Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

1963. július 5. fÖTSTÄ WEG1H REfÜJSXa 3 fl szovjet külügyminisztérium magyarázó közleménye Moszkva (TASZSZ). Az Izvesz­tyija csütörtöki száma közli a szovjet külügyminisztériumnak a kínai külügyminisztérium június 30-án elhangzott szóvivői nyilat­kozatával kapcsolatos magyarázó közleményét. Az okmány megál­lapítja: Ez év június 30-án az Uj-Kma hivatalos kínai hírügynökség Pe- kingben közzé tette a Kínai Nép- köztársaság külügyminisztériurni szóvivőjének nyilatkozatát, aöból az alkalomból, hogy ez év jú­nius 27-én a Szovjetunió külügy­minisztériuma jegyzéket juttatott el ü Kínai Népköztársaság moszk­vai nagykövetségéhez. Mivel a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma az adott esetben sietve közzé tette a sajtó­ban saját célzatos megjegyzéseit arról a kérdésről, amelyről a szovjet jegyzékben szó volt és a tényeket elferdítve értelmezte, a Szovjetunió külügyminisztériuma kénytelen a Kínai Népköztársa­ság külügyminisztériumának szó­vivői nyilatkozatával kapcsolat­ban az alábbi felvilágosítást adni. A Szovjetunió külügyminiszté­riuma ez év június 27-i jegyzé­kében azt követelte a nagykövet­ségtől, azonnal szüntesse meg azt a példa nélkül álló gyakorlatot, hogy a nagykövetség munkatár­sai és egyes, a Szovjetunióban tartózkodó kínai állampolgárok illegálisan terjesztik a KKP Köz­ponti Bizottságának ez év június 14-én az SZKP Központi Bizott­ságához intézett levelét, amely — mint ismeretes — a szovjet sajtóban már részletezett okokból nem jelent meg a Szovjetunó­ban. A szovjet külügyminiszté­rium nyilatkozata kijelentette, nem kívánatos, hogy továbDra is a Szovjetunióban tartózkodjanak Mej Vej-kang, Lu Pej-hszing, Vang Jao-tung. a’ nagykövetig munkatársai, valamint lau Ta >- jüje és Jao Ji kínai állampolgá­rok. A nevezettek olyan tevé­kenységet folytattak, amely el­lentétes a testvéri szocialista or­szágok közötti kapcsolatokban és általában az államközi kapcsola­tokban általánosan elfogadott normákkal, súlyosan sértették te­vékenységükkel a Szovjetunió szuverénitását. Miért kényszerült a Szovjetunió külügyminisztériuma ilyen intéz­kedésre? Felsorolunk néhány tényt. / Ez év június 16-tól a Kínai Népköztársaság moszkvai nagy- követségének munkatársai és né­hány kínai állampolgár önhatal­múlag, szovjet szervek tudta nél­kül különféle úton-módon, egyre fokozódóbban illegálisan terjesz­teni kezdték szovjet intézmé­nyekben, repülőtereken, vasúti várótermekben és más helyeken a fent említett levelet, amelyet külön e célból nagy példány­számban sokszorosítottak orosz nyelven. A levél szövegét a nagy- követség munkatársai gépkocsin elszállították különféle moszkvai intézményekbe, postán megküld­ték szovjet állampolgároknak, el­vitték a lakásokra. A szöveget Moszkvából különlegesen irányí­tott munkatársak más városokba is eljuttatták, többek között I>e- ningrádba, Kijevbe, Odesszába, Dubnába és máshova. A szovjet emberekből ez nem­csak csodálkozást, hanem jogos tiltakozást is kiváltott. A külügy­minisztérium és egyéb szovjet szervezetek számtalan levelet és nyilatkozatot kaptak, amelyekben a szovjet állampolgárok felhívják a figyelmet a kínai képviselők tűr- icterlen tevékenységére és meg­kérdezik, miért viselkednek azok úgy a Szovjetunióban, mintha va­lamelyik kínai tartományban tar­tózkodnának. A szovjet emberek rlézkedéseket követeltek e tevé­kenység megszakítására. A Szovjetunió külügyminiszté­riuma, amely kezdettől fogva nem akarta, hogy a kérdés szükségtele­nül kiéleződjék, június 17-én már szóban figyelmeztette a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykö­vetét, nyomatékosan sürgette, hogy a kínai nagykövetség szüntesse meg a diplomáciai gyakorlatban eddig példa nélkül álló tevékeny­séget, amely nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a diplomáciai képviselet státuszával és feladat­körével. Kínai részről nem vonták le a szükséges következtetéseket. Erre való tekintettel a Szovjetunió kül­ügyminisztériumában június 24-én ismét közölték a Kínai Népköztár­saság nagykövetével, hogy a Kínai Népköztársaság nagykövetsége munkatársainak és a Szovjetunió­ban tartózkodó, a Szovjetunió ven­dégszeretetét élvező más kínai ál­lampolgároknak hasonló cseleke­deteit nem lehet másként tekinte­ni, mint a szovjet állam szuveréni- tása megsértésének, a Szovjetunió­ban a külföldi diplomáciai képvi­seletekre és idegen állampolgárok­ra érvényes szabályok és rendel­kezések durva semmibevevésének. A szovjet külügyminisztérium e megismételt figyelmeztetése után is folytatódott, és még nagyobb arányokat öltött az anyagok ter­jesztése. A dolog odáig fajult, hogy a Moszkva—Peking vonat kínai sze mélyzete a levél orosz nyelvű szö­vegét a vasútállomásokon a vasúti kocsik ablakain keresztül kiszórta. A levél szövegét a vonatszemély­zet rádión keresztül közvetítette, amikor a vonat állomáson állt. Amikor szovjet emberek udvarias formában felhívták a kínai állam­polgárok figyelmét arra, hogy cse­lekedeteik megengedh etet lenek, ez utóbbiak <-"’bb esetben is kihívó módon viselkedtek. Az eml'tolt Jao Ji például hangoskodva kijelen­tette szovjet embereknek, hogy a kínaiak „senkitől sem kérnek engedélyt” ezeknek az anyagok­nak a terjesztésére. Ilyen körülmények között szov­jet részről kénytelenek voltak kö­zölni, hogy a kínai nagykövetség említett három munkatársának és a Kínai Népköztársaság két más állampolgárának tartózkodá­sa nem kívánatos a Szovjetunió­ban és haladéktalanul el kell hagyniuk a Szovjetuniót. Ezek a tények. A Kínai Népköztársaság kü­lügyminisztériumának képviselő­je úgy próbálja feltüntetni a dol­got, mintha az, amit a Kínai Népköztársaság nagykövetsége tett, „teljesen szabályszerű és kifogástalan eljárás” lenne. Ha ez így lenne, akkor mit kellene va­lamely más állam, az adott eset­ben a Szovjetunió szuverénitása megsértésének, a szovjet törvé­nyek és rendelkezések nyílt meg­sértésének nevezni? A Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztériumának képviselője megpróbálja igazolni a kínai rész­ről elkövetett törvénybe ütköző cselekedeteket és azt állítja, hogy a szovjet szervek és a szovjet személyzet Kínában hasonló te­vékenységet fejtenek ki. Ennek azonban semmi köze az igazság­hoz, ez csupán koholmány. Kíná­ban’ egyetlen szovjet ember sem követett el és nem követ el olyan cselekedeteket, amilyeneket, mint bebizonyosodott, a Kínai Nép- köztársaság nagykövetségének munkatársai és más kínai állam­polgárok követtek el a Szovjet­unióban. Ha a külügyminiszté­rium képviselője arra a tájékoz- tátóra gondolt, amely azelőtt orosz nyelven Pekingben jelent meg a Kínai Népköztársaságban tartózkodó szovjet személyek ré­szére és amelynek néhány pél­dányát éveken át megkapta több kínai szervezet, akkor tudni kell azt, hogy az előfizetés e szervek kérése alapján történt, s nem volt egyetlen olyan eset sem, hogy a szovjet nagykövetség — és munkatársai, valamint a Kí­nai Népköztársaságban kikülde­tésben tartózkodó más szovjet ál­lampolgárok a kínai hatóságok kívánsága ellenére jártak volna el, terjesztve valamilyen doku­mentum szövegét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a Kínai Népköztár­saság külügyminisztériuma kép­viselőjének nyilatkozatában ta­pasztalható és elítélendő próbál­kozást, hogy elferdítve tüntessék fel azokat a minimális intézke­déseket, amelyek meghozatalára a szovjet fél kényszerült, hogy rendre utasítsa az államok kö­zötti kölcsönös kapcsolatok sza­bályait, valamint a Szovjetunió­ban fennálló törvényeket és sza­bályokat durván semmibevevő embereket. Egyúttal ellent mon­danak a lenini elveknek a kínai félnek azok a próbálkozásai, ame­lyekkel úgy tünteti fel, mintha a szocialista államok közötti köl­csönös kapcsolatokban nem len­nének érvényesek az olyan sza­bályok, mint valamely szocialista állam törvényeinek és rendelke­zéseinek, valamint szuverénitá- sának tiszteletben tartása egy másik szocialista állam részéről. Nyilvánvaló, hogy magukat a kínai hatóságokat sem vezérlik ilyen megfontolások, amikor a Kínai Népköztársaság területén járnak el. Ami a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma képviselőjé­nek azt a fejtegetését illeti, amely szerint a Szovjetunió ezek­kel az intézkedésekkel, úgymond „szándékosan megpróbálja alá­ásni Kína és a Szovjetunió össze­fogását” és „ megpróbál akadályt támasztani a Kínai Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja képviselői találkozójá­nak útjában”, az ilyen kitalálá­sok terheljék csak azoknak a lel­kiismeretét, akik ilyesmihez fo­lyamodnak. Felvetődik az a tel­jesen természetes kérdés, hogy mennyire „segítik elő” a kedvező légkör kialakulását a szovjet— kínai kapcsolatokban a Kínai Népköztársaság nagykövetsége egyes munkatársainak és a Szov­jetunióban tartózkodó több más kínai áll am polgárnak e megen­gedhetetlen cselekedetei? Az a benyomás alakul ki, hogy a Kínai Népköztársaságban bizo­nyos kiadványok megjelentetése épp az utóbbi napokban — nyíl­tan a közvélemény félrevezetését szolgálja az SZKP és a KKP képviselőinek találkozója előtt. Ez, természetesen, sajnálatra méltó eljárás. Szovjet részről minden lehetőt megtettek és megtesznek azért, hogy megakadályozzák a kapcso­latok kiéleződését testvéri szocia­lista országaink között. A szov­jet kormány változatlanul azon vám, hogy tovább fejlődjenek és erősödjenek ezek a kapcsolatok a szovjet és a kínai nép javára, a béke és a kommunizmus javá­ra.” Diplomáciai tanácskozás W ashingtonban Hruscsov berlini beszéde után WASHINGTON Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint szerdán az Egyesült Államok fővárosában több dip­lomáciai tanácskozást tartottak, e tanácskozásokon a nukleáris kí­sérletek megszüntetéséről, vala­mint a NATO és a varsói szer­ződés megnemtámadási egyez­ményéről szóló szovjet javaslatot vitatták meg. Mint ismeretes, ezek az indítványok Hruscsov szovjet miniszterelnök oerlini be­szédében hangzottak el. Az amerikai külügyminiszté­rium összehívta szövetségeseinek nagyköveteit és tájékoztatta ókét a kormány álláspontjáról. A Fehér Házban Kennedy el­nök délelőtt egyórás megbeszé­lést tartott William C. Fosterrel, az amerikai leszerelési hivatal vezetőjével McNamara hadügy­miniszterrel, Harriman és Ball külügyminiszter-helyettessel és más tanácsadóival. Későn délután újabb hosszú megbeszélést tartott ugyanezzel a csoporttal, de a ta­nácskozásba bevonták Rusk kül­ügyminisztert is. E tanácskozások után újságírók fogták körül Sálingért, az elnölc sajtófőtitkárát, Salinger azonban részletekről nem volt hajlandó nyilatkozni. Csak annyit közölt: „Az elnök fontosnak tartja Hruscsov beszédét.” Az AP hozzáfűzi, azért is szen­telnek ilyen nagy figyelmet ezek­nek a tanácskozásoknak, mert Harriman a jövő héten már út­nak indul Moszkvába, a nukleá­ris kísérletek betiltásáról tar­tandó háromhatalmi értekezletre. Az amerikai sajtóban a Hrus­csov keddi beszédében foglalt ja­vaslattal kapcsolatban számos kombináció látott napvilágot. Ezek a kombinációk attól kezdve, hogy „komoly áttörés történt a hidegháború frontján” egészen addig terjednek, hogy „Hruscsov csapdát állított a Nyugatnak, ugyanis a megnemtámadási egyez­mény tulajdonképpen az NDK burkolt elismerését jelentené”. A New York Timesben és a Wa­shington Postban két jól értesült és ismert publicista ismét felveti egy ősszel tartandó csűcsértekez- | let gondolatát. Hz SZKP Központi Bizottságának nyilatkozata Tüntető menetek indultak az Egyesült Államokból New York (TASZSZ) „Békét a Karib-tengeren” jelszóval indult útnak egy-egy csoport a kanadai Quebecből, valamint az Egyesült ÁlLamok-beli Clevelandból és Bostonból. A három csoport szerdán találkozott a New York állambeli Roméban. A menet végcélja a Kuba szigetén fekvő guantanamoi ameri kai hódi tá­maszpont. A menetelő csoportok a városokon és lakott települése­ken áthaladva röplapokat oszto­gattak a lakosságnak, amelyeken hangsúlyozták, hogy a Karib­ién ger térségének békéje elen­gedhetetlen feltétele a világbéke biztosításának. Moszkva (TASZSZ). A Pravda csütörtöki száma első oldalon az SZKP Központi Bizottságának nyilatkozatát közli az SZKP és a Kínai Kommunista Párt képviselői között küszöbönálló tárgyalásokkal kapcsolatban. A nyilatkozat teljes szövege így hangzik: — A megállapodás alapján 1963. július 5-én Moszkvában tárgyalá­sok kezdődnek a Szovjetunió Kom- I munista Pártja és a Kínai Kom- I munista Párt képviselői között. Az ' SZKP Központi Bizottsága jóvá­hagyta a tárgyalásokon részt vevő szovjet pártküldöttség összetételét. I Eszerint az SZKP-t M. A. Szusz- | lov, V, V. Grisin, J. V. Andropov, ] L. F. Iljicsov, B. N. Ponomarjov, | B. A. Szatyukov, Sz. V. Cservo- nyenko képviseli a megbeszélése- | ken. ! Az SZKP Központi Bizottságá- • nak júliusi plénumán hozott hatá- jrozat értelmében pártunk küldött- I sége a tárgyaláson töretlenül a j XX., XXI. és XXII. kongresszu­son elfogadott irányvonalat fogja követni, védelmezni fogja a kom­munista világmozgalom általános vonalát, amelyet a marxista—le­ninista pártok moszkvai tanácsko­zásairól kiadott nyilatkozatok | domborítottak ki. A küldöttség ar- ■ ra fog törekedni, hogy létrehozza la jobb kölcsönös megértést párt- I jaink között a világ mai fejlődésé­vel összefüggő rendkívül fontos kérdéseket illetően és létrejöjjön a kedvező légkör a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekez­letének előkészítéséhez és megtar­tásához. A megmutatkozott nehézségek és nézeteltérések leküzdése végett az SZKP Központi Bizottsága ja­vasolta, hogy szüntessék be a nyílt vitát a kommunista mozgalomban és a maga részéről valóban ennek megfelelően jár el. Ámde, a létre­jött megállapodás ellenére, a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizottsága tovább élezi a vitát és június 14-én kelt levelében újból rágalmazó és alaptalan támadáso­kat intézett a Szovjetunió Kom­munista Pártja és más testvérpár- tok ellen. Abban a törekvésében, hogy ked­vező légkör alakuljon ki a két párt képviselőinek találkozásához, az SZKP Központi Bizottsága nem tartotta célszerűnek, hogy a jelen­legi időpontban a szovjet sajtóban közzétegye a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának jú­nius 14-i levelét. Egy ilyen levél közlése nyílt választ tett volna I szükségessé részünkről, ami a vita további kiéleződését vonta volna maga után. A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága július 1-én újabb nyilatkozatot tett, amely hamis megvilágításba helyezte azokat az okokat, amelyek arra indították az SZKP Központi Bizottságát, hogy a jelen időpontban ne hozza nyil­vánosságra a szovjet sajtóban a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának szóbanforgó levelét. A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának nyilatkozatá­ból kitűnt, hogy a Kínai Kommu­nista Párt vezetői nem kívánják a vita megszüntetését és a fennfor­gó nézeteltérések kiküszöbölését. Sőt, különböző kínai funkcionáriu­sok, köztük a Moszkvában működő kínai nagykövetség munkatársai, durván megsértve a Szovjetunió­ban fennálló rendet, terjeszteni igyekeznek a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának jú­nius 14-i levelét. Ezzel a kínai szervek beavatkoznak pártunk bel­ső ügyeibe és a nézeteltéréseket a pártközi kapcsolatok területéről átviszik az államközi kapcsolatok területére. Ilyenformán, ahelyett, hogy ke­resné a pártjaink közeledéséhez ve­zető utat, a kínai vezetőség a vi­szony kiéleződése felé tereli a dol­got. Bűnbakot keresve a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága szóbanforgó nyilatkozatá­ban, olyan cselekményeket próbái az SZKP rovására írni, amelyek­nek célja állítólag „a szovjet—kí­nai kapcsolatok további megrontá­sa, szakadás létrehozása a nemzet­közi kommunista mozgalomban”. Az SZKP Központi Bizottsága határozottan visszautasítja ezt a rágalmat. Minthogy a Kínai Kom­munista Párt Központi Bizottsága nem tartja érdekének a vita be­szüntetését, továbbra is széliében hosszában terjeszti levelét és nyi­latkozatokkal lép fel pártunk el­len. Az SZKP Központi Bizottsága elhatározta, hogy a vitás kérdések helyes megvilágítása és a marxiz­mus—leninizmus védelme céljából megfelelő időben a sajtóban vála­szolni fog a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának leve­lére. Az SZKP mindig síkraazállt és továbbra is síkra fog szállni a szo­cialista országoknak a kommunis­ta világmozgalomnak a marxiz­mus—leninizmus és a proletár nemzetköziség elvein alapuló egy­ségéért a közös ügyünkért, a béké­ért, a népek biztonságáért, a nem­zeti függetlenségéri a kommuniz­musért vívott harc érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents