Tolna Megyei Népújság, 1963. június (13. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-23 / 145. szám
5 A TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG J RODALMI MELLÉKLETE Magduska két hete dolgozik ‘ itt az ötös-hatos tömb körül, locsolja a pázsitvetést. Fekete gumicsövet vonszol magával az új aszfalton, egy-egy helyen tíz percig is elálldogál, gyönyörködik a víz zubogásában, büszke, hogy mióta az emberek elvetették a jönnek ki vízért. Magduskán vi- hegyes magokat, egyedül az ő rít a virágos szoknya, a rózsaszorgalmas locsolására előbújt szín blúz. az új csgmpe .s virít helyenként a vékony szálú pázsit az üveg mögött, s amikor <bé- Majd aztán zöld lesz az egész delni készülnek az emberek, kiparkocska, akkor őt másfelé kül- jön az üveg mögül Tatár Imre es dik kapálni, utakat tisztogatni, azt mondja neki barátságosan, de ezek a lakók, akik kinéznek tartson velünk, megkínáljuk fí- a magas ablakokból biztosan nőm hazaival, fehér kenyérrel és emlegetik hogy ezt a szép zöl- zöld paprikával. Megint lesüti a det neki köszönhetik. szemét nem is tudna ilyenkor Magduska nem fiatal már, nem is öreg. nem is teljes értékű mun. másként viselkedni, de nem fogadja el a meghívást. Elzárja a kaerő. Magduskának se nevezte’ Ä * ÄÄÄt" eddig senki. Tóth Magda, esetleg Magdus volt. s most itt ezek a? emberek, a csempézők. akik a2 új boltok belsejét szépítik, Magduskának nevezik. Rá is mosolyognak, barátságosan beszélget- kenyéfrel, s arra gondol, nek, s erre neki mosolyognia keil * nem soká1g ját_ holott o meg sohase mert férfira £ étellel mindjárt 'jönnek fekteti ’ az aszfalt szélére, tehogy megnyomja valahol a gyenge pázsitot és elhúzódik a kopott táskájával a négyes ház mögé, enni. Kis kőrakásra ül, egy fiatal gyalogfenyő mellett, kolbászt mosolyogni, mert akikkel összekerült. mind gorombák voltak az emberek, vizet kérnek, oda kell majd sietni a csaphoz adni » akÄ. nekik, nehogy szomjazzanak. Fei italtól, munka után siet haza Tóth mamához, aki nagyon nehezen jár már a beteg lábával. is áll, kisétál a sarokig, ügyeli az üvegfalat. Látja, hogy ülnek még az emberek, hát ő is folyA csempézők nagy üvegfal mö. mtja az evést. Milyen jó ez most, gött dolgoznak. Magduska mindig gondolja, hogy van gondom vala- látja őket, csodálja, milyen szé- kikre. pen illesztik fel a falra a világos- Keveset eszik, ami megmaradt, kék, csillogó csempéket, s nagyon visszacsomagolja szépen a tás- boldog, ha valamelyikük kijön kaba és indul vissza a csőhöz, egy literes üveggel, hogy Mag- Akkor már állnak az emberek duska, legyen olyan jó, adjon js az üvegfal mögött és Magdus- nekünk egy kis vizet, szomjasak kát megüti a csodálkozás: ezek vagyunk. Ilyenkor lefogja a su- egy szál rövid nadrágra vetköz- garat. telecsurgatja az üveget tek! Barna felsőtestük máskor is és félszegen mosolyog, amíkoi elpirította, most legjobb lenne elmegköszöni az ember a jóságat húzni valahova a csövet, illet- Ezek nem csúfolódnak. állapítja lenség a közeibe menni ilyenkor, meg boldogan, s másnap fölveszt De előjönnek az emberek és a virágos szoknyáját, a rózsa- Tatár odaszól neki: szín blúzát, ami nagy egy kicsit — Vajuk már, Magduska leide most mintha beledagadna a kém! teste s harmincöt éves lányságs Tétovázva lépked a csőhöz, né- csodákat próbálna sugározni a zi. hozzák-e az üvegeket, de üres férfiak felé. Markos észre is ve- a kezük. szí a ruházatot, végigméri es — Most arról lenne szó Mag- megjegyzi, minden csipkelődés duska — mondja Tatár, amint nélkül hogy milyen csinos ma közeledik hozzá, — hogy enged- Magduska, s ő lesüti a szemét, jen meg nekünk egy kis fürdést elpirul, meg se tud mukkanni, ezzel a csővel. Ezek most a kedvemre tesznek, Itt vannak mind a négyen, gondolja. Nem hülyéskednek, Magduska rájuk se mer nézni, hogy hol a babám és mikor vá- — Hová tetszik gondolni, hi- lok el a férjemtől, mint az élőt- szén ez nagyon hideg. Megártana tűk való betonosok kérdezgettek, maguknak. Ezek most becsülnek engem, állapítja meg boldogan. Mind a^' négyen. Nem marháskodnak. Jön-» Az Olympos gőgösen fúrta fenek vizet kérni, vagy kiintenek Jjét az égbe; Helios, a napisten a nagy_ ablakon és mosolyognak,»válogatott sugarait küldte oda, hogy jó munkát, Magduska. Bol-♦nehogy istentársai panaszra men- dog melegség festi meg szögletes $ jenek Zeushoz, aki mostanában arcát jelég morcosán járt-kelt összes Nagyon jó, hogy ezek az e/nbe-Jtermeiben. rek nem ugratják. Nézik vala-# Ezen a napon megint ballábbal kinek. Nem kell mindig szégyen-Tkelt fel a főnök és rögtön kérte kezni előttük, sohase mondanak »a reggeli lapokat. Egy sasmadár csúnyaságokat. Ö, ha egyszer egyjhozta sebes szárnyakkal a kötényén ember azt mondaná, jöj-Xget és Zeus mindjárt belemé- jön, Magduska. én elveszem ma-jlyedt az újságokba. Azazhogy... gát, berendezünk magunknak Jcsak egy pillantást vetett az első egy szép kis lakást, lesz udvar joldalakra és felhördült: is, ilyen zöld pázsittal és főzhet j — Már megint!... Ebéd után is- nekem vacsorát, moshatja a ru-»tentanácsot tartunk! hámat... Mindez nagyon mélyen# Aznap néma csendben lako- fakadt föl benne, nem tudta el-» máztak az Olymposon, hallgatott verni egészen a régi meggyőző-#Apollon lantja, és a múzsák ajka, dést, hogy ő egyetlen férfinak reJmég a moirák is elfeledkeztek a kell, sose lesz férje, akire dol-»sors fonalának vagdosásáról, mi- gozhatna. őt lenézi mindenki.jaltai odalent hosszabb lett az átmért csúnya, keskeny a csípője.»lagos életkor. Zeus dühödten lapos a melle, nem mint a többi jnyeldeste az ambróziát és sűrűn nőé, aki mind talál magának» töltetett a nektárból, úgyhogy valakit a sok közül. Héra már aggódva nézegetett rá. Szép ez most. amit Magduska# — Idesüss — fordult a Nap- érez az emberek közelében. Le-listen felé. — Láttad ezt? Egy veti a magas szárú cipőt is, van#emher megint belepett a birodal- egy szürke szandálja, azt veszirmunkba, és te szó nélkül sütsz föl és egyre a nagy üveges íalatjodufent, mikor el kellene borul- nézi, hallgatja a férfiak iütyö-?nod a dühtől. Mondjátok, med- részését. »dig tűrjük ezt? Aztán egy napon, mintha egye-# Démétér. a föld istene behúzta nesen neki akarna kedveskedni,»a nyakát — tudta, hogy most ő megjön a forróság. Szikráznak a#következik, mert az ember, ki tü2es falak, gyorsan szárad ajfelszállt az űrbe, a földön szüle- £gid, ,4z emberek is giafeabbeoitett. Hát tetet..« nó£g£ De mieten — Csak finoman, Magduska — érvel tovább Tatár — Nyissa ki a csapot és tartsa ránk a rózsát, maga tudja, hogyan kell finoman locsolni, láttam. Magduska körülnézett a térségen, attól tart, hogy most ezer ember jön elő és egyik-másik rákiált. hogy ne mókázzon, öntözze a pázsitot, a többi nagyokat nevet, hogy milyen bolondságra szedik rá az emberek. Tatár pedig Béres Janival odaáll a pázsit szélére, kifeszíti a mellét. — Jöhet, Magduska! A lány toporog, alig bír magával, de kinyitja a csapot és szinte irtózva, mosolyogva tartja el magától a szórófejet, mintha attól tartana, hogy egyszercsak önmagától működni kezd és teleszór mindent, csillogó, hideg sugarakkal. Aztán odaáll a másik két ember is. Szembe a nappal, a csillogó, barna testükkel. — Jöhet, Magduska! — mondják. — Ne féljen, ez most jól fog esni minekünk, fölfrissülünk tőle! Magduska remegő kezében feléjük irányul a szórófej, megindul lassan a víz, el sem ér az emberekig. Nevetnek, toporognak: bátrabban, Magduska! Rajta, nyissa ki egészen! S akkor Magduska felszabadítja a vizet, remeg kezében a cső, az emberek lábait söpri végig, s egyszerre nagyon kell nevetnie, hogy itt áll most előtte ez a négy rövidnadrágos férfi, mind arra számít, hogy tőle kap valamit, felüdülést ebben a tikkasztó melegben a forró testére. Rajta, rajta! -— bíztatják nevetve, ugrándozva, s Magduskában lassan felszabadul minden szorongás, megnyitja a csapot, zúdítja a vizet, a férfiak fickándoznak előtte, tenyerükkel dörzsölik a bőrüket, prüszkölnek, forognak a fénylő sugarakban. Aztán megköszönik a fürdetést, Tatár kezet is fog vele azonmód vizesen és futnak vissza az üvegfal mögé, dolgozni. Magduska pedig igen nagy belső remegéssel fordul a serkenő pázsit felé, akármerre emeli a záporzó sugarat, mindenütt, talán még igen hosszú Ideig, talán élete végéig a négy vizes férfitestet látja, amint fickándoznak az ő vizének sugarában. Ormos Gerő Döbröközön jártam a közelmúltban. Sok jót hallottam már erről a községről és a helybeli termelőszövetkezetről. Egyebek között ezt: a Zöld Mező gazdái szorgalmas, kemény akaratú emberek. Amit egyszer elhatároznak, azt tűzön-vízen keresz- tülviszik. Amit azonban Takács Vendel, a községi tanács elnöke legutóbbi látogatásomon mondott, mégis meglepett egy kicsit. Körülbelül így hangzott: volt a faluban egy olyan roham, amire még nem volt példa. Néhány délelőtt 50—60 va- gonnyi takarmányt takarítottak be a szérűkre a közös földekről! Hajnalok hajnalán keltek az emberek, s mire felmelegedett az idő, már végeztek egy- egy résszel. Hosszú sorokban vonultak a fogatok és a vontatók a Szili útról, a szakcsi részről, a szarvasdi tetőről és a szigeti dűlőből. És senki sem szólt semmit, A beszélgetést a termelőszövetkezetben Kovács Tiborral, s néhány alkalmilag betérő termelőszövetkezeti gazdával folytattam. Amikor az összehangolt és eredményes munka mozgatóit, okait kerestem, furcsa pillantásokkal méregettek, mintha mondjuk más bolygóról csöppentem volna közéjük. Előttük teljesen természetesen hatott, hogy nem volt huzavona, hogy senki sem ment el a takarmánybetakarítás reggelein a háztájiba kapálni. Miért is ment volna? Kapálni 'napközben is lehet, de lucernát gyűjteni, széké rezni, kazlazni csak a hűvösön, amíg nem törik, nem por- lik a levél. Ezt minden jó gazda tudja, s így is csinálja. Ámde van egy másik dolog: amíg ki-ki magának tette, amit tett, szóra sem méltatták, ha hajnalban látták kelni. Megszokták, s úgy voltak vele: maga látja hasznát. De ami érdekes ebben a döb- róközi rohamban; most is úgy vélekednek az emberek, hogy a közös, ennélfogva ők maguk" látják hasznát annak, ha rendben, időben és. jó - minőségben rakják kazlakba a majdnem aranyat érő takarmányt. Nem lehet azt mondani, hogy egyedül állnak ezzel a felfogással. A megye és az ország termelőszövetkezeti gazdaságaiban napról napra többen vallják a döbröközi álláspontot, Ennek ellenére azonban érdemes megkeresni, ha nem is mindet, de néhány mozgatót arra, miért zárult oly szép sikerrel a döbröközi. roham. #1 Az tiszta sor, hogy szeretik az állatokat, s az sem hagy kétséget. maga után, hogy a döbröközi parasztember mindig híres volt alaposságáról, körültekintéséről. Volt tehát már a lelkében egy kis maradvány abból az időből, amikor még magának, a saját kis birtokának terményeit kupor- gatta, takarítgatta. Ez azonban akárhogy nézzük, csak a jóra hajló szándékról ad magyarázatot. A kiteljesedéshez kellett valami többlet is... Egy döbröközi ember, aki akkor éppen a lábát fájlalta, így beszélt: nálunk nemcsak o vezetőség tudja, mit kell tenni, hanem a tagság is. S így, ha együttesen mondják ki a szentenciát valamire, abban bizonyosan egyet is értenek. így történhetett ez a takarmány betakarításánál is, másként nehezen képzelhető el az egyszerre, az összefogott erővel történő mozdulás és tett. A másik ilyen ösztönző és serkentő az az őszinte légkör, ami a Zöld Mezőben mindennapos. Nincs külön ügye ennek, vagy annak, s ha kerül is, azt nyíltan egymás szemébe mondják. S hogy a szervezési-gazdásági rész se maradjon ki, nem érdektelen elmondani: a döbrö- közi roham azért is sikerrel járhatott, mert serkentő módon alkalmazták az olyan módszereket, amelyek többlet-teljesítményre is ösztönzik az embereket. Világosan és egyértelműen megmondták: mindenkinek van háztáji jószága, ez azonban nem jelenti, hogy egyformán kap mindenki részes kaszálót. Arról, kinek mennyi jár, nem különböző szempontok, hanem a munkaegység-nyilvántartás döntött. Ennek is megvolt a maga hatása. Aki úgy érezte, hogy beqpülettql dolgozott eddig, az most megerősödött ebben. Aki pedig, mert kevesebbet tett a kcjzQS érdekében, kisebb arányban részesült, ösztönzést kapott arra, hogy a jövőben lelkiismeretesebben járuljon hozzá a közös gazdaság erősítéséhez. Jók ezek a módszerek? A döbröközi példa azt bizonyítja. hogy eredményesek, s hatásuk nemcsak a takarmányalap biztosítását tette, és teszi lehetővé, hanem később is érződik majd, amikor az állattenyésztésben nem lesz különösebb gondjuk a döbröközi gazdáknak. SZOLNOKI ISTVÁN ISTENEKalkony előtt... Zeus feléje fordíthatta volna arcát, zúgás hallatszott, s egy fényes csillag húzott el, magasan az Olympos felett. Zeus kitekere- dett nyakkal figyelte. Aphrodité tapsolni akart, de Zeus szemöldöke visszatartotta. — Ott megy. látjátok? És hiába küldöm utána legjobb villámaimat, fittyet hány rájuk. Mert ebben a csillagban még villámot is visz magával, mit érek az enyémmel? Egyszóval: ha nem fogunk össze, befellegzik az Olymposnak és akkor megnézhetjük magunkat. — Tisztelt istenek tanácsa — folytatta Zeus, majd hirtelen javított: Istenek tisztelt tanácsa! Ez az ember nem isten, csak ember volt apja. anyja. Mit tehetünk ellene? És hogyan védjük meg a tekintélyünket? A többiek még hozzá sem szólhattak a napirendi ponthoz, mikor ismét jött a sas és hozta a déli lapokat. Zeus belenézett az egyikbe és szakállát tépdesve felordított: — Vigyázzatok, istenek! Most meg egy nő jön... egy egyszerű nő, kinek se anyja, se apja nem isten... Nem tűrhetjük, hogy egy emberi nő fölénk kerülhessen! — Már ott van — morogta Héra, de Zeus leintette. — Asszonyi beszéd. Ti, férfi- istenek, mit szóltok? Poseidon, aki eddig csak csák- lyáját simogatta, felütötte a fejét. — Egyetlen megoldás van. hogy az isten is megmaradjon és az ember is jóllakjék: fel kell venni istennőnek, és kész. Akkor legalább elmondhatjuk, hogy közülünk is tett valaki valamit a tudományért. Zeusnak egy hang sem jött ki a torkán. Többen, a haladóbbak, helyeseltek. Nagy kópé ez a Poseidon — vagy csak rájött arra, hogy a konzervatív pártnak nincs jövője? Apollón fogta a lantját és ' indult' az erkély felé. — Próbáljunk szót érteni ezzel a lánnyal, míg nem késő. Kiálltak az aranypalota erkélyére és integetni kezdtek, Egy. kör, három kör, öt kör... a lány észre sem vette őket... A hatodiknál mintha közelebb jött volna az Olymposhoz és távcsövével felfedezte az ágáló alakokat. Mit akarnak ezek odalent? Kicsodák? Hegyi szállodában szórakozó amerikai milliomosok? A tizedik köméi úgy látta, hogy ezek ókori ruhában álldogálnak — nyilván valamelyik görög színház játszik á hegytetőn. Visszaintegetett, és ez nagyon jólesett az isteneknek. Zeus kidül- lesztette a mellét, Apollón lantjához kapott. Hátha... És egyre integettek. A lány kis köröket rajzolt az ablakra, próbált mutogatni valamerre kelet felé, hogy ott van a rádióállomás, azon keresztül lehet vele beszélni. Dehát nem értették. Honnan tudhatták volna, hogy míg odafent lakomáztak, idelent az emberek felfedezték a rádiózást is? Lógó orral vonultak visz- sza a palotába. Nem tudják megértetni. magukat a lánnyal — i£t a vég, nincs tovább. — Fejünkre nőttek az emberek — szólalt meg Zeus — nem kellünk már a lányoknak sem. És odafordult a villogó szemű Hérához: — Te asszony, mit gondolsz, mennyi nyugdíjat kaphatok eny- nyi istenkedés után? MARTHY BARNA
