Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-19 / 167. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1083. július 19. Az üze tanácsokról A bban a szerencsés hely- zetben voltam, hogy a na­pokban végighallgattam a Dal- mandi Állami Gazdaság üzemi tanácsának eddigi működéséről szóló beszámolót a dombóvári járási pártbizottságon. A be­számoló bátran, őszintén beszélt azokról a nézetekről, melyek torlaszt jelentettek a múltban az üzemi tanács egészséges fejlődé­sének útjában, s amelyektől fel­tétlenül meg kell szabadulni, ha azt akarjuk, hogy a közeljövő­ben megválasztásra kerülő új üzemi tanács jobb munkát vé­gezhessen. Mivel a káros nézetek, melyek­ről hallottam, más területekről is eljutottak már. többé-kevésbé hasonló „csomagolásban” fülünk­höz, úgy gondolom nem árt rea­gálni velük kapcsolatosan. Miről van szó? A káros múltú „munkás”-taná- csok megszüntetése utáni idő­szakban hoztuk létre az üzemi tanácsokat. Egyesek „balos” néző­pontból ítélve meg a helyzetet, az üzemi tanácsokat a „munkás”- tanácsok valamiféle örökösének, úgynevezett szükséges rossznak, azok burkolt formában történő újjáéledésének tekintették. s ahelyett, hogy támogatást adtak volna neki, inkább elsorvasztani igyekeztek. Szükséges leszögez­nünk, hogy az üzemi tanácsok­nak tartalmilag semmi közük az ellenforradalom által létrehozott „munkás”-tanácsokhoz. Az üzemi tanácsok pártunk javaslatára alakultak, a rosszhírű „munkás”- tanácsok leküzdésének segítői és az üzemi demokrácia szélesítésé­nek eszközeiként láttak napvilá­got. Dabi József, a dalmandi ME- DOSZ titkára elmondta, hogy egy-két gazdasági vezető, nem értve az üzemi tanács létrehozá­sának lényegét, jelentőségét, a következőképpen nyilatkozott: „Megint egy szerv, amelyiknek be kell Számolnunk, amely bele­szól a gazdasági munkába, amely újabb teher a nyakunkon”. "feltétlenül tisztázni kell! Teher, vagy segítség az üzemi tanács. Bölcsebb, alapo­sabb, tökéletesebb lesz-e a veze­tés. ha szélesedik kapcsolata a dolgozókkal, ha javaslatokat kap, ha sok ember eszét, szívét jó­akaratát segítségül hívja az üze­mi tanácson keresztül? Javul-e a dolgozók viszonya a munkahely­hez, ha tudják, hogy van szerv, melyen keresztül befolyást gya­korolhatnak a dolgok menetére? A kérdésekre csak igennel lehet válaszolni. A beszámolás és el­lenőrzés csak annak kényelmet­len. aki attól tart, hogy a hi­bák is felszínre kerülnek, a több szem többet lát elv alapján. De félhet-e egy szocialista típusú ember a hibák felszínre hozata­lától, még akkor is, ha történe­tesen saját hibájáról van szó? Miért félne? A hibákra való utalás jóindulatból kell, hogy történjen. Aki őszintén beszél hibáimról, annak csak köszönetét mondhatok. Egynéhányan, mint a beszá­moló utáni vitából is kitűnt, úgy képzelték, hogy az üzemi taná­csok éppen úgy megszűnnek idő­vel, mint ahogyan a „munkás”- tanácsok megszűntek, hogy a po­litikai megerősödés, a fejlődés felszámolja őket, mint káros, „más néven futó” maradványait a „munkás”-tanácsoknak. Alap­jaiban téves nézet ez. Fentebb már utaltam az üzemi tanácsok és a „munkás”-tanácsok közötti elvi, tartalmi különbségre. Csak még annyit! Az üzemi tanácsok a társadalmi önigazgatás csírái, óriási jövőjük van, nem sorvad­jak el, hanem terebélyesednek, kivirágzanak, tért hódítanak, feladatkörük a fejlődéssel pár­huzamosan egyre bővül. Seres elvtárs, a gazdaság párt­titkára utalt arra, hogy két íz­ben azért nem tudtak üzmi ta­nács-értekezletet tartani, mert a gazdaság nem biztosított a szét­szórtan élő és dolgozó üzemű ta­nácstagok részére járművet, me­lyen a megbeszélés helyére el­juthattak volna. Jó lenne, ha a jövőben „technikai akadály” nem gátolná a szerv működését. Pár­tunk és államunk hiába bizto­sítja a jogokat az üzemi tanács­tag részére, ha a gyakorlatban ezt a jogot nem tudja realizálni. Említették, hogy néha a be­számolókkal is baj van. Nem egy esetben sok a szám, ömlesztve adják a statisztikát, s ugyanak­kor az elemzés, az összefüggések feltárása, a munka jó és rossz oldala tanulságainak levonása hiányzik. A számok özönével el­árasztott és elkábított üzemi ta­nács, melynek jelentős része fi­zikai dolgozó, ilyen esetekben tehetetlen, béna gyülekezetté vá­lik. Fontosak a számok, ez két­ségtelen, de egymagukban, vagy vérszegény kommentárral, néhány szavas utalással, amit legfeljebb csak a számokkal foglalkozó né­hány specialista, vagy közgaz­dász ért. nem ébreszthetünk gon­dolatokat, s nem számíthatunk alkotó vita kibontakozására. Köz­érthető beszámolókra van szük­ség. T|abi elvtárs, a MEDOSZ- titkár legfontosabb fel­adatként említette, hogy a jövő­ben: „A vezetőkkel meg kell értetni az üzemi tanács jelentő­ségét”. Szó szerint idéztem, szán­dékosan. Hogyan? Hát ezek sze­rint a vezetőknél van a leg­nagyobb értetlenség az üzemi tanáccsal szemben? Miért? Ott a járási pártbizottság osz­tályértekezletén kérdéseket tet­tem fel a gazdaság párttitkárá­nak és MEDOSZ-titkárának. Sze­rettem volna megtudni, hogy konkréten, név szerint kikről van szó. Ök tapintatosak voltak. Nem említettek neveket. Talán igazuk volt! Mi nem személyek, hanem a személyeken belül lappangó ferde nézetek ellen vívunk sok­oldalú offenzívát. Tudjuk azt is, hogy a dalmandi vezetőket dif­ferenciáltan kell nézni ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. Az ál­talánosítás nem helyénvaló. Ott, a gazdaságon belül akad nem egy gazdasági vezető, aki mar kezdettől fogva helyesen érté­kelte az üzemi tanácsot, és tá­mogatta munkáját. Csak egy valami hiányzott! Az üzemi ta­nácshoz való viszony nem volt kellőképpen összehangolva. A rossz nézetek és az ezekből fa­kadó káros cselekedetek nem ke­rültek egyetlen esetben sem ala­posan terítékre. Pedig erre nagy szükség lett volna. Nem eléged­het meg senki azzal, hogy ő jól viszonyul valamihez mindaddig, amíg el nem éri, hogy a körü­lötte lévő helytelen viszonyokat fel nem számolja. M inden remény megvan ar­ra, hogy a fordulat bekö­vetkezhessen, hogy akinek van arra oka, az leszűrje a kellő ta­nulságokat őszintén, a szocialista erkölcsi felfogásnak megfelelően. Bízunk benne, hogy az elkövet­kező hetekben a legrátermetteb­bek kerülnek az üzemi tanácsba, hogy sikerül a jövőben jobban összehangolni a párt. a szakszer­vezet. az üzemi tanács és a gaz­dasági vezetés munkáját. HAYPÁL TIBOR Egy járási tanácskozás és hat nap A Népújság tanácskozó brigádja megvizsgálta A második ötéves terv teljesítése, a mezőgazdasági nagy­üzemek dolgozóitól és vezetőitől pontos, szakszerű, felelősségtel­jes munkát kíván. A jövő évi termésátlagok majdani alakulását nem lehet a véletlenre bízni. A gabona-probléma megoldására már most fel kell készülni, és valamennyi tsz-ben megfelelő intézkedéseket tenni. A tamási járás kommunista vezetői erről tanácskoztak. Hat nap múlva Somorjai Sándor megyei főagro- nómussal megnéztük mi történt a gyönki Vörös Csillag Tsz- ben a tanácskozás után. JOBB IS, HOGY Balassa Tibor főagronómus félig komolyan, félig tréfásan kimondta azt, ami évről évre legnagyobb fékezője a gabo­naprobléma megoldásának. Négy­száz hold kenyérgabona elvetését tervezik ez év őszén. Nincs azon­ban kizárva, hogy 430 hold esik a gazdaságra. — A harminc holdat le szeret­nénk sírni. — Nehéz lesz — állapította meg a megyei főagronómus. — Indokolni viszont tudom — mondta a tsz-agronómus. Ebben a nem titkolt és jófor­mán elfogadott szemléletben úgy­szólván benne van minden gon­dunk. Számtalan termelőszövetke­zetben most derült ki, hogy a ve­tésterveket nem teljesítették. Van­nak elfogadható okok, de leg­többször elfogadhatatlanok az in­dokok. A tervek készítéséhez fő­leg a kenyérgabona-termőterület megállapításához ugyanis évről évre hozzátartozik a „lesírás”. Rengeteget beszélünk a második ötéves tervről, a termésátlagok szükségszerű növeléséről, de ho­vatovább, amikor a kenyérgabo­náról van szó, az számít „beleva­ló” tsz-szakvezetőnek, aki jól tud „lesírni” néhány holdat. Amikor a Vörös Csillag köz­pontjából határjárásra indultunk, Hoff Adám párttitkár ezzel bú­csúzott tőlünk: a járási tanácsko­zás anyagát az elnökkel és az ag- ronómussal megbeszéltem. Egyet­értenek a tanácskozáson elhang­zottakkal. Nyomban munkához is láttak. A főagronómus ezt bizo­nyítandó, egész köteg papírt hoz magával, a nyers előterveket. Ezek már azt is tartalmazzák, ho­vá, melyik táblába kerül a ke­nyérgabona, milyen vetőmagot használnak, mit tesznek, hogy op­timális időben, jó magágyba ke­rüljön a mag. Az elnök elvtárs pedig határjárás közben többször megjegyezte: — Mindent elkövetünk. A mindenbe azért az is beletar­tozna, hogy ha egyszer 430 hold jut a Vörös Csillag Tsz-re, akkor a 30 holdat ne akarják lesírni, még viccesen sem. A KÖZELI SIMONTORNYÁN a bőven termő búzafajtákból ta­valy egy holdra mindössze 90 ki­ló vetőmag jutott. Az ilyenfajta takarékoskodás szintén rákfenéje a 13 mázsás megyei átlagtermés elérésének. Ezen az alapon képte­lenség a tervet teljesíteni, ön­ámítás lenne elhinni, mindezek ismeretében, hogy a tsz-ekben fe­lesleges a meggyőzés. Dehogy fe­lesleges, nagyon is szükséges. Most jött el annak az ideje, hogy velejéig feltárják az illetékes szer­vek a hibákat, mert kizárólag ezek ismeretében lehet olyan kö­zösségi szemléletet kialakítani, amely birtokában- a szövetkezeti gazdák egyértelműen elítélik a különféle kibúvók keresését, a fe­lelőtlen és gyakran tervszerű fel­készületlenséget, vagy a vetőmag­gal való oktalan spórolást. Hol ta­nulta az a szakvezető a gazdálko­dást, aki azt sem tudja, hogy egy holdra 90 kilogramm vetőmag még bánkútiból is kevés. Mind­ezekről a Vörös Csillag vezetői­vei is beszélgettünk, megnyugtató volt hallani, hogy náluk ilyen ba­jok nem lesznek. A Vörös Csillag Tsz határában hat nappal a járási tanácskozás után a gondos és tervszerű felké­szülés számtalan jelét láttuk. Az igazsághoz tartozik ez is. Somor­jai elvtárs meg is állapította: jó lenne, ha itt tartana valamennyi tsz. Szekszárdtól Hőgyészig, Diós- berénytől Gyönkig hatalmas le­aratott földtáblákat láttunk. Leg­több helyen valósággal ég a tarló, és szárad a talaj. Megyeszerte só­hajtozunk, ránk jött ez a kegyet­len aszály, és lám, milyen kevés gond fordíttatik a talajnedvesség megőrzésére. Zomba alatt, a de- csi-völgyben a tarlóhántást nem követte a henger. Félmunka! Hő- gyész alatt, Diósberény felé ha­talmas tábla tarló. Még egy kar­colás sincs rajta. A diósberényi tsz területén hasonló látvány fo­gad. A megyei főagronómus cipő­je orrával lyukat vág: a felső ta­lajréteg 8—10 centiméter mélyen teljesen ki van száradva. Vagy a gép kevés, vagy a munkaszerve­zés rossz. A Vörös Csillag Tsz- ben az aratógépeket, a kombájnt megfelelő ütemben követik a ta­lajművelő gépek, s a szalmalehú­zással sincs különösebb baj. GOND AZÉRT VAN JÓCSKÁN. A munkák jobban is mehetnének, méginkább szakszerűbben.. A tsz főagronómusa a nyári mélyszán­tást tartja legfontosabbnak. A megyei főagronómus vitatkozott vele: a nyári mélyszántás fontos, csakhogy a nyári mélyszántás előtt tárcsázni kellene, mert kü­lönben még augusztus második felére is marad szántatlan tarló. Kőkeménnyé szárad. Igaz, a tar­lóhántás plusz költségnek látszik, de nem az. A kiszáradt, augusz­tus végén szántott tarlón ugyanis sok a kiegészítő munka. Ezt gyors tárcsázással el lehet kerülni. A tsz-agronómus az égre néz. — Bízunk, hogy lesz eső. Negyvenhárom nap óta még fel­hő sem látta a község határát. Újból az agronómus szól. — Csak lenné gép, tudnám én is. Gép persze van, de nincs két műszak. Ismét a szakember- hiány! Végre pontot kellene ten­ni már erre is... A talajművelés hozza szóba a disztillert: úgy hiányzik, mint a falat kenyér. Az elnök sóhajt: — Jó lenne. — Nincs, a gépállomásnak sincs. Mit tegyek én ehhez hozzá? HAT NAP TELT EL a járási tanácskozás óta. A gyönki Vörös Csillag Tsz-ben kézzelfogható és szembetűnő módon azon fáradoz­nak, hogy a második ötéves terv rájuk eső részét gabonából' jövő­re teljesítsék. A szövetkezet gaz­dáival is megtanácskozzák a rész­leteket. Vannak azonban olyan jelek, amelyek aggasztóak. És amelyek általánosak. Főleg a le­sírás. Emellett újból jelentkezik a traktoroshiány, a két műszak hiá­nya. Néhány hét múlva emiatt bajok lehetnek. Valahol, valaki­nek valamit tennie kell, mert Tol­na megyében az idei aratás ta­pasztalatai szükségszerűen előtér­be helyezték a gabonaprobléma megoldását. E kérdés napirendre került, s a második ötéves terv ránk eső részének teljesítéséig na­pirenden is marad. Szekulity Péter Közel kétezer tanulója volt a dolgozók iskolájának Az elmúlt tanévben a rendes korú tanulókon kívül 1920 felnőtt iratkozott be az általános és kö­zépiskolák esti vagy levelező ta­gozatára. Tolna megyében, s ez országosan is elismerést érdemel, — önálló szakfelügyelete van a felnőttoktatásnak. A most készült felmérés azonban azt mutatja, hogy sok a hiányosság még a dol­gozók esti iskoláján, az oktatás módszerében, a tankönyvekben, a szervezésben. Népművelési folyóiratokban, or­szágos vitákon napirenden szere­pel a felnőttoktatás rendje. Az országos problémák nálunk a me­gyében is tények. Sok a panasz a tananyag összevonására, — amely például a történelem tárgynál azt eredményezte, hogy nehéz felleim a lényeges összefüggéseket. Az­után sok helyen ugyanúgy adják le az anyagot, mint a délelőtti órákon, a gyerekeknek. A tan­könyvek sem veszik figyelembe a felnőttek életkori sajátosságait, nem építenek tapasztalataikra, fejlettebb szemléletükre, az élet­ben szerzett ismereteikre. Megvilágítja ezt éppen egy po­zitív tapasztalat: a fizikában azok tudtak jó eredményt elérni, akik szakmai ismereteikből ismerték a tárgy egy-egy témakörét. Ezzel összefügg az is, hogy irodalomból jobbára az írók életrajzát isme­rik, tanulják meg, műveikből ke­veset olvasnak. Mivel az óraszám csekély, a pedagógusoknak arra kell törekedniök, hogy az órákon az összefüggéseket tárják fel, a tárgyi ismereteket pedig tanul­ják meg szabad idejükben a fel­nőtt-diákok. Ez a módszer a gon- dolkodtatás célját is szolgálja, hasznos a készségfejlesztés szem­pontjából. Bajok voltak a megyében az osztályozással. Egy-egy jó jegy a kiállító iskola szerint váltakozó tartalmú. A követelményszint nem egységes. Több helyen a vizsgára való felkészítés jegyében „fontosabb” és „kevésbé fontos” tételekre osztják az anyagot, és aszerint tárgyalják. Ez a mód­szer nem ad éppen alapos tudást. A pedagógiai problémák meg­oldásához el kell érni, hogy az osztályok ne csupán formális kö­zösségek legyenek. így a most még 30—40 százalékos lemorzso­lódás csökkenne. A nevelés a fel­nőttoktatásnak is kelléke, s ezt éppen az osztályközösségek aktív munkája segítheti elő. Eredményt hozott a pedagógia fejlesztésében a bemutató órák megtartása, va­lamint a nevelői, igazgatói érte­kezletek, amelyeken a felnőttok­tatással foglalkoztak. Van egy másik problémája is a felnőttoktatásnak, amely nem a képzés rendjét illeti. Vannak „fehér foltok”. Ott, ahol az üze­mek, nagyobb állami gazdaságok, termelőszövetkezetek vezetői nem fordítanak kellő figyelmet a dol­gozók művelésére ott nincs kinek megrendezni a tanfolyamokat. A negatív példák ritkák. Érdeme­sebb idézni a Tolnai Selyemgyár módszerét, ahol új dolgozót csak VIII. osztályos végzettséggel vesz­nek fel, a régieket pedig segítik, bíztatják a tanulásban. A követ­kező tanévben a művelődési osz­tály a felnőttoktatás új, bevált módszereit alkalmazva a ..fehér foltokon” — Bonyhádon, Simon- tornyán is megindítja az üzemi, vagy termelőszövetkezeti Kihelye­zett osztályokat. B. K.

Next

/
Thumbnails
Contents