Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-24 / 171. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1963. július 24. Az ideológiai offenzív a kibontakozásával kapcsolatos feladatok Heiyesnek tartom az egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák új rendjét Hozzászólás a ,, Miért nem ezzel kezdtük ?“ című cikkhez in. Az emberek politikai nevelése, eszmei meggyőződése, közvetlen hatást gyakorol a termelésre. A termelés az ideológiai nevelőmunka fokmérője is. A munka az, ami formálja az embert és semmiféle válaszfal nem lehet a cselekvő, alkotómunka és az ideológiai nevelőmunka között. „Semmiféle erő nem teszi az embert olyan naggyá és bölccsé, mint a munka — a kollektív, együttes, szabad munka ereje. A munka és a nevelés elválaszthatatlan egymástól, ugyanazon folyamat két oldala.” A dolgozók öntudatának növekedése jut kifejezésre az elért termelési eredményekben, különösen a szocialista munkaversenyben. A szocialista munkaverseny a dolgozók tudatos cselekvését juttatja kifejezésre, erősíti dolgozóink tudatában a népgazdasági szemléletet, segíti feltárni azokat a lehetőségeket, tartalékokat, amelyek előre viszik építőmunkánkat. Az utóbbi években elsősorban ipari üzemeinkben egészséges teret hódított a szocialista brigádmozgalom a dolgozók között. A megye ipari üzemeiben 510 brigád 5110 taggal küzd a megtisztelő szocialista brigád cím elnyeréséért. Eddig 95 brigád nyerte el a szocialista brigád megtisztelő címet. Az oklevelet 68, a zászlót 41 brigád kapta meg. Verseny indult a szocialista műhely cím elnyeréséért is. A szocialista brigádmozgalom új vonása, hogy a termelés eredményeiért folytatott harc, küzdelem, a szocialista brigádok sokoldalúan kifejtett munkája elválaszhatatlanul összefonódik az öntudatos, szocialista ember kialakításával. OOOOoV'rnuOl Számtalan példája van annak, hogy a szocialista, brigádmoz- galomban résztvevők mind a közéletben, mind a magánéletükben a szocialista erkölcs normáihoz igazodnak. A munkásoknak ez a nagyszerű mozgalma messzemenően kifejezi a párt politikájával való egyetértést. Hűen megnyilvánul benne a szocializmus ügye iránti odaadás és felelősségvállalás. A versenyben résztvevők arra törekednek, hogy gazdaságosan, a minőség javításával a legtermelékenyebben dolgozzanak. Ez a törekvés messzemenően kifejezi a népgazdaság érdekeit is. A tsz-ben a szocialista versenymozgalom eléggé gyenge, erőtlen. Ez az erőtlenség, gyengeség a szocialista versenymozgalom érdekében kifejtett politikai munka gyengeségeivel, a verseny gazdátlanságával van összefüggésben. A tsz-ek között folyó verseny eléggé gazdátlan és formális. Nincs megfelelő nyilvántartás és hiányzik az értékelés. A tsz-ben a tagság legyen a versenymozgalomnak a gazdája. Ha ezt a gondolatot elfogadjuk, akkor a tsz-közgyűléseken a jövőben nagyobb teret kell adni a verseny nyilvánosságának, értékelésének. A pártszervezetekkel együtt a tsz-ek vezetőségének fontos feladata a verseny nyilvánosságának és értékelésének rendszeressége. A tsz-ekben is megvan a lehetősége annak, hogy szélesebb teret kapjon a szocialista munkaverseny. Ehhez azonban szükséges lenne kidolgozni a tsz-re vonatkoztatva a szocialista brigád cím, vagy oklevél, vagy zászló elnyerésének feltételeit. A mezőgazdasági szocialista brigádmozgalom feltételeit a megyei tanács és a Hazafias Népfront együttesen dolgozza ki. A tömegek öntudatának növekedésével együtt jár a közügyekben való aktivizálódás, valamint általában á társadalmi mun ki vállalása. Az elmúlt évek során, ahol a politikai, állami, vagy gazdasági vezetés ezt megfelelően figyelembe vette, ilyen tekintetben is épített a dolgozók öntudatára, szép eredmények születtek. Sok példáját lehetne annak felhozni, amikor egyszerű emberek önzetlenül dolgoznak a közügyért, vagy tömegesen közreműködnek társadalmi munkával is valamilyen létesítményhez. A tapasztalatok szerint a dolgozók szívesen járulnak hozzá társadalmi munkával is a község fejlesztéséhez, iskolák, óvodák építéséhez, karbantartásához stb. A szocializmus teljes felépítésével együtt jár a dolgozók aktivizálódása. Minden területen a vezetésnek ezzel srámolni kell és tevékenyen elősegíteni azt. Hibás és nem megengedhető jelenség az, amikor egyes vezetők közönyt, tespedtséget tanúsítanak, nem értékelik, nem karolják fel megfelelően a társadalmi munkát, vagy ha hozzákezdenek, nem biztosítanak kellő szervezettséget és így szétfolyik az. A megyei tanács felfigyelt erre cs nem tartja megengedhetőnek, hogy a megyében a társadalmi munka aránya évről évre csökkenjen. Megyeszer te a községekben és különösen Szekszárd városban társadalmi munkával hatékonyan hozzá lehet járulni a községek, vagy város csinosításához, vagy egyes létesítmények fejlesztéséhez. Ehhez azonban az is szükséges, hogy harcot indítsunk a társadalmi munka megbecsüléséért és ne tűrjük a helyenként megnyilvánuló közönyt, tespedtséget, valamint igénytelenséget a társadalmi munka iránt. «■ Pártunk VIII. kongresszusa elemezve a szocializmus alapjai lerakásának folyamatait, mélyreható társadalmi változásokat állapított niég. Leszögezte, hogy a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával társadalmunk osztályszerkezetéből, hazánk történetéből végérvényesen eltűntek a volt kizsákmányoló osztályok. Az osztályviszonyok tekintétében ez merőben új helyzetét eredményezett megyénkben is. A gazdasági alapokat tekintve megyénkben is megszűnt az osztályok közötti antagonizmus, felszámoltuk az utolsó kizsákmányoló osztály maradványait. Megyénk osztályszerkezete is ma már baráti osztályokból tevődik ki. A szocialista építés előrehaladása nyomán az egyes osztályokon belüli ellentmondások is, amelyek régi viszonyok tükröződését jelentik, egyre inkább a feloldódás folyamatában vannak, pozitív irányú a fejlődésük. Pártunk VIII. kongresszusa leszögezte, hogy a szocializmus gazdasági, társadalmi alapjainak lerakása után — ennek alapján a szocializmus teljes felépítéséhez társadalmi vonatkozásban a szocialista nemzeti egység megteremtése a következő nagyon fontos lépés. A szocialista nemzeti egység kialakítása objektíve következik az osztályviszonyok átalakulásából, amely a szocializmus alapjai lerakása során megy végbe. De ugyanakkor elengedhetetlen követelménye is a szocializmus teljes felépítésének. Azzal, hogy társadalmunk osztályszerkezetéből eltűnt az osztályantagonizmus, megteremtődnek a feltételei annak, hogy erősítsük a barátságot, a szövetséget a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság, valamint a társadalom különböző rétegei között. A szocialista nemzeti egység megteremtése természetesen elképzelhetetlen a munkás—paraszt szövetség erősítése nélkül. A munkás—paraszt szövetség a szocialista nemzeti egység alapja, központja, amely köré 'el kell sorakoztatni a többi étegeket is, mint szövetségeseket, hisz létérdekük« és % rétegek többségét ma már gazdasági alapjuk is a szocializmus rendszeréhez kötik. A szocializmus gazdasági alapjainak lerakása tehát objektíve is biztosítja az egyes osztályok és rétegek közötti, új, szocialista kapcsolatok erősödésének feltételeit. Azonban a szocializmus teljes felépítéséhez ez önmagában néni elégséges. A szocializmus teljes felépítése során szívós eszmei harcot kell folytatni a rétegek szocialista tudatának kialakításáért. a kistulajdonosi és egyéb burzsoá szemlélet és gyakorlat leküzdéséért. Pártunk VIII. kongresszusa fontos tennivalóként határozta meg ennek a tudatosságnak további fokozását. Megyénkben a párttagok és pártonkívüliek közül nagyon sokan félreértelmezik a VIII. kongresszus eme megállapítását. Elég sok olyan ember van, aki ezzel kapcsolatban „aggodalmat” fejezi ki. A pártnak ezt a helyes politikáját mint valamiféle „liberalizálódást” fogják fel. E problémakörnél mindkét véglet, a jobb- és a baloldali is, megtalálható. A baloldalról tapasztalható proletárgőgből bizonyos sértődöttség — amely olyan nézetekben nyilvánul meg, mint „a pórt politikájának ez a vonala visszalépés”, „a kulák is belenőtt a szocializmusba”. „Most már nálunk nincs ellenség sem”. „Most már nincs osztály harc sem” stb. Ezt a felfogást jelzi, hogy sokan szavakban elfogadják azt a politikai irányelvet, hogy az embereket tevékenységük, alapján kell megítélni, de amikor a gyakorlatra kerül a sor, akkor a származást nézik és nem egyszer ez alapján próbálnak ítélkezni. Azok, akik e kérdéseket így fogják fel, alapjában nem értik a párt politikáját, a párt tevékenységét. Nem értik, hogy az úgynevezett liberalizálódás és a társadalmi viszonyok váltakozásának felismerése, valamint a társadalmi viszonyok további tökéletesítése között alapvető különbség van. Nem értik a társadalomban bekövetkezett változásokat, a fejlődést, azt, hogy ma egészen új helyzet van. Nem értik, hogy a liberalizálódás elvi engedményt jelent, olyan elvi engedményt, amely a társadalmi fejlődést akadályozza. Pártunk VIII. kongresszusának határozata pedig ennek az ellenkezőjét jelenti. Azt jelenti, hogy az alapok lerakásával az ellenséges osztályok felhasználásával előbbre léptünk az osztálycélok, a szocializmus megvalósulása útján. Ez alapvető feltétel a szocialista nemzeti egység kialakításához. A szocialista nemzeti egység létrehozása nélkül pedig elképzelhetetlen a kommunizmus építésével való foglalkozás. Aki a túlhaladott, régi viszonyokat akarja konzerválni, egy túlhaladott szakasz osztályviszonyai alapján gondolkodik és tevékenykedik, bármennyire is nem tudatosan csinálja, de lényegében a szocialista nemzeti egység kialakítását akadályozza. Azok az elvtársak, akik így gondolkodnak, nem értik, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez a legszélesebb tömegek összefogására, szövetségére van szükség. Ezt a nagy célt csak az egész nép alkotó energiájának összefogásával tudjuk elérni. Az egész nép nemcsak marxistákból, kommunistákból áll, hanem magába* foglalja — a marxizmushoz közel állókat éppen úgy, mint a politikailag ma még közömbös elemeket és mindenkit, aki nem ellensége a rendszernek. Sem szocialistának, sem a rendszer ellenségének nem születik senki, — hanem a társadalmi, gazdasági vi- szonyok, az adott körülmények teszik azzá. CFoly tatjuk) Az elmúlt- hetekben a rádióban, a televízióban és a sajtóban sok cikk jelent meg az egyetemi felvételek új rendszeréről. Voltak ezekben aggályoskodó hangok is a származási kategóriák eltörlésével kapcsolatban. A Népújság 16-i számában megjelent cikk viszont arról ad számot, hogy akadtak olyanok, akik a származási kategóriák eltörlését korábbi időpontra kívánták volna tenni. A különböző felvetésekre az újságcikkek megadták a választ, melyekkel én egyetértek. Inkább a szülő szemszögéből szeretném most vizsgálni a felvételek lefolyását, amelyekről, mint szülőnek, tudomásom van. Természetesen érdeklődtem más felvételre jelentkezettektől is. Az idei egyetemi és főiskolai felvételek valóban különböztek az elmúlt évek felvételeitől. Itt nem az új pontrendszerről, — amely határozottan jobban tükrözi a fiatalok képességeinek vizsgálatát —, hanem kimondottan a felvételi bizottságoknak a szóbeli vizsgákon tanúsított magatartását szeretném a hallottak alapján helyeselni. Ha párhuzamot vonnánk a múlt évi és az idei szóbeli vizsgák között, igen nagy eltérést tapasztalnánk. A múlt évben 10—15 percet szántak egy-egy felvételizőre. Az idén 40—50 perc állt rendelkezésre, a felvételiző képességeinek, felkészültségének a vizsgálatára. A vizsgáztatások pedig olyan légkörben zajlottak le. amely a vizsgázó önbizalmát növelhette. A vizsgáztatók magatartása bizalomkeltő volt, így elősegítette, hogy a vizsgázó a drukk alól feloldódjék és nyugodt légkörben, a maximális teljesítményre legyen képes. A kérdések megfogalmazása is újszerű volt. Igen jól bevált az érdeklődő, a véleményt kérő, egyszóval az elbeszélgető, srámonkérő módszer« A vizsgabizottságok a sajtóban is közölt, előre megadott program szerint jártak el. A jelentkezők felkészültségéről olyan formában iparkodtak meggyőződni, hogy a tanulóknál hogyan párosul a lexikális tudás az összefüggések meglátásával és azok alkalmazásával a gyakorlati életben. Igen érdekes dolgokat mondottak el például a Testnevelési Főiskola felvételeiről. Magyar irodalomból nemcsak arra voltak kíváncsiak, hogy egyik, vagy másik íróról, költőről mit tud, milyen művét ismeri a felvételiző, hanem arra, hogy az irodalmi alkotás milyen hatással van a társadalom fejlődésére és magára a felvételizőre. Mint szülő, kinek gyermeke a harmadszori próbálkozásra nvert felvételt, csak üdvözölni tudom az új felvételi rendszert. Meggyőződésem, hogy a felsőfokú intézményekbe olyan egyének nyernek felvételt, az új felvételi rendszer következményeképpen, akik arra valóban tudásuk, rátermettségük alapján rászolgálnak. Illés Lajos általános iskolai igazgató, Aparhant Maga Hi a f adomán \f? A levélváltás nem csökken, de éhből lesz-e vasalógépe a TÖRTÉNETÜNK tavaly decemberben kezdődött, amikoris a Tolna megyei Patyolat Kelmefestő és Vegytisztító Vállalat megvásárolta a vasalógépet a Pápai Vasipari és Szolgáltató Vállalattól. örültek, hogyne örültek volna a Patyolat dolgozói, hisz egyik legnehezebb és legkényesebb munkától reméltek búcsút venni a gép üzembe helyezésével. Ki is fizették azonmód a gép árát, a negyvenhétezer forintot. A szekszárdi szerelők csodát műveltek, rövid idő alatt üzembe helyezték a masinát, s egy szép tavaszi napon meg is pörgették. Végre üzemelt a gép, de meddig? Naptárukba piros tintával kari- kázták be azt a 15 napot, amíg csodálhatták a gép működését. A legnagyobb munka közepette „makacsolta” meg magát a masina és semmiféle „olajpakolásra” nem reagált. Mit tehettek volna a Patyolat dolgozói, a gép „szülő- anyjához” a Pápai Vasipari és Szolgáltató Vállalathoz expressz levelet menesztettek S. O. S. jelzésekkel. Vagy két hét múlva meg is kapták a választ miszerint a pápaiak április 28-ára jelezték érkezésüket. A várt napon azonban a szerelők helyett egy távirat érkezett: „május 2-án jövünk” állt a szövegben. — Mindegy most már, csak jöjjenek — vigasztalták magukat a Patyolat dolgozói. S ha nem is készítettek diadalkaput, mégis nagy szeretettel fogadták május 2-án a pápai szerelőket. És azok jöttek Is; meg nem is, azaz hoztak is segítséget, meg nem is. Hosszas szemlélés után kijelentették a derék szerelők, hogy megállt a tudomány, helyszínen nem lehet megjavítani a gépet. A beteg alkatrészeket vissza kell szállítani oda, ahol bölcsőjét ringatták. ÉS visszaszállítottak, 1963. május 3-án. Bár jó helyen tudták a Patyolat dolgozói a gép Patyolatnak ? részeit, mégis aggódtak sorsáért, így hát udvarias levelet menesztettek május 25-én Pápára. És még jobban aggódtak, hogy választ erre sem kaptak. Mit tehettek volna, a Vasipari és Szolgáltató Vállalat felettes szervénél, a Veszprém megyei Tanács ajtaján kopogtattak. Talán ennek köszönhetik, hogy június 12-én megérkezett a válasz: „Szétbontás előtt megkíséreltük a szivattyúk forgó dugattyúját elfordítani, de ez nem sikerült. Ezután szétszedtük a szivattyút és megállapítottuk, hogy a szivattyú hengerében víz van, a felületek oxidálódtak és rajtuk helyenként erős bemaródások találhatók. A fent ismertetett hibák okát a helytelen kezelés okozhatta, amennyiben olajfeltöltés helyett, illetve nélkül járatták és valószínű a vasalógép bekötésénél a kondenz edény bekötését mellőzték. A szivattyú vállalatunknál nem javítható.” NOS ÍGY szól a levél, apiit négy hónapi sürgetés után írtak Pápáról a Vasipari és Szolgáltató Vállalattól. Semmi kétség tehát, hogy szívügyükként kezelték a gépalkatrészek sorsát, hisz hosszan töprengtek rajta és a döntést aláírta a termelési osztályvezető, a művezető, a műszaki ügyintéző, és a szerelő. Méghozzá sk! Hogy a válasz a Patyolat dolgozóit egyáltalán nem elégítette ki? Egyet tudunk érteni velük. Mert hisz amit a Pápai Vasipari és Szolgáltató Vállalat valószínűnek tart, azaz, hogy feltételez mi nem tartjuk valószínűnek, hogy a gépbe olaj helyett víz került. És ha így lett volna, ennek megállapításához két és fél hónapra van minden esetben szüksége a pápai vállalatnak? Valószínű, hogy nem, sőt bizonyos, hogy ott nagyfokú hanyagságról van szó. Ez esetben is. KM.
