Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

1963. július 28. *0OTA' MEETS SEPBJÜW 3 K ö s le meny a KGST-orszagok tanácskozásáról (Folytatás az 1. oldalról) «zágok előzetes tüzelő-energetikai mérlegének számításait az 1980-ig terjedő időszakra; ezek a számí­tások lehetővé tették a problé­máknak felderítését, amelyek megoldása további közös erőfe­szítéseket igényel. 1962-ben a KGST-országok köl­csönös kereskedelme 1961-hez ké­pest 14 százalékkal, s emellett a külkereskedelem általában tíz százalékkal növekedett. Ugyan­akkor a kölcsönös gép- és gépi berendezés-szállítások 21 száza­lékkal emelkedtek, ami arról ta­núskodik, hogy elmélyült a nem­zetközi szocialista munkamegosz­tás a gépgyártás területén. A KGST-tagországok a nemzet­közi kereskedelmet a különböző társadalmi—gazdasági rendszerű állaínok közötti együttműködés egyik fontos bővítési feltételének tekintik, s ezért sikeresen tovább fejlesztették gazdasági kapcsola­taikat más államokkal. A KGST-tagországok külkeres­kedelmének mérete a kapitalista államokkal 1962-ben 9 százalék­kal növekedett az előző évhez vi­szonyítva: ezen belül a gazdasá­gilag kevésbé fejlett országokkal ez a növekedés 19 százalék volt. A KGST-tagországok gazdasági kapcsolatainak bővülése a függet­len ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országokkal megfelel az itt élő népek törekvésének, hogy fej lesszék nemzetgazdaságukat és erősítsék állami függetlenségüket, elősegíti a szocialista országok tekintélyének növekedését a gyar­mati igától megszabadult népek között. Az Amerikai Egyesült Álla­mok és NATO-beli szövetségesei által alkalmazott megkülönbözte­tés a kereskedelem területén fé­kezi a gazdasági kapcsolatok fej­lődését az iphrilag féjletf kapita­lista államokkal. . A KGST-tagországok •ísáigj'*’ ‘je­lentőséget tulajdonítanák a nem­zetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlődésének, síkra- szállnak azért, hogy az ENSZ hívjon össze nemzetközi értekez­letet a kereskedelem és a fejlesz­tés kérdéseinek megtárgyalására. Az értekezlet egyik alapvető fe­ladatául kell kitűzni nemzetközi kereskedelmi szervezet megala­kítását, amelyben a teljes egyen­jogúság alapján képviseletet kap­nának a világ összes területei és országai. Az értekezlet részvevői kedve­zően értékelték a KGST-szervei­ben az 1962. júniusi határozat ér­telmében végrehajtott átszerve­zést. A KGST végrehajtó bizott­ságának megalakítása és rendsze­res munkája elősegítette a KGST *— mint a KGST-tagországok kö­zös tevékenységét irányító kol­lektív szerv — szerepének növe­kedését a tervek egybehangolása, a termelés szakosítása és az együttműködés tekintetében. Az értekezlet résztvevői meg­vizsgálták, hogyan állnak a ter- Inelés nemzetközi szakosításának és egybehangolásának munkála­tai, különösképpen a gépgyártás, a vegyipar és a vaskohászat te­rületén. A KGST-tagországok kétoldalú tanácskozásokat folytattak azért, hogy egyeztessék a legfontosabb népgazdasági ágazatokra vonat­kozó elgondolásaikat és hosz- szútávú gazdasági kapcsolataikat, s ez jobb feltételeket teremt a KGST keretei között a tervek sokoldalú koordinálására. Abból kiindulva, hogy a táv­lati gazdasági tervek összehan­golása a KGST tevékenységének alapvető módszere, az értekezlet megállapította, hogy a KGST-tag­országok közti gazdasági együtt­működés fejlesztésének a legkö­zelebbi időszakra vonatkozólag az a legfontosabb feladata, hogy elő­készítsék és gyakorlatilag végre­hajtsák az 1966—1970. évi ter­vek koordinálását, s ennek alap­ján bővítsék a termelés szakosí tását és kooperációját A fő fi­gyelmet a termelés nemzetközi specializálásának és kooperációjá­nak kulcskérdéseire és irányza­taira, a tagországok növekvő fű­tőanyag-, villamosenergia-, nyers­anyagszükségleteinek teljes ki­elégítésére, a vegyipar, a gép­gyártás, az elektronika és a többi progresszív népgazdasági ágazat fejlesztésére fordítják. Az értekezlet megállapítása sze­rint e munka végrehajtásakor ab­ból kell kiindulni, hogy a lehető legnagyobb mértékben növeked­jék a termelés hatékonysága és a társadalmi munkatermelékenység s a korszerű tudomány és tech­nika vívmányainak kihasználása és a termelés lehető legjobb meg­szervezése alapján szüntelenül ja­vuljon a gyártmányok minősége és technikai színvonala. Az értekezlet résztvevői jóvá­hagyták a köVetkézö^ ötéves idő­szakra (1966—l\ü70) yőrtátkoáó ter­vek óTss'zéhmigplásShák' JFatáVidpíí. A; tókcfeá^ (síün’teeniW riOtf^vő éléTftliszér- és ’az ií^i^fiyersany'ag- szükségleteinek ' 4“'1 Ííiéléjjítl&öhez szükséges mezőgazdasági termelés növelése céljából az értekezlet szükségesnek vélte, hogy vala­mennyi KGST-tagországnak a mezőgazdaság fellendítését célzó további erőfeszítésein kívül a me­zőgazdasági termelés anyagi-tech­nikai eszközökkel való ellátásának biztosítása érdekében ki kell bő­víteni a többoldalú együttműkö­dést és fokozni kell a legjobb ter­melési tapasztalatok kicserélését. Az értekezlet jóváhagyta a KGST tanácsában kidolgozott ja­vaslatokat a tagországok közti ke­reskedelemben a többoldalú el­számolásra való áttérésről, vala­mint azt az indítványt, hogy en­nek megvalósítására hozzák létre a gazdasági együttműködés nem­zetközi bankját. Az értekezlet | megvizsgálta a KGST-tagorszá­gok gazdasági együttműködésének továbbfejlesztésével kapcsolatos számos más kérdést. Az értekezlet résztvevői inter­nacionalista kötelességüknek te­kintik, hogy a pröletárintemacio­nalizmus elvei alapján valameny- nyi ország belső erőforrásait és le­hetőségeit a lehető legteljesebb mértékben kihasználva minden eszközzel elősegítsék a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak továbbfejlesztését, egységük és összefogásuk további erősítését. A nemzetközi szocialista mun­kamegosztás további elmélyítése, a termelés specializálásának és kooperációjának bővítése, az áru­forgalom, a tudományos-műszaki együttműködés fokozása létfontos­ságú minden szocialista ország és az egész szocialista közösség szem­pontjából. A szívélyesség, a testvéri barát­ság és kölcsönös megértés légkö­rében lefolyt értekezleten kifeje­zésre jutott valamennyi résztvevő nézeteinek teljes azonossága a megvitatott kérdésekben. Kádár János elutazott Moszkvából Moszkva (MTI). Szombaton dél­előtt hazautazott Moszkvából Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a ma­gyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, aki részt vett a KGST-országok kommunista és munkáspártjai első titkárainak és kormányfőinek moszkvai értekez­letén. Kádár Jánossal együtt uta­zik Budapestre Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes is. A szovjet főváros Kijevi pálya-; udvarán Kádár János búcsúztatá­sára megjelent Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizott­ságának elnökségi tagja és titká­ra, a Legfelső Tanács elnökségé­nek elnöke. Ugyancsak szombaton utazott haza Budapestre repülőgépen Ap­ró Antal, a Minisztertanács elnök- helyettese, aki szintén részt vett a KGST-értekezlet munkájában. Sztrájkok Görögországban Athén (TASZSZ). Fekete zászló leng a szaloniki „Ithanet” textil­művek épülete felett. NyoAcszáz- ötven munkás bezárkózott a gyárba, ahol éhségsztrájkot foly­tatnak az üzem bezárása elleni tiltakozásuk jeléül. Harmadik napja folyik sa athéni troli ibusz- vonalak dolgo­zóinak sztrájkja. Pénteken 48 ótós sztrájkba léptek az athéni postahivatalok dolgozói. Veszélyben a beruházási tervek teljesítése Csak gyors és átfogó intézkedésekkel pótolhatja ax első félévi lemaradásokat a Komlói Építőipari Vállalat A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 18. ülésszaka Moszkva (TASZSZ). A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsá­nak 18. ülésszakáról az alábbi közleményt adták ki: Július 24—26-án Moszkvában megtartotta 18. ülésszakát a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta- pácsa. Az ülésszak munkájában részt Vettek a tagországok — a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mon­gol Népköztársaság a Német De­mokratikus Köztársaság, a Ro­mán Népköztársaság, a Szovjet­unió — küldöttségei. A Kölcsönös Gazdasági Segítség (Tanácsának ülésszaka gyakorlati intézkedéseket dolgozott ki azok­nak az ajánlásoknak a megvaló­sítására, amelyeket a KGST-tag- országokban működő kommunis­ta- és munkáspártok központi bi­zottságai első titkárainak és kor­mányfőinek értekezlete tett. Eze­ket az ajánlásokat a végrehajtqbi- zottság ama beszámolója alapján dolgozták ki, amely a KGST tag­országokban működő kommunista- és munkáspártok képviselőinek 1962. júniusi értekezletén hozott határozatok valóraváltásával fog­lalkozott. Az ülésszak határozatot hozott arról, hogy a tanács új állandó bizottságokat — rádiótechnikai és elektronikai-ipari, valamint geo­lógiai bizottságot állít fel, továb­bá hogy a könnyű- és élelmiszer- ipari állandó bizottságot két ön­álló; könnyűipari bizottsággá és élelmiszeripari bizottsággá alakít­ják át. Az ülésszak szívélyes légkör­ben, a testvéri barátság szellemé­bén végezte munkáját, Július 31-én kellene átadni ren­deltetésének az épülő szekszárdi irodaházat. Elég csak kívülről egy pillantást vetni az épületre, hogy megállapítsuk, az átadásból még jő sokáig nem lesz semmi. A munkáknak közel fele — két és félmillió forintértékű - még hátra van. A Mártírok terén épülő öt- ven-lakásos bérház befejezési ha­tárideje július 1-én járt le. Itt kétmillió forint beépítése vár még a vállalatra. A bonyhádi tizenkét lakás átadási ideje egy hete járt le, de még itt sem a lakók ren­dezkednek be, hanem az építők dolgoznak . — inkább csak dolgoz­gatnak! r,A' síékszéáidi^kmnyá^mö­eött ‘AS&tíldr &-4-eé vlhkóKáíat í*hár két^ná^a^ -kGletí dfcfifc «Wh 1/ itt közel -égymflHófc’ tesp. :kí 'a le­maradás.' 'A szekszárdi' tbc-fcórház építkezésén több mint hárommillió forinttal vannak lemaradva. Lehetne folytatni a sort, alig van olyan építkezése a megyében az ÉM. Komlói Ál­lami Építőipari Vállalatnak, ahol tartanák akár a rész-, akár a befejezési határidőket. Ritka kivétel a dombóvári mag­tisztító, amellyel határidőre, és a paksi paradicsomfeldolgozó, amely- lyel határidő előtt készültek el. Pedig a beruházások elhúzódása igen súlyos károkat, nehézségeket okoz. Az ötven-Iakásos bérházba — amely még messze van a be­fejezéstől -, többek közt azoknak kellene beköltözniük, akiknek régi, elavult lakásait a Wosinszky utcá­ban bontják le, hogy ott megindul­hasson nyolcvan (az idén negyven- nyolc) új lakás építése. Az ugyan­csak nagy késésben lévő kórházi rekonstrukció elhúzódása miatt a szülészeti—nőgyógyászati osztálynak a második telet kell átvészelnie ideiglenes barakkban. A szekszárdi szőlőfeldolgozó-üzem, ha nem ké­szül el szeptember végéig, nem lesz helye a várható nagy termés­nek. De nemcsak a befejezési határ­idők túllépése okoz nehézséget. Csaknem valamennyi építkezéshél a generálkivitelező több alvállal­kozóval kooperál. Szerződésileg ál­lapodtak meg, hogy a különböző alvállalkozók mikor vonulnak fel az építkezésre, mikor kezdik meg a munkát. Ha ekkorra nem tudnak számukra munkaterületet adni, az alvállalkozók esetleg nem tudják foglalkoztatni embereiket, később pedig másutt vállalt kötelezettsé­geiket kell teljesítni és nem tud­nak az itteni építkezésre eljönni. Akkor meg emiatt késik a befeje­zés. Persze, a határidők be nem tartása kötbérfizetési kötelezett­séggel jár. Ez azonban nem eny­híti az előbb említett súlyos ká­rokat. Mindemellett a beruházási hitelek egy része, ha azokat nem használják fel. az esztendő végé­vel elvész. Az idei, szokatlanul kemény és elhúzódó tél megnehezítette az in­dulást az építőiparban. Adóssággal kezdték az évet az építők. Az eb­ből keletkezett elmaradás az első félévben indokolt volt. Mindent meg kell tenni — és a legtöbb he­lyen minden lehetőt el is követnek — a lemaradások pótlására. A szekszárdi — és hozzátehet­jük, a megye többi részén fo­lyó — építkezések zöménél azonban mindeddig csak nőtt a lemaradás. A tények ismeretében nem lehet másra 'következtetni, mint arra, hogy a Komlói Építőipari: Vállalat nett kezeli Megfelelően ' a' megyé- t*en‘ 'folyó éjáítkéiéseit. Ä Vállalat iMIÉÜSKli. r Iíí-ás’v fé^pítésvezető- első' negyedévi tervét 69 szá Hálákra teljesítette. A vállalat fél­éves tervteljesítése — mint erről Stolcz János termelési osztály- vezető nyilatkozott —, 85—86 szá­zalékos. Márpedig a szekszárdi fő­építésvezetőség éves terve a válla­lati terv 40—45 százalékát teszi ki. Ha hozzávesszük, hogy a vállalat dombóvári és tamási építkezésein is jelentős a lemaradás, csak arra lehet következtetni, hogy a Baranya megyei építkezése­ken közel százszázalékos, eset­leg ennél magasabb tervtelje­sítést értek eL A vállalati átlag csak így jöhe­tett ki. Elég furcsa, hogy csak itt van nagy elmaradás. Hasonló a helyzet a munkáslétszámnál. A szekszárdi építésvezetőség létszám- hiánya mintegy 200 fő (legalább 50—60 kőműves kellene még). A vállalat létszámtervéhez viszonyít­va 150 fő a hiány. Valahol tehát létszámtöbbletnek kell lennie. A létszámhiányra és az ezzel összefüggő kapacitás-hiányra hi­vatkozva a vállalat egyszerűen nem hajlandó — az Építésügyi Minisztérium kijelölése ellenére — leszerződni a szekszárdi vas- és mangántalanító megépítésé­re, valamint több lakóház épí­tésének idei megkezdésére, noha ezekre a mintegy kilencmilliós pénzügyi fedezet biztosítva van. A súlyos lemaradás több okra vezethető vissza, de ezek közt is igen lényeges, hogy nincs elég munkása a megyében működő épí­tésvezetőségnek. Hasztalan próbál­koznak toborzással, mint ezt Jónás Dezső osztályvezető elmondta, Szekszárd térségében kevesebbet tudtak felvenni, mint ahányan ki­léptek. A munkások ott, ahol megtalál­ják számításukat - eltekintve né­hány notórius „vándormadártól” — megmaradnak. Talán nem lenne felesleges alaposan megvizsgálni, miért mennek el a vállalat épít­kezéseiről az emberek. A napok­ban találkoztam a Paksi Konzerv­gyárban olyan kőművessel (most rakodómunkás), aki nemrég lépett ki önkényesen, mert még az ezer I -farmtói sem kereste meg egy hé-1 napban. Nem kapott folyamatos munkát, jól szervezett munkaterü­letet. Csak egy példa: Tavaly in­dult meg a szekszárdi tbc-kórház építkezése (ez egyébként harminc- milliós beruházás). A vállalat egy éven keresztül, a szakszervezet többszöri figyelmeztetése ellenére, nem szervezte meg az itt dolgozók megfelelő étkeztetését. Kénytelenek voltak bejárni a város központjába ebédelni, a törvényesen megszabott fél óra helyett 2 órát töltöttek el ebédeléssel. Nem is lenne túlságosan nehéz kiszámítani,-hqgy a száz-száz--/, ötven raiiiik|s hány órát sétál- gaiott feleslegesen. Hány forint keresetkiesést jelentett ez és hány forinttal „járult hozzá” a jelenleg fennálló, több mint hárommilliós elmaradáshoz. Esetlég még az is kiderülne, hogy emiatt hányán hagyták ott az építkezést. Egy hónapja már megszervezték, hogy a dolgozók az építkezésen kapják meg az ebédjüket. De nem lehetett volna ezt egy évvel előbb? Ma már tízmilliókban számolhat­juk az elmaradást. Ha nem tör­ténik sürgős intézkedés, ez az esz­tendő végéig nemhogy csökkenne, hanem tovább növekedik. Már­pedig ez az állapot tűrhetetlen, mint ahogy elfogadhatatlan az is, hogy a vállalat — az ÉM. kijelö­lése ellenére — nem hajlandó el­vállalni azokat a munkákat, ame­lyekre egyébként minden — pénz, kivitelezési tervdokumentáció, te­rület — rendelkezésre áll. A lemaradások pótlására orszá­gos intézkedések is születtek. Meg lehet hosszabbítani a munkaidőt, lehet vasárnapi munkát szervesmi. Ha már a dolgozók hajlandók vál­lalni, a vállalat és az Irányító hatóság ne késlekedjék a pénzügyi fedezet megadásával. Biztosítsák a megfelelő munkaterületet a dolgo­zóknak, szervezetlenség ne akadá­lyozza a folyamatos munkát. Igen sok nyugdíjas építőmun­kás van a megyében, akik min­den bizonnyal szívesen beáll­nak egy-két hétre, hónapra dol­gozni. ugyanis egy rendelkezés szerint — nyugdíj-járandóságuk érintetlenül hagyása mellett — korlátlanul vál­lalhatnak munkát. Számukra tehát felfüggesztették az ötszáz forintos korlátozást. Természetesen sok tennivaló vár az építkezések pártszervezeteire és szakszervezeti aktivistáira is. Fel- Világosító, ellenőrző munkával kell segíteniük, hogy a munkások ezen a nyáron vállaljanak nagyobb ter­heket, számukra mindenütt bizto­sítsák a munkafeltételeket, a meg­felelő szociális ellátást. De min­denekelőtt a vállalat vezetőségé­nek kell azon a módszeren, gya­korlaton változtatnia, amely nem tartja elsőrendű fontosságúnak a megyénkben folyó beruházásokat. Jantner János

Next

/
Thumbnails
Contents