Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-20 / 168. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPtJJSAG 1903. július 20. Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A magyar párt- és kormány­küldöttség itt tartózkodása idején széles körű eszmecserét folytat­tunk a' nemzetközi helyzet és az .országaink közötti viszony leg­fontosabb kérdéseiről. Örömmel állapítom meg ez alkalommal is, hogy valamennyi megvitatott kér­désben teljes a nézetek és a vélemények egysége. Pártunk és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt sokat és ered­ményesen dolgozott azért, hogy elmélyítse a magyar és a szovjet nép baráti viszonyát. Ma teljes joggal elmondhatjuk, hogy a ma­gyar és a szovjet nép testvéri ba­rátsága pártjaink történelmi ér­deme. — A Szovjetunió kommunistái, a szovjet emberek a jövőben is megtesznek mindent, hogy erő­södjék és fejlődjék kommunista testvériségünk. Nagy lendülettel folyik és el­mélyült a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság gazdasági együttműködése, mondotta Hrus­csov, majd így folytatta: — Pártunk úgy vélekedik, hogy a jelenlegi viszonyok között a szo­cialista országok között sokoldalú együttműködést, a nemzetközi szocialista munkamegosztást, a kommunizmus felé haladó orszá­gok és népek gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének idő­szerű követelményei indokolják. A teljes szuverénitáson, egyen­jogúságon és kölcsönös elő­nyökön alapuló együttműkö­dés nemes elvei tervszerűbb és gyorsabb fejlődést biztosí­tanak a népeknek. A magyar szocialista építés sikerei Elvtársak! A magyar dolgozók­nak a szocialista építésben ara tott sikered — a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és annak Ká­dár János elvtárs vezette közpon­ti bizottsága marxista-leninista politikájának az eredményei. Mindez azért vált lehetővé, mert következetesen és erélyesen fel számolták a személyi kultusz időszakának káros következmé­nyeit, s a párt, az ország életé­ben helyreállították a lenini nor­mákat. A magyar elvtársak nem egy­szer hangsúlyozták milyen sze­repet töltöttek be a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kong­resszusának határozatai a szemé­lyi kultusz maradványai elleni harcban, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának érvé­nyesítésében. És ez érthető is. Magyarország azok közé az or­szágok közé tartozik, amelyek különösen megsínylették a sze­mélyi kultuszt, Magyarországnak nem csekély nehézségeket kellett leküzdenie, hogy véglegesen le­számoljon a személyi kultusz kö­vetkezményeivel, megvalósítsa a párt és az állami élet lenini nor­máihoz való visszatérést. Manapság akadnak olyanok, akik megpróbálnak árnyékot vet­ni pártunk XX. kongresszusára, tagadják annak nagy jelentőségét a nemzetközi kommunista moz­galom számára. Sőt odáig jutot­tak, hogy elferdítik az 1956. őszén Magyarországon végbement ese­ményeket. Csak valamiféle egé­szen különleges céljaik lehetnek azoknak, akik a tényekkel ellen­tétben nem az imperialistákra, nem a szocialista rendszer ellen­ségeire, hanem a testvérpártokra hárítják a felelősséget a magyar- országi ellenforradalmi lázadás kitöréséért. Azt hiszem, nincs szükség ar­ra, hogy visszatérjek az esemé­nyek tanulságainak értékeléséhez. Ezt az értékelést rég megadták a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai, vezetőinek beszédei. Csupán azt szeretném megjegyez­ni, hogy abban az időben éppen a személyi kultusz következmé­nyei mozdították elő az elégedet­lenség növekedését Magyarország lakosságának bizonyos körében. És az ellenforradalmi erők ki­használták ezt. A magyarországi ellenforradal­mi zendülés egyik tanulsága a kommunista világmozgalom szá­mára, éppen abban rejlik, hogy a személyi kultusz a tömegektől va­ló elszakadáshoz, a szocialista törvényesség durva megsértéséhez vezet, tehát tápot ad a népelle­nes erőknek. Ezért, amikor a ma­gyar elvtársak elmondják ne­künk, hogy milyen szerepet ját­szott országuk szempontjából a személyi kultusz maradványainak leküzdése, az élet lenini normái­nak helyreállítása, megértjük hogy ez nem szóbeszéd. A magyar elvtársak helyesen állapítják meg, hogy a személyi kultusz maradvá­nyainak felszámolása a népi demokratikus rendszer meg­szilárdításának, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a nép egységének, a szocializ­mus sikeres felépítésének zá­loga Magyarországon. Amikor pártunk a XX. kong­resszuson élesen bírálta a szemé­lyi kultusz ideológiáját és gyakor­latát, központi bizottságunk tu­datában volt annak, hogy a sze­mélyi kultusz kérdése nem cse­kély jelentőségű, élesen felvetődő kérdés az egész kommunista vi­lágmozgalom számára. Pártunk a XX. kongresz- szuson határozottan leszámolt a személyi kultusz mindenfaj­ta megnyilatkozásával és meg­valósította a lenini elvekhez való visszatérést. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom üdvözölte a XX. kong­resszus által kidolgozott lenini vo­nalat. Ugyancsak a XX. kongresszus­hoz fűződik az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának új szaka­sza. A XX. kongresszuson külö­nös erővel hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének le­nini elve a Szovjetunió külpoliti­kájának fő irányvonala. Pártunk a nemzetközi erővi­szonyok mélyreható elemzése alapján azt az óriási jelentő­ségű következtetést vonta le, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött a világháború nem vég­zetszerűen elkerülhetetlen, hogy azt el lehet, s el is kell hárítani. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai nagymértékben hozzá­járulnak ahhoz a harchoz, ame­lyet a népek a békéért, a de­mokráciáért, a nemzeti független­ségért és a szocializmusért vív­nak. A Szovjetunió és Magyarország, nemkülönben a többi szocialista ország népei, büszkék az új élet építésében aratott sikereikre. Jól tudjuk, hogy ezek a sikerek nagy jelentőségűek a föld valamennyi népe számára. Szabad emberek szabad munkája: ez a javak for­rása minden szocialista ország­ban. A szocialista rendszer erejé­nek fokozása a nemzetközi forradalmi mozgalom hatal­mas serkentője. erősödjenek az imperializmus ellen fellépő erők, erősödjék a szocialista világrendszer, a nem­zetközi munkásosztály, a nem­zeti felszabadító harc, a békéért és haladásért síkraszálló nép­tömegek széles demokratikus mozgalma. Jól tudjuk, hogy ezeknek az erőknek az egysége az imperia­lizmus ellen, a béke, a szabad­ság, a demokrácia' és a szocia­lizmus eszméinek diadaláért folyó harc eredményességének záloga. Azok, akik zavarják a jelenkor e vezető erőinek egyesítését, az őket vezető indokoktól függetle­nül, az antiimperialista front erőit gyengítik és mind az im- i perializmus kezére játszanak. Tettekkel harcolunk a békéért Reális lehetőséggé vált a világháború megakadályozása A kommunisták, a szocialista országok népei következetesen és állhatatosan védelmezik a békét Sem a szocializmus és a kommu­nizmus építéséhez, sem a világ­forradalom meggyorsításához nincs szükség világháborúra. Ezek a lenini eszmék különös jelentőségűek napjainkban: A szo­cialista világrendszer a jelenlegi viszonyok között az egész társada­lom fejlődésének döntő tényező­jévé válik. Növekszik a szocia­lizmus, a béke és a demokrácia erőinek túlsúlya az imperializmus, a reakció és az agresszió erőivel szemben. Reális lehetőséggé vált a világháború megakadályozása. Hozzá tehetem, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem létszükséglet is a földkerek­ség népei számára. Nemcsak a kommunisták, hanem a kapitalista országok legjózanabb gondolkodású politikusai sem hagyhatják figyelmen kívül a mai termonukleáris világháború kö­vetkezményeit. Minél inkább tudatára ébred­nek az emberek a termonukleáris háború veszélyének, annál aktí­vabban és határozottabban száll­nak szembe az imperializmus há­borús kalandjaival, magával az imperializmussal, mint a háború forrásával. A kommunisták a kapitalizmus teljes felszámolásáért harcolnak, azért, hogy győzedelmeskedjék a szociélista forradalom. Meggyőző­désünk, hogy előbb, vagy utóbb valamennyi nép egyszer, s min­denkorra leszámol ezzel az el­avuló rendszerrel. De a szocializmus győzelmé­nek kérdését minden egyes országban az illető ország né­pe, a forradalmi munkásosz­tály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főként nem termonukleáris világháború kirobbantása út­ján oldódik meg ez a kérdés. Egyesek eszmefuttatásaiból az következik. mintha valamelyik ország kommunista pártjának jo­ga lenne kirobbantani a háborút egyik, vagy másik tőkés ország ellen, azt írva zászlajára, hogy azt a háborút, amely elkerülhetetle­nül termonukleáris világháborúvá fajulna, azért robbantották ki, hogy megszabadítsák annak az or­szágnak munkásosztályát a kapi­talista elnyomástól. Felmerül a kérdés, ki adott az ilyen „teoretikusoknak” jogot ar­ra, hogy saját belátásuk szerint rendelkezzenek más országok né­peinek sorsával? Ezeknek az or­szágoknak a dolgozói, munkásosz­tálya ezt válaszolja nekik: harco­lunk, és harcolni fogunk a szo­cializmus győzelméért, de ezt a győzelmet az országunkban folyó osztályharcban, nem pedig ter­monukleáris világháború kirob­bantása útján kell kivívnunk. Hiszünk a szocialista rend­szernek a kapitalizmussal szemben növekvő fölényében. Hiszünk a nemzetközi munkás- osztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, mindazok hatalmas erejében, akik szem beszállnak az imperialista elnyomással, a gyar­mati rendszerrel. Aki tagadja a munkásosztály forradalmi erői győzelmének lehetőségét a békés együttélés viszonyai között folyó osztályharcban, az nem hisz a munkásosztály forradalmi ener­giájában és eltökéltségében, túl­becsüli az imperializmus erőit, megretten az imperializmustól. Hiszünk a munkásosztály ere­jében, a népek erejében, a népek józan eszében, abban a törekvésükben, hogy megvé- dclmezzék a földön az életet és mindent megteszünk, hogy az agresszió és a háború elle­ni harcra mozgósítsunk min­denkit, akinek drága a béke; mindent megteszünk azért, hogy segítsük osztálytestvé­reinknek felszabadulni az im­perialisták, a gyarmatosítók igája alól, mindent megte­szünk a szocializmus világ­méretű győzelméért. A marxis ták-leninisták azért szocialista országnak, az illető; harcolnak, hogy egyesüljenek és A marxisták—leninisták jól tudják, hogy amíg létezik az imperializmus, fennáll a háború veszélye is. A Szovjetunió, a testvéri szocialista országok fo­kozzák védelmi képességüket, mindent megtesznek avégett, hogy fegyveres erőink megsem­misítő csapással tudjanak vála­szolni az agresszorok csapására. Állandó harci készenlétben tart­juk a legerősebb termonukleáris fegyverekkel felszerelt rakétáin­kat. A Szovjetunió azonban soha­sem veti be elsőként ezt a fegy­vert, nem fogja kirobbantani a világháborút. Egész hatalmunkat a békéért vetjük latba, a szocialista or­szágok és a tőkés országok békés egymás mellett élésé­nek megszilárdításáért har­colunk. Nem esedezünk az imperialis­tákhoz hanem tettekkel harco­lunk á békéért, s a szocialista országok gazdasági és katonai hatalmára, a nemzetközi munkás- osztály egységére, a nemzeti fel­szabadító mozgalomra, a béke­szerető népekre támaszkodunk. Kitartottunk és ki fogunk tar­tani a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együttélésé­nek lenini elvei, mint olyan po­litika mellett, amely megfelel a népek létérdekeinek. Nagy meg­elégedéssel állapítjuk meg. hogy az SZKP és az MSZMP nézetei teljesen egyeznek a mai világ legégetőbb kérdéseiben. Ami pártunk állásfoglalását illeti a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megerő­sítésével kapcsolatban, ezt az ál­lásfoglalást részletesen kifejtettük az SZKP Központi Bizottságának július 14-én kelt nyílt levelében. Elvtársak! Néhány szót kell szólnom arról a véleménycseré­ről, amely Moszkvában, a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői között folyik a nukleáris fegyverkísérletek betil­tásáról, valamint más. kölcsönös érdekű kérdésekről. Az a benyomásunk, hogy most remény van egyezmény meg­kötésére a légkörben, a világ­űrben és a víz alatt folyó kí­sérleti robbantások betiltására, természetesen csak akkor, ha nem következik be valami kü­lönleges fordulat az amerikai és angol képviselők állásfoglalásá­ban. A szovjet kormány olyan meg­egyezést szeretne elérni, amely betiltana mindenféle atomfegy­verkísérletet, a földalattiakat is beleértve. A tudomány és a gya­korlat bebizonyította, hogy min­denfajta kísérlet betiltását — beleértve a földalatti kísérleteket is — ellenőrizni lehet az álla­mok rendelkezésére álló nemzeti műszaki eszközök segítségével. De az Egyesült Államok és Ang­lia képviselői tovább ragaszkod­nak a nemzetközi ellenőrző ál­lomások szükségességéhez. Nem akarnak lemondani törekvéseik­ről, amelyeknek a valóságban semmi közük sincs a kísérletek megszüntetéséhez. Miért, mi cél­ból teszik ezt? Természetesen azért, hogy lehetőséget kapjanak a hírszerzés folytatására. így eléggé világos kép alakul ki: úgy látszik, jelenleg nem si­kerül megegyezésre jutni a föld­alatti nukleáris kísérletek be­tiltásáról. A szovjet kormány azonban úgy véli, hogy a lég­körben, a világűrben és a víz alatt folyó kísérletek betiltásáról szóló egyezmény — ha meg lehet kötni — fontos és hasznos lépés lenne előre. Egy ilyen egyez­mény véget vetne a levegő rá­dióaktív szennyeződésének és így megakadályozná azokat a ve­szélyes következményeket, ame­lyekkel a nukleáris kísérletek továbbfolytatása a mai és a jövő nemzedékeket fenyegetné. Mi, kommunisták, akik a népek és az egész emberiség létérdekeiért harcolunk, úgy véljük, hogy a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése megfelel a szocia­lista humanizmus nemes el­veinek. A Sízovjet kormány meggyőző­dése, hogy ha most a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői megegyezésre jutná­nak nemcsak a nukleáris kísérle­tek betiltásáról, hanem ezzel egyidejűleg a NATO és a varsói szerződés országai közötti meg­nemtámadási szerződés kérdésé­ben is, akkor az ilyen megegyezés elősegí­tené az egész nemzetközi helyzet jelentős javulását. Néha hallani lehet, hogy Nyu­gaton egyeseket zavarba hoz a megnemtámadási egyezmény for­mája. De mi úgy gondoljuk, hogy a megnemtámadási egyezmény formájának kérdését különösebb nehézség nélkül meg lehet oldani mindkét fél kölcsönös megelége­désére. Itt nem a forma a fontos^ hanem a tartalom. A lényeg abban áll, hogy a másik fél Is mutassa meg készségét a feszültség enyhí­tésére, a hidegháborús állapot megszűntetésére. Nagyon hasznos lenne egy olyan kérdést is megoldani, mint az államok katonai költségveté­sének befagyasztása és ami ennél is jobb lenne: e költségvetések csökkentése. Ezt feltétlenül he­lyeselnék az embermilliók, vala­mennyi országban. Úgy gondolom, hasznos lenne visszatérni azokhoz a javasla­tainkhoz, amelyeket még 1958-ban tettünk, hogy bizonyos intézkedé­seket foganatosítsunk a váratlan támadás megelőzésére. Készek vagyunk a következők­ről is tárgyalni a nyugati hatal­makkal: a nyugati hatalmak sa­ját megbízottakat tarthatnának az NDK-ban lévő szovjet csapa­toknál, mi viszont saját képvise­lőinkkel rendelkeznénk a nyugati hatalmak Nyugat-Németország- ban állomásozó csapatainál. Hajlandók vagyunk tárgyalni az NDK és Nyugat-Németország területén tartózkodó külföldi csa­patok csökkentéséről is. Ha ezekben a kérdésekben meg­egyezést lehetne elérni, ez nagy lépést jelentene a nemzetközi fe­szültség enyhítése, a hidegháború megszüntetése felé. Fontos felté­tele lenne a megegyezésnek az alapvető kérdésben: az általános és teljes leszerelés kérdésében. Természetesen meg kell oldani végre azt a fő problémát, amely­től a nemzetközi feszültség meg­szüntetése függ: a német kérdést. Ezt a kérdést csak a német béke- szerződés megkötése, a hitleri bi­rodalom szétzúzásának eredmé­nyeként kialakult helyzet elisme­rése útján lehet megoldani. Minden nép, és elsősorban a német nép érdekei megkö­vetelik a német békeszerző­dés megkötését és ezen az ala­pon Nyugat-Berlin kérdésé­nek megoldását, azzal a céllal, hogy gyökeres hely­zetváltozást érjünk el Európában és az egész világon. Kedves Elvtársak! Az orszá­gunkban megtett utazásuk során magyar barátaink láthatták, mi- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents