Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-09 / 158. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. július !). 24 milliméter csapadék március óta Emberemlékezet óta nem volt ilyen szárazság a gemenci erdőben Tévelygésekről — politikus szemmel Még a legidősebb vadászok sem emlékeznek olyan nagy szárazságra, mint amilyen most a gemenci erdőt sújtja. A 14 000 hektár területű erdőben csupán 24 milliméternyi csapadék esett március vége óta. Az aszályban kisültek a vadtakarmány-földek, s Party Istvánnak, a vadgazdaság vezetőjének becslése szerint 6—800 mázsa lucernaszénával kevesebb terem, s lucernalegelője sincsen az értékes vadaknak. A nagy hőségben egész napon át az árnyatadó sűrűségekbe húzódnak a gímszarvasok, az őzek és a vaddisznók, csak naplemente és napfelkelte előtt jönnek elő legelni. Ivó- és fürdővizük ugyan van, hiszen szigetország az egész ártéri nagy erdőség, tele kisebb és nagyobb tavakkal, holt duna- ágakkal. Különösen fontos ez a gímszarvasoknak, hogy dagonyáikban iszapfürdőt vegyenek. Nemrégiben kisebb zöldár vonult le a Dunán, s amint a kiöntések leapadnak, megjelenik az erdő lakóinak réme: a szúnyogé invázió. Akad ugyan malária szúnyog is a gemenci erdőben, ez azonban csak akkor lenne veszedelmes, ha maláriás beteg volna a környéken. A víz már apad, s körülbelül 10—14 nap múlva várható a gyötrő szúnyogok tömeges rajzása. Az idén, szerencsére későbben jött a zöldár, az is kisebb méretű volt, ezért nem veszélyes a szarvasborjakra. Tíz évvel ezelőtt ugyanis a túlkorán jött zöldárt követő szunyoginvá- zió az akkor született borjakat elpusztította. Az idén a tavalyi szárazság és kemény tél miatt kevés szarvasutód van, 20—25 százalékos volt csupán a borja- zás, de a borjak már megerősödtek, kibírják a szunyogcsípéseket. Emiatt is nagyon fontos a vad- gazdálkodásban a sűrű sarjerdő. Amint megjelenik a szúnyogok hada, életszükséglete lesz a vadnak a sűrűségre, hogy a dzsungelban találjon menedéket a gyötrő szörnyetegek csípései elől is. •— bás —• Némelyek úgy vannak a két- frontos harccal, mint az egyszeri hadastyán, aki teljes fegyverzetben és harci készenlétben a csatatéren termett, de nem találta az ellenséget... Ezek az elvtár- saink nem kerültek volna efféle dilemmába, ha a két tévelygés, a dogmatizmus és a revizionizmus képviselői — rohamsisakban, vagy anélkül — valamiképpen a nyílt színen ágálnának a marxizmus—leninizmus ellen. Dehát ez nem így van az életben. Ezért aztán némelyik elvtársunk képzeletében a dogmatizmus és a revizionizmus nem több, mint árnykép, misztikus, alaktalan és megfoghatatlan. Pedig a valóságban létezik ez a veszély, mint töret- Len fejlődésünk, tempós szocialista építőmunkánk tényleges ártalma. Éppen ezért a tévelygések ellen való konkrét harc nagyon is fontos, nagyon is időszerű. De mindenekelőtt azt szükséges tudnunk, hogy a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc nem emberek elleni küzdelem, hanem tévedések, tévelygések és hibák elleni harc. Harc bizonyos rossz eszmék ellen, amelyeket ugyan valóban emberek követnek el, de ennek a harcnak éppen az a célja, hogy ezeket az embereket megszabadítsuk tévedéseiktől és hibáiktól. Egyrészt meggyőzően bebizonyítsuk nekik, hogy tévednek és hibáznak, másrészt segítsünk nekik abban, hogy a megvilágosult értelem és tisztánlátás jegyében helyesen dolgozhassanak pártunk politikájának megvalósításáért, azaz népünk javáért és boldogságáért. Mégegyszer hangsúlyozzuk tehát: ez a harc nem emberek ellen hanem az emberekért folyik. Népünket és pártunkat egészében véve eszmei egységbe tömöríti az a meggyőződés, hogy a párt politikája helyes, marxista— leninista politika, amelyben kifejeződik a nép érdeke. Ennek a politikának valóra váltásáért az élet valamennyi területén emberek százezrei és millió dolgoznak. Közülük nagyon sokan fel vannak vértezve a marxizmus—leninizmus eszméivel, világnézetük és tetteik tökéletesen egybevágnak. Mások jóllehet azonosítják magukat a párt törekvéseivel, és gyakorlatilag a szocializmus készséges építői még nem minden kérdésben tették magukévá a kom munista ideológiát. Megint másokat kisebb-nagyobb mértékben elér és megérint annak a burasoá ideológiai háborúnak szele, amelyet az imperializmus ma felfokozott erővel igyekszik folytatni a szocializmus ellen. Ezek az emberek tulajdonképpen szintén a szocializmus pártján állnak, mégis, az ellenséges szellemi befolyás olykor helyet követel magának gyakorlati munkájukban. Vannak aztán olyan emberek is, akik életre-halálra hívei szocialista rendszerünknek, de gondolkodásukban egy-két lépéssel lemaradtak korunk tempójától, nem könnyen értik meg az élet sok-sok új jelenségét, és noha a szocialista célok elérése dolgában túlzottan is türelmetlenek, tetteikben, nézeteikben gyakran konzervatívok és korszerűtlenek. íme, csupán néhány típus arcélére világítottunk; valamennyien a szocializmus gyakorlati építői, mégis számos dologban különböznek egymástól. Ezek az emberek élik a maguk köznapi életét. Különböző feladatokat teljesítenek. A maguk kezeügyében a párt politikájának megvalósításán dolgoznak. Naponta akár több kérdésben is állást foglalnak, döntenek, intézkednek. De éppen a szocializmust építő emberek óriási táborának sokszínűségéből ered, hogy munkájukba tévedések és hibák is becsúszhatnak. Vagyis: részletkérdésekben néha eltérnek pártunk politikai irányvonalától. Az elkövetett hibák különféle előjelűek lehetnek. Egyik dogmatikus felfogásra vallhat, a másik revizionista befolyásra utalhat. De a lényeg mindig az, hogy a köznapi munkában, a párt helyes politikájának gyakorlati végrehajtásában kisebb-nagyobb jelentőségű eltérés adódik a mi marxista—leninista politikánktól. Ebből világosan következik, hogy mi is a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc a gyakorlatban? Harc minden olyan nézet és szemléletmód, minden olyan konkrét hiba és jelenség ellen, amely szembe áll pártunk politikájával. Az életben, a gyakorlati munkában sok mindent fontolóra keli vennünk, el kell döntenünk. Az a fő, hogy mindig és mindenben a párt marxista— leninista politikájának szellemében döntsünk és dolgozzunk. Ha pedig olyan hibával, jelenséggel találkozunk, ami ellentétes ezzel a helyes politikával, úgy ne csak elvileg ítéljük azt el, hanem gyakorlatilag is hozzuk helyre! Aki mindezt érti, annak számára a dogmatizmus és a revizionizmus elleni harc már korántsem misztikus, nem körvonalatlan és nem megfoghatatlanul lebegő valami. És az már nem másutt keresi a dogmatizmust és a revi- zionizmust, mint ahol az ténylegesen létezik, ahol ügyünk ártalmára van. Ezek a rossz eszmék és tévedések ott élnek, ott öltenek cselekvő alakot, ahol az élet zajlik, ahol döntések és intézkedések születnek. Az a célunk, hogy életünk teljességében a párt helyes politikája érvényesüljön, és ezzel megakadályozzuk, hogy a dogmatizmus és a revizionizmus kárt okozzon a szocialista építésnek. A dogmatikus és a revizionista eredetű hibák közé egy sereg — mondhatni: előjel nélküli — fogyatékosság is keveredik. Kitűnően határozta meg ezeknek a fogyatékosságoknak és melléfogásoknak lényegét a VII. pártkongresszus zárszava: ezek „olyan tőről fakadnak, amelyet már jóval előbb feltaláltak, mint akár a revizionizmust, akár a szektáriá- nizmust; ilyen a közönséges emberi butaság, a trehányság, a felelőtlenség — és ezek ellen is harcolnunk kell”. Nézzünk körül a házunk táján: hány ilyen közönséges eredetű hibát és baklövést látunk?! És ezek a közönséges hibák, akár butaságból, tudatlanságból, hányavetiségből, vagy önző érdekhaj hászásból fakadnak, éppen annyit árthatnak szocialista ügyünknek, mint dogmatikus, vagy revizionista tévelygések. Sőt, igen gyakran nehéz volna ezeket a jellegzetességeket szétválasztani. Mert az életben adódó legtöbb melléfogást nem elvi fontolgatás alapján követik el az emberek, hanem éppenséggel megfontolatlanul. Éppen ezért — jóllehet helyes és kívánatos, hogy minden kárt okozó jelenséget politikai éleslátással ítéljük meg — nem elegendő, hogy ezeket helyesen tudjuk osztályozni. Nem sokra mennénk azzal a bölcsességgel, ha minden hibáról találóan megállapítanánk ugyan, hogy dogmatikus, revizionista, vagy egyéb eredetű-e, viszont a hibák és torzulások tovább virulnának. Szombat délután — a fodrászüzletben Szemtől szembe a panaszossal űrü elnézés-kérés közben kalauzol a lakásba. — Reggel korán elmentünk dolgozni. Nemrég érkeztünk haza. Sajnáltuk a gyerekeket hajnali 4 órakor felkelteni. Vetetten maradt az ágy — magyarázkodik Kövesi László, miközben hellyel kínál bennünket az egyébként szépen berendezett, tiszta lakásban. — A megyei pártbizottság első titkárához, Soczó József elvtárshoz küldött panaszlevele ügyében jöttünk — mondja Tatár Lajos, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa. A panaszt tevő, Kövesi Lászlónak szemmel láthatóan jólesik Tatár elvtárs személyes érdeklődése. Részletesen mondja el panaszát. — A döbröközi földművesszövetkezet év elején pályázatot hirdetett a májusban megnyílt presszó-falatozó vezetői állás betöltésére. Mivel vendéglátói végzettséggel rendelkezem és kedvezőnek találtam a feltételeket — feleségemmel együtt dolgozhattam volna —, megpályáztam az állást. Ahogy erről tájékoztattak, első jelentkező voltam. A fel véteti vizsgán — érzésem szerint — meg tudtam felelni a követelményeknek. Bizakodással töltött el, hogy ígéretet is kaptam Baka Tibortól, az FJK egyik felelős beosztásban dolgozó munkatársától. Számítottam az állásra és vártam az értesítést, miközben munkahelyemen. a víztársulásnál felmondtam. Bízva az adott szóban, türelmesen vártuk az értesítést, amelyet mind a mai napig nem kaptunk meg. Nem is kaphattuk, mivel május elsejével betöltötték az állást. Balogh Józsefet, a volt italbolt helyi vezetőjét alkalmazták. Lehet, hogy neki jobb volt a szociális összeköttetése — mondja méltatlankodva Kövesi László. — Talán nem is a szociális összeköttetés játszott közre. A döbröközi szövetkezeti vezetők részéről jóllehet ésszerűbbnek látszott, ha helyi embert alkalmaznak — szakítja meg a beszéd fonalát Tatár Lajos. — így is lehet magyarázni a dolgot, de engem elsősorban az bántott, hogy nem értesítettek a döntésről. Ennek következtében ' megtörténhetett volna, hogy k»' szék közül a pad alá esem. — Arra még gondolni is szörnyű, mi lett volna, ha férjem csak átmenetileg is munka nélkül marad — folytatja a panaszt a feleség. Két gyermekünk van. Egyik hónapról a másikra szerény beosztással, férjem fizetéséből élünk négyen. Nem félek a munkától magam sem, de aki ismeri a dombóvári viszonyokat, tudhatja. a nők részére nemigen van munkaalkalom. A tsz- ben vállaltam részes művelést, hogy keresetemmel könnyítsék helyzetünkön — sorolta mély keserűséggel. dőközben megérkeztek a gyerekek. Két kislány, általános iskolás korúak. Jól fejlett, erős gyerekek, látszik rajtuk, a szülők megadnak nekik, amit tudnak. — Elsősorban miattuk voltunk úgy elkeseredve, hogy még a pártbizottságnak is írtunk. Az ígéret, amit kaptunk, feljogosított bennünket a tervezgetésre. A gyerekeknek évről évre több kell s úgy terveztük. ha mindketten rendszeresen keresünk, a gyerekekre is több jut. Ne gondolják rólam, azért írtam a pártbizottsághoz, hogy bárkit vádoljak. Elsősorban a bizakodás adta kezembe a tollat. S lám, nem is csalódtam, bár arra egy pillanatig sem go.ndoltam, hogy még személyesen is felkeresnek panaszlevelem ügyében. Jóleső érzés, hogy ez így van — mondja a férj. Mélyen elgondolkoztató volt a szemtől-szembeni találkozás a panaszossal. A mellőzött ember keserűségével beszélt ugyan, de ezen túl is a párt iránti határtalan bizalom érződött abból, amit mondott. Volt valami szívet melegítő abban, ahogy azt mondta: „Kihez fordultam volna, ha nem a párthoz? A párt az emberek boldogabbá tételén dolgozik, és elítéli az igazságtalanságot. A megállapításból elsősorban ^ a bizalomra következtethettünk, de nem kevés benne a figyelmeztetés is, amit nem árt megszívlelni. Csak annyit ígérjünk és főleg olyan ígéretet tegyünk, amit teljesíteni is tudunk. Az emberek bizalmával nem szabad könnyelműen játszani, mert könnyen el lehet veszíteni, de annál nehezebb a megrendült bizalmat visszaszerezni. POZSONYI IGNÁCNÉ A dogmatizmus, a revizionizmus, és a szocializmus ügyének ártalmára való mindenfajta tévelygés, hiba, baklövés ellen tehát a köznapi, gyakorlati munka folyamatában szükséges küzde- nünk. Ebben fő fegyverzetünk az az eltökéltség és szilárd készség, hogy mindenütt és minden kérdésben a párt politikájának jegyében dolgozunk, vitázunk, foglalunk állást. A magyar katonai küldöttség Lengyelországban Varsó, (MTI). A magyar néphadsereg küldöttsége, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével, szombat reggel óta körutat tesz Lengyel- országban. Utjának első állomása Gdansk volt. Vasárnap a küldöttség a tenger menti katonai körzet katonáinak életével ismerkedett, majd Torun- ban, a Bem József tüzértiszti iskolán barátsági nagygyűlést rendeztek. A küldöttség hétfőn a szczecini vajdaságban tartózkodott.
