Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-30 / 176. szám
KWiiHIII||i |_ 4 fÖtNÄ WfGYfÜÍ ffiPflíSAd 1963. Julius 2Ö> (íjra beválasztották az üzemi tanácsba A zománcüzem dolgozol rá - szavaztak. Háhn Józsefet újra beválasztották az üzemi tanácsba. A rendelet értelmében a jövő év végéig szól ez a megbízatás, azt követően az üzemi tanácstagokat minden év első termelési tanácskozásán válaszszák újjá. A Bonyhádi Zománc- gyár meósa tehát továbbra is élvezi a dolgozók bizalmát, továbbra is el kell látnia a nem kevés felelősséggel járó feladatát. Mivel szolgált e bizalomra, mi a biztosíték, hogy maradéktalanul betölti mindazt' a szerepet, amely az üzemi tana -s tagokra vár? Munkakönyvébe 1937 márciusában jegyezték fel, hogy belépett a Bonyhádi Zománcgyár- ba. Tizennégy évig dolgozott a sajtoló műhelyben. Most ágy erhlékszik vissza ezekre az évekre. hogy a munkásélet alapiskoláját járta ki ott. Része volt a tíz-tizenkét órás műszakokból, a néhány filléres órabér-köve téléiből és már az első években megtanulta, mi jár és mi nem a dolgozónak. Ismeretlen fogalom volt akkor még a munkarv.hi, a segély. És az igazgatói alaphoz olyan messze voltak a magafajta emberek, mint Makó Jeruzsálemhez. Háhn József az üzemi tanács többi tagjaival azt is megtanácskozza. hogy miként osszák fel az igazgatói alapot. Mennyit juttassanak a sportszakosztály- nak. a táncosoknak, a színjátszó csoport tagjainak, mennyit: az élenjáró dolgozók jutalmazására Egyszóval ott vannak mindenütt, ahol az üzem életéről van szó. társadalmi munkában felelősen foglalkoznak a vállalati gazdálkodással. Ellenőrző, véleményező és döntési jogkörrel rendelkeznek. Ezek a lehetőségek azonban feltétlen megkövetelik a sokoldalú képzettséget, a gyár, a termelési folyamatok, s nem utolsó sorban az emberek és a törvények ismeretét. Ilyen sokoldalúan képzett ember Háhn József. A gyár minden termelő üzemét végigjárta, mire a meóhoz került. Ismeri a zománcüzem dolgozóinak gondjait, tud a karbantartók problémájáról és ismeri — főkénl ezzel foglalkozik sokat — gyártmányaik minőségével járó problémákat. Elvégre is meós. Jelzi hát így is, és mint üzemi tanácstag is, ha valami baj van. Mini az elmúlt negyedévben. .mikor a zomancgyáriak bizony jóval elmaradtak. >1 minőségi követelmények 87.8 százalékos teljesí lésére tettek ígéretet, s a második negyedben gyakori volt a 81 százalékos teljesítés. Hát igen. intézkedni kell mielőbb ebben az ügyben, '.alán már az újjáválasztott üzemi tanácstagok első ülésén. Az éves terv sikeres teljesítése forog kockán. És most még időben van. Az üzemi tanácstagok tevékenységét a mindennapi termelő munka szabja meg. Talán lehetne így is mondani, hogy közvetítő szerepet töltenek be a dolgozók és a vezetők között. De olyan közvetítők ők, akiknek okos javaslatát figyelembe is veszik és néhány esetben határozatuk a gyár vezetőinek tevékenységét is menszabia. Hagy felelősség nyugszik vállukon, s hogy nem élnek vissza ezzel, arra biztosíték, hogy az üzemi tanácstagok olyan emberek mint Háhv József, akit újraválasztottak. R. M. Nagyszabású békenanra készülnek . . .. a Koppány völgyében Immár hagyományos Koppány- völgyi Napot rendez együttesen a Tolna megyei tamási járás és a Somogy megyei tabi járás Hazafias Nénfront Bizottsága szeptember első vasárnapján Koppány- szántón. Az ünnepségen élőképekben és szemléltető kiállításon' bemutatják a Koppány-pátak termékeny völgyében lévő falvak múltiát, jelenét és mai fejlődését. Kiállítják a mezőgazdasági művelés és /■ftp. I lift betakarítás szerszámait a csép- hadarótól kezdve a kombájnig. A színpadon felelevenítik az ősi szokásokat, hagyományokat, bemutatják a falu modern életét is, látható lesz a régi népviselet, valamint a mai célszerű öltözködés. A békenapon gazdag kulturális és sportműsor szórakoztatja majd a két megyéből összegyűlő közönséget. A tamási járás-beli művészeti csoportok már megkezdték a készülődést az ünnepségre. 14. — Nem komoly — felelte a doktor. — Motorosunk közvetlenül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megsebesültünk kissé. A gépész vízbefúlt. Minden holmi, ami a motoroson volt, a víz martaléka lett. — És az adóvevő? ■— Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá. árnyékba, én pedig parancsot adok egy lombsátor ösz- szeeszkábálására. Maga pedig, doktorkám, menjen Clark hadnaggyal és részesítse elsősegélyben a parton maradt pár súlyos sebesültet. — Igen, de sem gyógyszerem, sem műszerem... — tárta szét karját Stowne zavartan. — Akkor is oda kell mennie — felelte Dudley keményen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több lombsátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt. nem nyögött, semmire nem panaszkodott, de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt sorakoztatta egész csapatát és kisebbfajta beszédet tartott nekik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, erre a nem éppen vendégmarasztaló szigetre, és senki nem tudja, meddig kell itt maradnunk. Remélem, nem sokáig. A parancsnokság már valószínűleg lépéseket tett keresésünkre. Mi sajnos semmit sem tudunk közölni magunkról, mivel egyetlen adóvevőnk sincs. De vannak rakétáink és azokkal jelzéseket adhatunk le abban a pillanatban, amint hajókat veszünk észre az óceánon, vagy repülőgépeket a levegőben. Ezért már a mai naptól fogva külön óceáni és légi megfigyelő-szolgálatot fogunk tartani. No meg aztán... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé rendetlenül sorakoztak fel előtte. Csaknem valamennyien szakállasak voltak már égnagyon kimerültek. Három matróznak a keze be volt kötve. A pólyát trikójukból ké- s%íteftj?H,, egyik gépész bam?- buszbotra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől-egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizony Dudley mérnöknek nem volt könnyű befejezni beszédét. — így tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hangját és már nem nézett az előtte sorakozó matrózok szemébe —. figyelmeztetni kívánom magukat egy, s más dologra. Isten á tanúm fiúk, milyen nehéz beszélnem erről. Természetesen tudják, hogy a szilt. TOMAN: IIIIIIIIHIIIillillllllllllllllllllllllHllllllillllllllllllllllllllllimUI » BIG JOE « FOCLVA Kisregény Fordította: Sárközi Gyula iiHiiiiiiiHiiHimiiiiiiiiiimiimiiiiiimiHiiiiiiHHiiiiiiiiiiiniiHiiiiiiiiiiiiiui getünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztásukat azonban Dixon tengernagy nevében határozottan megtiltom. Úgyszintén tilos az esővizet inni. amely tegnap az orkán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt attól félek, hogy a hal is, amelyet egyik- másiktoknak sikerül fogni a korallzátonyokon túli lagúnában, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ennyi az egész, amit mondani akartam. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e tilalmak okát illetően? Dudley várt egy keveset, aztán mivel senki nem kérdezett semmit, sietve oszoljt parancsolt. Amint a tengernagy sátra felé indult, hallotta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felnevetett: — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a „Big Joe” üdvözletét... — Robinson Crusoénak pokoli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szigetre, mielőtt az emberiség atombombákkal töltötte fel fegyverraktárait — filozofált Stowne ugyanakkor a tengernagy lombsátrában. A homokon ült Dixon hordágya mellett, és a tengernagy pulzusát mérte. — Talán mégsem kellett volna elmondani mindent a matrózoknak — szólalt meg Dixon bágyadtan. amim Dudley belépett a sátorba. — Sajnos, sir, ezt meg kellett mondani — jelentette ki Dudley meggyőző hangon. — A doktor úr igazolja szavaimat. — így van, Edgar — bólintott leverten az orvos. — Nem tudja, Dudley, hány atom- és .termonukleáris bombát robbantottak fel már a kísérletek megindulása óta? — 1945. óta napjainkig ■ körülbelül százötvenet. Ugyanakkor a robbanáskor felszabadított energia egyenlő háromezer olyan atombomba erejével, amelyet annak idején Hirosimára és Naga- szakira dobtak le. — Most képzelje el. mennyi radioaktív bomlási termék gyulem- lett össze ezalatt az idő aialt a levegőben! — mondta Stowne. — Aztán még mi is felrobbantottuk T zljesülnek az emberi vágyak. Előbb-utóbb eléri mindenki amit szeretne, ha őszinte szándék, tiszta törekvés vezeti, s céltudatossága komoly, megfontolt. Ismerék olyan embert, aki ifjabb korában a mészárostőke mellett dolgozott. Ma az egykori henteslegény a közgazdaságtudományok kandidátusa, tudományos cím birtokosa. Van egy barátom, egyben pályatársam, akivel csendes poharazgatás közben gyakorta felemlegetjük: milyen hosszú út vezetett az ökör farától, hajdani, korántsem munkátlan. de mégis alan- tosnak minősített életünktől az írásig, addig, amíg teljesülhetett a vágyunk, s toliforgatók lettünk mindketten. Erzsiké, teljes nevén Orsós Erzsébet, a kis cigánylány esete a szinte már szokványos tapasztalatok ellenére is furcsa hatást gyakorolt rám. Két okból. Az egyik: a magyarországi cigányság ugyan óriási mértékben fejlődött, nézeteik, munká- . ról vallott felfogásuk jelentősen megváltozott, de a tanulás, a művelődés után még alig-alig vágyakoznak. Különösen ' igaz ez a nők esetében, s ez a hatás másik oka. A cigánylányok .helyzete, jelene és jövője talán a leglehetetlenebb volt Kötötte és még ma is köti őket rengeteg. gyakran ferdeirányú kon- vencia, amelyekre a cigány£Lr<zóike mégió eimegy ságnak szinte az egész életfelfogása épül. És Erzsiké a meleg, barna szemű kis cigánylány ebből i.a konvencióktól terhes világból tör ki. mert elmegy a tamási Rác-völgyből. Nem ölökre, csak egy időre, hogy aztán tanítónőként jöjjön vissza ide, vagy más Rác-völgybe, ahol majd várják. Egy év kellett neki ahhoz, hogy tisztázza önmagával. környezetével, a mamával és a nagymamával is tervét. Aztán döntött. Úgy határozott, hogy tanítónő lesz. A vágy különben már egészen kiskorában elplántólódott Erzsikében. Szokatlan szorgalommal tanult, pedig az ország- útmenti egyszobás házikóban, ahol a megszokottnál is többen élnek egy fedél alatt, korántsem volt kedvező a lehetőség. Az a bizalom és bíztatás azonban, ami tanítója, Zsubori Károly pedagógus szavaiból és tetteiből érintette érzékeny és fogékony gyermekleikét, átsegítette a legnehezebb akadályokon is. — Erzsiké belőled tanítónőt nevelünk, csak igyekezzél, tanuljál. Lehet, hogy te leszel az első, aki a völgyből erre a, pályára megy, de te mégse félj, —'■ bíztatta a tanító, s ilyenkor örömtől sugárzott Erzsiké barna arca. Otthon a helyzet azonban sokkal bonyolultabb volt. A nagyma ma Ignácz Jánosné borúsnak látta a dolgokat. Hosszú élete során sok rosszat tapasztalt, sok megvetésben volt része, sehogysem tudta elképzelni, hogy az élet másként is lehetséges, önmagában meditált szótlanul: — Mit keresne felsőbb iskolában egy cigánylány még akkor is, ha olyan eszes, mint a mi lányunk? Ugyan, ugyan ... Kinézik onnan . . . Mégha el is nézik, hogy cigány — fordult meg aztán a fejében — azt biztosan a szemére vetik, hogy apa nélkül nőtt. mert az apja ki tudja hol jár ... Sóhajtozott magában gyakran azért is, mert úgy látta, Erzsiké nagyobb hasznára lenne a családnak, ha otthon maradna. Pénzt keresne. Eljárna dolgozni az erdőre, vagy máshova, s havonta hozná haza a fizetést. A sokféle sóhajos aggály nem hagyta érintetlenül a lányt sem. Amikor tavaly elvégezte az általános iskolát, dolgozni ment. Járt napszámba az erdőbe, takarított vállalathál, de .szinte naponta próbára tette eszét és szívét egy megmagyarázhatatlan nyugtalanság. Fülében pedig mintha állandóan ott csengtek volna Zsubori Károly szavai: ..Erzsiké tanítónőt nevelünk belőled, csak tanulj kitartóan, szorgalmasan .. A nyugtalanító érzés sehogysem akart elmúlni, sőt enyhülni sem. Talán akkor érezte Erzsiké először az enyhülést, amikor Zsubori Károlyné beszélgetett vele, s válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek a fejében motoszkáltak. ' •" ’ — Mulasztottál ugyan egy évet. de semmit sem veszítettél. Az idén is mehetsz gimnáziumba. Gyüjtsél pénzt ruhára, hogy ne kelljen abban sem szűkölködnöd majd az intézetben. S Erzsiké az idén felvételre jelentkezett a dombóvári 12 évfolyamos iskolába. Felvették. Története tehát nagyjából befejeződött. Még talán annvit tegyünk hozzá, hogy tanulását a lehetőségekhez mérten anyagilag is igyekeznek támogatni. A többi pedig már Erzsikén múlik. Vágya, hogy tanítónő legyen úgy teljesül, ahogy az egymást követő iskolákban tanul majd .. . Szolnoki István kétszáz kilométernyire innen a „Big Joe”-t. És most ezek a radioaktív anyagok nemcsak rátelepednek a föld felszíneié, Hanem elnyelik a növények is. amelyeknek a gyümölcsei radioaktívakká válnak. — Nem túlozza el maga és or- voskollégái a rádióaktivitás veszélyességét? — kérdezte Dixon. — Ha jól tudom a rádióaktív por örök idők óta létezik. Sőt én azt mondanám, hogy a rádióaktív por részecskéi mintegy a természeti viszonyok részét képezik, amelyekhez az életnek bolygóinkon állandóan alkalmazkodni kell. — Bizonyos természetes rádióaktív alap persze mindig volt —, értett vele egyet Stowne doktor. — A kozmikus sugarak és a hegyi kőzetek természetes rádió- aktivitása szüli őket. De mindezek a kisugárzások nem nagyok és az élet. amely rendkívül találékony vegyi struktúrája nemcsak nagyszerűen alkalmazkodott hozzájuk, de valószínűleg meg is tanulta felhasználni őket saját örökölhető alkatának a megváltoztatására. — Lám, éppen ez az! — élénkült fel a tengernagy. — Bizonyára a rádióaktivitásnak az örökölhetőség hordozójára gyakorolt hatására gondolt? — Igen. Edgar, a mutációra gondoltam. — És hogyan vélekedik egv sor tudósnak arról az állításáról, hogy a rádióaktiv alap növekedése meggyorsítja a mutációt és ezzel megnyitja az emberiség előtt a Zsenik születésének egyedül lehetséges útját? Dudley, aki alkalmatlannak , -fkftdtta ezt a tuöómáhyos társai-*" gást, a kialakult helyzetben, meg sem volt képes a tengernagy eme kijelentése után vitába nem szállni vele. — Nem tudom, ki állítja ezl sir. viszont ismerem a világ nagynevű tudósai túlnyomó töbö- ségének véleményét, hogy a radioaktivitás okozta csaknem valamennyi mutáció káros. — Igen. ez így van. Edgar — igazolta Stowne doktor a mérnök szavait. — Az ember számára minden efajta mutáció elodázott szerencsétlenség. Ezt igazolja a tekintélyes tudósok többsége. A rádióaktív sugárzás hatása az örökietességre kétségtelen. Egyáltalán szomorú tav- latok nemcsak az emberiség, hanem a mi számunkra is. — fejezte be Stowne doktor egy nagy sóhaj kíséretében. — Én még hozzá tenném: különösen a mi számunkra —toldotta meg Dudley az orvos szavait. — Miért éppen a mi számunkra? — csodálkozott Dixon. — Hát azért, mert ez a rádióaktív alap szigetünkön nagyon is je’entös. Mindenesetre sokkal nagyobb a természetesnél. — Maga, Dudley, kezeskedik a mérőműszerei mutatta eredményekért? — kérdezte Stowne aggodalmasan. — Hisz vízben ' voltak és elromolhattak. — A legpontosabb műszereim, sajnos elpusztultak. — felelte Dudlev. — Csunán ez az egvet- len hordozható készü’ek maradt énen. Habár nem a legpontosabban mutatja a radioaktivitás fokát, azért e^vp’őre elég kifogástalanul működik. — Tehát e pálmák kókuszteje valóban rádióaktív? — kérdezte Dixon csalódottan. — Valóban, sir. — Pedig úgy szeretnék inni valamit... — sóhajtott a ■ tengernagy és fáradtan lehunyta szemét. (Folytatjuk)
