Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
2 1963. Julias ?. TOLNA MFC, TFT NÉPŰJSAG Miért késik a műanyag szórófejek gyártása ? Jelentés az aratás befejezéséről A műanyagok sokféle hasznosságáról ma már talán felesleges érvelni. Világszerte egyre nagyobb mértékben helyettesítik velük a természetes anyagokat, talán nincs is iparág, ahol kisebb, vagy nagyobb mértékben ne alkalmaznák ezeket az új anyagokat. A három évvel ezelőtt hozott központi bizottsági határozat, amely a vegyipar fokozottabb fejlesztését irányozza elő, nemcsak a műanyagtermelés növelésénél szabja meg a feladatokat, hanem a műanyagok alkalmazásában is. „A műanyagok és műszálak alkalmazását elő kell írni a'.textil- illetve ruházati iparban, a gépgyártásban, a bútor-, a csomagolóanyag-, a tömegcikk-, az építő- és az élelmiszeriparban, időt hagyva arra, hogy a felhasználók az alkalmazásra felkészülhessenek” — mondja ki a határozat. A műanyagok általában olcsóbbak mint azok, amelyeket helyettesíteni lehet velük. Sok esetben — fizikai és kémiai tulajdonságaikat tekintve — jobbak is. Alkalmazásuk mellett szól például a gépiparban az, hogy a fémekkel összehasonlítva sokkal könnyebben, kevesebb idő alatt munkálhatok meg a forgácsolás pedig — ami nemcsak nagyon munkaigényes, hanem jelentős hulladékképződéssel is iár — sok esetben teljesen kiküszöbölhető. Mindez parancsolóan teszi szükségessé, hogy ahol csak lehet, térjenek át a műanyagok alkalmazására. Sok milliós károkat okozhat akár csak egy üzemben is, ha késlekednek az átállással, a drága, többnyire importból származó fémeket használják fel ott, ahol ezek kitűnően helyettesíthetők műanyaggal. Márpedig a műanyagok felhasználásával azért sem lehet sokáig várni, mert vegyiparunk gyorsan fejlődik, a következő években egyre nagyobb tömegben ontja majd a különféle műanyagokat. Ez a felismerés vezette a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat vezetőit és újítóit is, amikor már évekkel ezelőtt próbálkoztak a műanyagok felhasználásával, az üzem fő terméke, az öntözőberendezések gyártásánál. Nem rajtuk múlott, hogy mindezideig csak szerény lépéseket tehettek előre, ma mindössze a szórófejek lövőkéi készülnek — sárgaréz helyett — műanyagból. Két évvel ezelőtt, 1961. nyarán fogott hozzá a vállalat két újítója, Müller Ferenc és Schwébl József a T—20-as szórófejnek műanyagból való elkészítéséhez. Poliamid-tömbből fúrták, faragták, reszelték ki a szórófejek alkatrészeit. Újdonság volt akkor a műanyag szórófej, sem belföldön — a szakemberek tudomása szerint külföldön sem — állítottak elő még hasonlót. A prototípust kipróbálták, mindenben kiállotta a próbát. A tömeggyártásnál azonban ezt az utat követni nem lehetett, hiszen a műanyag szórófej legnagyobb előnye éppen az, hogy minimálisra csökken a forgácsolás, az alkatrészeket egyszerűen fröccsöntéssel lehet — rendkívül' nagy termelékenység mellett — előállítani. Még a csavarmeneteket sem keil mechanikai megmunkálással kialakítani. Itt azonban elakadt az ügy. A fröccsöntéshez szerszámok kellenek. Ezek előállítása már meghaladta az újítók képességeit, felkészültségét. Hónapokig szaladgáltak fűhöz-fához, mindenütt az volt a válasz, hogy nincs kapacitás, nem vállalják. Magánkisiparos elvállalta volna, de ilyen nagy összegű munkát (tíz—húszezer forint értékűt) nem lehetett maszeknak adni. Fordulat következett be áprilisban, amikor lapunkban is hírt ad tunk az újításról és a Magyar Nemzet is — egy hosszabb cikkben — foglalkozott vele, A vállalat felettes hatósága, a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt gyorsan intézte; űett, mire a Pest megyei Műanyag- és Játékárugyár egy hónap alatt sgyártotta a szerszámokat és júniusban napok alatt „lefröccsöl- iék”, elkészítették az alkatrészeket, ezeket itt, a vállalatnál összeszerelték. Ezerötszáz darabot kiadtak a különböző mezőgazdasági üzemeknek, ahol ma is használják őket. Közben elkészült a kalkuláció is, kiderült, hogy szórófejen- ánt mintegy 40 százalékot, 108 forintot lehet megtakarítani. Úgy látszott, hogy nincs további akadálya a nagybani gyártásnak. Á tömeggyárfás nem indulhatott meg Egyrészt azért, mert közben át- kellett térni a kétlövőkés szórófejek gyártására, ezek egyenletesebben permetezik el a vizet, másrészt pedig a nullszériából a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézethez vizsgálatra felküldött hat darab szórófejet az intézet nem találta alkalmasnak a használatra. Az történt ugyanis, hogy a hatból kettőnél — a biztosító Seger-gyűrű vájata a kelleténél szélesebb volt, a fej kiugrott. A nagy sietség okozta ezt a hjbát, ami egyébként a bronz szórófejeknél is előfordul. Tény azonban, hogy a gazdaságoknak kiadott ezerötszáz darabra mindeddig nem érkezett panasz, reklamáció, azok tehát jól működnek. De ezen már nem is vitatkoztak a vállalatnál, úgyis a kétlövőkés szórófejek gyártására kellett áttérni, bár vitatható hogy az eredetileg elkészült típus felszerszá- mozásánál már figyelembe lehetett volna venni az új igényt, s a szerszámokat kétlövőkésre elkészíteni. Az újítók — most már hárman, Müller, Schwébl és Apatocz- ky Pál, az üzem főtechnológusa, azonnal hozzáfogtak a kétlövőkés műanyag szórófej prototípusának elkészítéséhez. Ezzel az év végére lettek készen. Ezt is felküldték vizsgálatra, azonban a kísérleti intézettől mindeddig egy sornyi értesítést sem kaptak, megfelel-e, vagy sem. A vállalat vezetői azonban nem is várnak erre. Ha az egyiövőkés bevált, jó lesz az ugyanilyen anyagból készült kétlövőkés is. A fröccsöntéshez szükséges szerszámok azonban mindezideig nem készültek el, sőt még hozzá sem kezdtek sehol sem azok elkészítéséhez. A Pest megyei Műanyag- és Játékárugyár — szerszámkészítő-kapacitás hiányában — nem vállalja. Jártak a Kábel- és Műanyaggyárnál, ott valamikor a jövő év elejére vállalnák. Márpedig az idén kellene legalább a kétlövőkés szórófej nullszériáját legyártani, hogy a szériagyártásból származó daraboknál is elvégezhessék az üzemi próbákat, azok legalább egy idényen át működjenek. Váratlan segítség a láthatáron Februárban a Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatója levélben kereste fel a vállalat igazgatóját, melyben felajánlotta a segítséget. „A Gazdasági Bizottság 10213/1962 számú határozatából adódóan a KGM felvetette vállalatunk felé azt a kérdést, hogy hogyan tudnánk megsegíteni a Tolna megyei Gépjavító Vállalat munkáját az 1963. évben. — írja Lipovszky vezérigazgató. — Kérem az Igazgató elvtársat, hogy a Diósgyőri Gépgyár felé — mint az ország legnagyobb gépgyára felé — azokat a kérdéseket, amelyekben segítséget kér, szíveskedjék megtenni .A szekszárdiak kaptak az alkalmon, több ízben személyesen is tárgyaltak a diósgyőriekkel, akik készségesen megígértek mindent. Nekik — mint mondták — semmiből sem áll a fröccsöntő szerszámok elkészítése, vagy maguk gyártják le azokat, vagy keresnek vitelezőt. Ehhez azonban szükségük van egy prototípusra és a szórófej műszaki rajzaira. Előzékenyek és készségesek voltak, mindaddig, míg ezeket meg nem kapták. A rajzokat Szekszárdról elküldték, ott voltak három hétig, mire — a rajzokról készült fénymásolatokkal együtt — visszaküldték a Diósgyőriek. Sajnos — írták — nem tudják a szerszámokat elkészíteni. „Segíteniakarásukra” — amiről a levélben szó van, jellemző, hogy szakembereik eljöttek megnézni a másik itteni újítást, az automata csőgyártógépet, majd miután jól megnézték, állítólag skicceket is készítettek róla, eltávoztak. A szekszárdiak most találgatják, miért volt a szórófej prototípusára, rajzaira szükségük, miért akarták látni a szabadal- maztatási eljárás alatt álló csőhegesztőgépet. Az a benyomás, hogy nem önzetlen kíváncsiságról van szó A műanyag szórófej ügye pedig csigalassúsággal halad előre. A hosszú huzavona után a Műanyag- ipari Kutatóintézet vállalta el a szerszámok rajzainak elkészítését, amelyek alapján itt, Szekszárdon, a vállalatnál majd elkészítik a szerszámokat. Az idei szezonban már nem nagyon kerülhet sor a szórófejek kipróbálására, ami feltétele a tömeggyártás 1964-beni megindulásának. Közben gyártják rendületlenül a bronz szórófejeket, a kétlövőkés, T—22-es típusból összesen 26 ezer darabot. Felhasználnak hozzá 60—65 tonna bronzot, rengeteg munkaórát. Műanyagból egy-két hónap alatt lehetne elkészíteni a 26 ezer darabot, mindössze 5—6 tonna műanyag kellene hozzá. Következésképp növelni lehetne a szórófej-gyártást, feleslegessé tenni ezek importját. Jelenleg ugyanis az öntözőberendezések jelentős részét importáljuk. A helybeli erők, lehetőségek nem elegendőek a műanyagszóró- fej-gyártás megszervezésére. A türelmetlen újítók ehhez több segítséget várnak — és jogosan várnak — a tröszttől és az egyéb, illetékes felsőbb szervektől. Jantner János Megyénkben elsőnek a bölcskei Petőfi Termelőszövetkezet adott jelentést az aratás befejezéséről. A termelőszövetkezetnek 330 hold aratnivalója volt. A munka gyors elvégzését elsősorban a jó szervezéssel érték el. A gabona beérését kedvezően befolyásolta az őszi korai vetés. A Petőfi Tsz tagsága a megyében elsőnek végzett a vetéssel. Ezért elnyerték a megyei pártbizottság kongresszusi zászlaját. Az aratásra is nagy gonddal készült fel a tsz vezetősége. A két kévekötő aratógép mellett nyolc pár kézikaszás dolgozott kora reggeltől, késő estig. A munkát az idő is sürgette, a nagy melegben meggyorsult a gabona érése. Tegnap reggel fél hat órakor Vincze József vb-elnökhelyettes rövid beszédével megnyílt a szekszárdi vásárcsarnok, és az új szekszárdi piactér, s ezzel együtt az egyik legnagyobb forgalmú piac a tavasz óta. A vásárcsarnok terve még 1959-ben fogant meg, és az építkezés 1960-ban kezdődött meg. A terv megvalósítását a pártbizottság is támogatta. A falakat — társadalmi segítséggel — a városi tanács építőrészlege húzta fel, majd az építőipari vállalat fejezte be az építkezést. A vásárcsarnok úgy épült meg, hogy a későbbi években újabb épületszárnyakat lehet hozzákapcsolni. Magéi, az építési költség kétmillió forintnál több volt, ebből 110 000 forint a társadalmi munka értéke. A közönség nagy érdeklődéssel vette birtokba az új csarnokot, amely az ország egyik ilyen, legkorszerűbb építkezése. Az elárusító helyeket a higiénikus követelményeknek megfelelően mosdó, zuhanyozó, öltözőhelyiségek egészítik ki. A vásárcsarnokban négy egységgel kapott helyet a MÉK, és a Népbolt, két egységet a venA termelőszövetkezet tagsága táviratban köszöntötte Kádár János elvtársat, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát és az Elnöki Tanács elnökét, Dobi István elvtársat: „— Örömmel jelentjük, hogy a bölcskei Petőfi Tsz július 5-én, este befejezte az aratást” — írják táviratukban. A jövő hét elején megkezdődik a cséplés. Ezt a munkát is a tsz saját cséplő munkacsapata végzi. Úgy számolnak, hogy augusztus 3-ra a cséplést, a gabonatisztítást és a tarlóhántást is befejezik. A bölcskei Petőfi Tsz-ben a becslések szerint őszi árpából 14—15 mázsára, búzából 9—10 mázsára számítanak holdanként. déglátó vállalat, azonkívül a szekszárdi Jóreménység, a deesi Uj Élet és a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet egy-egy egységet. Érdekes volt az árak alakulása. A MÉK standjain a paradicsom kilója 6.80 volt, a paprika kilója 15 forint, a salátának való uborka 80 fillér, a burgonya 2.80, a zöldbab 3, illetve 4 forint. Ugyanakkor a magánárusoknál forintért, egyhúszért adtak egy- egy paprikát, a paradicsomért 1°—12 forintot kértek, a krumpliért négy forintot, négyötvenet. Az új vásárcsarnok újabb javulást hozott a város áruellátásába. Az állami kereskedelem és a termelőszövetkezetek olcsóbban árusítják áruikat, mint a magánárusok. Talán a baromfiellátás is jobb lesz, mert az eddig uralkodó szekszárdi termelőszövetkezetek versenytársaként jelentkezik a decsi Uj Élet Termelőszövetkezet, amely standján állandó baromfi- árusításra kíván berendezkedni. Azonkívül megnyílik a hús- áruda is — megnyitására technikai akadály miatt került később sor — amelyben rendszeresen árusítanak belsőséget is. A KIFLI — jó ös^2£köttetése&- aá>te-;r-4te EGY NAGYCSALÁDOS szövetkezeti asszonynak Nagymá- nyokon gyűjtést rendeztek. A jószívűséghez és a módhoz mérten, ki babbal, ki krumplival, ki zsírral, vagy liszttel enyhítette az állítólag éhező gyerekek, s család elesettségét, szegénységét. Amikor ezt meghallottam, még pontosabban egy levélből elolvastam •— megütköztem. Hát létezhet ma Magyarországon éhező szegénység? Ha igen, akkor beszélni kell róla, még akkor is, ha a volt 3 millióból mindössze ezer, de akkor is, ha csak tíz maradt. Méltatlan álszemérem lenne valamiféle gőgből a létezőt nem létezőnek tekinti, s hagyni, hogy esetleg Bálint gazduram csemegézzen saját szája-íze szerint azon, ami senki másra csak ránk a mi társadalmunkra tartozik, s a md társadalmunk • kötelessége segíteni. A hír tehát erősen foglalkoztatott. Nagymányokra utaztam. Nagymányok mezőgazdasági és ipari település, a lakosság kettős foglalkozást űz. Az asszonyok, főleg a termelőszövetkezetben dolgoznak, a férfiak többsége bányász. Az utcákon sűrűbben hallani a „Jószerencsét”, mint a ,,Jónapot”. A tsz-iroda és a községi tonács hivatala egy épületben van. Az utcák viszonylag csendesek, aratás van: egy rendre- anagió -watte át » Műik A tanácselnök kitekint az ablakon, a tsz- agronómus — hízásnak induló, piros arcú ember — oda se néz; a rendrearató vezetője ismeri az útirányt, tudja hová kell mennie. Mi pedig kollégámmal együtt helyben lennénk tehát. A tanácselnök szobájában azon tűnődünk, hol és hogyan kezdjük, mert a községből küldött levél még azt is állítja, hogy a Jószerencsét Tsz-ben különféle bajok, vannak. A kertészet dolgozói például nincsenek megelégedve a háztáji kukoricafölddel mert — a levélíró szerint — „a kukoricák úgy kiabálják össze egymást”. Ez a szép képletes hasonlat azt akarná jelenteni, hogy a növény hiányosan kelt, ebből kaptak a kertészetben dolgozó tagok és nincsenek vele megelégedve. Megint csak a levél szerint; „A tsz-veze- tők és a kocsisok szebbet, jobbat kaptak.. * Még mindig fennáll a faji megkülönböztetés, két táborra oszlik a tsz-tagság, mindegyik magának akarja megszerezni a vezetést. Állandóan piszkálják egymást... Az egyik tábor összegyűlt és megbeszélték, hogy gyűjtenek Sántáéknak... Itt következik az, amiről a bevezetőben szó van, A LAKOSSÁG ÖSSZETÉTELE vegyes. Laknak a községben Felvidékről, Erdélyből idetelepült «salának, ég őstefeoswk. Közöttük svábok is. De hát lassan már húsz esztendő múlott el az ide- települések óta, méghozzá olyan politikai éghajlattal, amely alatt törvényszerűen kell elsorvadnia mindenféle anyanyelvi, származási és vallási előítéletnek. Kevés lenne ehhez a sorvadáshoz a közel húsz esztendő? Ezek szerint igen. Ha igen, akkor sincs okunk kétségbe esni, ellenkezőleg hatásosabb, meggyőzőbb módon kell a község vezetőinek érvényesíteni a munkaszerinti elbírálás elvéti s ügyelni, hogy egyetlen intézkedésbe se csússzon bele olyan hiba amelyből nemzetiségi megkülönböztetésre lehetne gondolni. Csányi Károly vb-elnök és Fonyő Károly agronómus arca várakozásteljes. Az agronómust ismerem. a tanácselnököt először látom, vajon memek-e őszinték lenni? Talán igen, hisz, ha a község érdekét tartják szem előtt, akkor nincs okuk „méllébeszélni”, mert ilyen esetben éppen az őszinte szó, a nyílt beszéd használ legtöbbet. Másrészt ami nincs azt felesleges csinálni, csupán abból a meggondolásból, hogy mivel divat a faji megkülönböztetést ostorozni, a vezetést bírálni, kiáltsunk hát rá tücsköt, bogarat ott is, ahol csak hisszük, de nem tudjuk, hogy van. Mondom a két vezetőnek, engedjék meg, hogy kérdezzek. Felolvasom a tóztáádól szóld részt Megnyílt a szekszárdi vásárcsarnok
