Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

ror>7Á' MBOVEf TOrJáAfl

5

1963. jüRUs 23.

VÁGÁNYCSERE

Elment a reggeli pesti gyors, most négy órára megáll a forgalom a Dombóvár—Godisa közti vonalon. Csák egy szerelvény közeleg — lassú tempóban — Dombóvár felől. Munkásokat, portál- darut, előre összeszerelt vágányokat, „mezőket” hoz. Négy órára — 7,15-től 11,15-ig — kapták meg az építők a „vágányzárt”, ez alatt kell elvégezniük a munkát, negyedkilométeren fölszedni a régi, kopott síneket, talpfákat, kiigazítani a pályát, itt emelni, ott süllyeszteni, lerakná az új, nagyobb teherbíróképességű, vasbeton ^talpfákra” szerelt síneket.

A legközelebbi személyiszállító vonat, a Budapest—pécsi gyors 11,29-kor indul ki Dombóvárról, alhhoz, hogy késés nélkül indulhasson negyed tizenkettőre keli

elkészülni a munkával, hogy a ^ .............. _

g

yorsig a pályaépítők szereivé- .1 %% f > -. . JÜSÍ

nye is elvonulhasson Vásáros- ' ' y .» •>•••«•».

dombóra, félreállhasson a gyors- óramű pontossággal dolgozik a élőit elvégeztek, a talpfák között vonat útiéiból. több, mint százfaeBrtber. Az élő- kiszedték az ágyazatot, hogy miMint a jól olajozott gépezet készületeket méfe a vágányzár nél kevesebb tennivaló maradion

a vágányzár idejére. Bent, az üzemiben összeszerel ték a 24 méter hosszú mezőket, ezeket itt csak le kell rakná, összeilleszteni, egy szántbe állítana.

Serényen dolgoznak a pálya- építők. Amikor a portáldaruval felszedtek egy harminchat méteres mezöt, a brigádok az ágyazatot egyengetik és pár perc múlva már itt is van a daru az új mezővel. Már tizenegy felé jár az idő, amikor előkerülnek a mérőszalagok, aiz utolsó mező helyét mélák ki. Itt a régit már nem emelik ki végig, le kell vágni belőle, hogy pontosan beleilleszthessék az újat. Egyszerre kezdi el a régi sínek fűrészelését a két brigád, versenyeznek. A Baliga és a Milánkovics brigád csaknem egyszerre jelenti: Kész! Újabb három perc, és már helyén is van az utolsó, 24 méteres mező. Még egy kis egyenge- tésre van szükség, közben már a pályamunkások szédelőzködnek. Felpaikoílnak a szerelvényre, amely a felszedett régi vágányokkal és az emberekkel elsőnek halad át az átépített szakaszon. Kiteszik a lassújelet — a Dombóvárról lefelé induló gyorsvonat itt egyelőre tíz kilométeres sebességgel haladhat — az „utolsó simításokat”,, a pálya megerősítését, a végleges egyengetést már forgalom közben végzik el. Azután pedig elviszik a lassújéLet is. Teljes sebességgel mehetnek a vonatok.

(J.)

A szűk gyárudvar tömve egymásra rakott ládákkal, jármüvekkel, síelő emberekkel. Motor - zúgás, zene és kiáltások zaja keveredik. Barack-., uborka-, málna- illatot sodor a lengedező szellő.

Beköszöntött a csúcsszezon a i íPaksi Konzervgyárba. Ambrus • tödöntől, a termelési osztály ve

Üzemi pillanatképek;

Ahol tixmillió üveg konzerv késxül

vetőjétől megtudom, hogy barackból például napi 8—10 vagonnal számtanok a megye különböző pontjairól a gyárba, amt közepes nagyságú barack esetében ^25—30» miUiö szemnek felel meg. \Hány emberi mozdulat kell ah- ! Tboz, hogy ezek a szemek eljuthassanak rendeltetési helyükre?! -Elképedek csupán a gondolattól is.

A munkát gyorsítják. A nagy melegség miatt. Az ütem most nagyobb, mint tavaly volt. Bármely zugában tartózkodom a

gyárnak, ezt a felfokozott munkaritmust tapasztalom.

Nem lehet várni. A barack, amely ma ..befőtt-minőségben” érkezik, holnapra, holnap utánra már csak lekvárnak használható a hőség miatt, ha nem sietnek.

Sok az apró szemű, amit népnyelven „majombaracknak” neveznek, de érkezik kajsziból is megfelelő mennyiségben és indulóban a rózsabarack konzerválása.

Napi három vagon barackbefőttet konzerválnak, ami 20— 25 ezer megtöltött üveget jelent és emellett 5—6 vagon lekvárnak való alapanyag készül.

A dolgozók létszáma ilyenkor a négyszázat is eléri.

Kerti Józsefné. a gyár egyik munkásnője valóságos üveghegyek között kalauzol. Négymillió üres üveg vár megtöltésre.

Ezen a nyáron tízmillió üm?, get megtöltenek. Nagyságuk a másféldecis pohár és az ötliteres üveg között ingadozik.

Nézem a futószalagon mozgó üvegejc véget nem érő sorát Búg a légtelenítő. A munkások a szalagon érkező lezárt üvegeket zöld kádakba rakják. A 40 fokos vizet 92 fokra melegítik, majd ismét lehűtik ..kézmelegre”

Klajdál Pálné különös, hosszú pálcaszerű hőmérővel méri a víz

„lázát”. 0 a steriles. Az egyik legrégibb állandó munkás. Miközben dolgozik, megtudom tőle, hogy amikor ő kezdő munkása volt a gyárnak, nem volt még futószalag, hiányoztak az automata zárógépek. Mindent kézzel végeztek, lassúbb, körülményesebb. fárasztóbb volt a munka.

A munka természetesen most sem szórakozás. Amikor kénes vízben fürdetik a barackot, hogy meg ne bámuljon, kábító szagok teszik nehezebbé az amúgy is bágyasztó meleget.

Legtöbb az idénymunkás. Állandó munkássá lenni nehéz. Sok a jelentkező. Néhány szót váltok az egyik asszonnyal. Kun Ferencnének hívják.

— Meddig dolgozik ebben aS évben a gyárban?

— Június 19-től szeptember 30-ig.

— A kereset?

— Tíz napra kaptam ötszáz forintot.

— Meg van elégedve?

Bólint.

— A család többi tagjai hol dolgoznak ?

A férjem vasutas. Három gyermekem van. kettő általános iskolás, s a lányom itt dolgozik a gyárban, ö is idény munkás. Most annyit keresek, mint a férjem.

— Szereti a gyárat?

— Szeretnék állandó munkássá lenni. Ötvennyolc óta járok be idénymunkára. Minden évben jelentkeztem állandó munkásnak. Még nem került rám a sor. Sok a jelentkező.

— De a reményt nem adta fel?

— Nem. Előbb-utóbb biztos rám kerül a sor. Munkám ellen nem volt eddig soha semmi kifogás.

— ‘Mfátött U gyárat elhagynám, ismerkedem a málnabe főtt-készítés és az uborkakonzerválás „rejtelmeivel". ~

Közben megszólal a műszak végét jelző duda. Lányok, asszonyok özönlenek be a gyár kapuján. Frissek, vidámak, jól öltözöttek. Felváltják azokat, akik ezen a forró júliusi napon alaposan rászolgáltak a pihenésre.

H. T.

Jövőre megkezdik a simontornyai vár restaurálását?!

Michel Hoch evő úr CSODÁLKOZIK...

Michel Bochero úrral véletlenül ismerkedtem meg. Ismerősömet, akinél találkoztunk, azért látogatta meg magyar- országi útja során, mert feleségének rokonai. Felesége ugyanis magyar szülők gyermeke, akik a harmincas években vándoroltak ki Nyugatra, de már nem jutottak el a tengerentúlra, hanem letelepedtek Fran ciaorszagban, Bochero úr Párizsban ismerte meg Erzsikét, akit feleségül vett, és akinek a kedvéért egy kicsit meg is tanult magyarul.

Bochero úr most második alkalommal jár Magyarországon, először öt évvel ezelőtt, 1958- ban volt itt feleségével együtt. Ö most nem jöhetett el az útra, mert gyermeket vár. a harmadikat. Bochero úr egyébként hivatali tisztviselő Párizsban. egy reklám és hirdető vállalatnál. A társaság, amely körül üli a váratlanul betoppant, távoli „rokont", az ő szavát figyeü. Útjáról és párizsi életükről szeretnének hallani valameny- nyien, azonban kíváncsiságukat egyáltalán nem elégíti ki Bochero úr. ö ugyanis állandóan magyarországi élményeiről mesél, a felfedezés örömével és csodálkozásával, nekünk, magyaroknak. Tört magyar ságú beszédébe irtott önkéntelenül francia szó csúszik és ilyenkor bocsánatkérő mosollyal mentegetőzik és keresi a magyar megfelelőt.

— Afár amikor először jöttünk Magyar- országra. megtanultam, hogy az otthoni újságoknak nem szabad hinni abban, amit magukról írnak. Akkor megtanultam, hogy legyin- teni kell a különféle rémmesékre... Most meg aztán vedképp nem hiszek nekik.

Michel Bochero úr magyarországi útját csak egy napra szakította meg Szelcszárdon. A Balatonról jött ide egyenesen, és Szegedre igyekszik tovább, hogy a szabadtéri játékon megtekintse Erkel: Brzm- Icovücsj György című operáját. Beszélgetés közben néha „kitör” belőle a reklám-szakember.

— Kérem, ha maguk ennek a Balatonnak nagyobb reklámot csinálnának, odakünt, miná- Ixink, Közép-Európa egyik leglátogatottabb nyaralóhelye lenne...

Amikor megnyugtattuk, hogy igy is majdnem az, és azt a magyar közmondást ma- gyarázgattuk neki, hogy a „jó bornak nem kell cégér", a fejéi ingatta és megjegyezte:

— Azért nem árt...

Amikor továbbra is

nálunk szerzett élményeiről beszélt, a csodálkozás színezete nem tűnt el hangjából. Dicsérte a magyar vendéglátást. amivel elsősorban Tihanyban találkozott. Mindenben a kint olvasott hírek cáfolatai 1á*ta. az emberek ~n- kedvéhen. a vw"o~'dl hangulatban, a jólöltözöttségben, a zsúfolt kirakatokban. Elbeszélésének két epizódja is ide vonatkozott.

— Alig találtam ide, ebbe az új házba. Amikor először találkoztunk, a városkának egy másik pontján laktak, és amikor ott érdeklődtem, tudtam meg, hogy azóta házat építettek és csak hosszú bolyongás után találtam ide, a Kertvárosba...

— Tudják, azt is megfigyeltem, hogy a kocsimnak most már nem akadt egyáltalán bámészkodója... Amikor először voltunk itt Erzsikével, az utcán körül állták a Mercedesünket, ma meg rá sem hede- rintettek.

A beszélgetés az estébe nyúlott. amikor az ottani életükről is szó esett. Michel Bochero úr erről nem sokat mondott, mégsem csalódott a társaság. amely végighallgatta őt. mértan?’* rólunk mondott, igencsak jólesett...

M. M.

Még nem hivatalos, csak fél-1 hivatalos a hír: jövőre megkezdik a simontornyai vár restaurálását.

Hosszú évek óta foglalkoztatja már a községi tanács vezetőit az a probléma, hogy megmentsék, a közönségnek hasznára fordíthassák a nem is annyira romos. nagy múltú simon tornyai

várat.

Ezideig főleg a várban lakók elhelyezése akadályozta a vár restaurálását. Évekkel ezelőtt ugyan a várnak palából tetőt építettek, hogy védjék a még védhető! Közben kiköltöztettek néhány szervet a várból, és tárgyalások kezdődtek a MűemlékFeMgitésra kéri a szekszárdi múzeum épülete

Szekszárd egyik legszebb épülete a Béri Balogh Ádám Múzeum. A több mint hatvanéves épület külső vakolása azonban az évek hosszú során keresztül megrongálódott. Fagy és eső bomlasztotta a külső falrészeket, különösen az épület északi oldalát. ahol egy-egy olvadáskor akkora párkánydarabok hullottak alá. hogy a járókelőkre veszélyt jelentettek. A megyei tanács támogatásával még az idén megkezdi a részleges felújítási munkát a szekszárdi építőipari szövetkezet. A teljes felújítás 1964- ben nyer befejezést.

I védelmi Felügyelőséggel, hogy mielőbb restaurálják a monumentális építményt.

Sajnos, mindezideig a várban lakók elhelyezése akadályozta a munkák érdembeli megkezdését — három évvel ezelőtt már ásatásokat kezdtek a várudvarban. A tanács tervei szerint jövőre a most még várban lakóknak is tudnak a községben lakást biztosítani. s így megkezdődhet majd a hétszázéves vár restaurálja.

Amint hozzáfognak a vár helyreállításához, megkezdik a tárgyalásokat is Simon tornya község bekapcsolásáról az idegenforgalomba.

Üdülőt épít az aparhanti Búzavirág Tsz

(Tudósítónktól). Az aparhanti Búzavirág Tsz tagjai elhatározták, hogy üdülőt építenek. A termelőszövetkezet közgyűlése úgy döntött, hogy az üdülőt Harkányban hozzák tető alá. Azért esett a választás Harkányra, mert amellett, hogy kellemes pihenést és szórakozást biztosít az ott üdülőknek, az idősebb szövetkezeti gazdák a reumájukat is gyógyíttathatják. A kezdeményező lépéseket a szövetkezet vezetősége megtette: a megfelelő telket kiválasztották.