Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

1963. július 3. TOLNA MEG TFT XÍPŰISAfi 5 jlyenek va gyünk Hopirenden: A kóborlók rend- zavarásának megfékezése A llítsunk tükröt magunk elé, sokban hasonlítunk egy­máshoz. Van, akinek az arcbőre olyan, mint a másiké, olyan is ke­rül, akinek a szeme hasonló ba­rátja szemének színéhez, máshol a testalkat arányai épp olyanok, mint ennél, vagy annál. Egyben azonban hasonlóságok és különb­ségek ellenére is formázunk egy­másra: emberek vagyunk. Embe­rek, éspedig így, kis- és nagybetű­vel írva. Vannak erényeink és vannak hibáink, elégedetlenke­dünk és elégedettek is vagyunk, ahogy éppen a helyzetünk diktál­ja. S hogy néha a tükör a görbe­tükör szerepét játssza? Hát iste­nem... Ilyen az élet, nem egysíkú, hanem igen változatos valami, s így. meg amúgy találtuk meg ben­ne a helyünket. Nagy emberi változások korát, éljük. Korábban hagyományosan értékesnek tartott jellemvonások változnak silányakká, sőt: gyakran megvetésre méltóvá. Azt az em­bert például, aki a mai világban földre, birtokra kuporgat, nevetsé­gesnek tartjuk. Viszont őszinte tisztelettel beszélünk arról, aki ta­karékoskodik, és házat akar építe­ni. Hogy azért mégis milyenek va­gyunk valójában, s a változások hogyan tükröződnek rajtunk, és bennünk, arra sok példát sorolhat­nánk el mindannyian, szinte ka­pásból. Mint krónikás, nagyon fur­csa helyen, egy község adóügyi irodájában kerestem a példákat. A megbízott jó, és kedves ismerő­söm, szíves szavú, korántsem amo­lyan régi típusú hivatalnok. A mi emberünk ízig-vérig, nemcsak a rubrikákat nézi, hanem az embert is látja, az adózó polgárt, aki — az ő szavait idézem — egyre ke­vesebbet vakaródzik. De néha va- karódzik még. Horváth bácsi negyven és ötven közötti ember. A faluban régen is, most is jó gazdának tartották és tartják. Míg őszbe csavarodott az üstöké, lovai messze vidékre elvit­ték a hírét. Olyan csikókat nevelt, hogy kevés hasonlóval dicseked­hettek még ebben a faluban is, ahol pedig a lótenyésztésnek ha­gyományai vannak. Pénz tehát so­hasem hiányzott a Horváth-portá- ról. Amikor elkövetkezett a falu ne­héz forradalma, Horváth bácsi megmakacsolta magát. Az isten­nek sem akart hajtani a szóra, csak a fejét ingatta. És érdekes módon, csak az első napokban néz­tek fel rá az emberek. Aztán kü­löncként kezdték emlegetni. Szem­tanúk emlékezete szerint, amikor aláírta a nyilatkozatot, nem a toll sercegett, hanem a foga csikorgóit. , M őst az adóügyi irodán talál- koztunk. Tele volt panasz- : szál. Szidta a kritikus időjárást.- gondterhelten törölgette a homlo­- kát. s arról beszélt: megeszi a fene i a kukoricát, répát, krumplit, ha , nem jön az eső. Aztán meg várat- i lanul arról kezdett beszélni, hogy- nagyjából hiába dolgozik a pa­- rasztember. Mire a zsákot kellene- tartani, azt mondják: kis mise.- nagy mise, neked nem jár semmi s se... A kétféle, egymástól lényegesen . különböző vélekedés nagyon meg­■ lepett. Tudtommal ugyanis az it­■ teni termelőszövetkezet 40 forin­- ton felül fizetett tavaly. Meghök- . kent adóügyi ismerősöm is, de ó ; találta fel előbb magát. Papírt, ce­ruzát vett elő. s kérdezgetni kezd­te emberünket. Sorakoztak a fel­: jegyzések. Ezekből kiderült: Hor- i váth bácsi tavaly a háztájiból el- ; adott egy tinót, három hízót, ter- i metl egy kis bora, s a termelőszö- • vetkezettől 30 ezer forint körül ka- i pott ő és a családja! De azért a „kis mise, nagy mise” : felfogás még mindig nem nyeri ■ meggyőző cáfolatot. Pedig bebizo­nyosodott, hogy a jövedelem elér­te, sőt nagyjából, ha mondjuk le­számoljuk azt a pluszt, amit a haj­: dani hajnali felkelések jelentettek. ; meg is haladta a régi, „egyéni” ■ mértéket. És mégis: Horváth bácsi kétféle szíve, s kétféle gondolko­dásmódja közül még mindig a régi az erősebb. A vita ezzel zárult: csak sose legyen rosszabb... Hor­váth bácsi hát ilyen... Másik emberünkkel. Lencsés Sándorral kedélyesebb körülmé- , nyék között, egy borospince bejá­ratánál találkoztunk. Aki meghív­ta, régen a földművesszövetkezet ügyvezetője volt, Lencsés Sándoi pedig a szövetkezetnek fuvarozott. Sok gyereket nevelt, az élet meg is görnyesztette a hátát. De mos­tanában azért mégis örül, igyek­szik egyenesebbre formálni meg­nyomorított gerincét Lencsés Sán­dor. Pedig nyugdíjas, s mi taga­dás, abból a 260 forintból nem na­gyon lehet rúgkapálni. ö azonban mégis örül. Hogy minek? Néha egészen apró dolgokon vígad az ember, s válik könnyebbé a lelke. Lencsés bácsi vígasságának oka az, hogy legutóbb férjhez ment lányá­nak, akit annak idején nem tu­dott megfelelően kiházasítani, most tízezer forintot adhatott. Jól­esett ezt elújságolni még az ide­gennek is. U mlítettem már. hogy a Len- csés-családnál sok gyermek volt. Mindegyik megkapta a maga részét amikor nősült, férjhez ment, csak ez az egy lány nem. Termé­Áz együttérzés enyhíti a fájdalmat Szívszomorító elveszteni egy jóbarátot, rokont, de mennyire megrendítő az, amikor a szülő hirtelen elveszíti gyermekét. A szülő bánatára az idő múlása hozza majd meg a gyógyírt, de a fájdalmat enyhíti az együttérzés, a részvét. Pista fia elvesztésén bánkódó Kemény bácsit nagy részvéttel fogadják a mucsfai Egyetértés Tsz irodáján. A tsz vezetősége és tagsága szinte kifogyhatatlan a vigasztaló szóból. Nyugtatgatják, vigasztalják a fia elvesztésén si­ránkozó öreget, aki ki tudja már hányadszor mesélte el a tizen­nyolc éves Pista halálának rész­leteit. — Miért is engedtem el a bú­csúra — vádolja önmagát. — Nem kellett volna elengednem, talán még ma is élne. Kemény István 18 éves tsz-fia­tal, barátjával a szomszédos falu­ba búcsúra ment vasárnap. Ha­zafelé jövet Závodon megfüröd- lek a halastóban. A fiatal — el­feledkezve az óvatosságról — fel­hevülten a mély vízbe merészke­dett, s a következő pillanatban alámerült. Mire kihúzták már nem volt benne élet. A szerencsétlenség mélyen le­sújtotta a családot. A mucsfai Uj Élet Tsz valamennyi tagja együtt érez a szerencsétlen apával a súlyos idegbeteg anyával és az egyedül maradt testvérrel. A csa­lád egy jó fiút, a tsz egy szorgal­mas tagot, a KISZ-szervezet egy életvidám fiatalt veszített el Ke­mény Pista halálával. — Ne vádolja magát Kemény bácsi — vigasztalják a síró apát a fiatalok. — Ne féljen nem ma­rad magára bajában. A tsz — a nagy család — segítségére min­dig számíthat. — Köszönöm a jó szót, az együttérzésüket — mondta, s re­megő kézzel, könnytől elhomályo­sult szemmel, bizonytalanul rótta a betűket az elismervény re. A termelőszövetkezet a bajba­jutott család részére szociális se­gélyt utalt ki. P, M. szétesnek hatna, hogy a többi test­vér most szó nélkül tudomásul ve­szi a tíz darab ezrest. Nagyjából így is történt. De a gyerekek kö­zött mégis akadt egy, aki azt mondta: el kellett volna osztani mindnyájuk között. így lett volna igazságosabb az apa tette! Ez a gyerek különben most gyűjt autóra! Ö hát ilyen. Az ő esetében a tü­kör a görbetükör szerepét tölti be... Sz. I. Gyermek halált okozott a kalauz felelőtlensége Csütörtökön gyermekhalált oko­zott egy felelőtlen kalauz. A Ba­lassagyarmat—Salgótarján között közlekedő autóbuszról a Hugyag községi megállónál hároméves kisfiával igyekezett leszállni Ko- vacsics Józsefné hugyagi lakos. Az anya kézenfogva maga előtt en­gedte gyermekét, Diósi Mihály, az autóbusz kalauza azonban anél­kül, hogy bevárta volna a gyerme­kes anya leszállását, elindíttatta az autóbuszt. Kovacsicsné keze a becsapódó ajtó közé szorult, a gye­rek pedig az autóbusz alá esett, és a hátsó kerekek szétroncsolták a a fejét. A kisfiú a helyszínen azon­nal meghalt. A rendőrség a ka­lauzt és Bidnei Béla gépkocsiveze­tőt letartóztatta. (MTI). Lesuhant egy vitorlást» repülőgép Július 3-án délután az esztergo­mi repülőtéren von'atás közben 150 méter magasból lezuhant egy vitorlázó sportrepülőgép. Vezetője, Felföldi Béla, valamint Menyhárt Zoltán kísérőszerelő. a pest-vidéki gépgyár esztergomi gyáregységé­nek dolgozói, életCket vesztették. Vizsgálatot indítottak a szeren­csétlenség okának kiderítésére. Igen, napirendre kell tűzni ezt a problémát is. mert az utóbbi napok, hetek néhány eseménye parancsolóan megköveteli! Ha most a kezdet kezdetén nem állunk útjába ezeknek az egyedi, ritkán előforduló verekedéseknek, a közrend zavaróinak, elszaporodhat­nak. Könnyen előfordulhatnak olyan esetek is. hogy a józan, be­csületes, szórakozni vágyó emberek nem mernek mutatkozni a szórakozóhelyeken. Vagy ha mégis, megbotránkoznak, mérgelőd­nek. s meg is sebesülhetnek a pihenés, szórakozás helyett. Utalásunk itt a legutóbbi szekszárdi szabadtéri moziban, a város központjában és az újvárosban történt rendzavarásokra vo­natkozik. Nem szándékunk az események részletein rágódni, úgy gon­doljuk. ez felesleges és nem is célravezető. Inkább a tanulságo­kat. és a feladatokat elemezzük. Tény. hogy az utóbbi időben kóbor személyek, izgága, felelőt­len emberek néha tömegverekedéseket provokálnak. De minden esetben, az előzmények valamelyik italbolthoz, vendéglátóipari egységhez vezetnek el bennünket. Egyszerűen mondva, az esemé­nyekben az alkohol a „felbújtó”. S itt érkeztünk el az első tanulsághoz: az italboltosok és más, arra illetékesek, szigorúbban tartsák be a rendelkezést, ne adja­nak ittas embereknek szeszt. Arról is tenni lehetne, hogy ennek ellenőrzését megszigorítsák. De még ez sem elég. Megtörténik ugyanis számos helyen, hogy bár a kocsmavezető megtagadja a részeg emberek kiszol­gálását, azok mégis tovább isznak. Félrehúzódnak, fognak maguk­nak egy józan kollégát, s az aztán hordja számukra ismét számo- latlanul a pohár söröket, borokat, pálinkát. Legfeljebb annyi tör­ténik. hogy néhány pohár után ismét új ..anyagbeszerzőt ' kell „alkalmazni”. S itt van előttünk a második tanulság: ne akadjon a józanok között, aki az ilyen ..szeszkazánoknak' néhány pohár ital fejében „jó” szolgálatokat tesz. Egyszóval tegyük társadalmi üggyé a berúgott társaságok ilyen szerveződése megakadályozását. A duhajkodások, verekedé­sek és más rendzavarások ugyanis legtöbbször az ilyen társasá­goktól indulnak ki. A rendőrség szigorú intézkedéseket tett hasonló rendzavará­sok megakadályozására. Hangsúlyozzuk azonban, hogy ez csak az egész társadalom összefogásával, segítségével hozhat valóban gyors és gyökeres változást. (i—e.) Nem engedélyezték a Berlin Béé» repülőjáratot Bécs. (MTI). Az osztrák légi- társaság szerdán közölte, hogy a nyugati hatalmak nem engedé­lyezték osztrák gépeknek a nyu­gat-berlini leszállási jogot, s így a Bécset Nyugat-Berlinnel össze­kötő sokat vitatott közvetlen légijáratot. Az osztrákok nem a szövetségesek három légifolyosó­ján akartak gépeket küldeni Nyugat-Berlinbe, hanem az NDK területe fölött, amellyel megrö­vidítenék volna az útvonalat, s csökkentették volna a repülőjegy árát, amely így olcsóbb lett vol­na, mint a légifolyosót használó amerikai, angol és francia jára­toké. Kenyér, kenyér, de Féreg a kenyérben — milyen kenyér? Es nem létesik! Szerdán reggel be­kopogtatott szerkesztő­ségünkbe Zéman János- né (lakása: Szekszárd, Dorogi köz). Papírcso­magot hozott magával, azt kibontotta, s kivett belőle néhány darab kenyeret. — Tessék kérem meg­nézni! Kedden reggel vásároltuk az újvárosi tejboltban, s miami fér­get találtunk benne. Szemügyre vesszük a kenyeret: valóban olyan „képződmények” vannak benne, amelyek semmi esetre sem tartozékai a kenyérnek. Azt persze nem lehet pontosan meg­állapítani, hogy ezek hernyók, vagy molyok, az azonban bizonyos, hogy állati eredetűek. Látszik, hogy megsültek a kovásszal együtt, te­hát kizárt, hogy a bolt­ban kerültek volna a kenyérbe. — Kérem, nem is szóltunk volna, de ez már nem is tudjuk, hogy hányadik eset. Hol fa­darabkát. hol egyebet találunk a kenyérben. — Legyen szíves hagy­ja itf kenyeret, majd megpróbálunk a végére járni... Nem sokkal később felhívtuk a megyei ta­nács ipari osztályának főelőadóját. Tttrányi [.ászlót. — Szennyezettség a ke­nyérben? Megtekinthet­ném? — Természetesen, itt van a szerkesztőségi asztalon. Turányi László néhány perccel később már a szerkesztőségben is volt, s megnézte a szóban- forgó kenyérdarabókat. — Talán madzag­darabka? Nem, szó sincs róla, ez valami­lyen állatféle. — Hogyan kerülhetett ez a közfogyasztásra sü­tött kenyérbe? — Kérem, én hosszú időn keresztül dolgoz­tam a Sütőipari Válla­latnál. Ott megfelelő tisztasági rendszabályok vannak. Régebben elő­fordult, hogy nem szi­tálták meg a lisztet. Az új kenyérgyárban azon­ban ez nem fordul elő, mert hiszen a gép szi­tán keresztül szállítja a dagasztógépbe a lisztet. Persze a szita kiszakad­hat, s azt nem veszik mindjárt észre, közben átfolyik rajta a szeny- nyezett liszt. A szitát rendszeresen kell ellen­őrizni, erre is van sza­bály. Sőt, tavaly fegyel­mi felelősségre vonás is volt az ellenőrzés el­mulasztása miatt. Sze­rintem egy ilyen szita­meghibásodás miatt ke­rülhetett a kenyérbe a féreg. .4 dolognak a másik oldala pedig az. hogy a malmoktól szen­nyezetten kapja a ke­nyérgyár a lisztet. A ke­nyeret mindenesetre megvizsgáltatjuk a Kö- JÁLL-lal, talán oil meg­tudják állapítani ponto­san, hogy mi is ez a szennyezettség. Ezt követően felhívtuk telefonon Váczi Istvánt, ti kenyérgyár megbízott vezetőjét: — Az Újvárosban fér­get találtak a kenyér­ben... — Az lehetetlen, ké­rem. Sok mindent be­szélnek ám... A szeny- nyezödés ki van zárva, nem fordulhat elő. Ilyen­re még nem volt példa Szekszárdon. — Márpedig úgy lát­szik, lehetséges, mert a kenyeret mi is láttuk, volt a szerkesztőségben. s már a tanács illetékes szakembere is megvizs­gálta. — Hja, az más. Hát szóval nem tudjuk, ho­gyan fordulhatott elő. — Szita-meghibásodá­suk volt mostanában? — Nem, egyáltalában nem volt. — Ezek szerint a szi­tán keresztül nem szeny- nyeződhet a kenyér. A tény azonban tény... — Kérem, ilyen egy­általában nem fordult elő, nagyon hosszú idő óta. Egyébként nem ér­tem, hogy miért nem hozzánk jöttek rekla­málni. (A miértre zárójelben csak annyit: jobb is, ha nem oda mennek, mert akkor — korábban volt rá példa — esetleg ki­cserélik a rossz kenye­ret és napirendre tér­nek az ügy fiVötu. Egyébként többen is közölték velünk, hogy idegen anyagot találtak a kenyérben. így tehát ezt az esetet nem lehet elszigeteltnek tekinteni, legfeljebb arról lehet szó. hogy erről a ke­nyérgyár nem szerzett tudomást. A kenyérgyáriaktól hallottunk olyan véle­ményt is. hogy egy al­kalommal valamelyik pék ujjarái lecsúszott a karikagyűrű dajasztás közben, s megsütötték valamelyik kenyérben, azt bezzeg nem hozta vissza senki megbotrán- kozva... De ha egy bo­gár kerül a kenyérbe, mindjárt patáliat csap­nak. Ez a lényegen persze, mit sem változtat: végre véget kellene vetni az ilyen állapotoknak. Ré­gebben a technikai fel­szerelés hiányával ma­gyarázták a szennyezett­séget. Most már kor­szerű kenyérgyár mű­ködik. ugyanakkor mé­gis előfordul ilyen eset. BODA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents