Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-07 / 131. szám

2 ÍOLNÁ MEGYEI NflPŰJSAÖ 1963. június 7. Készülődés a VI. Magyar Békekongresszusra Decaen ülésezett a szekszárdi járási népfront-bizottság A Hazafias Népfront Szekszár­di Járási Bizottsága legutóbb De­esen tartott ülést. Fejős Mihály, a járási népfront-bizottság tagja a tsz-ek árutermeléséről tartott tájékoztatót, vázolta, hogy e fon­tos feladat megoldásában milyen segítséget nyújthatnak a nép­frontbizottsági ta\jok. Több felszólaló után a VI. Ma­gyar Békekongresszusra való fel­készülés tapasztalatait beszélték meg. Több helyen, mint a Báta- széki kádár és a Decsi népmű­vészeti és Háziipari Ktsz-ben ajándékokat is készítenek a kong­resszusra. Azt is elhatározták, aogy a kongresszus előkészítésének je­gyében több helyen rendeznek békegyűléseket, baráti találkozó­kat. Ilyenre kerül sor a decsi ktsz-ben és szovjet vendégek részvételével Bátán. Ezután az Országos Béketanács aranykoszorús jelvényét adták át Mösz Gyulánénak, a nőtanács já­rási titkárának, Grosz Jenőnének, a járási népfront-elnökség tagjá­nak és Benkó Istvánnak, a báta- széki népfront elnökének. A bizottság tagjai ezután meg­tekintették a Decsi Népművészeti és Háziipari Ktsz-t, ahol Gró Jó­zsef elnök adott rövid ismertetést a szövetkezet munkájáról. Tennivalók a megye idegenforgalmának biztosítására Az idegenforgalmi tanács idei programja A megyei idegenforgalmi ta­nács megalakulásával nálunk is létezik idegenforgalmi irányító­szerv, ha csak társadalmi alapon' dolgozik is. Az Országos Idegen- forgalmi Tanáccsal egyetértésben elkészítették az idei munkater­vet. Fő feladat egyelőre az ide­genforgalom alapjainak biztosítá­sa. felmérni a megye nevezetes­ségeit, megnézni, hogy a közle­kedés biztosított-e, a szállás, ét­kezés lehetőségét megteremteni. Nagyon fontos a helyi idegen- vezetést fejleszteni. Ehhez szük­séges, hogy a megye idegenfor- galmilag nevezetes községeiről érdekes, fényképes monográfiák jelenjenek meg, gyűjteni kell a helytörténeti, jellegzetes hagyo­mányokat, amelyek jó forrásul szolgálhatnak az idegenvezetők­nek, alkalmasak arra, hogy a lá­togatók a szokásokból, történe­tekből maradandóbb képet Kap­janak a községekről. Az idegenforgalmi propagandá­hoz szükséges a leporellók, ké­peslapok, diafilmek, dísz- és em­léktárgyak gyártása. Az idei programban szerepel az ország lBUSZ-irodáival a cserekapcso­lat kiépítése. A túraterveket hét féle szem­pontból állították össze. A megye természeti szépségei, különleges­ségei iránt érdeklődők részére a mórágy—bátaapáti gránithegyek­be, a szekszárdi dombvidékhez, a tamási—gyulaji erdőkbe, Paksra, kastélyok parkjaiba vezetnek ki­rándulást. De műemlékek, törté­nelmi emlékhelyek tekintetében is érdekes útirányt kaphatnak a vendégek. Az ókori várak, a ró­mai-kori emlékek, középkori vá­rak és templomok romjai, az ipa­ri műemléknek számító régi ví­zimalmok, patinás borpincék, iro­dalmi emlékhelyek megérdemlik a feltárást. Úgyszólván minden község felmutathat olyan tarto­zékot, amely értékes az idegen- forgalom szempontjából. Éppen ezért szükséges lenne hogy a helyi tanácsok, iskolák, társadalmi szervek feltárják a dokumentumokat, gyűjtsék őket. A megye népművészete, az egy­kori tudósok, az itt született ha­ladó államférfiak, politikusok, forradalmi emlékek kapnak a terv szerint méltó helyet. Szó van arról, hogy a nagyobb ipari üzemeket, gazdaságokat is bekap­csolják az útiprogramokba. (-ki) LAJOSRA Nagy ismeretsége van Lajoskának a Rákóczi-utcai fagy­ialtos bódé környé­kén. Ismeri minden­ki, s ő is annyira is­meri a járókelőket, hogy már azt is ki­tanulta, kitől meny­nyit lehet kérni. — Néni kérem, tes­sék 50 fülért adni kenyérre, ma még nem ettem — mond­ta, úgy, ahogy a nagyanyja tanította. Volt, akitől forin­tot kért, s ilyenkor mocskos tenyerét nyújtva várta az ado­mányt. Nagy. éjfeke­te szemeivel olyan esengve nézett, hogy a legtöbb esetben ki­nyitottak a pénztár­cák. Lajoska legtöbb­ször be sem várta, hogy a jószívű ada­kozó eltűnjön a lá­tóhatárról, vidáman nyalogatta az 50 fil­léres, vagy forintos fagyit. Egy idő óta nem találkoztunk a Rá­kóczi utca kis kére- getőjével. Azaz, ta­lálkoztunk, de alig lehetett ráismerni. Úgy ki volt mosdat­va, öltöztetve, hogy öröm volt nézni. Uj vászon nadrág és csí­kos ing feszült rajta, lábán zokni és torna­cipő. — Az újvárosi óvodába megyek, fo­gadott gyerek va­gyok. Több anyám van, mint másnak. Azok vették a ruhái, meg a cipőt is. De nemcsak ez az egy ruhám van ám, töb­bet is kaptam — di­csekedett. Petrovics Lajoská- ról a gyermeknap óta a városi nőtanács gondoskodik. Felru­házták az elhagyott kisfiút, gondoskodtak arról, hogy tiszta le­gyen, s elintézték, hogy felvegyék az új­városi napközis óvo­dába. Az óvodai fe gyelem betartása egyelőre még nehezé­re esik. Amikor az utcára sétálni men­nek. a sorból mindig el akar szökni, és ha nem csinálhatja azt, amit éppen szeretne, rugdalózik, verek­szik, úgy viselkedik, mint egy szilaj kis- csikó. A városi nöianác-i figyelemmel kíséri Lajoska sorsának to­vábbi alakulását. Amikor az egyik fo­gadott mamit, Ran- ga Józsefnét tudja a közelében, úgy r.ieg- jámborodik, mint egy kezesbárány. — Jó gyerek le­szek és ugye, ha jól viselem magamat, kapok egy forintot — kenyérre. — Kenyeret akarsz venni? Éhes vagy? Hát a napköziben az ebédhez nem kapta kenyeret? — kérdez­te a kunyeráló kis­fiútól a nőtanács tit kára. — De- igen, adtak ebédre levest, kenye­ret, meg húst, de nem. ettem meg mind, mert vártam a fagy­laltra, azt meg nem adtak — vágta ki magát a kis huncut. Pozsonyi Ignácné Ahogy a holnap Határjárás a faddi Lenin Tsz-ben I Néhány hónapja két kol~ !-------------­------------—— legam, A m ában születik a holnap címmel riportsorozatot írt Faddról, az ott élő emberekről, a fejekben és szívekben végbement óriási vál­tozásokról. Nem ez a cikksorozat adta az apropót a mostani láto­gatáshoz. De talán nem is kell ahhoz semmi apropó, hogy a megye vezetői, Soczó József elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára, Szabópál Antal elvtárs, a megyei tanács elnöke, s Homok István elvtárs, a szekszárdi járási pártbizottság első titkára felke­ressék a megye egy termelőszö­vetkezetét, hogy beszélgessenek az emberekkel, s a gyakorlatban figyeljék meg, miként formálódik, születik a holnap 'Faddon, a Le­nin Tsz-ben, s hogyan gazdálkod­nék ebben az izmosodó, erősödő és virágzó gazdaságban. Jómagam krónikásként szegőd­tem hozzájuk, s most, ha nem is a teljesség igényével, megpróbá­lok beszámolni arról, mit láttunk Faddon reggeltől estig. A választás nehéz, mert a szö­vetkezet afféle mamutgazdaság, s tizennégyszer huszonnégy kilomé­teres területén ezertélé változat­ban mutatkozik az élet. Nem túlzók ha azt állítom: a szocializ­mus kis vetülete a Lenin, ponto­sabban fogalmazva a közös gaz­daságok azon típusa, amelyiknek színvonalát eléri több-kevesebb idő alatt minden termelőszövetke­zetünk, s azon az úton halad amelyik az árubőséghez, a pa­rasztság felemelkedéséhez vezet. Megismertem érdekes embere­ket, vezetőket és dolgozókat. Mindegyiküket jellemezni kellene egy-egy riportban. Most azonban csak egy összefoglaló jellemzést adok róluk. így mondanám ezt: Szűcs Ferenc elnök, Kiss István főagronómus, Molnár Károly fő­állattenyésztő, Potyondi József tehenész és felesége, Hosnyánszki Ferenc és Papp József brigádve- zetők, 'de a mezőn és az állatte­nyésztésben dolgozók legtöbbje sokban hasonlítanak egymásra. Nem arcra, hanem lélekre, szívre. Hasonlítanak, mert így véleked­nek: a közös földeken kell meg­teremteni a falu szocialista hol­napját. De nem csak vélekednek erről, hanem tesznek is szorgal­mas, célratörő munkával ki-ki a maga területén, hogy megformál­ják ezt a holnapot. Nézzük azonban a gazdaságot. Homok István, aki egy évvel ezelőtt még elnök volt a Lenin­ben természetesnek vette amit látott, hallott. Én azonban egy kicsit meglepődtem amikor ezt mondta Molnár Károly fő- állattenyésztő. — Az esztendő első napjában 36 ezer liter tejjel szárnyaltuk túl a tervet, s a tavalyi év ha­sonló időszakához képest 70 ezer literrel adtunk többet. Pedig az állatállományunk most harminc­cal kevesebb ... Tehát: kevesebbtől többet. Mi ennek a titka? Ne keressük, Kiss István főagronómus és Potyondi József tehenész, a Győzelem üzem­egységben szinte egyszerre adják meg a választ: — A silónk még csak most fo­gyott el, de ha jól utána nézünk, még mindig körül belőle.' S köz­ben már kazalban az idei első vágású lucerna, kaszálják a ta­karmánykeveréket, s vetik helyé­re a másodvetésű silót. Ha azonban már a Győzelem üzemegységnél járunk, időzzünk egy kicsit. Szívesen tette ezt kö­zülünk mindenki, hiszen olyat látott, ami méltán töltötte el örömmel: olyan nagyüzemi ma­jort, ami még a fejlettebb állami gazdaságok egyikének-másikának is díszére válna. Sőt: jártam már olyan lakásban, amelyik küllemével kellemetlenebb lis­tást gyakorolt rám, mint a Győ­zelembeli istállók. Itt ugyanis, ha belép az ember erős kísértésbe esik, hogy levesse a cipőjét. Félti a hófehérre meszelt cementpad­lót, nem szeretné ha bepiszko­lódna. Pedig az istállókban jószá­gok állnak. De milyenek! A több száz vemhes üsző mindegyike olyan, akár a vakart hal. És men­tes a gümőkórtól, teljesen negatív állomány. Hogy ez mit jelent, arról hallgassuk meg dr. Ulmer Jenő fő állatorvost: — Néhány éve még száz szá­zalékos volt a fertőzöttség. Került olyan szakember is. aki csak mosolyogva legyintett, amikor azt mondtuk; negatív állományt alakítunk ki. Most itt, a Győze­lemben már 336 negatív vemhes és szűz üsző, valamint birka áll a jászlak mellett. Ez azt jelenti, hogy fokról fokra hátrább szorít­juk az emberre is veszélyes szar- va&marha-gümőkórt, tiszta tejet tudunk adni. Erre már ki is dolgozták a megfelelő terveket. Jövőre 72, azután 80 tehén kerül lecserélés­re, vagy talán több, hiszen a faddiaknak nem kell vásárra menni azért,^ hogy tenyésztési Mápáriyagóf vásároljanak. Ezernél többet számláló állományukban százszámra állnak az egészséges, sok tejet adó anyáktól származó egészséges borjak. Nem akarok számokkal untatni senkit, de azt azért el kell mondanom: üzemi szinten a fejési átlag 16—17 liter körül van, s a gazdaságban 78 olyan tehenet tartanak nyílván, amelyik még nem adott 20 liter­nél kevesebb tejet. I Aki kétkedik, most mond.­I--------------------------- hatja: jo, jo, e z mind szép, a magyarázatot is könnyű megtalálni, a faddiak bi­zonyára a szarvasmarha-tenyész­tésre specializálták magukat. Hogy ez nem így van, annak bi­zonyítására szegődjön kísérőmül az olvasó, látogassuk meg a ser­téstenyésztést. Elöljáróban elmon­dom: a Lenin Tsz gazdái május 31-ig már 914 hízott sertést adtak a népgazdaságnak. Jóval többet, mint amennyit a tervük előírt. És most nézzük a sertéstelepet. Megszoktuk már, hogy a malac­hoz, disznóhoz automatikusan hozzágondoljuk a szennyet, pisz­kot. Nos: aki ennek ellenkezőjét akarja látni, feltétlenül keresse fel a faddiak sertéstelepét. Olyan rend, tisztaság uralkodik ott, hogy arra ránézni is jól esik. Az ólak kövezete szinte ragyog, s minden egyes kutrica előtt ott van a fer­tőtlenítő láda. Mert óvják á ser­téseket is, hiszen jelentős jövede­lemforrása a termelőszövetkeze­tek gazdáinak a sertéstelep. Ha nem nézünk mást, csak ezt: or­szágos méretekben nagy gon­dunk van a hízó alapanyag biz­tosításában, méltán kérdezhetjük: miként állnak ezzel a Leninbeli- ek? így: az idén eladtak már kö­rülbelül ezer süldőt, s most mégis annyi a malac és süldő, hogy az állattenyésztőknek a könyvelésbe kell átmenni ahhoz, hogy pontos adatot tudjanak ad­ni. Sokkal több lehetne azonban, ha nem lenne szűk a cipő, s a mostani 263 anyakocát a jelen­leginél többször tudnák elletni. Ebben azonban nem a szándék, hanem a férőhely hiánya gátolja őket. Csakúgy, mint a megye legtöbb vidéke, Fadd határa is esőhiány­ban szenved. A korszerű nagy­üzemi gazdálkodás azonban ha nem is teljesen, de felülkereke­dik részben az aszályon. Ezt mutat­ják a viruló táblák. Sokat utazó emberek vagyunk mindannyian, akik ezen a szemlén részt vet­tünk. Ennélfogva sokféle határt is látunk. Kukoricát azonban ke­vés olyat, mint amilyet Faddon. Az természetes, hogy tiszta, szé­pen művelt a határ. Az azonban már meglepő, hogy a szárazság ellenére is olyan kukorica, do­hány. paprika és kalászos van, amelyiket indokoltan mondha­tunk jónak. I Merészen, bátran kísér* ■------------------------------------- létez­nek, vállalkoznak Faddon. Két- százkilencven holdnyi kertésze­tükben például honos a paprika, paradicsom, a dohány. Vizet ugyan körülbelül másfél kilomé­terről kaphatnak csak, de mégis öntöznek és mégsem fizetnek rá. S miért nem? Sok mindennel lehetne ezt magyarázni, szerin­tem azonban az talán a legfon­tosabb, hogy a munkaigényes növények közül is többfélét ter­mesztenek. így aztán egyik viszi a másikat. Vegyünk azonban egy érdekes példát. Faddon már szokás az anyarozs, e fontos gyógyszeralap­anyag termesztése. Az idén 160 holdnyi területen végezték el a fertőzést. S ha mondjuk holdan­ként egy mázsa anyarozst tudnak begyűjteni, akkor az 8 ezer 900 forintot ér. Tessék ezt kivetíteni 160 holdra, s akkor mindjárt megvan a válasz arra is, mi fe­dezi a kertészet esetleges kiesé­seit. De ott van másiknak a bor­só. Ebből hét fajtát termelnek. Teszik ezt pedig több okból. Egyrészt azért, hogy a több félé­ből több várható, másrészt pedig azért, mert így előbb-utóbb ki­kísérletezik azt a fajtát, amelyi­ket a legérdemesebb termelni. Sokmindent kellene még el­mondani erről a határszemléről. Talán azt is, hogy rendszeres kül­földi vendégeik vannak a fad­diaknak, exportőrök, akik hírne­vét a határokon túlra is elviszik. Angello úr, az olasz kereskedő például már személyes ismerő­sük, még a fővárosban is felis­meri a faddiakat. Ez azonban szinte már mellékes. A fontosabb a határjárás összegező tapasztala­ta amely szerint Faddon, a Lenin Termelőszövetkezetben erőteljesen és biztatóan alakul a holnap, a helybeli szorgos, dolgos emberek holnapja, s ez a közös gazdaság azt is mutatja már: hova érkez­nek el a magyar termelőszövet­kezetek, s milyen óriási erő rej­lik a szocialista nagyüzemi gaz­daságokban. Szolnoki Istváa Az fi. M. Komlói Állami fipítőipari V. a pécsi 506. sz. Intézetébe felvételi pályáza­tot hirdet kőműves, ács-állványozó fapadlózó műanyagburkoló hidegburkoló szakmákra. Jelentkezhetnek mindazok a fiatalok, akik a 8 általános iskolát sikeresen elvégezték és a 16. életévüket még nem töltötték be. Jelentkezéskor anyakönyvi kivonat és isko­lai bizonyítvány szükséges. Tanulmányi idő 3 év. Távol­eső fiataloknak bentlakást biztosítunk, tanulmányi elő­meneteltől függően ösztön­díjat. Jelentkezni lehet sze­mélyesen vagy levélben, Mü. M. 506. sz. Iparitanuló Intézet Pécs—Ujmecsekalja. Felvételi vizsga időpontjáról írásbeli értesítést küldünk. (39)

Next

/
Thumbnails
Contents