Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-11 / 134. szám

\ n Újabb felhőszakadás Szekszárdon (3. o.) Szekszárdi Dózsa— Győri ETO 14:6 (6. o.) I Huszonheten három lyukban (1 □.) J Háromszázharmincezer túlóra Háromszázharmincezer túlórát teljesítettek az elmúlt évben a megye szocialista iparának dolgo­zói. Két évvel előbb csak két- százharmincezret. 1962-ben négy­ezerrel többet, tavaly meg közel százezerrel nőtt a túlórák száma. Az idén — az első negyedévben — csak ötvenkétezer túlórára ke­rült sor, de ez nem jelenti a túlórázások csökkenését, sőt, el­lenkezőleg: Az első negyedévben soha nem túlóráznak annyit, mint a következőkben. Ha az idei adatot összehasonlítjuk a múlt év első negyedévének sta­tisztikájával, szembetűnő az emelkedés: Tizennégyezer túlóra, tehát mintegy negyven százalék. Ha tehát „tartjuk” az indulás ütemét, az év végéig négyszáz- négyszázötvenezer lesz a túlórák száma. Hogy miért káros ez a jelenség, részletesen nem kell indokolni. Többek közt zavarja a dolgozók pihenését, művelődését, szórako­zását, hiszen a rendes munkaidő letelte utáni pihenésre szükség van. Éppen azért mondja ki ná­lunk törvény a nyolcórás munka­időt — egyes szakmákban, ipar­ágakban ennél is kevesebbet — hogy ezáltal több idő jusson pi­henésre, művelődésre. És már most készülnünk kell a további munkaidőcsökkentésekre, hogy még több legyen a szabad idő. A túlórázás növeli a balesetveszélyt. Aki fáradt, kimerült, nem tud úgy ügyelni a biztonságára, könnyebben érheti baleset. A mi­nőségre sem tud úgy vigyázni, nő a selejt. A rendszeres túlórázás szépíti a vállalat termelékeny­ségi mutatóit, elleplezi a rossz munkaszervezés következményeit, nem ösztönzi a vállalatot a szak­munkás-utánpótlásra. a szak­munkás-gárda kialakítására. önómítás lenne kimondani, hogy márpedig túlórázni, túlóráz- tatni nem lehet. Vannak esetek, amikor másként nem lehet biz­tosítani a zavartalan termelést. Bizonyos, hogy a tavalyi három­százharmincezer túlóra jelenté­keny részére is szükség volt. A második és harmadik negyedév­ben történik a legtöbb szabadsá­golás, a helyettesítés néha nem oldható meg másként, mint egy­két dolgozó túlóráztatásával. (Bár a szabadságok megfelelő beosz­tásával, ütemezésével elkerülhető lenne a nyári „torlódás”). Az élelmiszeripari idényjellegűség is szükségessé teheti a túlórázást és a Paksi Konzervgyárban a tavalyi 76 ezer túlóra egy részé­re minden bizonnyal szükség volt. A sütőiparban is előfordul, hogy túlóra nélkül nem lehet megol­dani a lakosság ellátását, a válla­latoknak a kisebb községekben is működnek üzemeik, egy-egy pék­ségbe egy dolgozó kevés, de kettő túlsók lenne, így inkább az egy pék túlórázik néha. De nincs szükség a statiszti­kák mélyebb elemzéséhez annak megállapítására, hogy a túlórák ilyen nagy — és állandóan emel­kedő — száma semmiképp sem indokolt. Tavaly az egész évi 330 ezer túlórának 11,7 százalé­kát használták fel az első negyed­ben. A másodikban 24.8. a har­madikban 38,9 százalékát. De az utolsó negyedévben már nem Volt »-szabadságolási szezon«, mégis erre a három hónapra 24,6 százalék — tehát majdnem annyi, mint a második negyedre — jut. Itt inkább az év végének a kö­zelsége, az évvégi hajrá idézte elő a túlórázást. Még szembe­tűnőbb ez, ha a túlórák havi megoszlását nézzük. Az idén márciusban 25,4 ezer túlórát tel­jesítettek az iparban, januárban csak 13 ezret. Tavaly júniusban két és félszer annyit, mint áp­rilisban. szeptemberben, másfél­szer annyit. mint júliusban. Csak az utolsó negyedévben osz­lott meg a túlórák száma egyen­letesen. Úgy látszik, akkor már a negyedév elejétől »egyenletesen« hajráztak. Nincs összesített statisztika a megye iparának munkaidő-ki­használásáról. De ha összesíte- nénk a különböző, főként szerve­zetlenségből adódó veszteségidő­ket. elismert, vagy ki sem mu­tatott állásidőket, ez bizonyára messze meghaladná a három­százharmincezer órát. A rend­szeres túlórázás kiküszöbölésé­nek fő módszere a szervezettebb munka, a dolgozóknak egyenletes ellátása anyaggal. A Simontornyai Bőrgyárban tavaly közel kilencezer túlórát teljesítettek a dolgozók (az idén, az év első három hónapjában « 8 ezret!), ugyanakkor a dolgozók nem egyszer panaszkodnak, hogy egy-két órát kell állniok szál­lítóeszköz hiányában. A krómos- üzemből pedig azért kellett haza- küldeni a dolgozókat, mert nem volt biztosítva a szükséges anyag. És ha már mindenképpen szük­ség van túlórára, akkor sem en­gedhető meg. hogy egy-két dol­gozót túlterheljenek. A Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál tavaly szeptemberben három dolgozó, egyenként 80— 100 túlórát végzett. A Paksi Kon­zervgyárban két kádár egy hó­nap alatt 146 túlórát teljesített. Meg kell szigorítani ay. ellen­őrzést, a túlórák engedélyezését. Szakszervezeti bizottságaink néha túl könnyen aláírják a túlóra­engedélyt. És ha enélkül túl- óráztatnak a vezetők, rendszerint ennek semmi következménye nincs. Érvényt kell szerezni a törvényeknek és ilyen esetben alkalmazni a büntető szankció­kat. Csak helyeselni lehet, hogy a SZOT elnöksége határozatban terjesztette ki a túlóra-gazdálko­dás ellenőrzésére a szakszervezeti munkafelügyelet hatáskörét, sőt, újabban az ügyészségek is ellen. I őrzik a túlórázásra vonatkozó rendeletek betartását. Határozatot hozott — legutóbbi ülésén — az SZMT Elnöksége is a túlóra­gazdálkodás alaposabb ellenőr­zésére. Nem szabad megengedni, hogv tovább emelkedjék a túlórák száma, sőt el kell érni a további csökkenést. És, hogy erre van mód. példa a tanácsi ipar. A megyei tanács vb. 1961-ben ho­zott intézkedési tervének végre­hajtása következtében 1961 «ben 21, 1962-ben további 7,3 száza­lékkal csökkent itt a túlórák száma. Amit a tanácsi iparban meg lehet tenni, arra lehetőség van a minisztériumi és a szövet­kezeti iparban is; <J) Három afrikai ország kompromisszumos javaslata Genfben Genf (MTI). Hétfőn délelőtt tartotta Genfben 142. plenáris ülését a tizennyolchatalmi lesze­relési bizottság. Az ülésen elnöklő Imru etiópiai küldött bevezetőül felolvasta a május végén Addisz Abebában tartott afrikai államfői értekezlet­nek a leszerelés kérdéséről ho­zott határozatát. Ezt követően Mbu nigériai küldött a leszerelési értekezleten részt vevő három afrikai ország — Etiópia, Nigéria és az Egyesült Arab Köztársaság — küldöttsége nevében kompromisszumos javas­latot terjesztett elő az atomfegy­verkísérletek megszüntetésének kérdésében. A kompromisszumos javaslat felszólítja az atomhatalmakat, hogy fogadjanak el évenként há­rom—négy helyszíni nemzetközi ellenőrzést a földalatti robbantá­sok tilalmának biztosítására. Mint az emlékirat rámutat, lehetséges, hogy a tudomány a jövőben fe­leslegesnek ítéli majd meg ' a helyszíni nemzetközi ellenőrzést, a három afrikai küldöttség azon­ban ezidőszerint úgy véli, hogy három, vagy négy. valóban haté­kony helyszíni vizsgálat hasznos lehet. Mint ismeretes, a szovjet kül­döttségnek az az álláspontja, hogy a meglévő nemzeti ellenőrzési rendszerek teljesen elegendők a földalatti atomrobbantások meg­szüntetésének biztosítására. A Szovjetunió azonban a megegye­zés érdekében hajlandó az auto­matikus ellenőrző állomásokon kívül évenként legfeljebb három nemzetközi helyszíni ellenőrzés­hez hozzájárulni. A nyugati ha­talmak ezzel szemben hét hely­színi ellenőrzést követelnek éven­te. A nigériai küldött után felszó­laló Hasszán nagykövet, az EAK képviselője úgynevezett „csomag- javaslatot” terjesztett elő. Indít­ványozta. hogy az atomhatalmak egyezzenek meg a következőkben: 1. A nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése; 2. Az atomfegyverek elterjedé­sének megakadályozása; 3. A tévedésből, vagy véletlen folytán kirobbanó háború kocká­zatának csökkentese, és 4. megnemtámadási egyezmény megkötése a varsói szerződés éa a NATO-tagállamai között. Az értekezlet résztvevői közül többen, köztük az el nem kötele­zett országok képviselői, öröm­mel üdvözölték az afrikai orszá­gok közös memorandumát és hangoztatták, hogy kormányuk gondosan tanulmányozni fogja azt. Carapkin nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője felszólalásá­ban újból hangsúlyozta, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nincs szükség nemzetközi ellenőr­zésre. A szovjet küldött ezután nagy elismeréssel szólott az Addis2 Abeba-i értekezletnek a leszere­léssel foglalkozó határozatáról. Rámutatott, hogy ennek a hatá­rozatnak a végrehajtása Csökkent, hetné az atomháború veszélyét. A Szovjetunió — hangoztatta — kész haladéktalanul nemzetközi egyezményt aláírni az összes nuk­leáris fegyverkísérletek megszün­tetéséről az érdekelt államok ren­delkezésére álló nemzeti felügye­leti rendszer ellenőrzése mellett. Az értekezlet szerdán tartja kö­vetkező ülését. Zafrullah Khan Moszkvában Moszkva (TASZSZ). Zafrullah Khan, az ENSZ-közgyűlés 17. ülésszakának pakisztáni elnöke hétfőn látogatást tett Gromiko szovjet külügyminiszternél, aki­vel baráti beszélgetést folytatott. Ugyancsak hétfőn Gromiko vil­lásreggelit adott Zafrullah Khan tiszteletére. A villásreggelin részt vettek Valerian Zorin és Szergej Lapkin külügyminiszterhelyette­sek, valamint Arsad Húszéin, Pa­kisztán moszkvai nagykövete. Grimau után Ormazabal? Párizs (MTI). Párizsba aggasz­tó hírek érkeznek Ramon Orma­zabal, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága tagjá­nak sorsáról. Ormazabalt a múlt év szeptemberében 20 évi börtön­re ítélték, mert részt vett a ta­vaszi nagy sztrájkok szervezésé­ben. Börtönéből 10 nappal ezelőtt titokban Madridba szállították. Hozzátartozói azt a felvilágosítást kapták, hogy a kommunista veze­tőt egy másik perben tanúként akarják kihallgatni. A legújabb értesülések szerint azonban arról van szó. hogy Ramon Ormazabalt szintén hadbíróság elé akarják ál­lítani. ezúttal a spanyol polgár- háborúban kifejtett tevékenysé­géért. Párizsi spanyol emigráns­körökben attól tartanak, hogy Franco újabb gyilkosságra ké­szül, és hasonló sorsot szán Or- mazabalnak. mint Julian Gri- maunak. A spanyol politikai foglyok megsegítésére alakult nyugat-eu­rópai konferencia titkársága fel­hívja a figyelmet a készülő újabb bűncselekményre. Hruscsov fogadta fFilsont Moszkva, (TASZSZ). Hruscsov szovjet miniszterelnök hétfőn fo­gadta Harold Wilsont, az angol munkáspárt vezetőjét, aki az In­terparlamentáris Unió szovjet cso­portjának meghívására tartózko­dik a Szovjetunióban. Hruscsov és Wilson baráti beszélgetést foly­tatott a nemzetközi helyzetről és a két felet érdeklő egyéb kérdé­sekről. A beszélgetésen jelen volt Gor­don. Walker a munkáspárt egyik vezető személyisége, J. Slater parlamenti tag és Ennals a mun­káspárt végrehajtó bizottsága nemzetközi osztályának vezetője, szovjet részről pedig Gromikó külügyminiszter. Az iraki kormány ultimátuma a kurdokhoz Bagdad (AP—MEN) Az iraki kormány hétfőn bejelentette, hogy folytatja a harcot a kurdok ellen az ország északi területein. Az iraki nemzeti forradalmi tanács nyilatkozata, amelyet a bagdadi rádió hétfőn kora reggel ismertetett, bejelenti, hogy Bar- zani kurd vezér és követői ellen megindult „tisztogató eljárás' négy északi körzetre vonatkozik. A kurd törzseknek 24. órás hala­dékot adtak ahhoz, hogy letegyék a fegyvereiket és bejelentsék, tá­mogatják a „nacionalista demok­ratikus népi kormányzatot”. A nyilatkozat azzal vádolja a kur­dokat, hogy a kormány erői ellen támadásokat intéztek, miközben a megegyezésről tárgyalások foly­tak Bagdadban. Amennyiben az ultimátumot a kuidok nem veszik figyelembe a nyilatkozat azzal fenyegetőzik, hogy a kormány erői bombázni fogják és elpusztítanak minden helységet, amelyben' ellenállást észlelnek a fegyveres erőkkel, vagy a lojális törzsek nemzetőr­ségével szemben. Mindazokat a nem katonai személyeket, akik megközelítik a hadműveleti terü­letnek nyilvánított térségeket, fel­szólítás nélkül agyonlövetik. Megnyílta KGST országok villamosenergia­ipari szakembereinek tudományos tanácskozása a Technika Házában Hétfőn délelőtt a Technika Há. zában Schiller János, a Nehéz­ipari Minisztérium villamos- energia iparigazgatóságának ve­zetője megnyitotta a KGST-orszá­gok villamosenergia-szakemberei- nek tudományos szimpóziumát. A szakemberek a KGST-tagorszá- gok egyesített energiarendszeré­nek teljesítmény- és periódus- szabályozasi kérdéseiről tanács­koznak. Az egyhetes megbeszé­lésen 35 tanulmányt vitatnak meg, az európai szocialista or­szágok egyesített villamosenergia, rendszereinek leggp.zd rangosabb együttműködési módjáról, az együttműködéshez szükséges mű. szaki berendezések kérdéseiről, és kicserélik erre vonatkozó ed­digi tapasztalataikat. v

Next

/
Thumbnails
Contents