Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
/ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1903. június 6. Tipizálás — tömeges építés Korunk egyik világszerte legnehezebben megoldható problémája a lakáskérdés. Az ENSZ egyik jelentése is megállapította, hogy az emberiség közel tele emberhez nem méltó körülmények között lakik. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy évszázadunk végére, tehát 37 év alatt — statisztikusok szerint — a Földön ma élő emberek száma megkétszereződik és eléri a 6 milliárdpt, méginkáfrb rá kell döbbennünk a kérdés súlyosságára. A lakáskérdés nemcsak európai, hanem világprobléma is, Spanyol- országtól Portugáliáig, a volt vagy a ma még gyarmati sorban élő afrikai országoktól egész a délamerikai Venezueláig. A hazai lakáshiány egyik oka a háborús pusztításokon kívül például az, hogy jelentősen megnőtt a házaspárok száma, mert míg 50 évvel ezelőtt 1000 embernek 263 lakásra volt szüksége, 1960-ban ugyanennyi már 338-at igényelt. A technika rohamos fejlődése az elmúlt másfél évtized alatt az építés technológiáját is döntően megváltoztatta. A kézműipari módszereket a gépesítés, az építő elemek tömeges előregyártása váltotta fel, merész új szerkezetek és anyagok kerültek felhasználásra. Lakásépítés programunk megvalósítása — 1975-ig 1 millió, ebből a második ötéves tervben 300 ezer új lakás felépítése — a régi módszerekkel el sem képzelhető. Még néhány évtizede is, mielőtt a vasbeton használata forradalmasította az építőipart, lényegében úgy építkeztek világszerte, mint a babiloniak. Valaha az autógyárak is annyifajta autót gyártottak, mintahány megrendelés volt. Idővel kiderült, hogy a vevők igényei szinte azonosak, és mivel egyre nagyobb sorozatokra volt szükség, az egész gyártást automatizálták. Ha 100 embertől megkérdezzük, hogy milyen lakásra volna szüksége, legfeljebb 4—5 féle igényt hallunk. Az amerikai Gallup intézet' köz- véleménykutatása szerint a megkérdezett 100 ember közül 83 igényét a bemutatott 10 féle lakástípus valamelyike kielégítette. A nagyipari építési módok bevezetésének előfeltétele a tipizálás. A típusterv szerinti építkezés meggyorsítja a tervezést, így leküzdhető a tervezők létszámhiánya és lehetővé válik, hogy a jövőben csak a gyakorlatban legjobbnak bizonyuló tervek szerint építkezzünk. A tipizálás további előnye, hogy az ismétlődő munka- folyamatok az építőgépek magas hatásfokú kihasználását, azonos munkafolyamatok végzésére begyakorlott munkacsapatok létrehozását teszi lehetővé. A hagyományos szerkezetű téglaépületek legmunkaigényesebb folyamata a kőműves és vasbeton munka. Ma már ezek nagyrészét gyárilag előregyártott födémek, gerendák, blokkok és panelek alkalmazásával megtakaríthatjuk. Az évente épülő új lakások jelentős része egyéni kezdeményezésből létesülő családi ház. Az elmúlt években épült családi házak többsége gazdaságtalan, egymást utánzó helyi „típus”, egyes részleteikben középkori lovagvárakra emlékeztető stílusutánzatokkal, rossz alaprajzi megoldásokkal, költséges manzárd tetőkkel és anyagpocsékolással készülnek. Az Építésügyi Minisztérium még a múlt évben kiadott „családi ház tervgyűjteménye” ezért nagyjelentőségű. Lényegileg itt is a „tipizálás” egyik fajtájáról van szó, mert a tanácsoknál, az OTP- fiókoknál és a könyvesboltokban néhány forintért kapható tervek az egyéni Ízlésnek, igénynek és anyagi erőknek legmegfelelőbb családi ház építését szolgálják. A javasolt jó alaprajzú, korszerű formájú, anyagtakarékos megoldások és a részben már előregyártott, megvásárolható szerkezetek az egyéni és főleg a csoportos építkezők számára a gyorsabb, gazdaságosabb építést rejtik magukban. A tipizálás jelentőségét folytathatnánk a mezőgazdaság épületigényeinél, amelyek szinte 100 százalékban tipizálhatók, a termelőszövetkezetek állattartási épületeitől a silózó és tároló épületekig. Vagy említsük meg az iparunk minden ágában jelentkező műhely-, csarnokigényeket. Mi sem természetesebb, minthogy építészeinknek előregyártott elemekből, több célra alkalmas, az egyes iparok különböző gyártási folyamatai befogadására képes, variálható épületeket kell tervezniük. A példákat iskoláik, óvodák, rendelőintézetek, kultúrházak és egyéb középületek hosszú során át folytathatnánk. Azonban nemcsak arról van szó, hogy tipizált épületeket építsünk, hanem arról is, hogy ezek minél kevesebb fajta típuselemből legyenek összeállíthatók. Amikor a moszkvai Luberec épületelemgyárban a típuselemek számát 50-ről 11-re csökkentették, a munkaigény a korábbi felére, a termelési költség egyharmaddal csökkent. Tehát ugyanannyi pénzből több lakás építése válik lehetővé. Házgyárak működnek ma világszerte: a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Svédországban, Franciaországban, stb. Hazánkban is építészeink szovjet tapasztalatok és berendezések felhasználásával most tervezik az első „házgyárat”, amely 1965-ben már évi 1800 lakás felépítéséhez szükséges tipizált elemet fog gyártani. Építészeink legjobbjai álltak a típustervezés szolgálatába, hogy az építés minden területén olyan tí- pusépítmény-terveket alkossanak, amelyek magasfokú építőművészi igényeket is kielégítő új városegyüttesek felépítését eredményezik. Dr. Gyöngyösi István A szocialista címért vetélkedő brigádok életéből A Harmadik feltétel Sokáig vitatott volt a brigád I tagjai között, hogy a szocialista ! címért folyó vetélkedésük közben I miként teljesítsék a harmadik j feltételt. Olyannyira vitatott, hogy | már »-nevüket« is támadás érte, mondák sokan, hogy ez a heves perpatvar sehogy sem illik az »Egyetértés« nevet viselő brigád, hoz. De ezt csak a kívülállók állították, a brigád tagjai helyénvalónak tartották és nem is fáradtak míg a helyes formát meg nem találták. A cím elnyerésének harmadik feltételét így fogalmazták meg: SZOCIALISTA MÖDON SZÓRAKOZNI, MŰVELŐDNI. Alakulásuk után hónapokig valamelyik szórakozóhelyen tettek eleget ennek a feltételnek. A vízvezetékszerelők — mert valamennyien azok —, ilyenkor aztán egy-két liter bor mellett amolyan kis termelési tanácskozást tartottak. Meghányták, vetették a Szekszárdi Vasipari Vállalat valamennyi gondját, baját, s megállapodtak, hogy ck — már mint a brigád — miként haladnak tovább. El is hangzott egy-két megjegyzés az ilyen összejövetelekre, akadt olyan kollega is, aki így vélekedett: mit számít a ti évi félmilliótok a vállalat több mint húszmilliós terve mellett. Az Egyetértés brigád tagjai azonban komolyan vették és veszik a maguk szerepét az évi tervelőirányzatok teljesítése során. így hát vitatták továbbra is feladatukat, az összejövetelek során is. Mindaddig tették ezt. míg asszonyok meg nem sokallták. »Hát milyen szocialista összetartás ez, ahonnan az asszonyok kimaradnak« — vonták felelősségre életük párját Mit tehettek? Igazat adtak nekik. Annál is inkább, mert egyéb problémák is felmerültek g harmadik feltétel teljesítése közben. 0 Paksi Konzervgyárban paradicsomsSritö berendezést szerelnek A Paksi Konzervgyárban a zöldborsó feldolgozásával kedden kezdődik meg a gyártási évad. Az idényben kétmilliónál több egyliteres üveget töltenek meg csemege zöldborsóval, nagyobb r^szt kivitelre. A tervek szerint a tavalyinál 400 vagonnal több főzelék, — savanyúság — és gyü- mölcskonzerv készül az idén, a dunamenti gyárban. Ebben az évben az eddigieknél tetszetősebbek lesznek a Paksi Konzervek, üveg helyett egyre többet színes címkéjű dobozokba raknak, s például Angliába és Nyugat-Német- országba nyolcvanezer félkilós eperbefőttet már ízléses dobozokban szállítanak. A gyárban- rövidesen megkezdik a földieper be- &U és jam, valamint a cseresznyekompót készítését is. A földieper és az őszibarack kivételével jó termés ígérkezik meggyből, kajszibarackból és málnából, amelyekből szintén sokat feldolgoznak a paksi üzemben. A Paksi Konzervgyárban korszerűsítik a - paradicsomkonzerv gyártását is, megkezdték a Láng Gépgyár által készített önműködő paradicsomsürítő berendezés felszerelését. A berendezés úsztató, mosó, áttörő, — besűrítő és töltő gépsorból áll, amellyel száz vagon paradicsomsűrítményt készítenek egy idényben. Az új gépi berendezést augusztusban helyezik üzembe, — amint arról Peák László a gyár főmérnöke a sajtót tájékoztatta. Kiderült, hogy a brigád legifjabb tagja, Sipos Csaba nem ragaszkodik a cigányzenéhez. Jobban szórakoztatja őt a tánczene. A twist meg éppen nem érdekli például a brigádvezetőt. Morvái Györgyöt. így jártak a kollektív szórakozás egyéb áfiain belül is. Ha színházba váltottak jegyet, nem mindenki érdeklődését kötötte le a bemutatott színmű. És így a továbbképzéseken is. amit egyidőben kollektiven kötelezővé tettek minden brigádtag részére, akár érdekelte, a témakör, akár nem. Mert hát a kollektív szórakozást. művelődést úgy értelmezték. hogy az együtt, kivétel nélkül kötelező. — Egyszóval kaptafáztunk — vallják be utólag. Még mielőtt nagyobb kárt okozott volna a kaptafázás. A BRIGÁD TAGJAI FELISMERTÉK A HIBÁT, és azonnyomban módosítottak is brigádszerződésük harmadik feltételén. »Minden brigádtag köte. les — saját érdeklődési körén belül — fejleszteni általános műveltségét« — írták vállalásaik közé. Ennek módját pedig, ahányan vannak, annyiféleképp találták meg. Az egyik rendszeres látogatója az üzemi könyvtárnak, a másik el nem mulasztja egyetlen újonnan bemutatott film megtekintését sem. A brigádvezető a más szakmabeliek továbbképzésének szorgalmas látogatója, érdekli őt a lakatos-, a hegesztő-, de még a kárpitosrészleg problémája is. Ha valami érdekeset hall, az első kínálkozó alkalommal összehívja a brigádot és beszámol. Mint legutóbb, a presszógépek gyors javítása érdekében. A garanciális javítások lejárta után a vízvezetékszerelőket is gyakran mozgósítják a presszógépek javításához. Morvái György ezért is »leste« el annak módját, s gyorsan kioktatta arra a brigád valamennyi tagját. ÍGY hát különböző FOKON, különböző formában képezik ki magukat és mégis valamennyien hasznát látják annak. Mert nemcsak nevükben viselik az egyetértést, így élnek, s dolgoznak most már a szó igaz értelmében. S hogy azért néha-néha mégis összejönnek a Kispipában, vagy a Kulacsban? Hát mit tehetnének, az asszonyok is szereinek szórakozni — »értekezni«. És jobban is esik a szórakozás a férfiaknak, ha maguk körül tudják a vidám teremtéseket, R. L. Másodszor kaszálják a lucernáf a Szekszárdi Állami Gazdaságban A Szekszárdi Állami Gazdaság másfélezer holdas lucematábláján megkezdték a második kaszálást. A nagyrészt öntözött lucerna kiváló termést ígér. Az első kaszálásból is holdanként 17—18 mázsa szénát nyertek. A másodszori termés magassága eléri az 50—60 centimétert. A lucernát a gazdaság a legmodernebb eszközökkel szárítja. Lengyel és magyar hideglevegős szénaszárítóst alkalmaznak, már az állványos szárítás is háttérbe szorul, a még ennél is fejlettebb szárítási módszerek mögött. Király a gróf, és a többiek Rokonszenves emberek társulata — Esti program: éneklés \A szép „Esti dal"-t, Bárdos kórusművét énekli itt vagy félszáz ember, a kedves arcú, filigrán karnagy biztos kézzel inti be a szólamokat, ami összeszokottságra vall, hiszen olyan zsúfolt a terem, még a padsorok közé is székeket kellett rakni, csoportos elhelyezkedésre nincsen lehetőség, összevissza gyülekezetnek tűnik az egész tábor. Asszonyok, lányok, férfiak, gyerekek szoronganak az V. b-sek padjaiban, keddenként, estefelé a mözsi iskolában. Keddenként negyvenhat mözsi családnál minden egyéb háttérbe szorul, legfontosabbnak azt tekintik, hogy időben megérkezzenek az énekkari próbára. Mikor hetet kongatnak a toronyban, Király József már ott ül a helyén. Mindig ő az első, aki megjelenik, s azok közé tartozik, aki nem hagy ki egyetlen találkozást sem. — Most költöztünk át Kakaséról — mondta apnak idején Fertőszögi Bélánénak, a kórusvezetőnek — ott is énekeltem, a téglagyári karban. Járhatnék ide is? Nagyon szeretek énekelni... Azóta Júlia lányával együtt már törzstaggá vált. De valamennyi figyelő arcnak, a kórus valamennyi tagjának története van. S a fiatalasszony, aki foglalkozik velük, azért ismeri valamennyit, mert olyan családias légkör alakult ki a kórusban. Aminek az az alapja, hogy a karnagytól kezdve, a társaságnak sokat adnak ezek a keddi esték. A mözsi énekkar bemutatását, igazság szerint Fertőszöginé történetével kellett volna kezdeni. Három éve, hogy tanári oklevelet kapott, s a szekszárdi művelődési osztályon elhelyezkedéséről tárgyalt. Ének és rajzszakos tanárra több iskolában lett volna szükség. De a fiatal tanárnő azt mondta: — Szeretnék kórussal is foglalkozni... — Mözsön létezik egy kórus, csak hót bajlódik. Ott szükség lenne magára — hallotta a főnökétől. Igaz, hogy Szekszárd nagyobb, mint Mözs, de Mözsön kórus is várta. így hát reggelenként azóta is oda utazik ki, tanítani. Keddenként pedig az esti, negyedtizenegyes vonattal jön haza. A férje nem kórustag, de azért neki is van köze hozzá. Az énekkart a MÉSZÖV patronálja, s Fertőszögi Béla az alakulás nehézségeiben segítségére volt a karnagynak... | De ha már az alakulásnál---------------------------- újjátartunk, nem szabad emlí- tetlenül hagyni a tanácstitkár, Martin Józsefné szerepét sem. ö segített a legtöbbet a kórustagok összeszedésében. Járta a házakat Fertőszöginével. hogy a régi tagoknak hírül adják: a kórus ismét munkához lát. ö maga nem jelentkezett énekesnek, — „nincs hangom” — mondta. Ma már viszont ő is kórustag, a leglelkesebbek közé tartozik. Klubösszejövetel volt az iskolában, akkor jött rá Fertőszöginé, hogy a jókedélyű asszony, jókedvében bizony tud énekelni. És Martin Józsefné most már nemcsak a próbákon figyel. — Mióta kórustag vagyok, megtanultam élvezni az énekkari előadásokat. Azelőtt elzártam a rádiót, ha ilyen műsort sugároztak — meséli. — Most számontartom ezeket a zenei számokat. Megtanulta a zene, a dal élvezetét. Fertőszöginé boldogan mosolyog, mert hiszen ha csak any- nyit ért volna el három év alatt, hogy egyetlen hívet szerzett a kórusművészetnek, fáradozása akkor sem volt hiábavaló. Fél nyolc felé jár, megérkeznek a férfiak, jókedvűen. Széchenyi bácsi, aki még István is, s így kijár neki a „gróf” megszólítás, köszönti a karnagyot: — Megjöttem, megint... I Ez annyit jelent, „ . h°g>’ ■------------------------------- Széchényi b ácsi pálfai munkahelyén előtte nap hosszú műszakot tartott, hogy ma^a hatórás vonattal hazaérjen. Építőipari munkás, a kórus híján hetenként csak egyszer járna haza, pénteken este, Telik a papír, s még nem is beszéltem Doszpoda Andrásról, aki 24 órás szolgálat után, a vasúttól sietett a kórushoz. Akkor is így történt, mikor Siófokra utaztak. Reggel fél hatkor fejezte be a munkáját, s hatkor már ott ült a többiekkel a buszban. Meg a Geier-testvérekről, pedig Józsefnek a munkaügyét a kórus intézte el „társadalmi munkában”. Stercz Jánosról, a házifotósról, Schmidt Éváról, aki Deesen tanít, Szekszárdon lakik, s Mözsön kórustag... De annyit talán sikerült elmondani, hogy a mözsi kórus, amely kisebb megszakításokkal 15 éve működik, rokonszenves emberek hasznos társulása. BENCZE KLÁRA
