-ben — ahogy a községben mondják — minden második ember tanul A télen az ezüstkalászos tanfo­lyamot harmincketten végezték el eredményesen. Az idei tanév vé­gén valóságos vizsgaláz volt a községben. Zsámbékra, Budapest­re, Szekszárdra és Székesfehér­várra utaztak a tsz-tagok vizs­gázni, és nem hoztak szégyent falujukra. A kertészetben dolgozó asszo­nyok kezdeményezésével indult el a szocialista brigádmozgalom a Petőfi Tsz-ben. Példájukon okul­va a gépcsoport is vállalást tett. Terjed a mozgalom, amelynek anyagi ösztönzője a premizálás, de ez nem minden. A tsz-ben meg kellene szervezni a verseny- bizottságot azzal a feladattal, hogy kísérjék figyelemmel és ér­tékeljék a brigádok munkáját. Az anyagi ösztönzés párosuljon az erkölcsi elismeréssel. P. M, Egy év alatt 20 százalékkal javult a minőség a Paksi Téglagyárban Keserű szájízzel emlékeznek a Paksi Téglagyár dolgozói a má­jus elsejei felvonulásukra. Égető kemencéjük kicsinyített mását vitték magukkal, s amikor a fel­vonulásra kíváncsi lakosság előtt elvonultak elhangzott a megjegy­zés: ezzel a kemencével égették azt a rossz minőségű téglát? Ked­vetlenül ünnepeltek, s fájó pont­ként emlegetik ma is. De vajon volt-e oka a lakosságnak ilyen megjegyzésre? — Sajnos volt és mégcsak nem is tiltakozhattunk. — vallják be őszintén. A tavalyi év bizony nem vált dicsőségükre. Évi termelésüknek mindössze 84.6 százaléka volt első osztályú. A többi? No arról nem is jó beszélni. Az égetési mód­szerükkel volt baj, a nyerstéglák még első osztályúnak ígérkeztek, mielőtt a kemencékbe kerültek. Égetés után azonban elkerülhetet­lenül sor került a leminősítésre. Nem csoda hát, ha elpártoltak tőlük a vevők, s a rosszabb minő­ségű téglákat a maguk „gyönyör­ködtetésére” tárolták a telepen. Hiába keressük ma a tavalyi téglát, mutatóban van csupán néhány darab, az is azért, hogy figyelmeztessen. Üres a Paksi Téglagyár készáru-raktára, az igények kielégítését alig győzik. Dunaföldvárról, Németkérről, Soltról, sőt Dunavecséről is el­jönnek a paksi tégláért. Pálfordu- lás történt talán? Április elején kezdték meg a nyersgyártást, ezek égetésére áp­rilis vége felé került sor. Á má­jusi és a júniusi kimutatások sze­rint 97.3, illetve 98.9 százalék volt az égetett téglák első osztályú részaránya. Tizenöt—húsz száza­lékkal jobb mint 1962. májusában és júniusában. Keressük a magyarázatot. Az égetést ugyanazok az emberek végzik, mint tavaly. Övári Jó­zsef, Ledneczki Sándor, Jindrich Ferencné és László József. Mi történt hát? — Más a munkamódszerünk, tökéletesebb az égetési technoló­giánk — mondja Jindrich Fe­rencné. A mohácsi 1-számú téglagyár egyik kiváló égetője Horváth An­tal az év elején hat hetet töltött Pakson. Ő tanította be a tüzelés eddig legtökéletesebb módszerét. Eredményesen, mint ahogy ezt az eddigi eredmények is igazolják. Csupán egy tized százalékkal kell még növelniük az első osztályú téglák arányát, s a legjobb minő­ségű munkát végző téglagyárak közé kerülnek a paksiak. Jogos az elégedettségük, hisz ez azt is jelenti, hogy a lakosság is elégedett velük. R. M. A Szekszárdi Ál­lami Gazdaság Várdombi kerüle­tében 450 növen­dékmarhát tarta­nak szabadtartásos nevelőben. Képün­kön a szabadtar­tásos növendék­marhák egy cso­portja.

Next

/
Thumbnails
Contents