Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
•roLräs sugteí NßpüJSÄö 1963. .június 3 Roham előtt a főhadiszálláson Valami feszül a levegőben. Nem izgalom, de mégis mintha vizsga előtt álló hallgatók között lenne az ember. Az szinte megnyugvásként hat rá, hogy az úton azt hallotta: milyen méltóságos . ütemben duruzsolnak a kombájnok, s mint óriási, falánk darazsak falják a repcét, az árpát. Itt azonban, bár hűvösek a falak, mégis úgy érzi mindenki: kibírhatatlan a forróság. Pálinkás József az üzemgazdász most tette le a telefont. Türelmetlen hangon ' faggatták a dombóvári járási tanács mezőgazdasági osztályától: miért állt ki a kombájn a dalműn di termelőszövetkezet repcéjéből. — Nem állt ki kérem, sőt Ko- csoláról még másik rendfelszedőt is hoztunk, hogy el ne repüljön a repce... Megtörli a homlokát, kicsit szótlanságba merül. Mire gondol mire sem. azt nehéz lenne megállapítani. Az arcán azonban ott üi a gond, a kezdés gondja, baja; Ezekben az órákban ugyanis minden az ő nyakába szakadt a Dal- mandi Gépállomáson; Tompa Gyula főagronómus néhány perce érkezett meg Gyulaj környékéről, Horváth Lajos igazgató a naki részt járja, a főmérnök pedig az új B—62-es kombájnok összeszerelését irányítja, Pintér György anyagbeszerző pedig hivatásának megfelelően anyag után futkos. Aztán nyílik az ajtó. Rövid, szűkszavú köszöntés, éles telefonberregés. Pintér György szomjúságtól száraz hangja tölti meg a Szobát. — Nagyon kellenének azok a köpenyek. Tessék csak belegondolni: szállítanánk a magot, le keli azonban állnunk néhány géppel, gumi nélkül egyik sem mehet. Hiába azonban minden: külső gumi nem kerül a tolnai AGRO- KER-boltba. Csak annyit, mondanak; előjegyzésbe veszik, s aztán majd meglátják. Mintha futárok érkezné______________nek egy f őhadiszállásra, úgy jönnek most egymás után fáradtan, porosán a főagronómus és az igazgató. Kissé izgatott, rövid, jelentésszerű beszámolók végén szól Horváth Lajos, miközben a homlokát tö- rölgeti: — Csak nyugalom. Ez most a legfontosabb. A kezdetnél tartunk, kezdődik a munka dandárja, s nem lenne jó, ha a legkisebb idegesség is átragadna a gépeken dolgozó emberekre ... Híven szavaihoz, kérdéseinkre nyugodt, kerek válaszok következnek. Váraljai Béla. a dombóvári brigád vezetője is nyugodtan referál: — Nyolcvanhárom hold repcét szedtünk fel, s holnap reggel hét gép áll már az árpának ... Nem lesz fennakadás, haj csak valami váratlan dolog közbe nem jön... Rendben van tehát minden? Korántsem lehetne ezt mondani. A beszélgetésekből ugyanis ilyen szavakat kapok el: — Ha nem lesz ékszíj, bajba kerülünk a szovjet kombájnokkal. — Csak 42 kettős műszakot tudunk szervezni... — A gyakorlat majd levizsgáztatja a Balaton kombájnokat... gondolniuk: végezni kell a nyári mélyszántást, tarlóhántást s ha arra alkalom nyílik a másodvetéseket is. Ismét türelmetlenül berreg a telefon. Nak környékéről szól a híradás: beállítottak a borsós ár pába egy Balaton kombájnt. A sűrű növényzet felcsavarodott egy alkatrészre, eltört, javítani kell... — Ezzel még mindig küszködünk — sóhajtanak majdnem egyszerre az emberek. — Mert ez már értetlenség, a szakmai utasítások áthágása ... A határozat pillanatok műve, s mire végiggondoljuk a tulajdonképpeni tennivalókat, a szerelő motorkerékpárja már a poros országúton pöfög... — Csak emberrel és alkatrész- szél győzzük, akkor nem lesz baj — állapítják meg a szakemberek. S ezzel tulajdonképpen elérkeztünk az aratás egyik legnagyobb gondjához. A kombájnok száma megszaporodott Más gépekről kellett elvenni embereket, s a gépállomás személyzete egyébként is kevesebb, mint volt. Tavaly 48 univerzálisan képzett traktoros ment át a termelőszövetkezetekbe. Most. ha majd a munka dandárjában lesznek, ismét az iparhoz kell fordulni segítségért. RekkenS a hőség Keverednek a gondok A tennivalók sokasága közepette nem is meglepő ez. A feladat jókora: a Dalmandi Gépállomásnak körülbelül 11 ezer hold kalászost kell betakarítani a tavalyinál jóval rövidebb idő alatt. S ehhez vegyük hozzá: néhány kánikulai nap, szinte összehozta az éréseket. Felborította a nagyjából megszokott rendet. Ugyanakkor amíg nappal aratnak, éjjel már előre is kell Hiába hűvösek a falak, az érett gabonatáblák forrósága elől nem lehet kitérni. Igaz. nem is akar senki. A földeken a traktorosok, a kom- bájnosok segítséget várnak és tanácsokat. S a vezetőknek kötelességük, hogy ott legyenek, ahol éppen várnak rájuk. A főhadiszállás ismét kiürül. Autó és motorkerékpár indul, ki a földekre, ahol megkezdődött a roham, az idei termés betakarítása ... SZ. E jelentjük e kánikuláról — Naponta 14 ezer fagylalt — Ahol örülnek a melegnek — 1000 köbméterrel több víz — Félévi zárás előtt a vállalat, amelynek tervét a divat „diktálja” — Hát igen, ez az igazság, a mi tervelőirányzatunkat a divat, a közszükséglet befolyásolja — mondják a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi telepének vezetői. És, hogy a divat gyakran változik? Hát mit tehetnének ilyenkor, a legrövidebb időn belül ■’ bonyolítják le az átállást, amely megannyi kellemetlenséggel jár. Az új megbízatás új feladatokat von maga után, míg az új cikk gyártása közben megfelelő gyakorlatra szert tesznek a dolgozók, egy-két nap eltelik, még a legügyesebbeknél, a „törzsgárda” tagjainál is. Szekszárdi viszonylatban alig három éves múltra tekinthet vissza a vállalat legtapasztaltabb dolgozója, hisz alig három éve jött létre ez az üzem. És most újabb igényt nyújtott be a divat, méghozzá a külföldi. A második félévben több mint tízmillió forint értékű táskát — különböző minőségűt és formájút — kérnek a főként nőkből álló telephely dolgozóitól. Persze emellett a hazai szükségleteknek is eleget kell tenniük, ami szintén jelentős termelési értéket tesz ki. A harmadik negyedévi tervelőirányzatuk meghaladja a 19 millió forintot. Vállalkozhatnak-e az újabb fel-' adatra, s a sikeres végrehajtáshoz megvan-e az alapjuk? — kerestük a választ ottjártunkkor. Az első féléves terv befejezéséhez már csak néhány műszak termelése hiányzik. Nincs kapkodás, nincs hajrá, az előirányzott terv- szerűséggel folyik a munka. A táska-üzemrész kivételével, mert ott a napi feladatok végzése közben a régebbi dolgozók az új munkások oktatását is magukra vállalták. Júniusban hatvannal nőtt a dolgozók létszáma, s még ennyivel nő a jövő hónapban is. Az új munkások többsége először jár gyárkapun belül, s bizony nemcsak a munka, az üzem belső élete, meghonosodott törvénye is szokatlan számára. A táska-üzemrész dolgozói sikeresen tesznek eleget a kettős feladatnak, az új munkások betanítása közben is eleget tettek a termelési követelményeknek. Bár csak néhány tizeddel, de túlteljesítették esedékes tervüket. A második negyedévben — a közszükségleti igényeknek megfelelően — kilencszer állták át újabb cikkek gyártására, a félévi mérleg mégis azt jelzi, hogy nem maradnak adósak, a sokszínű, és fazonú táska, a kerékpár-nyergek és a munkásvédelmi felszerelések időben és a kívánt mennyiségben, minőségben kerülnek a rendeltetési helyükre. A félév során 38 millió forint értékű árut juttattak a kereskedelemnek. ebből több mint 5 millió forint értékben exportra. Az erőpróba tehát megtörtént az újabb feladatok sikeres megoldásához. A divat hódolói elégedettek lehetnek majd a második félévben is a „bőrdíszmű” dolgozóinak munkájával. R. M. Június végét mutat a naptár, s fáradtan, fásultan, tikkadtan törölgetjük a homlokunkat. Enyhelyet. hűvöst keresünk — de hol találunk? A máskor hűvös park is most fullasztó, fáradságot fokozó hőséget áraszt. Minden ablak nyitva. De a Szekszárdi Nyomda szedőtermében 40 fokot mutat a hőmérő higanyszála. A gépteremben pedig, ahol az ólomkazán ontja a meleget, a hőmérséklet 50 és 60 fok között ingadozik. A vendéglátónál, a vendéglőkben, cukrászdákban beköszöntött a szüret. Óriási strapába kerül a kiszolgáló személyzetnek, hogy kielégítse a rendeléseket. Sör, fagyi, hűsítő — ezek most a slágercikkek. S mégha kissé hihetetlennek is látszik, de igaz: ugrásszerűen emelkedett a gyümölcslevek fogyasztása. Csak hideg legyen, ez a fő! — Megbirkózunk a hőséggel — ezzel nyugtat bennünket a Vendéglátóipari Vállalat központjában Petries Ferenc. A homlokát persze ő is törli. A „birkózásról” néhány szót. A szekszárdi vendéglátóipari egységeknél, amióta ránk- köszöntött a júniusi kánikula, naponta 14 ezer adag fagylalt, 15 hektó sör talál szomjas, hű- sölni vágyó gazdára. Teljes az igény a jégre is. A jéggyár ugyan egy kicsit „gyengélkedik", de a vállalat pincéiben még több száz kocsi jég várja a felhasználást. — Van olyan hely — tessék elhinni —, ahol örülnek a hőségnek. Fontos szempont, hog. legyen. mert a tervteljesíté függ tőle. Ez a cég a szekszárd Szesz- és Üdítőitalipari Vália lat. A gépek teljes üzembei dolgoznak, s naponta mintegx 40—45 hektoliter szódavizet é: 7—8 ezer palack üdítő itall készítenek. A mennyiség szekszárdi méretekben óriási! összehasonlításul érdemes elmondani, hogy 20 fok alatti hőmérsékletnél — ó, de jó is lenne — a napi fogyasztás szódavízből 15—20 hektó, üdítőből pedig 2—3 ezer palack... Panaszkodnak a város magasabban fekvő utcáiban: kevés a víz. Kovács Lajost, a Vizes csatornaművek igazgatóját kérdezzük erről: — Jogos a panasz — válaszol. — Mostani 500 köbméteres medencénkből nehezen tudjuk fedezni a fokozódó vízigényt. Hamarosan azonban bekapcsol ódik a tárolásba egy új, ugyancsak 500 köbméteres medence, s akkor már ki tudjuk védeni a meleg támadásait... Persze, azért nem túl rózsás a helyzet. Tavaly június utolsó napjaiban 3500 köbméter voltj az a mennyiség amit a város elfogyasztott. Az idén viszontj ugyancsak ezekben az utolsó júniusi napokban közel 4 és félezer köbméter a napi fogyasztás. Indokolt tehát az a kérés, hogy amíg a meleg tart, ne nagyon locsoljanak a városbeliek a vízvezetékekből. Egyelőre inni és tisztálkodni keU a víz! Nyugdíjasokat búcsúztattak a vasutas-körben A dombóvári fűtőházi vasutas szakszervezeti bizottság szombaton este bensőséges ünnepséget rendezett idős, nyugdíjba vonuló dolgozói tiszteletére. Az ünnepségen több évtizedes vasúti mun tizennyolc társuknak adták át a kedves ajándékot, a nyugdíjasok feleségeinek pedig virágcsokorral kedveskedtek. Az ünnepség közös, baráti vacsorával, szó-, ka után nyugállományba vonuló rakozással fejeződött be. Tájékoztató a szőlő- és gyümölcstelepítésről Szombaton délelőtt 10 órai kezdettel rendezte meg a Hazafias Népfront megyei szervezete a belvárosi alapszervezet termében tájékoztatóját. Horváth József, megyei főkertész közel kétórás beszámolóját a Népfront megyei elnökségének tagjai hallgatták meg. A-------------------------- ----------------------- O OUii. UiCg. ___—— ...... ... R akodásra készítik elő az 559-es uszályt. A Siót mind gyakrabban használják vízi szállításra. Most már az sem tartozik a ritka esetek közé, amikor a MHRT motoros uszályai viszonylag alacsony vízállásnál bejönnek a Sióba, hogy a rakodást megkezdjék. Amíg az uszályokat rakják, addig ugyanis várható rendszerint nagyobb víz érkezése, így a rakott uszályt már nagy víznél tudják elvontatni. Érdekes, hogy az idén már egész Szekszárdig jönnek az alacsony vízállásnál is közlekedő uszályok. Kár, hogy a nagytömegű építőanyagok; mint a sóder, kő, betonelem, stb, nem vízi úton érkezik Szekszárdra. Pedig a Budapestről érkező betonelem, a sóder átrakás nélkül — ha kis uszályba, dereglyébe raknák — alkalrrjas vízállás* nál egész Szekszárdig lehetne szál: lítani, itt pedig alkalomszerűen egy-egy autódarut kirakási feladatra lehetne beállítani. Bízunk abban, hogy a mostani kedvező tapasztalatok csak bevezetői annak, hogy a Siót a jövőben rendszeresebben használják majd ví^i szállítás lebonyolítására. 1
