Tolna Megyei Népújság, 1963. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-18 / 166. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG X963. július 13. Egységes és mintaszerű nűgyégyászati ellátás épül ki a megyében IjÉterjú dr. Váczi László kandidátus-főorvossal Hosszabb ideje volt gazdátlan egyik igen fontos egészségügyi te­rület irányítása, a szülészeté és nőgyógyászaté. Ami a gazdátlan­ságot illeti, ez most megszűnt, megkezdte munkáját dr. Váczi László főorvos, a megyei kórház szülészeti- és nőgyógyászati osz­tályának vezetője. Hallottunk ar­ról, hogy konkrét tervei vannak szakterületén a megyei szint fej­lesztésére. Ezekről kérdeztük meg. — Mit tart elsőrendűen fon­tos feladatnak? — Végigjártam a megyét, hogy megismerjem a kollégákét, a he­lyi problémákat. A tapasztalato­kat megbeszéltem az egészségügyi vezetőkkel. Fő tennivalónk, hogy egységesítsük az ellátást. Nem helyes az, hogy egy bizonyos be­tegséget más módon gyógyítanak Szekszárdon, mint Pakson vagy Bonyhádon. Ez bizalmatlanságot szül a páciensben, és ugyanakkor akadályozza, hogy az ismert, leg­korszerűbb eljárások, gyógymó­dok megyeszerte általánossá vál­janak. Ezért tervezzük, hogy összehívjuk megbeszélésre a me­gye szakorvosait. Én magam fel­tettem, hogy minden megbeszé­lésre, mindenhová elmegyek, mert azt szeretném elérni hogy bará­ti együttműködés alakuljon ki a járásokkal. Ez feltétlenül szüksé­ges ahhoz, hogy élenjáró szülé­szet, nőgyógyászat legyen me­gyénkben. — Ehhez, — folytatta a főorvos — nagy lehetőséget biztosít majd a felépülő 120 ágyas kórházunk, amelyet a legkorszerűbb igények szerint terveztek. Módunkban lesz alkalmazni a szülés levezetésének legkorszerűbb formáit, beszélhe­tünk majd itt az úgynevezett fáj­dalomnélküli szülésről. Amíg az épületet megkapjuk (nagyon re­méljük, hogy az átadási határ­idő nem tolódik most már mesz- szebbre) addig kiépítjük kapcso­latunkat a nagyközönséggel. — Ez a másik terület, ahol sok a tennivaló? — Igen. Ma az orvostudomány a megelőzést tartja igen fontos­nak a gyógyítás mellett. A beteg­ségek megelőzéséhez viszont fel­tétlenül szükséges a közönség felvilágosítása, egészségügyi is­mereteinek szélesítése, hogy tud­ják mikor kell orvoshoz fordul­ni. Ez a mi szakmánkban a ter­hesgondozást főképpen illeti. Mi­vel ezt a megyében többnyire a körzeti orvosok és védőnők látják el, a korszerűsítés és egységesí­tés itt is feladat. A terhesgondo­zásról megfelelő ismertetőfüzete­ket adunk ki. Ezenkívül megszer­vezzük az anyák iskoláját, ahol 2—3 hetenként találkoznak a szakorvosok a szülő nőkkel. Elő­adásokat hallgathatnak itt az asszonyok, elmondhatják egyéni problémáikat, felvilágosítást kap­nak a terhesség alatti életmód­ról, a szülési szabadság felhasz­nálásáról. A főorvos ezután beszámolt ar­ról, hogy nemcsak Szekszárdon teremtik meg a korszerű körül­ményeket. Tervezik azt is, hogy a Népújságban helyet kérnek ak­tuális orvosi cikkeknek, az olva­sóktól is várnak leveleket. A hallottak alapján elmondhat­juk, hogy rövid időn belül meg­változik a szülészeti-nőgyógyásza­ti ellátás a megyében. A tervek megvalósításához az is biztosíték, hogy dr. Váczi László főorvos 25 éves klinikai gyakorlattal rendel­kezik, emellett pedig elérte az orvostudományok kandidátusa címet. Az új szekszárdi szülésze­ten a tudományos munkát is pártfogolja majd. Bencze Klára Kiugró termésátlagok őesi árpából a megye köxös gazdaságaiban A gabonabetakarítás jó ütem­ben folyik megyeszerte. A jelen­tések arról számolnak be, hogy az ütemet tekintve gyorsabban fe­jeződik be az aratás az idén, mint tavaly. Hírek érkeztek arról is, hogy egy-egy közős gazdaságban kiemelkedő termelési eredmények születtek. Az iregszemcsei Üj Élet Termelőszövetkezet gazdái őszi ár­pából 170 holdról 19,2 métermá­zsás átlagtermést takarítottak be. A szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz 164 holdas ősziárpa-táblája 16,2 métermázsás átlagtermést adott. A bogyiszlói Dunagyöngye Termelőszövetkezet tagjai őszi árpából 17,2 métermázsát termel- I tek holdanként. Miért jó a jó tax? 0 döbrököziek előre számolnak Nem valamilyen csoda folytán érte el a döbröközi Zöldme­ző a jó tsz nevet és a termelőszövet­kezetek országos versenyében a he­lyezést. Elsősorban a jó vezetés­sel, a tagok szorgalmas munká­jával szereztek becsületet, elis­merést tsz-üknek. A Zöldmező határa éppen úgy ki van téve az időjárás viszontagságainak, mint a többi termelőszövetkezeté. Most már őket is keseríti az aggasztó időjárás, a hosszantartó száraz­ság, de számolnak vele. Aki pe­dig számol a lehetőségekkel és ke­resi a megoldást, a kivezető utat, ritkábban esik pánikba. Ezekben a napokban az aratás lázában előfordul, hogy egyik, vagy másik tsz-vezető pánikba esik. Panaszkodik a munkatorló­dás miatt. Elkeseredésében hajla­mos arra. hogy a kudarcot, siker­telenséget másokra hárítsa. Nagy erőfeszítéseket kell tenni a tsz- vezetőknek, mert elsősorban az ő dolguk a munka jó megszervezé­se. Miért jó a jó tsz? És a kérdés­re a döbröközi Zöldmező Tsz-ben keressük a választ. Hogyan szer­vezték meg a legnagyobb nyári munkát, a gabonabetakarítást. — Nem döbröközi specialitás, hogy a gabona csaknem egyszerre érett be. Az időjárás és az elmúlt aszályos évek tapasztalatai alap­ján számoltunk a gyors gabona­éréssel, az esetleges szempergés- sel. Az aratásra úgy készültünk, hogy előre dolgoztunk. Mire arat­ni kellett, befejeztük a burgonya, a kukorica, a répa és más növé­nyek másodszori kapálását. így elkerültük a munkatorlódást — mondja Varga Imre főagronómus. Az aratás megkezdése előtt a szálastakarmányt is begyűjtötték a döbrököziek. A szénabetakarítás idején az éjszaka csendjét ‘ kocsi­zörgés zavarta, de ezen senki sem botránkozott meg. A faluban elé­gedetten beszélnek a tsz-tagok ar­ról, hogy jól sikerült a szénabe­gyűjtés. Száztíz vagon jóminőségű szénájuk van és a betakarításra egyetlenegy munkanapot sem for­dítottak, mert éjjel végezték el. A tsz-vezetők menet- _______________________rendsze­rűén kidolgozott munkaszervezése párosul a tsz-tagság szorgalmá­val. A munkafegyelem, a pontos­ság ma már annyira természetes, hogy szinte vérükké vált. A bri­gádvezetők napi megbeszélésének — azon túl, hogy a munkaszerve­zéssel foglalkoznak —, tapaszta­latcsere-jelleget ad, hogy az egyes dűlőkben mutatkozó terméskilátá­sokról beszélnek. Egy kivételével most is azok a brigádvezetők, aki­ket három évvel ezelőtt választot­tak meg. Bedolgozták magukat munkakörükbe és mindenben a gazdaságosságot keresik. Kiszá­mítják, hogy egy munkát hány- taggal tudnak elvégezni, és töb­bet nem fogadnak el, mint amennyire szükség van. A döbrö­közi tsz-ben nincs munkaerő- hiány. Az aratás alatt a 800 hol­das hibridkukorica címerezésén 250 asszony dolgozik. — Nálunk az az elv érvénye­sül, hogy az aratás a gabona be­takarításával és a magtárba szál­lításéval nem fejeződött be. Ak­kor beszélhetünk az aratás befeje­zéséről — és ehhez tartjuk is ma­gunkat — ha a szalma lehúzva, bekazalozva, a tarló felszántva lesz. — mondja Varga Imre. Négy kombájn és két kévekötő aratógép dolgozik a döbröközi határban. A számítások szerint az aratnivaló csütörtökig elfogy. A munkát úgy szervezték meg, a kombájn nyomában a szalmale­húzó, utána az eke jár. A száraz­ságban is vállalták a kockázatot, s eddig 150 hold másodvetésük van. Az aratással ugyan még nem végeztek, de már az ősziek veté­séről tanácskoznak, ahogy az ara­tás előtt is tették. — Időt nyerünk a szalmalehú­zással, a szántás gyors elvégzésé­vel, de megkezdtük a szárazság következtében elszaporodott kár­tevők elleni védekezést is. Két­ezer hold őszi vetésünk lesz és már előre készülünk erre, mert a búza- és árpa-vetőmagunkat ki kell cserélni, mivel úgy látjuk, termésünk elfajzott — mondja az agronómus. Az emberekkel beszélget­____________________ ve követ­keztetni lehet, Döbröközön mint vélekednek a tsz fejlődéséről, a vezetők munkájáról. — Előrelá-1 t óak a mi vezetőink, és ami na­gyon fontos, jól tudnak számolni. — Dicsérik lépten-nyomon a ve­zetőket. Az agronómusok úgy lát­ták, a tavaszi hónapokban mutat­kozó szárazság miatt a kalászo­soknál kiesésekkel lehet számol­ni. Ezzel kapcsolatban megbeszé­lést tartottak az állattenyésztők­kel és a könyveléssel. — A tagságnak tett ígéretet — a tervezett 35 forintos munka­egységet teljesíteni kell. A nö­vénytermesztésben mutatkozó ki­esés pótlására tervet kell készíte­ni, mert a jövedelem semmi eset­re sem lehet kevesebb, mint amennyit Ígértünk — hangoztat­ták. — Csakis az állattenyésztés pó­tolhatja a hiányt. Az elmúlt év­ről van annyi szálas- és szemes­takarmányunk, hogy 400 hízott­sertés és 150 szarvasmarha érté­kesítését állíthatjuk be terven fe­lül — javasolták az állattenyész­tők. A tagság elfogadta a tsz-vezetők javaslatát. Döbrökö­zön nem kell külön meggyőzni az embereket az intézkedések hasz­nosságáról. Az elmúlt három év tapasztalatai megmutatták, jól gazdálkodnak és jól számolnak a tsz-vezetők. A tsz erősödését tart­ják szem előtt. Az idei félév jól zárult. A pénzügyi bevétel két­millió forinttal mutatott többet a tervezettnél. — Jó termés, jövedelmező gaz­dálkodás, hogy minél több legyen az év végi részesedés — lehet hal­lani lépten-nyomon Döbröközön, akár férfival, akár nővel beszél­get az ember. A jövedelmet, az év végi nagyobb részesedést pedig szorgalmas munkával lehet elér­ni, ki kell gazdálkodni — vallják a tsz-tagok, s úgy nézik a gazda­ságot, mint a tsz-elnök, az agro- nómus, vagy a főkönyvelő. Szá­molnak, latolgatják a lehetősége­ket, hogy jövedelmük minden év­ben több legyen. P. M. Intézkedtünk, hogy megszűnjenek a „bölcskei igazságtalanságok66 A Tolna megyei Népújság 1963. július 6-i számában megjelent „Bölcskei igazságtalanságok” cí­mű cikk alapján a MÉSZÖV fő­könyvelősége megindította a vizs­gálatot a Dunaföldvár és Vidéke Nyolcvan liba története ■ rtSV negyedíves levél adta az p. ötletet ahhoz, hogy fel­keressem Madocsán Biczó Andrásnét. Az akta mindössze ennyit mutatott; Biczó Andrásné is benevezett az országos ba­romfitenyésztési versenybe. Azt vállalta, hogy a tavaly értékesí­tett kövér libának az idén három­szorosát adja el államunknak és többtermelési versenyre hívja ki a paksi járás és Tolna megye baromfitenyésztő asszonyait. Miért ne? Tavaly eladott 10 kövér libát, az idén elad harmin­cat —gondoltam —, s nincs ki­zárva, hogy nagyon értékes ju­talmat kap a mozgalmat elindító nőtanácstól és a SZÖVOSZ-tól. De nem tartottam azt se kizárt­nak, hogy a gépírónő egy nullá­val többet ütött le, így lett a harminc százalékból háromszáz. Mert háromszáz százalékra nö­velni egy év alatt, az — valljuk be őszintén —, mindenkinek fel­tűnik. Mindegy — határoztam el, — felkeresem Biczónét, s majd megnézem a libákat, megtudom tőle a részleteket... Harminc év körüli, csinos fia­talasszony fogadott. A kölcsönös bemutatkozás után mindjárt az­zal kezdtem, hol vannak a li­bák — A vízen/ — És mennyi van? — Kilencvenkettő. — Mennyi volt tavaly? — Tavaly 28 kövér ludat adtam el a szövetkezetnek, az árából vettük a motort — válaszolgatott minden kérdésre nagyon rövi­den a fiatalasszony. Gondosan feljegyeztem, amit mondott, de közben szemrevéte­leztem az udvart. Bizony kicsi, nehezen elképzelhető, hogy meg­értik egymás szavát a házbeliek, amikor kilencvenkét lúd elkezdi itt a gágogást. De nem láttam ólat sem! Később megtudtam, hogy a libák éjszakai szállása a hajdani pajta, nappal pedig nincsenek otthon. Biczóék gaz­dálkodó parasztok, régebben 15 holdat művelt a család, ma a férj termelőszövetkezeti gazda, az idén érettségizett a palánki mezőgazdasági technikumban. A fiatalasszony műveli a háztáji földet, de kijár kapálni a kö­zösbe is. A libákat így nyáron a tizenhárom esztendős Julika veszi „kezelésbe”. A reggeli és esti órákban kihajtja a libacsordát a tarlóra, nappal meg a vízen van­nak. — Eleség nem kell ezeknek egész nyáron, úgyszólván egy szem se, el vannak azzal, amit a tarlón, meg a legelőn csipe­getnek. Éjszaka meg a pajtában vannak, azt nem használjuk, mióta a tsz-ben vagyunk. Miért lenne üresen, nem igaz? — így a fiatalasszony. — Szóval eladásra neveli a libákat? — vetem közbe. — Persze! Nyolcvanat leszer­ződtem a földművesszövetkezet­tel. Vgy számolok, hogy 10 ezer forintot kapok értük. Ez lesz az én keresetem. Muszáj valamivel foglalkozni, meg a pénz is na­gyon kell. A libák árából akar­juk tataroztatni ezt a házat. — És a verseny? — Nagy verseny folyik az asz- szonyok között itt a faluban azért, hogy ki ad el több ba­romfit és tojást. Nem mondom, jól jönne, ha valamit nyernék a versenyben, vagyis, hogy kap­nék valamit. Mert nyerni min­denképpen nyerek. hiszen a libanevelés és hizlalás nagyon kifizetődő. Tulajdonképpen két hét az, amikor igazán sok munka van velük, a tömés idején. De egyébként?... Én mondom, a leg­igénytelenebb baromfifajta. Le­gel, meg fürdik. Hol legeltetik Madocsán a ház­táji libákat? — hiszen itt is az egész határ a közösségé, s hol van libaúsztató? Mert a Duna ide még jó messzi van — vető­dött fel bennem a manapság nem is minden faluban könnyen meg­oldható kérdés. Ám Madocsán ezt olyan kitűnően oldotta meg a termelőszövetkezet vezetősége, hogy igazán dicséretes. A ház­táji libák kimehetnek legelni a tarlóra. S hogy a háziasszonyok­nak még nagyobb kedvet csinál­janak a ví ziszárnyas-tenyésztés- hez, a termelőszövetkezet közvet­len a falu szélén mesterséges ta­vat ' létesített. Vannak a tóban halak .is. de elsősorban azért hozták létre, hogy felnőjjenek itt a háztáji víziszárnyasok is. A madocsai háziasszonyok pe­dig élnek a lehetőséggel. Pél­dázza ezt. hogy tavaly is 3000 kövér ludat adtak el a föld­művesszövetkezetnek. s ha vala­mi katasztrófa nem jön közbe, az idén még többet is eladnak. Ám lentöbb libát Biczó Bálintné nevel Madocsán. Ebből lesz az idén 10 ezer forint jövedelme. R. É. Körzeti Földművesszövetkezet bölcskei helyi szervezeténél. Meg­állapítottuk, hogy a cikk írójának igaza van. A földművesszövetke­zet helyi ügyintézője, a községi tanács egyes alkalmazottai és mások valóban támasztottak a húsbolt vezetője felé olyan igényt, hogy részükre tegyen félre húst és azt soron kívül adja ki. Sőt nem egy esetben odáig is elmen­tek, hogy a községi szerveknél összeírták melyik dolgozónak mennyi húsra van szüksége, ezt közölték a húsbolt vezetőjével. A húsért sorbaállók szemeláttá- ra a pult alól soron kívül kiadott csomagok méltán váltottak ki felháborodást. Ezért a MÉSZÖV vezetősége őszintén örül annak, hogy mindez a nyilvánosság elé került és mélységesen elítéli azo­kat akik hivatali beosztásukkal visszaélve bármilyen formában jogtalanul előnyhöz jutnak. Egy­ben intézkedtünk, hogy hasonló eset ne ismétlődjön meg egyetlen fölművesszövetkeztnél sem. A Du­naföldvár és Vidéke Körzeti Föld­művesszövetkezet kereskedelmi osztályvezetője Obermaier László írásbeli figyelmeztetést kapott mert elmulasztotta a húsbolt ellen őrzését. A földművesszövetkezet helyi ügyintézője Vona Istvánné ellen pedik fegyelmi eljárást in­dít a járási központ vezetője. S ha a megyében bárhol hasonló visszaélést tapasztalunk a föld­művesszövetkezeti kereskedelem vezetői és dolgozói részéről azon­nal intézkedünk és a mostaninál szigorúbban járunk el azokkal szemben akik a visszaélést el­követték. Steinbach Antal a MÉSZÖV főkönyvelője

Next

/
Thumbnails
Contents